2007. február 4.

Gáz van babám! - Én szóltam...

A Nemzeti Hírháló közölte le február 2-án az alábbi tipikus Tiborc-panaszt a bodrogközi Karcsáról. A dolog egyrészt megrendítő, másrészt nagyon tanulságos. Kicsit ijesztő látni, hogy milyen fogékonyak az egyszerű emberek arra a - sajnos a Fidesz által is állandóan hangoztatott - torz gondolkodásmódra, amely mai nyomorúságuk okát kizárólag az egyébként létező luxusprofit-kipréselésben látja a privatizált monopolista energiaszolgáltató karvalycégek részéről. Tiborcaink elfelejtik feltenni a kérdést, milyen fokban felelősek mai bajukért azok a helyi és országos politikusok, akik pl. a Bodrogközben alig 12-13 éve ajánlgatták a gázprogramot az embereknek, mint "a haladás elkerülhetetlen velejáróját" és milyen fokban felelősek ők maguk, akik olyan könnyen bekapták a csalit. Azért merek ilyen kritikus lenni egyébként sajnálatra méltó és segítségre szoruló zempléni földimmel és sok-sok társával szemben, mert én, amint az alábbiakból kiderül, időben szóltam, a sajtóban figyelmeztettem a várható többszáz %-os gázáremelésre, a gáz nem megújuló voltára és a többi problémára.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gáz van babám! - Megjöttek a gázszámlák, kizsigerel a Tigáz!

Döbbenet, megrökönyödés, stb... jellemezte tegnap délután kicsiny falum népét. Amikor kibontottuk a havi gázszámlákat, szó szerint le kellet ülni. A gázszolgáltató nem várt egy percet sem - sokunknak megjött a visszaigazolás a támogatás mértékéről - de a számlán még nyomát sem látjuk. Teljes áron számláztak, és jóval nagyobb mennyiséget, mint ami a tényleges fogyasztás. Általában a kétszeresét számlázták ki, de van olyan mérőhely, melyre majdnem háromszoros gázmennyiséget számláztak ki a ténylegesen fogyasztottnál. Itt konkrét esetben a mérőóra állása a leolvasás időszakában 729-volt és a számlán 1077-et tüntettek fel. A kezdés 512 volt. Ez már aljasság!!! Ezt csak a részvénytársaság extra profit nyereségének tudható be.

A számlák összege mindenkinél harmincezer forint fölött van, az eddigi tíz-tizenötezer helyett, s van ahol ötvennégyezer fölött van, a múlt havi tizenhatezer után!!! Annyit nem keresnek az emberek a térségben, hogy ilyen mértékű számlákat ki tudjanak fizetni. Sőt néhol a család bevétele meg sem közelíti a kiküldött számlán lévő összeget. Ebben a helyzetben az sem vigasztalja őket, hogy majd visszakapják a pénzüket májusban, mert most ha "beledöglenek" sem tudják előteremteni ezt az összeget. Most mi lesz? Kikapcsolják a gázt a fogyasztók felénél? Elég csak a "milliomos" fogyasztó?
A kisember fagyjon meg télen? Ennyire kell az extraprofit a szóban forgó cégnek? Ennyire nem érdekli a fogyasztók sorsa? Az nem mentség, hogy majd - miután megforgatták a "könnyen" szerzett plusz pénzt a tőzsdén - visszaadják a teljesen eladósodott és kilátástalan helyzetbe került embereknek a "túlfizetést" valamikor májusban.

Hát milyen világ ez? Ennyire gátlástalanul lehet nyúzni az állampolgárokat? Kihez fordulhatnak az elkeseredett emberek ilyen helyzetben?

Erről jobb, ha mindenki tud, és tisztában van vele, hogy a nagy cégek bármit megtehetnek velünk, ha kedvük van hozzá! Nincs sem erkölcsi, sem norma kontroll, csak gátlástalan nyereséghajhászok. Ide jutottunk.

Vajda Sándor
Karcsa

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kellett-e nekünk Zempléni Gázprogram?

Visszatekintés egy 12 évvel ezelőtti vészjóslásomra

12 éve, ami történelmileg egy szemvillanásnyi idő, igaz Don Quijote-i elszántsággal kisebbfajta „sajtókampányt” folytattam az akkor már gőzerővel tervezett Zempléni Gázprogram ellen, ami végül vidékünkön is megvalósította a falvak és kisvárosok „elgázosítását” (a rendkívül találó kifejezést Erdős Judittól hallottam). Egy helyi környezetvédelmi egyesület akkori társelnökeként a következő sajtóorgánumokban sikerült pusztába kiáltott véleményemet megjelentetnem a térségi gázvezeték kritikájával:

  • ÖKO Magazin
  • HVG - olvasói levél
  • Helyi Krónika (Újhely-Patak és környéke)
  • Lélegzet

A Gyurcsány-csomagnak a piaci gázár bevezetésére vonatkozó, egyik legdöntőbb (és a miniszterelnök megítélésétől függetlenül valóban elkerülhetetlen és nagyon hasznos) eleme fényében leporoltam e cikkeimet, egyrész kíváncsi voltam, miben tévedtem, másrészt bűnös vágy támadt bennem, hogy meglengessem pár döntéshozó orra előtt: „Ha rám hallgattatok volna, most nem lenne ilyen fájdalmas számunkra a gázár elkerülhetetlen piacosítása! Én előre megmondtam!”.

Az ÖKO Magazin-beli cikk:

------------------------------------------------------------------------------------------------

ÖKO (Ökológia - Környezetgazdálkodás - Társadalom) 1994.V.évfolyam 3. szám

Kell-e nekünk gázprogram?

Bobkó Csaba, Zempléni Környezetvédelmi Egyesület

A zempléni (vagy abaúj-zempléni) gázprogram óhaja-ígérete évek óta jelen van vidékünk közéletében, sajtójában. Az utóbbi időben egyre sűrűsödnek a „biztató” hírek: nemsokára jön a gáz.

Most, a 24. órában talán még nem késő szembenézni a tényekkel, mibe is készülünk fejest ugrani 7 milliárd forintért.

A jelenség nem speciálisan zempléni, országszerte láthatjuk, hogy a helyi vezetők, politikusok a választásokra készülve, vagy azokat épp megnyerve a gáz bevezetésével vélik népszerűségüket gyarapítani. Szónoklataikban többnyire kísérletet sem tesznek a rendkívül költséges gázprogram szükségességének alapos megindoklására, számukra magától értetődő tény, hogy a vezetékes gáz ugyanolyan alapvető, mindenkihez eljuttatandó közmű, mint a vezetékes ivóvíz, a szennyvízcsatorna, vagy a burkolt út.

Ez azonban súlyos tévedés, amit a káros divat szinte dogmává tett, egy dogmát pedig nem kell indokolni, amíg az emberek hisznek benne.

A valóság a dogmával szemben az, hogy hogy a családi háztartásoknak és az iparnak nem vezetékes földgázra, hanem energiára van szüksége a fűtéshez, főzéshez, ipari folyamatokhoz. Az energiának pedig a felhasznált energiahordozók, fűtőberendezések és szállítóeszközök típusai szerint jó néhány fajtája áll rendelkezésünkre, amelyek közül mindenhol azt kell kiválasztani, amelynek használata az adott helyen a földrajzi és technikai adottságok, a gazdaságossági, környezetvédelmi és egyéb szempontok alapján optimális.

A sokszínű energia-étlapot nem szabad a vezetékes gáz egyféle menüjével helyettesíteni, a gázvezetéket nem szükségszerű mindenhol kiépíteni!

A kevés érv, amit a gázprogram mellett támogatói fel szoktak hozni, a következő:

1. a gáz olcsó;

2. használata javítja a levegőtisztaságot;

3. új ipari üzemek telepítését teszi lehetővé;

4. a vezeték építése, üzemeltetése munkahelyeket teremt;

5. az építéshez az állam az elmaradott térségek fejlesztése keretében nagy segítséget nyújt.

A tények azonban mást mondanak:

1. A gázárakat jelenleg az állam támogatja, az illetékesek azonban nem titkolják, hogy néhány éven belül 3-4-szeres(!!!) áremelést tartanak indokoltnak. Ez találkozik a privatizált, egy-egy területen monopolhelyzetben levő gázszolgáltató vállalatok nyugati tulajdonosainak érdekével is.

2. A levegőszennyezés szerencsére nem tartozik a zempléni vidék súlyos problémái közé. A telente például Újhelyben fellépő fűtési eredetű kisebb szmog kiküszöbölhető a legrosszabb szénfajták használatának megtiltásával, a fafűtés arányának növelésével, a tüzelőberendezések korszerűsítésével, karbantartásával.

3. Új ipari üzemekre szükségünk van, de nem a nagy energiaigényű iparágakból, hiszen Magyarország az energia, így a gáz nagy részét drágán importálja, ráadásul ezek az iparágak a leginkább környezetszennyezők. Hazánk és térségünk adottságaiból következik, hogy elsősorban korszerű, kis energiaigényű, de nagy munkaerőigényű iparágakra van szükségünk, amelyek munkát adnak a munkanélküliek tömegének.

4. A gázvezeték építése minimális helyi munkaerőt igényel, hiszen a jelentősen gépesített munkát külső cégek végeznék saját dolgozóikkal. A rendszer működtetése néhány tucat karbantartót, gázóra-leolvasót igényel, viszont jóval több munkahelyet szüntet meg a Tüzép-dolgozók, fuvarosok, fűtők, kályharakók, stb. körében. A mai fűtési rendszerek több dolgozót foglalkoztatnak, tehát hasznosabbak vidékünk munkaerőhelyzetének szempontjából, mint a vezetékes gáz! A gázvezetékkel ellentétben például a hegyközi és bodrogközi vasút újjáépítése és működtetése százával teremtene tartós, új munkahelyeket!

5. Térségünk valóban súlyosan elmaradott, az örvényből való kikerüléshez szükséges infrastruktúra-beruházások nem nélkülözhetik a központi költségvetés támogatását. A helyi igényeket, fejlesztési programokat azonban rangsorolni kell, mivel az elmaradott vidékek fejlesztésére szánt pénz véges és hazánk számos ilyen vidéke verseng érte, így a jogos igényekre sem jut rövid távon. A pénz szükségessége miatt országos és helyi érdek egyaránt, hogy ezeket a forrásokat a leghatékonyabban, tehát a legégetőbb szükségletek kielégítésére használják fel.

Mik ezek Zemplénben?

A Hegyköz és a Bodrogköz egyetlen falujában sincs szennyvízcsatorna, szennyvíztisztítás, a szippantott szennyvizet gyakran a patakokba ürítik! A városok csatornahálózata is erősen hiányos, elavult, ezért például Újhelyben a sűrűnlakott területeken átfolyó Ronyva-patak bűzlő szennycsatornává vált, állandó járványveszéllyel fenyegetve a várost.

A falvakban egyáltalán nincs szervezett szemétgyűjtés, szakszerű hulladékgyűjtő telep, a szemét erdőszéleken, patakpartokon halmozódik. Újhely ígéretes szelektív szemétgyűjtési programjának kiterjesztése egyenlőre pénzhiány miatt késik, a város mai szemétlerakója a sárospatakihoz hasonlóan néhány év múlva megtelik. Mindez rohamosan elszennyezi a talajvíz ivóvízadó rétegeit.

A megszüntetett kisvasutakat pótolni hivatott buszok a tömegközlekedés siralmas paródiáját nyújtják, a közuti teherszállítás pedig óriási többletköltségeket okoz például az utak gyorsabb tönkretételével.

A kisvasutak indokolt visszaállítása helyett azonban jelenleg már a Szerencs-Sátoraljaújhely vasútvonal állapota is rohamosan romlik, a Szerencs-Hidasnémeti vonalat pedig fel akarják számolni!

Az előbb felsorolt, részben, vagy teljesen hiányzó közművekkel szemben a gázvezeték olyan igényt (fűtés, főzés) elégítene ki drágán és pazarlóan, ami ma is teljes mértékben megoldott más módon.

Nem a gázvezeték a legfőbb problémánk!

További érvek a gázvezeték ellen:

A ma ismert földgázkészletek 20-30 év múlva kimerülnek, a gáz nem megújuló energiaforrás, nem lehet rá hosszú távon alapozni.

Vidékünk erdőben gazdag, a fa megújuló energiaforrás. A tüzifát a szállítási költség miatt elsősorban a közelben gazdaságos felhasználni. Főleg falvainkban sok olyan hulladék keletkezik, amit ma eltüzelnek (kukoricaszár, faforgács, ágnyesedék, stb.). Gázfűtés esetén a fa és hulladékok jelentős része kárbaveszne, növelve a hulladékproblémát.

A keményvalutáért importált gáz fokozza hazánk importfüggőségét, eladósodását, miközben olcsó hazai megújuló energiaforrásokat szorít ki.

A vezetéképítéssel valószínűleg rengeteg városi és falusi utcai fa gyökerét vágnák át, gyorsítva pusztulásukat. Ezen fákat egyetlen önkormányzat vagyonában sem tartják nyilván összegszerűen, pedig értékük térségi szinten több száz millió forintra becsülhető és csak lassan pótolhatók.

A gázvezeték értékes mezőgazdasági és természeti területeket foglalna el és károsítana.

A nagy, centralizált gázvezetékrendszer sokkal sebezhetőbb, mint a mai decentralizált energiaellátás, a fogyasztók tömegeit teszi kiszolgáltatottá az üzemzavarokkal szemben, amit műszaki hiba, természeti csapás, vagy szándékos rongálás okozhat. Növeli az egész vidék külső függőségét, csökkentve a térségi önellátás szintjét.

A néhol valóban indokolt gázigények nemcsak távvezetékkel szolgálhatók ki! A lakossághoz ma is eljut a palackos PB-gáz, a falusi biogáztermelés ösztönzése pedig egyidejűleg a szennyvíz- és hulladékprobléma megoldásához is hozzájárulhat. Az ipari fogyasztókhoz vasúti és közúti tartálykocsikban szállítható a gáz, az új ipari üzemeket és a városi távfűtés kazánjait, egyéb környezetvédelmi szempontok mellett ezért is kizárólag vasút mellé szabad telepíteni! A jelenleg működő városi távfűtőrendszereket fűtőanyaguktól függetlenül hatékonyabbá, olcsóbbá kell tenni.

Végül a legfőbb szempont, a gazdaságosság:

A hegyközi és más erdőközeli falvakban, ahol hagyományosan nagyarányú a helyi olcsó tüzifa felhasználása, ráadásul sokan újra erdőtulajdonosok, várhatóan sokan nem csatlakoznának a vezetékhez. Az aprófalvak alacsony fogyasztósűrűsége már enélkül is eleve gazdaságtalanná teszi a vezetéképítést. A városokban szintén aránytalanul drága a gázhálózat kiépítése.

Először is a rendszer önmagában is nagyon tőkeigényes, ehhez adódik az összes (közte jónéhány új) útburkolat feltörése, ami a javítások, karbantartások során később is rendszeresen előfordulna.

Másodszor a gázra való átállás során a lakosság, az önkormányzatok és cégek óriási értékben selejteznék le jelenleg működő, jelentős arányban új, tehát még meg nem térült tüzelőberendezéseiket.

Végül 20-30 év múlva, a gázkészletek várható kimerülésének idején az egész gázvezeték-hálózatot kellene majd leselejtezni (addigra valószínűleg műszakilag is elavul) és helyette gy más szerkezetű energiarendszert kiépíteni, talán olyat, mint a mai!

Tehát rövid idő alatt háromszor kellene megfizetni a gázvezeték árát!

Mindez a várhatóan többszörösére emelkedő gázárakkal együtt azt eredményezi, hogy a gázvezeték ára soha nem térülhet meg!

A gázprogram ezen összefüggéseiről, várható következményeiről a programot szorgalmazó vezetők, polgármesterek, a mai napig semmilyen átfogó szakértői tanulmányt nem rendeltek meg, nem tettek közzé.

Összefoglalva: a zempléni vidék számára a gázprogram pazarló luxusberuházás, “ cifra nyomorúság” lenne, mert olyan célra merítené ki hosszú időre a helyi önkormányzatok, a lakosság elkölthető pénzének nagy részét és a térségünk fejlesztésére igényelhető állami segélyt, amely

növeli a munkanélküliséget;

fokozza az ország importfüggőségét, eladósodását;

helyi erőforrások elpazarlását eredményezi;

építése, működtetése gazdaságtalan;

növeli a vidék függőségét, kiszolgáltatottságát;

a meglévő nagyértékű, sokszínű energiarendszer szétveréséteredményezi.

Mindeközben falvainkból, részben városainkból olyan alapvető szolgáltatások hiányoznak, mint a szennyvízcsatorna, a szervezett szemétgyűjtés és elhelyezés, a hegyközi és bodrogközi kisvasút újjáépítésére és meglévő vasútvonalaink legalapvetőbb karbantartására nem jut pénz.

Ideje elvetni a gázprogram elhibázott ötletét, helyette térségünk önkormányzatainak a központi fejlesztési forrásokat kezelő állami szervekkel közösen szakértők és a helyi lakosság bevonásával ki kell dolgoznia a zempléni régió átfogó területfejlesztési koncepcióját, amelynek a helyi adottságokra és igényekre kell épülnie. A fejlesztési programok rangsorolásakor elsőbbséget kell biztosítani azoknak, amelyek természeti erőforrásaink jelenlegi rohamos pusztulását, a lakosság egészségének veszélyeztetését szüntetnék meg (szennyvízcsatorna, szervezett hulladékkezelés), illetve azoknak, amelyek húzóágazatként sok más ágazatban is fejlődést eredményeznének (hegyközi és bodrogközi kisvasút újjáépítése).

Az így megalapozott fejlesztési igényekre vidékünk indokoltan kérhet központi költségvetési támogatást és joggal várhatjuk az önkormányzatok és a lakosság tehervállalását is.

A gázprogram minimum 7 milliárd forintba kerülő délibábos ábrándja arra figyelmeztet minket, tudatosítanunk kell önkormányzataink általunk választott vezetőiben, hogy ki kell kérniük választóik, ahelyi adófizetők véleményét, mielőtt ilyen drága és kétes sikerű “vállalkozásba” vágnának bele a pénzünkkel!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A cikket újraolvasva magam is meglepődtem, hogy mennyire helytállónak bizonyult előrejelzésem. Talán az egyetlen hibája, hogy ma már az általam akkor a gázprogram alternatívájaként ajánlgatott térségi szennycsatornahálózatról is tudom, hogy tökéletesen értelmetlen, legalábbis a falvakban biztosan. (A helyreállítandó térségi önellátás, a ház körüli kertészkedés számára a megdráguló műtrágya korában nélkülözhetetlen tápanyagforrás lesz újra az emberi trágya is, ahogy korábban is az volt, de erről máshol írok majd, ha ráérek.) Mai tudásommal nyilvánvaló, hogy az olajnak és a földgáznak nem a kifogyása az érdekes, hanem a kitermelés csúcspontja (olajcsúcs-gázcsúcs), ezt pedig az olaj esetén nagy valószínűséggel elértük, ezért szakadtak ilyen “hirtelen” a nyakunkba az energiaválság első tünetei. Valójában számomra nyilvánvaló, hogy a Gyurcsány-csomagot kiváltó nehéz gazdasági helyzet, adósságválság alapvetően nem egyetlen politikus hazugságainak következménye, (amik ettől még elkövetőjükkel együtt alávalóak), hanem az energiafelhasználás csúcspontján túljutott ipari civilizáció, fogyasztói társadalom, a növekedéselvű gazdasági modell megkezdődött és rohamosan gyorsuló válságának, bukásának a biztos jele.

A gázprogram csak egy volt a sok példa közül, hogy a helyi és országos vezetőket a fejlesztési programok keresztülerőltetésében nem a tényleges gazdasági érdek motiválta és motiválja, hanem csak a divattrendek követése, úgy akarják csinálni mint a nagyok, a nagyerejű modernizációs szimbólumokat akarják megszerezni a maguk kis szemétdombjának (városuknak, régiójuknak, országuknak. Ez lehet gázvezeték, autópálya, sétálóutca a főutca helyén, útmenti bevásárlóközpont, lakópark, a sor folytatható. A lényeg, hogy ezekkel többnyire felemelni kívánt vidékük gazdasága alatt vágják a fát. A pokolba vezető út jószándék-kövei... Mindezek a “kívánatos fejlesztések” az örök növekedés fenntarthatatlan modelljén alapuló globalizációs gazdaság kiépülésének elemei, ami a zempléni gázprogramhoz hasonlóan megfosztja az egyes vidékeket önállóságuktól, megszünteti önellátó képességüket és kiszolgáltatja lakóikat egy nagy globális összeomlás következményeinek, amikor a világ erőforrásainak kimerülése lehetetlenné teszi a globalizált világgazdaság további működését.

Elégtételt érzek, hogy röpke 12 (lassan 13 év) elteltével mindazoknak, akik akkoriban hülyének néztek a gázprogrammal szembeni fellépésemért, ma minden oka megvan rá, hogy lesütött szemmel osonjanak az emberek között. (Gondolok pl. az akkori újhelyi polgármesterre, L.K-ra.) Talán a vidék mai vezetői képesek lesznek levonni az eset tanulságát és felfogni, hogy ideje szakítaniuk a túlélésünkre nézve pusztító hatású modernizációs szimbólumok hajszolásával és a helyi gazdaságot annak a célnak a teljesítésére újjáépíteni, ami a legfontosabb, a helyi lakosság ellátása ennivalóval, tüzelővel, ruhával, stb. A “gazdasági növekedést”, “versenyképességet”, “fejlődést”, “haladást” hirdetőknek bolondokházában a helye, a cél ma a túlélés, a megélhetés. És azután is.