2009. december 18.

A strici, mint szerepmodell

Vigyázat, felnőtt tartalom!

Ez a bejegyzés egy hozzászólásként keletkezett Antalffy Tibor honlapjának egyik bejegyzésére. Tibor bá honlapja egyike a figyelemre méltó hazai "világvége" témájú világhálós forrásoknak, bár nemcsak ezzel foglalkozik, a témábavágó rész ez: "A Jövőnk Véget ért!".

A nagy élettapasztalatú szerző lényegretörő bejegyzéscíme szerint: "A szex nem abból áll, hogy a nő arcába spriccelik az ondót"

"De a pornó nem csak az idősebbekre hat ki, akik fiatal korukban nem láthattak pornó felvételeket, de arra a fiatal generációra is, akik gyakorlatilag pornón nőnek fel. Ez az új generáció, szinte kivétel nélkül úgy gondolja, hogy a közösülés végén az kilövellt ondónak a nő arcán van a helye." "Ezzel szemben a 30 feletti férfiaknak ez a lehetőség eszükbe se jut. Úgy gondolják, hogy más az, amit a filmen látnak, és megint más a valós élet. De a pornó dömping a film és a valóság között húzódó vonalat egyre láthatatlanabbá teszi.
Nem csoda, hogy Cindy Gallop, aki egy (a self-described) „érett, tapasztalt, magabiztos, idősödő nő” (saját meghatározása), egy konferencián 4 perces beszédben, saját személyes tapasztalatából merítve, azt állította, hogy a fiatal férfiak szexualitással kapcsolatos gondolatait a pornográfia jelentősen „eltorzította”. Ennek ellensúlyozására hozta létre (MakeLoveNotPorn.com.) honlapját: „szeretkezz – ne pornózz” címen. Ezen két oldalra szerkesztve megtalálható a valóság és a pornóvilág. Természetesen rengeteg hozzászólóval.
"

--------------------------------

Ennek a témának nagyobb kapcsolata van az általános lepusztulással, világvégével, mint első ránézésre gondolnánk, tehát nagyon is itt a helye.
Kunstlernek volt korábban egy jó blogbejegyzése arról, amit persze sokan érzünk régóta, hogy a “modern” kor közvélemény- és ízlés(telenség) formálói, a tömeg”kultúra” iparosai úgy nagyjából a második világháború után fokozatosan szakítottak a korábbi konzervatív és ésszerű mintaadási szokással, amelynek lényege volt, hogy az alsóbb néprétegek nem lumpen elemei ösztönösen és tudatoan is a felettük levő társadalmi rétegeket tekintették követendő mintának.
A jólét, erőforrásbőség, a korlátlannak hitt növekedés és korlátlannak hirdetett ”szabadság” korában a háttérhatalmak tudatosan megfordították ezt és züllött, deviáns, bűnöző elemek, szubkultúrák, illetve részben “primitív népek” (a maguk helyén és eredeti viszonyai között nyilván adekvát) szokásait tették meg követendő mintának, a divatcsinálás nagyerejű eszközeivel támogatva, filmek, sajtó, reklámok stb.
Kunstler szerint (aki a “háttérhatalom” kifejezést, meg az "összeesküvéselméleteket" azért görcsösen elutasítja és más baja is van neki, de ez most nem lényeges) a strici lett a fiatal amerikai szuburbia-lakó férfiak szerepmodellje, a maga tetkóival, aranyláncaival, ruházatával, járásával, autója dekorációjával, stb. A “férfi” nevet szerinte az átlag amerikai fiatalember ténylegesen nem is érdemli meg, mert ezzel a divattal mesterségesen infantilis, éretlen állapotban tartják őket.
Ugyanezt láthatjuk a női divatban, viselkedési mintákban is, a ma tömeges csupaszon hagyott has és derék egykor tipikusan kurvák jellemzője volt és még náluk is csak munkaidőben. A tetoválás, piercing, hiányos öltözet primitív népek szokásai voltak, a felsőruházatból szándékosan kilógva hagyott bugyi- és gatyaszél züllött nyomortanyalakóknál fordulhatott csak elő.

Hasonló a helyzet a szexuális aberrációk tömeges modellé tevése terén. A pornóiparnak sikerült elterjesztenie olyan szokásokat, amik eredetileg perverz, beteges egyének, vagy szűk szubkultúrák szokásai voltak, prostituáltaké, homoszexuálisoké, pornószinészeké (munka közben, mert civilben esetleg nem volt ilyenre igénye).

A régebbi korokban is akadtak egyes közegek, amiket aberrált csoportok tudtak meghódítani szubkultúráiknak, ilyenek voltak a nyugati királyi udvarok a reneszénsz és részben a barokk korban, ezenkívül pár meglepő helyen is kivirágozhattak a perverzió melegágyai (pl. egyes kolostorok), de a társadalmi fősodor számára nyíltan propagálhatóvá, sőt lassan már normává csak az erőforrásbőség, a perverz kapitalizmus csúcsrajutása korában válhatott a jelenség.
Az egész emlékeztet pl. Pasolini “Salo” c. filmjére. Meg Róma, meg mindenféle züllött civilizáció bukás előtti kicsapongás-dáridójára.

Aztán jön a túlélők csömöre és vágya (meg lehetősége, illetve kényszere) a “tiszta” élet, az egészséges, egyszerű örömök iránt. (pl. micsoda öröm, hogyha mindennap ehetünk…)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hamvas írta valahol, hogy ebben az elátkozott korban a nők elveszítik egyéniségüket, és divatlaprajzzá silányulnak. Valahol azt is olvastam, hogy tipikusan zuhanó civilizációk jellemzője a túlhajtott szexualitás.
Véleményem szerint (és itt kapcsolódhatunk az erőforrásválsághoz is) a mai szexipar a Mátrix fenntartásának egyik legjelentősebb eszköze. Nem a valóságban élünk, mert az annyira válsággal terhelt, hogy nem tudjuk elviselni, ehelyett művilágokat építünk, bordéllyá alakul az élet, miközben a valóságban minden tönkremegy.
Az emberi életben a valóságnak a szexualitás is része. Része, de nem uralkodik rajta. Megvan a méltó helye az élet egyébb dolgai között, se több se kevesebb.
Kunstler nagyon jól látja, főleg a női szerep eltorzulásával tudok egyetérteni. Ma a fiatal lányoknak gyakorlatilag két választásuk van: vagy "kurvák" lesznek (deszka-alkat, kivillanó has, stb.), vagy megpróbálhatnak önmagukká válni, de akkor outsiderek lesznek, annak minden következményével együtt.

Bobkó Csaba írta...

Az egyik ilyen súlyos következmény lehet, hogy van esélyük normális férjet találni... :-)
(szintén outsidert)