2009. június 19.

Van még jegy a Titanicra???

Az Index Peak Oil fórumán Salvor kolléga véli felfedezni az USA szőrös mancsát az iráni események mögött:

"Irannak sok olaja van, es meg sokkal tobb gaza. Ha a Nyugat ra tudna tenni a kezet (akar csak a kitermelesre, es ezzel az extraprofitra), az biztos fellenditene a kitermelest. De hogy az emberek jobban jarnanak-e, az szerintem erosen kerdeses. Ez a mostani irani felfordulas nagyon hasonlo pl. az ukran vagy gruz esemenyekhez. Ugyanaz a taktika, egy valasztas eredmenyenek megkerdojelezese, akar igazuk van, akar nem. Ez Ukrajnaban es Gruziaban bejott, de nem vagyok benne biztos, hogy az ukran es gruz emberek nem bantak-e meg mar az egeszet. Hasonlo taktikat alkalmaztak Feheroroszorszag eseteben is, de ott nem jott be (lehet, hogy meg mindig kenyszermunkataborban vannak a kulcsemberek). Eppen a hasonlosagok miatt, en eleg valoszinunek tartom, hogy az USA keze az irani esemenyekben is benne van. "

Én maximum a ráerősítést látom esélyesnek az USA részéről, ez inkább spontánul indult. Az nyilvánvaló, hogy az összes "szines forradalom" mögött ott állt az energiahordozókészletek megszerzésének, vagy a szállítási útvonalak biztosításának neokon terve. A korábbi iráni hírek alapján egy elég paradox helyzet állt elő.
Van egy élesen Nyugatellenes rezsim, amely meg akarta védeni népét a nyugatias zülléstől.
Ez a program az én világnézetem szerint ugyan rokonszenves szép terv volt, de mégiscsak utópista idealizmusnak bizonyult, két okból.

Az egyik, hogy legalább a nép városiasodott része inkább zülleni szeretne.
Ne felejtsük el, hogy az ajatollahok tulajdonképpen eltérítették a 79-es forradalmat, annak fő tömegereje a sah idején végbement modernizáció terméke, a teheráni, nyugatorientált, kozmopolitább, liberálisabb érzelmű tömeg volt. A karrierista diákharcosok és a vidéki konzervatívabb ("mucsa") tömegek bizalmát élvező régi papi hierarchia teljesen más irányt adott végül az eseményeknek. Mivel Teherán kozmopolita sziget volt a vidék konzervatív tengerében.
Azóta viszont a globalizáció legnagyobb kiterjeszkedő szakasza ment végbe (hattyúdalként, de ezt még az iráni fiatalok se tudják) internettel, globális faluval, a fogyasztásvallás mindenhol, még Iránban is érzékelhető csábításaival. Az erőforráskorlátokba ütközésről mit sem tudó iráni ifjúság a városokban állítólag orgiákkal lázad a rezsim szemforgatása ellen.

A másik ok, hogy annak rendje-módja szerint a nyugat fertőjétől népét óvni kívánó elit korrumpálódott, saját családtagjai mélyre merülnek a fertőbe. Ilyen az emberi természet, nagyon meglepődtünk volna, ha másképp történik.

Ebben a helyzetben minden USA-akció nélkül is kirobbanhat ilyen elégedetlenség a rezsim ellen, amit aztán az USA és Izrael nyilván megpróbál saját érdekei szerint befolyásolni, de valóban kiszámíthatatlan, hogy nem járnak-e az eredménnyel rosszabbul.

A helyzet paradoxona az én felfogásom szerint az, hogy Khomeininek abban igaza volt, hogy a nyugati fogyasztói társadalom gonosz dolog és az iráni népet ettől érdemes lett volna megóvni. Minimum a multi cégek kizsákmányolásától részben sikerült is.
De pont az iráni fiatalok vágyai és az elzüllött iráni elit nyugatias fogyasztása jelzik, hogy a fogyasztósdi, globalizáció nem valami titkos összeesküvőtársaság műve, hanem amíg van hozzá erőforrás, addig a bennünk lakó vágyak hajtják a folyamatot.
A paradoxon fokozása, hogy szegény ("mi mindig mindenről lekésünk") irániak esetleg épp akkor dönthetik meg (?) a Bűnös Nyugat rendszerétől őket védeni próbáló rezsimjüket, amikor ez a fenntarthatatlan fogyasztói uzsoracivilizáció épp összedől, Nyugaton is.

2009. június 15.

Odafent tudják

Valahogy nem inspirált az EP-választás eredménye arra, hogy ide írjak, miközben persze ujjongtam a Duna TV előtt este, de nem vagyok én politológus. Apránként azért lett volna reflexióm, de most megvan A HíR, amit közzé kell tenni, mert apróság, de mindennél beszédesebb.
(Közben rémülten látom, hogy megszokott családias kis törzsközönségem az utóbbi napokban megugrott, nyilván leadták a drótot az EMI-nél, ami zavarba hoz és a legszörnyűbb, hogy a nejemnek még nem is mertem szólni, hogy a nagyobbik fiunk születésnapján nem leszek itt, nem is biztos, hogy elenged...)

Szóval a Hír:
Az angol királynő bio-konyhakertet hoz létre a Buckingham Palota kertjében.

Tudom, hogy sokan csak legyintenének a hírre, ha egyáltalán eljutna hozzájuk, hogy a királynő csak Michelle Obamát utánozza, aki ezt már hónapokkal ezelőtt megtette a Fehér Ház kertjében, vagy akár gúnyolódhatnának is, hogy egykor az amerikai milliomosok utánozták az óvilági arisztokratákat és koronás főket, most meg fordítva van, de én tudom, hogy ez egy komoly hír.

A Telegraph cikke is írja, hogy a királynő koránál fogva még személyesen részt vehetett a II. világháború idején egy hasonló királyi konyhakert művelésében, amikor a háborús erőfeszítések keretében Britanniában az "Áss a Győzelemért", az USÁ-ban pedig a "Győzelem Kertek" jelszóval töbmillió városlakót sikerült önellátó kis konyhakertek művelésére rávenni. Jelenleg a gazdasági válság hatására a britek is, az amerikaiak is sorban állnak a közösségi telkekért, a királyi kezdeményezés ezt igyekszik támogatni.

Mind a Fehér Ház, mind a Buckingham és Windsor Paloták kertjeiben a világháborúk idején volt szokás az arisztokratikus gyep egy részét demonstratívan zöldségeskertté alakítani.
Akkor levonhatjuk a következtetést, hogy az amerikai elnök és az angol királynő minimum valami olyasmira számít most, mint amilyen a II. Világháború volt...

Példás, dicséretreméltó, hogy a "koronás fők" Washingtonban és Londonban egyaránt szigorúan bio-kertet hoztak létre, miközben tudjuk, hogy legalább a Fehér Ház zöldségágyásai esetében a vegyszergyártó ipar keményen lobbizott, hogy az elnökné változtasson a koncepción és demonstratívan permetezzen valami ocsmánysággal, mert különben súlyos presztízsveszteség éri a méregkeverő ágazatot.

A királynő esetében cseppet sem lepődök meg, hiszen az csak korunk népbutító, szenzációhajhász bulvármédiájának köszönhető, hogy a trónörököst, Károly herceget kizárólag valamiféle öreg playboyként ismeri a világ. Kevesen tudjuk, hogy valóban nem túl szerencsésen alakult magánélete mellett ő a hagyományos brit tájkép, építészet és városépítészet megőrzésének és hagyományos szellemű továbbéltetésének egyik élharcosa, a "Modernizmusellenes Felszabadítási Front" egyik zászlóvivője.
Olyan egészségesen konzervatív e téren, hogy szinte remélem, hogy a válság hatására a királyság intézménye Britanniában is visszanyeri tekintélyét, sőt, nem ártana, ha a király (ha Károly lehetne az még egy ideig) nemcsak uralkodna, de kormányozna is. (még ha ehhez köztudottan nem is ideális az alkata)

Hogy mennyire nem azzal tartunk lépést a Nyugat fejleményeiből, amivel kellene, a sok szenny helyett, csak egy részletet idézek egy amúgy is érdekes cikkből (a Hírszerző amúgy nem éppen kedvencem, jellemző, hogy milyen jóban lettek a szerzői mostanában a Fidesz közeli Reakciósokkal):

A falu, ahol 51 százalékot kapott a Jobbik

"Az emberek nézik a kereskedelmi tévéket, ahelyett hogy művelnék a kertjüket. Eltompultak, eltunyultak - magyarázza a polgármester. "A kertek negyedét már nem művelik, inkább megveszik a zöldséget Szerencsen az áruházláncokban. És ez már nem másnak a hibája. Az unió betett nekünk, de mi se tettünk sokat".

Elő a rozsdás kapákkal!