Utolsó csatlósok - szélsőségek - észbontó kilátások

A kurucinfón emlékezett meg nemrég Lipusz Zsolt történelemtanár, nem mellesleg a Jobbik nyíregyházi alelnöke a Szálasi-féle hatalomátvételről, azt úgy értelmezve, mint "Az utolsó kísérlet Magyarország megmentésére"

Személy szerint ezt marhaságnak tartom, és annak ellenére, hogy bár úgy gondolom, ismert okból magyargyűlölő köröktől származik, az "utolsó csatlós" kifejezés mégiscsak jól leírja Szálasiék tragikus hozzáállásának lényegét.
Ha ez lett volna az "utolsó kísérlet", ráadásul egy sikertelen, akkor mi ma már nem is lennénk. Azonban vagyunk és lehet, hogy most valóban az utolsó kisérletet tehetjük meg hazánk, nemzetünk megmentésére, de hogy ez ne csak kisérletezés legyen, hanem sikerüljön is, ahhoz nem mindegy, hogy ilyen marhaságokat tömünk-e a jószándékú hazafiak fejébe, vagy megpróbálunk végre tanulni a történelemből.
Magyar szemmel nézve az akkori eseményeket a nemzeti szuverenitás, a nemzeti célok szolgálata, a nemzet, közösségünk megmentése szempontjából értékelve épp ellenkező következménye volt a 44-es tragédiának.

A náci német érdek volt az, hogy Magyraország erőit a végsőkig saját céljai szolgálatába állítsa, nem magyar érdek volt, hogy Berlin elestét néhány héttel későbbre toljuk azon az áron, hogy elveszítjük a revíziós politika minden addigi eredményét, sőt még további területet is (pozsonyi hídfő), az újra határon túli magyarokat kiszolgáltassuk az ottani államok veszett bosszújának (tömegmészárlások, benes-dekrétumok, stb.) és a domináns nagyhatalom előtt újra mi legyünk a legmostohábbak, akárcsak eyg világháborúval előbb az Antant előtt.
A románok "árulása" a lehető leghazafiasabb tett volt saját nemzeti céljaik szolgálatában, amit például a nálunk sokkal többre becsült finnek is bölcsen megtettek. A Benes-dekrétumok megalapozásához nagyon jól jött az a vér, amit a szlovák felkelők ontottak a magukéból korábbi szövetségesük ellen fordulva.
Nem tudhatjuk, hogy sikerült volna-e legalább részlegesen megőrizni valamit a visszatért területekből egy sikeres magyar átállás eredményeként, de mindenképpen észerű lett volna megpróbálni. Bármennyire is ráerőltette saját társadalmi rendszerét Sztálin a megszállt országokra, mégiscsak el kellett ismernie szövetségesi érdemeiket ott, ahol voltak ilyenek egy átállás nyomán, bolgárok, románok, lengyelek, szlovákok esetén. Ezek az átállások is alapját képezték a többi szocialista ország a miénktől "nemzetibb" kommunista elitjei kialakulásának.

Tragikus, de vanak szörnyű történelmi helyzetek, amikor csak a kisebbik rosszat lehet választani, a jó megoldás nincs a lehetőségek között.
Most is nyilvánvalóan ilyen helyzet következik, illetve van folyamatban.
Lipusz Zsolt és mások ezen álláspontja egyfajta zsigeri fundamentalista reflex, a korábban, illetve máig tiltott, démonizált hatalommal, irányzattal azonosul a mai hatalom elleni lázadás jegyében. Erről a jelenségről korábban is írtam. (Fundamentalizmus vezet Vissza a Jövőbe?)

Ha az automatikus reflex helyett józanul és a nemzeti érdekhez ragaszkodva hasonlítjuk össze hazánk és a mindenkori domináns hatalmak viszonyát, a következő áll előttünk:

1. Trianon időszaka: minden szomszédunk jóban, jobban van a döntőbíró hatalmakkal, mint mi, csak mi vagyunk rosszfiúk, minket csonkítanak meg az összes szomszéd javára.
2. Revíziós időszak: a viszálykodó kisállamok mind a hitleri tábor felé tendálnak, közte mi is, nem vagyunk mostohábban Hitler és Mussolini előtt, mint szomszédaink, tehát a határok újrarajzolásakor nekünk is jut valami, a legnagyobb vitás terület, Erdély kérdésében kompromisszum születik, hiszen mindkét fél a Gazda szövetségese. Ez sokkal jobb felállás nekünk az előzőnél!
3. Párizsi békék: vissza az 1. ponthoz, az új Gazdánál mi vagyunk az egyetlen mostohagyerek, utolsó csatlós, mindenki más időben átállt, mindent elveszítünk, sőt többet, mint korábban.

A SZU bomlása utáni helyzet, "euroatlanti integrációnk" ilyen drámai külpolitikai következményekkel, határváltozásokkal nem járt, elvileg ismátlődik a 2. helyzet, minden térségbeli kisállam egy Gazda szövetségese, egyformán jogunk van komprádorelitünk segjtségével odaadni mindenünket a vértelen hódítónak. (ahol nem ment önként, ott azért volt vér is - Belgrád, és ott volt terület-elcsatolás is, a Gazdák ilyenek)

Amennyiben most megadatik még az oroszoknak, hogy a globalizáció, a modern civilizáció összeomlása során még lesz egy időszak, amíg energiacsapjaik révén újra Gazdák lehetnek a térségben, akkor azt kell megfontolnunk, hogy az 1., vagy a 2. pont helyzete vonzóbb számunkra. A Kisantant legnagyobb országa, Románia elvileg sok ponton konfliktusban áll az oroszokkal, tehát van itt mit keresnünk, kár, hogy a románok az átállóbajnokok. Azonban ha mi is, szomszédaink is jó viszonyban vagyunk a térség domináns hatalmával (amely dominancia most nem tarthat sokáig), már nem büntethetnek minket úgy, mint a két világháború végén.

Most térjünk át Orbán Viktor legújabb üzenetére a jogos elkeseredésből születő felelőtlen, meggondolatlan radikalizmusra, de maradva az "utolsó csatlós" szerencsétlen szerepmodelljénél (melynek lényege, hogy ostobán, naívan "elvekhez" ragaszkodva, "hűségből", vagy csak tehetetlenségből, vakságból, balfaszságból kitart a megbukó hatalom mellett és harcol az elkerülhetetlenül győztes új hatalom ellen, saját nemzeti érdekeit feláldozva):

"Orbán: A józan ész és a szélsõségek közt kell választani"
"Egy olyan ország elõtt, mint Magyarország, ahol a dühös emberek száma nõ, két út áll: az egyik a szélsõségeké, amelynek a vége káosz, a másik pedig a józan ész útja - mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke..."
"Szerinte a mai Magyarországon a dühös emberek száma nõ, lassan kiszorul a politikai ésszerûség a vitákból,..."

Tehát ezek szerint a Jobbik képviseli az irracionális szélsőséget, a Fidesz pedig az ésszerűséget, most kimondottan a domináns nagyhatalmakhoz való viszony ("csatlós-viszony") kérdésében?
Nem éppen, ha összevetjük ezekkel:

Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, 2009 október 21. Washingtoni Kossuth Ház:

"Kapitális hibának nevezte, hogy Magyarország jól kitapinthatóan oroszbarát színben tűnt fel, a magyar politikai garnitúra az utóbbi években engedett az orosz politikai nyomásnak és üzletelt Oroszországgal. "Ez különösen az Egyesült Államokban nem javított a Magyarország kiszámíthatóságába vetett hiten" - fogalmazott.

Kiemelte: Magyarország a jövőben is hangsúlyosan kívánja felvállalni a transzatlanti értékeket. A NATO-ról mint stratégiai szövetségről beszélt, annak kollektív védelmi szerepe kapcsán fontosnak mondta, hogy "sikerüljön az amerikaiakat katonai, sőt, nukleáris katonai értelemben Európában tartani".

Oroszországot úgy jellemezte: külpolitikájában egyre több birodalmi ösztön fedezhető fel, belpolitikájában pedig egyre autoriterebb irányítási formákkal lehet találkozni. Az Obama-adminisztráció szerinte szemmel láthatóan még keresi önmagát Oroszország viszonylatában; egyelőre nem tudni, hogy az amerikai kormány politikáját a meghirdetett újraindítás vagy bizonytalanság, tisztázatlanság jellemzi.

Az sem világos, hogyan viszonyul Washington Közép-Európához. Szerinte egyfajta közép-európai lelki állapotot tükröz az amerikai rakétavédelmi tervek eltörlése miatt érzett lengyel és cseh sértődöttség; "most fontosak vagyunk vagy nem vagyunk fontosak Amerikának"? Leszögezte: Oroszországgal együtt kell működni, de világos elvi kereteket rögzítve; nincs összhangban a Nyugat, a NATO, az európai demokráciák értékeivel az a felfogás, hogy Oroszország érdekszférát határoz meg, és katonailag is beavatkozik szomszédai sorsába. Az energiaforrások kapcsán kiemelte: nem lehet elvitatni egyetlen ország jogát sem arra, hogy diverzifikációt hajtson végre; "enélkül nem lesz Európa emancipált helyzetben Oroszországgal szemben"."

Azzal most ne is törődjünk, hogy amit az oroszok szemére vet, az minden nagyhatalomra igaz, tehát hogy van érdekszférája, és hogy az USÁ-é jelenleg az egész világra kiterjed, az oroszokkal szemben rengeteg országban tart fenn katonai támaszpontot és több kontinenssel odébb háborúzik olajéért, bankjaiban tisztára mosható kábítószerpénzért, ezt szemforgatóan demokráciaexportnak nevezve. Vagy hogy Európa nem képes még egy darabig meglenni orosz energia nélkül, és ez esetben kár ugatni. A fő kérdés nem ez, bár Németh és a Fidesz alkalmatlanságát már ez is jelzi, hanem az, hogy megint az utolsó csatlós szerepkörét erőltetik egy látványosan összeomló domináns nagyhatalom oldalán és ugatnak az egyik értelemszerűen felértékelődő utódhatalom ellen, ami közelebb van és amitől függünk, amely átmenetileg akár döntőbíró, vagy fontos tényező lehet térségünk civakodó kisebb országai között.

Lássuk a Europe2020 francia kutatóintézet legújabb elemzését, amely már régebb óta jelez előre USA és brit államcsődöt lényegében AZ IDEI ÉV VÉGÉRE:

Globális rendszerválság – Útelágazás előtt az Európai Unió 2010-ben: tettestárs, vagy áldozat a dollár összeomlásában?

A globális rendszerválság 4. és 5. fázisa napról napra bontakozik ki (a globális szétzilálódás). Mindenki látja, hogy az USA kontrollálhatatlanul a fizetésképtelenség örvényébe került és az elit tehetetlen, nem teszi meg a szükséges lépéseket. Az előrejelzett államcsőd közeledik, a dollár zuhan, a tőke menekül az országból, csak még nincs nyjltan kimondva, de eljön annak is az ideje.
AZ EU még választhat, hogy az összeomló Nyugati Tömb romjai alatt akar-e maradni az USÁ-val, vagy a felálló új többpólusú világrend egyik kulcsszereplője akar lenni. Az USA államkötvényeit semmilyen komoly szereplő nem vásárolja, se az olajexportálók, se a kínaiak, se az oroszok, gyanús, hogy a FED strómanjai maguk vásárolják, tehát dübörög a bankóprés. A világ többi része nyíltan tárgyalja, hogy milyen valutakosárral kell az összeomló dollárt helyettesíteni.

Végül az intézet azt javasolja az EU-nak, hogy az oroszokkal, kínaiakkal, indiaiakkal és brazilokkal sürgősen tárgyaljon az USA bukása utáni jövőről, ha nem akarja, hogy róla tárgyaljanak a részvétele nélkül.


Drámai közeljövőkép, mely szerint a domináns világhatalomnak percei vannak hátra az oroszok pedig egyike a felértékelődő hatalmaknak, ezek közül a hozzánk legközellebbi.
A Jobbik külpolitikai elvei között régóta szerepel a jó viszony a felsorolt új felemelkedő hatalmakkal, tehát az utolsó csatlós öngyilkos szerepét nem a Jobbik, hanem a Fidesz külpolosai szánják országunknak, bármit is állít Orbán Viktor a józanok-irracionálisak szereposztásról!
Még egy felmerülő belpolitikai vonatkozás, hogy amennyiben valóban összeomlik az uSA még a magyar választások előtt, ennek minden földrengésszerű gazdasági következményével világszerte, így nálunk is, az hogyan befolyásolja a hazai választási erdményeket??? Van már a Jobbiknak árnyékkormánya? A ma szélsőségese a holnap középereje, a mai "szalonképes" jobboldali erő a holnap szerencsétlen megvetettje lehet...

Az utolsó csatlós szerepkör halálos vonzását a nagyvilágban mások is érzékelik, van aki kikerüli, van aki nem.

Az utóbbira jó példa Griffin, a Brit Nemzeti Párt elnöke, aki most rohant be lélekszakadva a máris süllyedő Titanic jegypénztárába, hogy még feljuthasson a hajóra. Öröm látni, hátha lepasszolhatjuk ezt az utolsó csatlós szerepet, mint a vicbbeli púpos a púpját. A Europe2020 szerint komoly nemzeti bankok közül már csak a Bank of England vásárol USA államkötvényt - eszerint most a britek vannak lemming-üzemmódra kapcsolva.

Az időben végrehajtott átállás, az utolsó csatlós-szerep ésszerű elutasítása friss példája viszont a törököké. Dobják az évtizedeken át nyilván öszeszorított fogakkal, az ország AKKORI érdekében vállalt stratégiai szövetséget Izraellel és nyilván burkoltan annak látványosan bukó nagy támogatójával/gyarmatával is, ennek jegyében normalizálják kapcsolataikat az örményekkel és párbeszédet kezdenek a kurdokkal, valamint szorosra fűzik kapcsolataikat az oroszokkal. Előbbi kettő esetében csökkentik támadási felületeiket, amiket a dühös Izrael bosszúból kihasználhatna, utóbbival nyilván együtt kell működniük a haláltusájába kezdő közelkeleti kis latorállam, a Veszett Kutya megfékezéséért, hogy ne vigye magával a pokolba az egész, vagy a fél világot.
Ha már az első világháború végén nem követtük a török "testvérek" példáját, legalább most tegyük meg.

A külpolitikai szövetségek kérdése a nemzeti érdek racionális képviselete alapján döntendő el és kell hozzájuk egy naprakész tájékozottság a világ eseményeiben.
A Jobbik vezetése, külpolitikai stábja e téren kormányképesebb, érettebb, mint a "nagy" Fidesz.

(A nyíregyházi Jobbik-alelnök szerencsétlen történelemfelfogásának mai változatát érdekes, perverz módon ma a "szalonképes" jobboldali nagypárt képviseli...
Érthetően maga Lipusz Zsolt se híve az amerikaiakkal és Izraellel való szövetségnek, sőt, de azt hiszem, ezzel máris túl sok szót pazaroltam rá.)