2008. július 24.

Közel a Vég - de van remény

Kicsit vegyesfelvágott lesz, de kezdem a jóhírrel:

Elindult az első magyar szakmai olajcsúcs-blog!

Már rég vártuk (akik tudtunk róla), a neve szemmel láthatóan nem akart bombasztikus, vagy a témába vágó lenni: Terminus Technicus
(Jó bornak nem kell cégér, bár ezt a "bort" még kevesen isszák, én pingáltam volna neki egy messzire látszóbbat.)
A bloggazda és fő szerző Yspadden Penkaur, az Index Peak Oil topikjának oszlopos tagja, az egyik vendégszerző, akitől máris olvashatunk egy cikket, miért nem képes az atomenergia
kiváltani a kieső olajat
, Hetesi Zsolt asztrofizikus az ELTÉ-ről, a Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport egyik vezéregyénisége.
A frenetikus beköszöntő cikk, ami humoros műfajában talán többet, vagy találóbban mond a készülődő katasztrófáról az olvasónak, mint a szigorú szakmai cikkek, külön javasolt: Zűrhajó, szerzője Zaphod Beeblerox, szintén az Index Peak topik veteránja.

Olvassátok, szóljatok hozzá, terjesszétek a hírét! És persze készüljetek a Viharra...

A közeli világvégéről már Zaphod Beebleroxtól is értesülhettünk, azonban akinek ez kevés, azt végleg meggyőzheti a tény, hogy már a Totalcar internetes autós szaklap egy (kis bevezető után) szokvány kocsiértékelő cikknek induló szöveg végére ilyesmikhez jut el, engem sokkolt a dolog, egyúttal reménykeltő is:

"Fogyasszuk helyben, ami helyben terem. És én is, minek járok be minden nap hatvan kilométerre, meg vissza?"
"Mindehhez az kéne, hogy mindenki belássa: a régi világnak vége. Az extenzív növekedés, az évről évre több és több olaj elégetése nem megy tovább, se hely, se üzemanyag, más irányba kellene fejlődni. És ehhez teljesen máshogy kéne gondolkodnunk; nem kevesebb olajat kéne égetni a közlekedéshez, hanem egyáltalán nem kéne, sőt, végig kéne gondolni, hogy minek is közlekedünk annyit egyáltalán. Akár bummal, akár nyüszítéssel, de mindenképp nagy szívással lesz vége az olajkorszaknak."

(Rácz Tamás: Olajat égetni a környezetért?)

Ez, hogy autósújság szólít fel az autózás abbahagyására, kb. egy olyan pillanat, mint amikor a vámszedő eldobja a pénzt és csatlakozik a Mesterhez...


További figyelemreméltó cikkek is teremtek az utóbbi időben, amik jelzik, hogy vezető, ismert publicisták, illetve főáramlatúnak számító sajtótermékek szerzői is tisztában vannak már a ránk váró katasztrófával és joggal bírálják a hagyományos politika erre adott demagóg válaszait, itthon és világszerte:

Index: Mire megyünk ezzel, népboldogítók? 2008. július 9.

Bodoky Tamás, Index: Minden nap olajárrekord 2008.07.04.

és különösen figyelemre méltó, hogy már a Népszabiban, ismert ballib (tehát a globalizációval, a Haladással összekapcsolható) publicistától is olvashatjuk a tiszta lényeget:

Szilágyi Ákos, Népszabadság: A kőolaj ára, 2008.06.28.

A hazai ellenzéki, jobboldali politikusoknak a cikk végén elvileg vörös farokként odacsördített kritika sajnos teljesen indokolt, bár Horthy és Orbán nyomán szólva "passzióból lőtt közéjük", sajnos teljes joggal.