2010. március 15.

Március 15. - a marketing csodája

Most nincs igazán kedvem részletesen kifejteni, talán majd kibővítem később.
A lényeg, hogy az a tény, hogy március 15-ét őszinte, jószándékú hazafiak is megünneplik, mint a magyar szabadság valami nagy ünnepét, az körülbelül akkor a csodája, eszméletlen sikere a globalizáció mögött álló harácsolásnak és a "felvilágosult" ideológiának, mint amikor történelmi egyházak modernista (értsd: SÁTÁNISTA) tílusú templomépületetet rendelnek maguknak. Az ördög viszi a keresztet.

A 48-as pesti forradalom jobb sorsra érdemes ifjai a szabadkőműves, "felvilágosult" (luciferista, lásd: "a fény hozója") agymosás áldozatai voltak, a "jobbágyfelszabadítás" és a többi 48-as törvény lényegében a mi korunk, illetve az 1989 előtti, alatti és utáni gengszterváltás-módszerváltás globalizációs stratégiájának, a liberalizáció-privatizáció-dereguláció hármasának 19. századi kiadása volt.

Nem vagyok történész, de azt hiszem, 48 előtt lényegében nem is volt magyar államadósság. Hacsak nem a közös birodalom bécsi udvara által csinált adósságból ránk eső rész. Kicsivel később, amikor beérett a 48-as törvények hatása, Solymosi Eszter gyilkosainak megnevezése ellen már azzal zsarolhatták a nemzetközi pénzügyi körök Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy ha politikailag nem korrekt itélet születne, (ami a holótagadás akkori megfelelője lett volna...), azonnal megvonják Magyarországtól az államadósság további finanszírozásához és a nagy fejlesztésekhez, pl. vasútépítésekhez szükséges hiteleket.

A teljesen félremagyarázott jobbágyság felszabadításával a jobbágyokat megszabadították a korábbi faluközösségek közlegelőitől, erdőitől, gátak közé lehetett szorítani a folyókat és az egykor a köznép megélhetését szolgáló ártereket monokultúrás, exportra termelő nagybirtokká lehetett alakítani.
Ismerős?

48 előtt a magyar nemesség nem Pesten volt hivatalnok és unokája nem belvárosi bérház ablakából rúgta le a családi birtok utolsó virágcserépnyi maradékát.

48 előtt nem volt teljesen zsidó kézben a gazdaság, az ipar, az iparban akkor még céhek szabályozták a termelést és az árakat a vevők és a termelők érdekeire egyaránt tekintettel. Természetesen 48-ra már ugrásra készen állta a zsidóság, hogy átvegye a hatalmat a pénzügyek, az ipar, a sajtó és az irodalom felett. Hogy idáig juthatott, abban a legfőbb szerepe annak a birtokos nemességnek volt, melynek előjoga volt birtokán menedéket adni a máshol nem szívesen látott zsidóknak, és e jogával élt is, hiszen személyükben ideális segédkezet kapott a szipolyozáshoz. Persze ez a nemesség hozta a 48-as törvényeket is, miközben olyan iskolákban végzett Magyarországon, melyekben a tanári kar már teljesen a szabadkőműves eszmék hatása alatt állt...

48 előtt nem volt lehetséges, hogy Erdélyben román bankok magyar birtokokat felvásárolva román jobbágyoknak parcellázzanak földet, szorgosan elősegítve egy honfoglalást. (ami persze demográfiailag amúgy is erősen meg volt alapozva)

Most nem sorolom tovább, nekem ma nincs akkora ünnepelhetnékem...

------------------------------
Frissítés:

Nem gondoltam volna, hogy épp e napon épp e kampányban anyi fideszes hitványság után (és bizonyára még előtt is...) Orbán Viktort kell megdicsérnem, de muszáj, ő e teljesen demagóg és tragikomikus ünnepet és ünnepi-választási beszédét valami fontos üzenet becsempészésére használta fel, egy korábbi szokását felújítva:

"Orbán Viktor rámutatott, a helyzet nem könnyű, hiszen az ország nagyon rossz állapotban van, beteg és gyenge a teste: "kómába esett a gazdaság, tántorog az állam, a kormányzás az utolsókat rúgja, elborzasztó állapotok az egészségügyben, a közbiztonság megadta magát". Ráadásul - folytatta - a civilizációnk jövője is bizonytalan, a nyugati gazdaság recseg-ropog, újabb válság előérzete nyomasztja a világot. "

Emlékeztet ez a Jobbik tisztességes, de a választók felkészültségéhez mért, óvatos választási programjába becsempészett egyetlen árulkodó bekezdés az Energiapolitika fejezetben (III/4.):

"A történelem során a világpolitikai folyamatok alakulásának egyik meghatározó tényezője volt az egyes emberi közösségeknek az energiahordozók feletti befolyásért
vívott küzdelme. Mára ez különösen kiéleződött, amikor jelenkorunk fosszilis energiatartalékai kimerülőben vannak,
amikor százezrek életét követelő fegyveres konfliktusok gyakran és kiemelten ezekért a nyersanyagforrásokért zajlanak, és amikor az emberiség modern életformája végletesen megterhelte a bioszférát. Az előttünk álló évtizedek legfontosabb
világméretű kérdése, hogy a technikai vívmányainkra épülő modern kultúránk hogyan tartható fenn kifogyóban lévő energiaforrások, növekvő és egyre többet fogyasztó világnépesség, valamint végzetesnek tűnő környezetterhelés mellett. Egyes kutatók szerint a fenntartható növekedés helyett inkább már a fenntartható csökkenés a valódi kérdés, de a politika ezt még nem meri közölni az emberekkel."

Ennyit lehet mondani választás előtt, szavazókat nem elriasztva. OV becsületét menti némileg a sok tisztességtelen húzás után, hogy azért szól, nyilvánosan is. Akinek füle van, hallja meg.

Talán most megbukik a szabadkőművesek műve, ha Petőfi ma élne, talán antiglobalista, antiliberális lenne. (Királypárti???) :-)