2006. október 22.

A nyugdíjrendszer brutális kurtítása csak egy szerény kezdet

Gondola: Brutális szigorítás előtt a nyugdíjrendszer - ezt is "elizélik"?

Az a véleményem, hogy saját hazai belpolitikai-gazdasági válságunk nem elsősorban hazai gyökerű, és főleg nem hazug politikusok a döntő tényezői (amit ettől még elítélek!), hanem egyértelműen a globális általános erőforrásválság következménye (aminek az olajcsúcs egy kritikus eleme, de csak az egyik).

Az eladósodás, költségvetési hiány és zsákutcás gazdaságfejlődés a demográfiai helyzeten túl, (aminek más gyökerei is vannak - pl. Trianon, egy visszaszorult nemzet önbizalomvesztése - de részben az is ezzel függ össze) főleg az olcsó olaj korára jellemző autóstársadalom infrastruktúrájának erőltetett kiépítése miatt következett be, az olcsó energia korának már az alkonyán, amikor ehhez nálunk nem volt forrás.
Ráadásul a modell mintájául szolgáló USA a II. Világháború után, az Interstate autópályahálózat kiépítésekor és a "suburban sprawl" tömeges formája kiépülésének kezdetekor a világ első számú olajkitermelője volt és egyáltalán nem szorult importra. Mi soha nem voltunk ilyen helyzetben, amióta az olajnak komolyabb jelentősége van gazdaságunkban.

Mi az autópályákat egy percig se engedhettük volna meg magunknak.

(Persze az USA sem, és most nagyobb bajban is van, mint mi, mert gazdaságát és térszerkezetét teljesen az olajfaló autózásra állította át több, mint fél évszázad alatt és a korábbi modell maradványai már nem alkotnak életképes alternatívát.)

Hogy jön ez a nyugdíjrendszer drasztikus lefaragásához?

Úgy, hogy ez az egyik első jele annak, hogy nálunk is végetér az olcsó energia kora által lehetővé tett fogyasztói társadalom, a jólét (nálunk elég nyúlfarknyira sikeredett) korszaka az erőforrások kimerülésével, az olajcsúccsal. Ahogy ezt a rendszert el kell most kezdenünk farigcsálni, toldani-foldani, úgy követi majd ezt a többi is. Az egészségügy és a kérészéletűként lufivá pumpált tömeges felsőoktatás egyidejűleg van napirenden. Azt, hogy mostantól autópályák helyett inkább gyorsforgalmi utakat kéne építeni, Gyurcsány a minap jelentette be. Szerintem 1-2 éven belül eljutunk a felismerésig és a politikai elit általi beismerésig, hogy már semmi ilyen nem épül, egyrészt, mert nem lesz miből, másrészt, mert a fogyásnak induló forgalom nem fogja igényelni (olajcsúcs!). Sőt, ami eddig épült, az is tragikus pazarlás volt, a borzasztó gazdasági helyzet, mint érte fizetett ár mellett igény se lesz rá az olajárak emelkedése miatt. Az utak mentére kitelepített gazdasági tevékenységek csak fokozták a társadalom energiaigényét - most, amikor egyre kevesebb az energia - és kincsetérő termőföldet pusztítottak el értük - most, amikor rohamosan közeleg a globális éhínség és minden talpalatnyi földre szükség lesz.

A nyugdíjrendszer, egészségügy és a tömeges diplomagyártás ("felsőoktatás") máris bejelentett megszorításai csak a jéghegy csúcsa, egy szerény kezdet. Ahogy fokozódik majd a helyzet, előbb-utóbb be kell majd ismernie a politikus elitnek, hogy vége a "gazdasági növekedés"-nek, a jóléti, fogyasztói társadalom ígéretének, hogy a rendszerváltás óta hirdetett gazdasági-társadalmi modell pilótajáték volt és itt a vége.

Az eddigi modell fenntarthatatlan.

Itt az olajcsúcs, a "növekedés" beleütközött a Föld, mint véges rendszer határaiba. Mikor mondják ezt ki nyíltan? Gondolom, megvárják, míg a tömeg már magától is kapizsgálja, mert addig nem akarnak népszerűtlenek lenni. Kár, ha hamarabb beszélnének nyíltan, kisebb veszteségekkel állhatnánk át egy fenntarthatóbb pályára. De a keserű kijózanodást nem lehet megspórolni. Tudnunk kell türelemmel kivárni és sztoikus nyugalommal elviselni a borzalmas veszteségeket, míg a többség is kihúzza a fejét a homokból.

Addig is: nyugdíjra már ne nagyon számítsatok, inkább tervezzetek többgenerációs együttélést szüleitekkel, gyermekeitekkel!
Csak magunkra számíthatunk.

Bobkó Csaba

Nincsenek megjegyzések: