Mégis talentum Kiszlich!

Legalábbis van amihez...

Érdekes fejlemények kormányfőnk helyezkedéséről a formálódó Eurázsiai Blokk iránt:

Kiutasították Tibetet
"Kiutasították Magyarországról a hat éve törvényesen Magyarországon tartózkodó Csögyal Tenzint, a tibeti emigráns parlament volt képviselőjét. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanító tibeti szerzetesnek – annak ellenére, hogy a napokban kapta kézhez 2010-ig érvényes munkavállalási engedélyét – szeptember 8-ig el kell hagynia Magyarország területét. "

Szóval Fletó titkos megállapodást kötött a kínaiakkal az olimpia alatt, a Magyar Nemzet bírálja is a szolgalelkű interjújáért, nem is sejtve, hogy mi van a háttérben:

Gyurcsány pekingi coming outja

Jellemző a MN jegyzetírójának dilettantizmusára, hogy nem fogja fel, mekkora önellentmondás egyrészt határozottan grúz-ellenes és szinte oroszpárti álláspontot elfoglalni lapjának (helyesen), másrészt így nekimenni Fletónak, amiért logikusan megegyezik Kínával. Nem áll össze a kép a firkász kis agyában, hogy az oroszok a grúz háború kirobbanása előtt (amire tehát nyilvánvalóan készültek) a hazai sajtó által nem éppen túlharsogott szimbolikus aktus keretében visszaadtak Kínának egy kis szigetet az Amúr folyón, amit még tán a cár foglalt el egykor. Azóta Kína kifejezte megértését az abház és déloszét függetlenség orosz elismerése iránt. Tehát formálódik az Eurázsiai Blokk az USA hegemóniájának megdöntésére.

A MN firkászával ellentétben Fletó viszont világosan érteni látszik a helyzetet.

Korábbi politikai preferenciáimmal mit sem törődve meg kell állapítanom, hogy Fletó mégse tökéletesen tehetségtelen, illetve érdektelen a kormányzás iránt, minimum a külpolitikai, geopolitikai területhez van érzéke, ellentétben fő riválisával. Fogcsikorgatva vagyok kénytelen kifejezni reményemet, hogy mostanában nem lesz előrehozott választás és hogy egy darabig még ez a kormány külpolitizál hazánk nevében.

Őszinte sajnálatom a szegény tibetiek iránt, fiúk, sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármit tegyünk értetek...

Kiemelek még egy dicséretes elvet a MN által ledorongolt nyilatkozatból:

"Gy. Ferenc a Kínát ért nemzetközi bírálatokkal kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt a China Dailynek, hogy a különböző országoknak megértést kell tanúsítaniuk egymás iránt. Szerinte nagyon könnyű kívülről ítélkezni, kinek van igaza, ám a helyzet összetettebb. „Tisztelnünk kell egymás álláspontját, és azt, hogy egyes országok lakossága miként szeretné élni az életét” – mondta."

Amelyik magyar politikus nem ezt az elvet követi külpolitikai megnyilvánulásaiban, az minden bizonnyal idegen hatalom fizetett ügynöke.

Akik ismernek, tudhatják, hogy ez tőlem nem egy régi pártszimpátián alapuló vélemény, sőt.

Folytatás, szept.2.

Batka alábbi hozzászólása nyomán hasznosnak látom itt kifejteni:

Függésünk, szuverenitásunk korlátainak tényleges értékelése homlokegyenest ellenkezik a politikai szféra divatos, közhelyes lózungjaival, amiket már teljesen Szabad Népes stílusban rángattak elő a Fidesz-propagandisták (köztük jobb sorsra érdemesek is) pl. a Jobbklikken, Orbánvili kiállását indokolva. A dolog tulajdonképpen napnál világosabb, még a vakok is látják, csak a Fidesz fizetési listáján levők nem.

Tehát egy percig sem szabadultunk ki az orosz függésből a gengszterváltással, annyi történt, hogy egy birodalom függéséből kettőébe kerültünk. Kb. úgy, mint a török hódoltság idején a határmenti kettős adóztatású területek. A háború és 56 utáni katonai alávetettségünk a szocialista modernizáció során kiegészült az orosz kőolajtól és földgáztól való függéssel. (Ebben semmi különösen szocialista nem volt, a nyugati szféra országai éppúgy olaj- és gázfüggők lettek, modern jóléti civilizációnk az energiarabszolgák munkáján alapul. A jelentős saját kitermeléssel nem rendelkező, fogyasztó országok számára ez mindenhol előrevetített egy függést a termelőktől, vagy a szállítást ellenőrző hatalmaktól. )

Amikor a Szovjetunió összeomlása közben kivonták tőlünk a keleti birodalom csapatait, valójában csak a befolyás őrzésének idejétmúlt, költséges, gazdaságtalan eszközétől szabadultak meg, függetlenül attól, hogy persze kényszerből. Abszolút röhejessé teszi a kanonizált világmagyarázatokat ("rendszerváltás", "tovarisi konyec" "csatlakoztunk a Nyugathoz") a tény, hogy az orosz energiától való függésünk folyamatosan erősödött a rendszer/gengszterváltás után.

Új "demokratikus" kormányaink állami szubvencióval támogatták tovább pl. a vezetékes gáz bevezetését egyre kisebb településekre, még erdővidéki aprófalvakba is, míg kialakult a mai szélsőséges kiszolgáltatottságunk. Ugyanilyan hatású volt az elvileg a nyugati, amerikai fogyasztói, autóstársadalmi modell erőltetett ütemű, esztelen kiépítése, amire lényegében az egy emberöltőnyi "demokratikus" korszak teljes elkölthető beruházási mennyiségét öltük bele, nagyrészt hitelből. A szintén esztelenül leépített ipar energiaigényének kiesését a folyékony üzemanyag terén felülmúlta az autózás egyre növekvő igénye, amit a településszerkezet divatos szétverésével (autópályák, elkerülő utak, zöldövezetbe szétszóródás, városon kívüli bevásárlódobozok, irodaparkok, stb.) direkt ösztönöztek.
Mindennek olajigénye a mi földrajzi fekvésünk mellett az oroszoktól való függést fokozta, ill. tartotta magas szinten, NATO- és EU-tagságunktól teljesen függetlenül.

De a másik, Nyugati, vagy Globalista birodalomtól való függés terén se éles választóvonal a módszerváltás, vagy talán fügefalevélváltás. Tőle való függésünk már a Kádár-kor hitelfelvételeivel megkezdődött. Ez a birodalom már át is ugorhatta a megszállás látványosan durva katonai eszközét, ahogy a világ jó részén is, nekik megadatott, hogy egyből a "puha" (valójában nagyon is kemény) pénzügyi pórázt használhatták, bár a katonai fegyelmezés eszközei valahol mindig meg vannak lengetve, Szerbia, Irak, stb., az okosak tanulnak a mások kárán. A két, nem katonai póráz közül azonban a pénzügyi hamarosan hatástalan lehet a globális pénzügyi pilótajáték bukásával, amelyre ezer előjel figyelmeztet, míg az energiapóráz rohamosan felértékelődik.

Ezzel el is jutottunk oda, hogy Orbán, vagy Gyurcsány látja jobban, melyik birodalomtól való függésünk lesz a közeljövőben a döntőbb, melyiknél kell inkább pedálozni, nem utolsó sorban saját helytartói egzisztenciája érdekében is, de netán az országéban is.
Szerintem Gyurcsány bizonyult e téren okosabbnak, ezért a bejegyzésem címe, míg Orbán minden pénzét feltette a vesztes lóra, szerencse, hogy egyelőre nem az országét, csak a sajátját. Azt még ki lehet bírni, hogy ő nem lesz helytartó, ha nem lesz.
A fentieket összefoglalva, nem értek egyet, hogy jelenleg nem vagyunk orosz érdekszféra, hogy kizárólag az atlanti "szövetségi" rendszer csatlósai lennénk. Mindkettőtől függünk, de tartósan húsbavágóbban az oroszoktól. Ráadásul a globalista függés tőlünk csak vitt, míg az oroszok az energiaszállításokat kereskedelmi alapon nyújtják, elvileg arra fordítottuk, amire akartuk, a mi hibánk, hogy (a világ többi részéhez, így az oroszokhoz is hasonlóan) jövőtlen dolgokba fecséreltük/jük.

A két birodalom közül a globális/amerikai recseg-ropog, épp az energiaválság és globális erőforrásválság következtében, illetve az ezekkel szorosan összefüggő pénzügyi pilótajáték-rendszer törvényszerű, máris zajló bukása miatt befolyása rohamosan csökkenni fog.
(Végződhet ez atomháborúval, de azzal sok terveznivalónk nincs.) Az oroszok ereje épp attól, ami az USÁ-t gyengíti, nő. Igaz, nem örökre, hiszen olajexportjuk relatíve rövid, belátható időn belül megszűnik, de a lényeg, hogy egy, vagy két döntő évtizedig, az energetikai önellátásra való kényszerű áttérésünk átmeneti időszakában ők lesznek itt erősek, nem az USA, főleg nem a "NATO". A folyamat tágabb geopolitikai összefüggése, hogy az oroszok stratégiai szövetségre léptek Kínával az egypólusú, USA-hegemóniával fémjelzett világrend többpólusúvá alakításáért, saját befolyásuk növeléséért.

Tehát Orbán szélsőségesen atlantista kiállása, a dolog túllihegése menthetetlen, felelőtlen, hogy a Terminus Technicus blog Yspadden Penkaurjától idézzek, ez több mint bűn, ez hiba. Ezzel elugratta őkelme a fejedelemséget, míg a kormány példásan épp annyira állt ki a NATO mellett, amennyire tagságunk erre kötelez, a nyilatkozattal, hogy nem fogjuk elismerni Abháziát és Dél-Oszétiát. Ha ez a jövőben mégis változna, elég kormányszóvivőt/külügyminisztert cserélni. A Fidesz esetén az orientáció módosításához pártelnököt/miniszterelnökjelöltet kell váltani...
Orbán Viktor elefántcsonttoronyban él temetési beszéde óta, összetéveszti virtuális világát a valósággal. Utóbbiban a mi kis, kettős függésű országunk nem ugathat a nagyhatalmakra, nem pofázhat azok belügyeibe, a globális válság túlélése érdekében nagyon óvatos, ügyes diplomáciát kellene folytatnunk. A folyamat végén akár olyan helyzet is előállhat, amikor lehet közel teljes a szuverenitásunk (utódainké), de addig át kell evickélni a viharon.

Gyurcsány nem a kedvencem, enyhén szólva sem, de e külpolitikai téren sokkal tehetségesebbnek bizonyult. Erre esélyes, hogy elbukik a belpolitikán...
Az meg az ő sokszoros bűne. Miért nem lehetett egy fickóba többféle talentumot pakolni, Uram?