A bomba gyorsan és nagyot robbant, a média tele van "Megvannak Simor százmilliói" című híradásokkal, hogy Simornak vége van, az nem kérdés, a Népszabadság jegyzetében (Simor-vagyon Cipruson: Lehet, de nem szabad)ott a selyemzsinór:
"Ennél már csak az lenne megnyugtatóbb, ha vagyonát hivatali ideje alatt olyan pénzügyi, cégjogi keretek között tartaná és működtetné, hogy még a látszatát is elkerülje annak: vagyoni helyzetét, annak változását el kívánja kendőzni a közvélemény elől.
Nem hiszem, hogy ennek megoldásához rá lenne szorulva a tanácsaimra. E lépés megtételéhez elég annak józan belátása, hogy a jegybankelnöknek nem elég feddhetetlennek lennie - annak is kell látszania."
Gyors talált-süllyedt, kiválóan időzítve az EP kampány véghajrájában, nem is tűnik túl hihetőnek, hogy a Fidesz-kampánycsapat saját erőből ki tudna ilyet tervelni, tekintve a két legutóbbi országgyűlési választáson nyújtott teljesítményüket.
Korábbi bejegyzésemben már felvetettem, hogy Orbán Berlinből, a Merkel kancellár asszonnyal folytatott megbeszélése után üzent hadat a hazai offshore-lovag ballib vezetőknek. A hazai sajtó nagy része eléggé átsiklik e felett:
"Orbán Viktor "torkig van a helyzettel
Együtt vizsgálja a Fidesz a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) az offshore cégekbe, illetve az adóparadicsomokba kimentett vagyonok sorsát - erről állapodott meg Angela Merkel kancellárral Orbán Viktor Berlinben.
A Fidesz elnöke szerint azért van szükség az együttműködésre, mert fel szeretnék használni Németország offshore-ügyekben szerzett tapasztalatait.
Mint mondta, nem titkoltan azért kezdeményezte egy ilyen munkacsoport létrehozását, mert "torkig van azzal a helyzettel", amikor Magyarországon a jegybankelnök, a miniszterelnök, meg a pénzügyminiszter kimenti a vagyonát adózás elől offshore cégekbe, majd ezután pénzhiányra hivatkozva megszorításokkal sarcolja meg az embereket."
Az Indexen Bodoky Tamás, aki az olajkitermelési csúcs, globális erőforrásválság, éghajlatváltozás témákban a legaktívabb magyar újságíró, egy újabb piros pontot érdemelt ki a következővel:
"El a kezekkel Ciprustól
A német titkosszolgálat két éve eurómilliókat fizetett egy másolt CD-ért, ami a lichtensteini hercegség bankszámlatitkaival volt teleírva. Az azóta is bujkáló volt banki alkalmazott által kilopott lista az adóhatóságnál landolt, vizsgálatok követték, és Németország legnagyobb adóelkerülési botránya [1] kerekedett belőle. Házkutatások Hamburgban, Münchenben, Frankfurtban, a német ügyészség közel ezer vagyonos polgár ellen indított eljárást, akik euró-százmilliókat adóoptimalizáltak az adóparadicsomként számon tartott hercegség híresen diszkrét bankrendszerében.
A lichtensteini botrány legnevesebb érintettje Klaus Zumwinkel, a német posta elnöke [2] volt, aki még aznap lemondott, hogy meggyanúsították és házkutatást tartottak nála, majd le is tartóztatták potom egymillió adóoptimalizált euró miatt. Zumwinkel lebukása sokkolta a német közvéleményt: a kormány megengedhetetlennek nevezte, hogy a felső tízezer tagjai megkerüljék a közteherviselést, az újságok pedig arról cikkeztek, hogy a jóléti társadalmak válságának egyik fő oka az, hogy a gazdagok adóparadicsomokba rejtőznek a társadalmi szolidarítás erkölcsi és törvényi kötelessége elől.
Azóta mindezt megfejelte a válság is, Obamától az EU-n keresztül a G20-ig mindenki ezt a nótát fújja reggeltől estig."
A fideszes sajtóközlemény szerint ugyan Orbán azt állítja, hogy ő kezdeményezte a pénzmenekítésügyi megállapodást, de több jel szerint is sokkal inkább Merkel érdeklődése előterében állt a kérdés és ő segíthette néppárti szövetségesét német titkosszolgálati adatokkal. (Egyébként a miniszterelnök, jegybankelnök és pénzügyminiszter érintettsége ilyen ügyekben annyira feltűnő, hogy egy HVG-nek sem okozott túl nagy erőfeszítést az utánjárás.)
Úgy tűnik, Merkel hócipője nemcsak az offshore-oló köztisztviselőkkel van tele, hanem a központi bankokkal általában is, ezért volt kettős találat Simor kilövése. A The Wall Street Journal cikke szerint a kancellárasszony a német politikában is szokatlan módon nekiment a FED-nek, az Európai Központi Banknak és az angol jegybanknak:
Germany Blasts 'Powers of the Fed' (Németország a FED hatalmát szidja)
A cikket nem részletezem, Merkel felveti a globális pénzpiacok totális újraszabályozásának szükségességét, egy érdekesség, hogy a WSJ épp a ciprusi jegybankelnököt említi, mint akinek az Európai Központi Bank politikája terén vitája van német kollégáival a bank felügyelőbizottságában...
Merkel irányvonala nem igazán nyeri el a Fehér Ház tetszését:
"Obama megint elkerüli Berlint
Két hónap leforgása alatt másodszor jön Németországba, de ahogy az áprilisi baden-badeni NATO-csúcs idején, úgy a mostani - Drezdát, az egykori buchenwaldi náci koncentrációs tábort és a landstuhli amerikai katonai kórházat érintő - vizitje során is elkerüli Berlint Barack Obama."
Ezek az összefüggések egy kicsit lehűtik és elsietettnek mutatják lelkesedésemet, hogy a Fidesz vezetőjének ez a találó kampánya bizonyára egy átfogó globalizmusellenes irányváltás része. Ugyan továbbra sem zárom ki ezt a lehetőséget, (mivel Orbán beszél a világ új rendjéről, nagyhatalmak lehanyatlásáról, az EU-pénzek nem csodatevő jellegéről, stb.), de az is elképzelhető, hogy egy Merkel asszonytól időben jött szövetségesi segítség bizonyult látványosan sikeresnek.
Természetesen Merkel irányvonala magában rejti a globalizáció multinacionális pénzügyi érdekeltségek által irányított folyamataival való szembeszegülést, ha ehhez és az amerikai politikával szembeni hűvösebb német irányvonalhoz csatlakozik Orbán Viktor, az már önmagában csak hasznos lehet országunknak.
7 megjegyzés:
Örülök, hogy írod a blogodat. Alig vagyok a neten, de mindig elolvasom amit írsz. Nagyon jó meglátásaid vannak.
"hűvösebb német irányvonal"...tetszik
Most jelentette ki valami orosz katonai nagyfej,hogy a II,VH kirobbantásában Lengyelország a fő (persze én nem hiszem!)hibás mivel nem adta vissza a német Danzigot N-országnak és azt sem engedélyezte, hogy területén keresztül autopályát épitsenek Kelet Poroszországig...
na háp !
...nem hiszek a véletlenekben...
Ez is érdekes :
http://eastcasablanca2.bravejournal.com/entry/32448
Do-Mi, kösz a linket, nagyon érdekes, bár bizonyos részletekben lehet vitatkozni, vagy inkább továbbgondolni, konkrétan én például nem hiszem, hogy az oroszoknak lesz ereje kiépíteni a Déli Áramlatot, bár az valószínű, hogy komolyan szerették volna. Az indonéz vonal nagyon meggyőző, ezzel a kérdéssel a következő bejegyzésben foglalkozok is.
Még a lengyel kérdéshez azt tenném hozzá, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, a PiS (Törvény és Igazság) egy nagyon sajnálatos trójai faló a lengyel politikában. Retorikában és részben gyakorlatban egy rendpárti, konzervatív, antiliberális, antikommunista, elég euroszkeptikus jobboldali párt, amely a kormányzó Polgári Platformot liberális ördögként démonizálja.
Valójában azonban a PiS (nem szélsőséges) euroszkepticizmusa mögött egy teljesen neokon irányvonal rejlik, a párt őrültül USA- és Izrael-barát, bár ez utóbbit tulajdonképpen szavakban nem hangsúlyozzák. Tettekben annál inkább, ennek jele az is, milyen veszettül ugatnak a németekre és az oroszokra. E két hatalom szövetsége a lengyelek ellen történelmi tapasztalatok alapján nem ígér semmi jót a lengyeleknek, tehát a szándékos hergelésük és lengyelellenes egymásratalálásuk elősegítése kb. annyira elentétes a nemzeti érdekkel, mint amennyire Szakadtvili volt saját országa érdekének ellensége.
A németeknél e pillanatban semmilyen revansista fordulat nem esélyes, demográfiailag sem (keletnémet határmenti polgármesterek örömmel fogadják a lengyel bevándorlókat, hogy ne kelljen annyi üres házat lebontaniuk...), szerencse, hogy itt még büntetlenül feszegetheti a cionista ügynök PiS a húrt. De örökké nyilván nem teheti. Az is jó, hogy a PO (Polgári Platform) meggyőzően legyőzte a PiS-t, ha liberálisok, ha nem, (annyira nem, nem SZDSZ, hanem "Fidesz"), a lakosság nem vevő az öngyilkos PiS usításra.
Az orosz tábornok nyilatkozata jelzi, hogy ott már kicsit sem érdemes a húrt feszegetni, bár persze ott sem főirány ez, csak fenyegetés, ez a lehetséges irányvonal is ott van a raktárukban és időnként meglengetik miheztartás végett.
Egy ésszerű lengyel külpolitikának szoros németbarát és korrektül jó orosz partnerség viszonyai felelnének meg leginkább. Az USÁ-tól óvatosan távolodni, Izraelt ellenséges szándékú behatolóként kezelni.
Ehhez adalék, hogy a 68-69-ben a Gomułka-vezetés által a pártállam, sajtó, stb. vezető tisztségeiből és az országból elűzött, kb. tízezernyi lengyel zsidó tömegesen igényli vissza mostanában lengyel állampolgárságát. Süllyed a közel-keleti hajó...
A II. világháború kirobbanásában és a lengyelek végzetében elég érdekes, hogy egy orosz akarja megmondani, hogy mit gondoljunk, aki vélhetően szovjet katonai akadémiát végzett, amely állam a németekkel karöltve fölosztotta Lengyelországot a kérdéses időben, sőt, meg is tartotta az elfoglalt területeket (német területekkel kárpótolva a lengyeleket).
Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy talán mindannyiuknál hamarabb láthatunk tisztán, hiszen nem korlátoznak vonatkozó érdekek.
Így elmondhatjuk, a legvalószínűbb, hogy a lengyelek az angol hatalmi politika áldozatai.
Pilsudsky idejében a lengyelek barátságos viszonyt ápoltak a németekkel, Danzig kivételével nem volt különösebb probléma vagy vita a lengyel fennhatóság alatt élő németekkel. A marsall halála után az új kormányzat felült az angol befolyásolásnak és megrontották a viszonyt Németországgal. Az eredmény közismert, az angolok (ismét) megszegték a szavukat és nem védték meg Lengyelországot.
Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a lengyelek a német szövetség mellett döntenek? A szovjetek felé fönnmaradt volna a biztonsági ütközőzóna, így a németek nem lettek volna kényszerítve a szovjetek elleni háborúra. A szovjet elleni háború megindítását a legkedvezőbb időpontra halaszthatták volna, hiszen egy nyugati irányú szovjet támadásnak előbb le kellett volna gyűrnie a lengyeleket, időt biztosítva a németek fölvonulására. Ráadásul a lengyel hadsereg szövetségesként jött volna számításba.
Ez nyilván nem tetszett a nyugatiaknak, hiszen a németek teljes erejükkel fölléphettek volna velük szemben, ahogy az végül minden praktika dacára meg is történt, csak éppen a németeknek kedvezőtlenebb szerződéssel kellett a hátukat biztosítani, ahhoz képest, amit egy lengyel szövetség jelentett volna.
(Senkit ne tévesszen meg Lengyelország gyors összeomlása, a lengyelek valójában igen kemény katonák voltak. Be is bizonyosodott, amikor 1944-ben Olaszországban semelyik szövetséges alakulat nem birkózott meg Monte Cassinonál, a kolostor romjait védő elit német ejtőernyősökkel. Végül hoztak egy lengyel dandárt...)
A "Simor vagyon Cipruson..."-ról jut eszembe az a tény is,hogy lényegében az egész "felszabadúlt" keleti tömböt a vadprivatizáció idején dekapitalizálták is.Az igazolhatatlan vagyonok jó részét kimenteték (Svájc ?)a kiváncsiskodó szemek elöl. Nemde ?
Megjegyzés küldése