Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek:
A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történelmet csinálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fiktív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gyanánt. És neked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félrevezetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek köze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne derülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet... „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kabbalában a Fény Könyve.)
Egész virtuális, kitalált, hamisított történelemszemléletünk és nemzettudatunk kérdésén belül 1848, kiemelten magyar vonatkozásai, aminek legtiszteltebb nemzeti hőseinket köszönhetjük, jónéhány bejegyzést, vagy sok mást is megérdemel. E bejegyzések célja, hogy rámutassak, valójában a valós történelem- és királycsinálók által nekünk gyártott "nemzeti hőseinket" "köszönhetjük" 1848-nak és más koroknak.
A globális erőforrásválság, a modern társadalom összeomlása szempontjából és a mai fejlemények helyes értékelése céljából nélkülözhetetlen szembenéznünk e hamisított "történelem", hamis hősök kérdésével.
Amíg nem tesszük ezt meg (és persze kollektíven nemigen fogjuk...) esélytelen, hogy elkerüljük a korábbi csapdákat, hogy nemzetünket, meg az összes nemzetet saját legjobbjainak karjaival, kardjaival igázzák le és leigázóik legaljasabbjait őszinte hazafiak azután is kultikus tisztelettel övezzék.
Ebbe a témakörbe tartozik a másik blogomon tárgyalt jelenség, hogy épp hazafias közönségünk körében a legnépszerűbb "organikus építészzsenink", miközben egy szabadkőműves-sátánista sarlatán és hogy épp hazafias közönségünk zöme övezi még most is tisztelettel és naív reményekkel a háttérhatalom által jelenleg nyakunkba ültetett legújabb diktátorunkat, komprádorunkat, nem kevés 1848-as párhuzammal (származási kérdéseket beleértve, de erről később).
Most azonban csak egyetlen vonatkozását szeretném kiemelni az 1848-as nagy illuminátus magyarszédítésnek, a feminista-genderista vonalat. Ez 1848-ban nálunk, a "vidéki" Magyarországon még csak csírájában jelentkezett, viszont cserébe nem akárki részéről!!!
A feminizmus-genderideológia, mint a világot sok szempontból irányító illuminátus háttérhatalom egyik fő romboló eszközének kérdéséhez is ajánlom követni egyik kedvenc "összeesküvéselmélet"-szerzőm, Henry Makow blogját. (amíg annyi mással együtt össze nem omlik az internet is...)
Neki, a zsidó származású, de ennek ellenére, vagy épp ezért a zsidó szellemi gyökerű romboló háttérhatalomnak a zsidósághoz való viszonyát talán a lehető legtisztességesebben értékelő szerzőnek épp a feminizmus, mint társadalomromboló csodafegyver az egyik fő témája. (amellett, hogy például a hitleri rezsim illuminátus-cionista eszköz voltáról, zsidó gyökerű globalista bankároligarchia általi finanszírozottságáról is sok figyelemreméltót publikál, ha nagyrészt mások kutatásai alapján is. Ez az, amit mostanában nem fog a kurucinfó publikálni... Vajon miért? Lásd - "fiktív történelem" - "fiktív szélsőjobb")
Makow legújabb bejegyzésében is az illuminátus háttérhatalom manipulációs eszközéről, a homoszexualitást, mint életformát népszerűsítő, "normálisnak" beállító propagandáról ír, ennek kapcsán jegyzi meg:
"Az illuminátusok célja az emberek manipulálása családi identitásunk (férj, feleség, nővér, fivér, apa, fiú, anya, lány)elvételével. Az illuminátus Kommunista Kiáltvány (1848) céljai között sorolta fel a család lerombolását is. A kommunista árulók ma hatalmon vannak."
Nézzük, mit ír konkrétan Marx és Engels Kommunista Kiáltványa a családról:
"A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán.
Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció.
A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.
Szemünkre vetitek, hogy mi meg akarjuk szüntetni azt, hogy a szülők kizsákmányolják gyermekeiket? Ezt a bűntényt beismerjük. De, mondjátok ti, mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.
Vajon nem a társadalom határozza-e meg a ti nevelésteket is? Nem azok a társadalmi viszonyok határozzák-e meg, amelyek közt neveltek, a társadalomnak az iskola stb. révén történő közvetlenebb vagy közvetettebb beavatkozása? Nem a kommunisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán megváltoztatják e hatás jellegét, kiragadják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól. A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá.
De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia. A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén éri majd. Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.
Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniök, mert ez majdnem mindig létezett.
Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.
A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd."
A család megszüntetésének, a hagyományos emberi identitás családhoz kötődő szerepei lerombolásának egyik eszköze a férfi és női identitás lerombolása, különbségük elmosása, a "szerepcserék" propagálása is. (férfias nők, nőies férfiak).
De mikor is jelent meg ez a háttérhatalmi célokat "osztályharcos" követelésekkel leplező Kiáltvány?
1848 februárjában, jeladásként az Európa nagy részét lángbaborító "Népek Tavasza" megkezdésére.
Így ír erről Henryk Pająk, a sorozat előző bejegyzésében megidézett lengyel szerző "Uzsora - az emberiség rákja" c. könyvében:
Az 1848-as év nemcsak a "Kommunista Kiáltvány" éve, hanem szintén, vagy főleg az ún. "Népek Tavaszáé" is, melyet az akkori európai rend ugyanezen gyújtogatói készítettek elő. Kövessük nyomon e "Népek Tavasza" időrendjét és a világ gyújtogatóinak ezzel kapcsolatos utazásait:
1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében.
Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is.
A gyújtogatók útjai e forradalmi forrongás közben: 1848 márciusában Marx Brüsszelből Pári zsba megy, júniusban Kölnbe, 1849 májusában megint Párizsba és onnan Angliába, amikor már tudja, hogy az európai forradalom kudarcot vallott.
1848 márciusában Kossuth kikiáltja Magyarország függetlenségét, de már augusztusban Törökországba szökve menti az irháját, onnan pedig Angliába megy. (A Pająk könyvében így szereplő elírás, vagy tévedés nem változtat a gondolatmenet és a tények tanúsága lényegén, természetesen a trónfosztás és Kossuth menekülése 1849-ben történik, valóban rövid időn belül, április-augusztus során. B.Cs.) F. Engels 1848 júniusában Párizsból Kölnbe utazik, augusztusban eljut Itáliába, onnan szökik Manchesterbe, Angliába.
A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, "a munkás- és paraszttömegek életének javítása" kísérletének nevezik. Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi "osztályharchoz", ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
Miért nem sikerült a próba Európa szintjén? Túl korán történt, amit a kommunista "szentírásban" a munkások "osztályöntudatának" hiányával magyaráztak. Az első világháborútól még több, mint 55 év választotta el az eseményeket. A zsidószabadkőművesség megértette, hogy az Egyesült Államok részvétele nélkül nem sikerülhet a világ felgyújtása. Ezért szerveztek európai helyi háborúkat, pl. a francia-porosz háborút, terrorizmust Oroszországban és az oroszok által megszállt lengyel területeken, még cárokat is sikerült megölniük, de csak az európaival együtt befogott amerikai Nagy Uzsora (-tőke) tudta megrendíteni "a világ alapzatát".
Tehát nézzük, ki volt az 1848-as Kommunista (illuminátus) Kiáltványban többek között kilátásba helyezett családfelszámolást szolgáló, a női-férfi társadalmi szerepeket és identitást felcserélő feminista és genderideológia első ismert hazai úttörője!
A gyakori vád országunk, nemzetünk "mucsaiságáról" alaptalan, mert a Haladó Eszmének már a meghirdetés idején azonnal volt követője nálunk és mégcsak nem is mondhatjuk, hogy hazafias közönségünk mostohaként bánna emlékével, sőt nagy becsben tartja, igaz, valóban nem elsősorban ezért, vagy egyáltalán nem, de ez a hiány nemzettudatunkban szerintem pótolandó, ezért születik e bejegyzés.
A Wikipédia "Szendrey Júlia" c. szócikkéből:
" Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőknek, akik abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak."
Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme, XI kötet, "Petőfi Sándor (1823-1849) c. fejezet, 244. old.:
Úgy látszik, hogy Szendrey Júliával, a feleségével is csak azért értették meg olyan jól egymást, mert az nemcsak elvallástalanodott mellette, hanem éppen olyan különc és extravagáns is lett, mint ő. Rövidre vágva hordta a haját (akkor ez még rendkívüli különlegesség volt, sőt a női társadalommal való szakítást jelentette) és szivarozott. Sőt férfiruhában járt.Szobájuk falán a francia forradalmárok képei voltak láthatók. (Annyira felháborodunk az akkori „reakció” nagysága miatt, s lám, ezeket a képeket, mint láthatjuk, mégis már az „elnyomás” alatt is be lehetett az országba hozni, sőt a lakásukban a falra akasztani.) Ezeket a képeket utóbb a márciusi napok után, a megfelelő hangulat szerint még cserélgették is Petőfiék. Kezdték La Fayette-tel és Mirabeau-val, folytatták a girondistákkal s végül Robespierre-rel, Dantonnal és Marattal fejezték be. (Ferenczi, III., 174. o.)
Egy barátom épp most hívta fel rá a figyelmem, mennyire aktuális ez a kérdés.
A mai napon hazánk vette át az EU tanácsának elnökségét. Ennek honlapján olvashatunk egy Fontos , sőt Magas Szintű Munkacsoportülésről egy Nagyon Fontos Európai Kérdésben: