A kérdés átfogó megválaszolása helyett csak egy speciális szálon indulnék el a téma belsejébe egy felvetés nyomán, ami Tibor bá blogján került elő.
jancsika: "Egyébként, visszatérve az összeesküvésre, ez megint egy érdekes kérdés, hogyan is definiáljuk az összeesküvés tényét magát. Szerintem az egyik legjobb definíció Adam Smith-től származik:"
“Az azonos foglalkozást űzők ritkán jönnek össze, akárcsak szórakozás, kikapcsolódás céljából, de a beszélgetés egy közérdek elleni összeesküvésbe, vagy árkartell-megállapodásba torkollik. Gyakorlatilag lehetetlen megakadályozni az ilyen találkozókat bármilyen törvénnyel, ami egyáltalán végrehajtható lenne, vagy összhangban lenne a szabadságjogokkal és igazságossággal. De miközben a törvény nem gátolhatja meg az azonos foglalkozásúakat az időnkénti összejövetelben, nem is kell elősegítenie az ilyen találkozókat és főleg nem kell azokat kötelezővé tennie.”
Ennek a meghatározásnak az értelmében tehát szükség van rá, hogy az azonos érdekek mentén gondolkodó és cselekvő emberek TÉNYLEGESEN találkozzanak és megegyezzenek. Viszont bizonyos értelemben felfogható az is összeesküvésnek, ha az azonos érdekek érvényesítéséről explicite nem egyeznek meg, egyszerűen ezeknek a köröknek a hatalma elegendő ahhoz, hogy a dolgokat az általuk kívánt irányba terelje. Magam is vélekedtem korábban úgy, hogy VAN ilyen típusú összeesküvés, de ez a szemlélet vitatható. Ha Géza ezt most olvasná, ő szerintem úgy fogalmazna, hogy ez inkább a “rendszer szerkezetéből eredő irányítás”
Molnár Géza utólagos jóváhagyásával magam válaszoltam erre a fórumon.
Géza az általa emlegetett “szerkezetben megnyilvánuló irányítás” alatt mást ért.
Amit a szabadpiaci ideológia Szentje (a kapitalizmus Marx-Engelse), Adam Smith leírt az egy szakmába tartozók rendszeres összejöveteleiről és az árak szabályozásáról, az természetesen nem összeesküvés, hanem becsületes nevén CÉH. Csakhogy a szakmabeliek, a vevők és az össztársadalom érdekeit tisztességgel összehangolni igyekvő (és e téren évszázadokig sikeres!) céhek a “bűnös régi rend” szétverni való oszlopai közé tartoztak annak a rablókapitalizmusnak az ÖSSZEESKÜVŐI számára, melyek egyik vezető propagandistája volt Smith.
Ez a duma: “De miközben a törvény nem gátolhatja meg az azonos foglalkozásúakat az időnkénti összejövetelben, nem is kell elősegítenie az ilyen találkozókat és főleg nem kell azokat kötelezővé tennie” nyilvánvalóan hátsó szándékú uszítás a jó öreg céhek ellen, amik gátolták a szabadrablást.
(azt hiszem még Gézának is lesz egy pár szava Smithhez…)
Nagyon hasznos, hogy előkerült ez az idézet a vitában, mert jó érvet szolgáltat az ebben eleve kapcsolódó két kérdéshez. Az egyik, hogy korunk és általában a történelem társadalmi-gazdasági-pénzügyi katasztrófái, romlásai mögött “összeesküvés” áll, vagy kizárólag szerkezetben megnyilvánuló irányítás, populárisan, hogy azért nyitja mindenki egyszerre az esernyőjét, mert esni kezd (Tibor bá hasonlata). A másik, ezzel összefüggő és a "geddonista" fórumokon gyakran hevesen vitatott kérdés, hogy a természeti rendszerek emberi társadalom általi lerablása és ezzel az ág magunk alatti elvágása törvényszerűen az emberi természetből fakad-e, ami ellen semmit nem lehet tenni.
Molnár Géza művei nyomán is úgy vélem, hogy az emberi közösségek eredendően igyekeztek együttműködni a természettel és e téren sokáig sikeresek voltak, a rablógazdálkodást jelentő modellek, a kapitalizmus erőszakkkal, összeesküvésekkel verte szét ezeket a természettel együttműködő, vagy más téren méltányosabb, a jövőre is tekintettel levő társadalmi-gazdasági formákat. Többek között démonizáló propagandával, a fenntarthatóbb élet kereteit jelentő intézményeket, szabályokat kikiáltva mindenféle gonosznak, feudálisnak, elnyomónak, stb.
Az Adam Smith által propagált szabadkereskedelem és ipar alapját képező termelőtevékenységek a “haladás” erői által “sötétnek” bélyegzett “középkorban” is léteztek, tehát elvileg (és valamennyire a gyakorlatban is) megvolt a lehetősége a csak a rövidtávú haszonra törekvésnek a (kis)iparban. A társadalmi fejlődés a maga organikusabb módján történelmileg először épp azt a céhrendszerű szabályozást fejlesztette ki, amely ezt a hosszútávon öngyilkos haszonhajhászást megakadályozta és összehangolta a társadalmi szereplők érdekeit a méltányosság elvén.
Majd a “haladás” során ÖSSZEESKÜVÉS segítségével verték ezt szét és nyitották meg az utat a szabadrablás előtt. Tehát szó sincs arról, hogy az emberi természetből automatikusan következne az esztelen jövőfelélés, hasonlóan a természettel való viszony terén is előbb alakultak ki a fenntarthatóbb megoldások (pl. ártéri gazdálkodás), ezt a rombolás, a szabadrablás sötét erői (okkultista ideológiai háttérrel) erőszakkal verték szét a “racionalizmus” nevében.
Azonban a többek kötött folyószabályozó mérnököket is képező Akadémiákat a kabbalista és más gnosztikus irányzatokat képviselő titkos társaságok, ÖSSZEESKÜVŐK hozták létre Európa-szerte, ugyanazok a körök, melyek az angol “polgári forradalomtól” a magyar kuruclázadásokon át, a francia forradalmon, 1848-on és a bolsevik forradalmon át a szexuális forradalomig és genderideológiáig mindenféle felforgatást szerveznek a fenntartható társadalom intézményeinek szétveréséért.
Tehát igen, szerintem állnak összeesküvők modern világunk mai összeomlása mögött, ahogy persze eleve létrejötte mögött is. A Nagy Bűnös Összeesküvésnek talán nem a második szakasz, a Gonosz Mű összeomlása a bűnösebb következménye, bár mi most ezt fogjuk megszenvedni, hanem inkább az első szakasz, a modernista, ember- és természetpusztító társadalom és gazdaság létrehozása.
16 megjegyzés:
Na, Gedeon, ha már így a saját honlapodon is földobtad a témát, akkor ha megengeded, nem maradok adósod tovább, és ide reagálok. Gézával sokat tárgyaltuk ezt a témát az utóbbi időben. Meg kell mondjam, nekem Géza "ültette el a bogarat a fülembe", így utánaolvastam egy kicsit a dolognak, és sokat formálódott a véleményem. De kezdjük az elejéről.
A homo sapiens már a biológiai kialakulásától kezdve hajlamos a saját környezetét pusztítani. A jelenlegi álláspont szerint a ma élő emberek 1 ősanyától és legfeljebb 6 ősapától származnak, és valahol Közép-Afrikában alakultunk ki. Az ezt követő kb. 110.000 évben a homo sapiens a Föld minden szegletébe eljutott, és amerre járt, gyakorlatilag felperzselte a tájat maga körül. Azzal kezdtük, hogy kiirtottuk az akkor élő emberfajt, a homo neanderthalensist (pedig valószínűleg intelligensebb emberfaj volt nálunk, nagyobb koponyával és barázdáltabb agykéreggel). Egyetlen kontinens sincs, ami ne viselné magán a "kezünk munkájának" nyomait. A legszembetűnőbb "munkát" Ausztráliában végeztük, oda az ember kb. 40.000 évvel ezelőtt jutott el. Ott a zárt, klimax növénytársulásokat szó szerint felégettük, gyakorlatilag elsivatagosítva a kontinens java részét. De hasonló volt a helyzet Észak-Amerikában is, ahol a nagyobb testű állatfajok jó része csaknem kihalt, amikor kb. 90.000 évvel ezelőtt megjelent az ember. Úgy látszik, ez a tulajdonságunk GENETIKAILAG meghatározott. A mai viselkedéstudományi vizsgálatok pl. egyértelműen igazolják, hogy az ember már születésétől kezdve a rövid távon megszerezhető előnyöket preferálja a hosszú távú stratégiákkal szemben. Ez alól csak kb. a népesség 1-2%-a jelent kivételt, náluk már egészen kora gyermekkortól ki lehet mutatni a hosszú távú stratégiák kialakításának a képességét. A többség azonban csak rövid távon képes tervezni.
De aztán úgy 70.000 évvel ezelőtt történt valami. Megjelentek társadalmak, amik képesek voltak harmóniában együtt élni a természettel. Ezeknek több közös ismertetőjele is volt, az egyik legfontosabb, hogy olyan szakrális rendszerekre épültek, amik nem az embert, hanem a természetes környezet bizonyos elemeit helyezték a világképük középpontjába, és ezek a rendszerek minden igyekezetükkel azon voltak, hogy korlátozzák az emberi tevékenységet és népességszaporulatot. Ennek az elérésére az infanticídumtól és az emberevéstől sem riadtak vissza (pl. a pápua-új-guineai emberevő törzsek sokszor pontosan a népességszabályzás céljából ettek embert). Gyakorlatilag elmondható, hogy csak azok a társadalmak maradtak fenn, amik képesek voltak ilyen - elsősorban szakrális - berendezkedést megvalósítani. Amik erre nem voltak képesek, azok a civilizációk előbb vagy utóbb összeomlottak. Csakhogy a fenntartható szakrális rendszerekből történő kitörés ismétlődő kísérlete gyakorlatilag végigkísérte az elmúlt 80-90.000 év történelmét. Nincs kontinens, nincs olyan 10.000 év, amiben ne találnák ilyen civilizációkat. Az egyik legjobb példa erre természetesen a maja civilizáció, de felhozhatnánk ide a Húsvét-szigeteket is. Az elmúlt 5000 év történelme a neolit forradalomtól kezdve pontosan ugyanez volt. Ezúttal a mezopotámiai civilizáció nagy kitörési kísérletét láthatjuk, és az összes eddigi kísérlet tanulsága alapján tudjuk, hogy az ősi, genetikailag meghatározott pusztító ösztön ezúttal is csak egyetlen végkimenetellel érhet véget: ez a civilizáció is össze fog omlani, mint az összes eddigi elődje.
Van a "kitörő" társadalmaknak egy nagyon fontos tulajdonsága - és itt most egy kicsit igazat fogok adni neked. Nevezetesen szinte az összes kitörő társadalom istenképe antropomorfizált. Szerintem ennek valami olyasmi állhat a hátterében, hogy ha az isten(ek) ember(ek), akkor az ember is isten, így bármit megtehet - ő a "teremtés koronája", így a környezetében élő növények, állatok már nem testvérei, hanem szolgái, akiket uralma alá hajthat és kihasználhat. És abban nem kevés igazságod van, hogy a mezopotámiai társadalom ideológiai bázisát nagyon nagy részt a monoteisztikus vallások határozták meg - ezeknek az abszolút őse pedig kétségkívül a zsidó vallás. Viszont nagyon fontos látni azt, hogy az emberben az antropomorfizált istenkép és az ezzel kapcsolatos társadalmi "kitörés" ősi, genetikai ösztön, ami újra meg újra felüti a fejét.
Foglaljuk tehát össze: az ember GENETIKAILAG a rövid távú előnyöket preferálja, így a környezetét gyakorlatilag ösztönösen felemészti. TÁRSADALMILAG viszont képes olyan rendszereket alkotni, amiben lehetséges a túlélés. Ezekből a szakrális-társadalmi keretekből azonban minduntalan, újra meg újra megpróbál kitörni, és időnként sikerül is. Akkor aztán beindul a "fejlődés", és hogy mi következik, azt láttuk az elmúlt pár ezer évben. Bizonyos társadalmi rétegek viszont ennek elejét vehetik a megfelelő társadalmi-szakrális rendszerek kialakításával. Ez a fajta vallási keret szerintem legalább annyira nevezhető összeesküvésnek, mint a fenntartható társadalmakból történő kitörés mögött álló ideológiai antropomorfizáció. Tehát az összeesküvés Ianus-arcú dolog, az elit képes a fenntarthatóságot garantáló társadalom szervezésére is, nem csak a fenntartható szakrális keretek szétrombolására.
Még valami. Nagyon fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy a fenntartható társadalom kialakítása nem függ az adott társadalom technikai színvonalától. Más szóval nulla technológiával is ki lehet fenntartható társadalmakat alakítani, viszont arra sincs okunk, hogy feltételezzük, mindezt ne lehetne ipari szinten is művelni. Erre Hetesi Zsolt szolgáltat kiváló példákat a könyvében, pl. az EDO-kori Japánnal kapcsolatban. Ebből a szempontból például nem igazán értünk egyet Gézával, ő a technológiát ab initio fenntarthatatlannak véli.
üdv
Jancsika
Köszönöm, Jancsika, ezt a blogbejegyzést már ketten írjuk! :D
Hátha befut még Géza is.
Jancsika, az a megfigyelésed, hogy a fenntarthatóbb szakrális társadalmakkal szembeforduló ellenerők filozófiai fegyvere az istenné válni kívánó ember, alapvető fontosságú. A mi korunkra az összeomlás küszöbére vezető Romlás felgyorsulása a "Reneszánsz" korában kezdődött. Nézzük, mi volt a rablókapitalizmus (és annak változataként pl. a kommunizmus) kifejlesztését elindító okkult-gnosztikus összeesküvő körök egyik tipikus korai manifesztuma:
„Ki ne vágyna arra, hogy nem törődve a földi dolgokkal, megvetve a szerencsét és semmibe véve a testet az istenek vendége legyen még földi életében, és megrészegülvén az örökkévalóság nektárjától halandó voltában is részesüljön a halhatatlanság adományából? ... Végül, kimondhatatlan szerelemtől égetve felemelkedünk s mint lángoló Szeráfok elszakadunk önmagunktól, s isteni erővel töltekezvén többé nem mi leszünk, hanem Ő Maga, aki teremtett minket.”
(Pico della Mirandola: Oratio de hominis dignitate – Az ember méltóságáról, 16.szakasz)
Nézd, én vallom azt, hogy az ember mindenkitől tanulhat valamit, még akkor is, ha sok mindenben nem értünk egyet. Tőled például ezt tanultam. Szerintem a "romlás" nem a reneszánsszal kezdődött, bár tény, hogy a humanizmus az egyik legdestruktívabb eszme, ami a világtörténelemben valaha létezett, HISZEN a természetes környezetből csak az embert veszi számba. De ha jobban belegondolunk (illetve ha megnézzük, hogy a Húsvét-szigeteken azok a híres kőszobrok is embereket ábrázolnak) láthatjuk, hogy az antropomorfizált istenségkép ÁLTALÁNOS érvényű a folyamatban. MINDEN "kitörő" társadalom valamilyen módon kötődött egy ilyen szakrális "remodellizációhoz". Az éppen aktuális korszak ideológiai "nyitánya" a mezopotámiai városállamokból kiinduló monoteisztikus világkép, ami kétségkívül Ábrahám műve. Viszont azt rettentő fontosnak tartom leszögezni, hogy a dolog hátterében az ősi, genetikailag meghatározott ösztön, a rövid távú előnyszerzés kényszere áll. Az antropomorfizáció segít szétfeszíteni a fenntartható szakrális kereteket, de a "hajtóerő" az emberi természet. Ha úgy tetszik, az antropomorfizált istenkép a katalizátor a folyamatban, az "üzemanyag" viszont magában az emberi természetben és génekben keresendő.
Természetesen a Romlás nem a "Reneszánsz" idején kezdődött, én is annak FELGYORSULÁSA kezdeteként említettem. Nem hiszem, hogy génjeinből, ösztöneinkből automatikusan következne a létalapjainkat jelentő, illetve magunkat is magában foglaló természet felélése, elpusztítása. A reneszánsz mágusok, a szabadkőművesek, rózsakeresztesek és hasonló összeesküvők világnézetének alapját képező gnosztikus felfogás szerint a földi világ a Gonosz teremtménye. Talán ezért sem becsülik e felfogás hívei.
"a mezopotámiai társadalom ideológiai bázisát nagyon nagy részt a monoteisztikus vallások határozták meg - ezeknek az abszolút őse pedig kétségkívül a zsidó vallás."
Itt valami zavar van, talán inkább megfordítva igaz, mezopotámiai eredetű a zsidó vallás, hiszen időben a zsidók később következnek.
Írod:
"a mezopotámiai városállamokból kiinduló monoteisztikus világkép, ami kétségkívül Ábrahám műve"
A monoteisztikus világkép nem feltétlenül antropomorf.
Ábrahám szerepét is megfogalmazhattad volna pontosabban, a zsidó egy jelentéktelen törzsi vallás volt, ami ikonográfiáját mezopotámiai forrásokból rendezte be.
A mezopotámia évezredei jelentősen különböznek, nem szerencsés egy kalap alá venni.
Összességében amit leírtok nagyon "egyenes", értem én, hogy ez dramaturgiai célokat szolgál, de így éppen a háttérhatalom és a földi környezet komplex egymásra hatásának bemutatása sikkad el.
Csak visszatekintve minden ilyen egyenes, a történelem nem lineáris, hanem elágazások során keresztül épül föl.
Nem nagyon hihető az évezredeken átnyúló összeesküvés. Valószínűbb a gonosz gondolat újra-meg újra manifesztálódása. De ez átvezet a szellemvilág területére...
Üdv
Batka
Világos. Én nem írtam arról, hogy egyetlen összeesküvő vonal van az ókortól napjainkig. A témánk kettős, egyrészt, hogy van-e szerepe összeesküvéseknek a fenntarthatóbb berendezkedések szétrombolásában, másrészt, hogy az ember eredendően, "genetikailag" el van-e rendelve a természet öngyilkos pusztítáésára. Az elsőre a válaszom igen, a másodikra nem. Jancsika elég felületesen dobálózott a zsidókkal és Mezopotámiával, de azzal egyetértek, hogy az összeesküvők fő motivációja a mi korunk pusztulási fázisát megalapozó "Reneszánszban" az volt, hogy az ember (a reneszánsz "mágus") Istenné akart válni, még életében.
Oké, ezt a zsidó kérdést rosszul fogalmaztam meg. Mindjárt kifejtem egy kicsit bővebben. De először kezdjük a lényeggel.
Ezt írod: "A témánk kettős, egyrészt, hogy van-e szerepe összeesküvéseknek a fenntarthatóbb berendezkedések szétrombolásában, másrészt, hogy az ember eredendően, "genetikailag" el van-e rendelve a természet öngyilkos pusztítáésára. Az elsőre a válaszom igen, a másodikra nem."
Így van, itt a fő véleménykülönbség köztünk. Én nem hiszem, hogy a világ problémáit egyetlen tényezőre (Az elit összeesküvéseire) lehetne visszavezetni. Szerintem a világ egy rendszer, emiatt a kialakult helyzet is egy rendszer, amiben számos tényező van. Amit írsz, az összeesküvések a rendszer EGYIK eleme. Kétségkívül nagyon fontos elem, nem állítom tehát, hogy nem léteznének összeesküvések, vagy hogy a szerepük nem lenne fontos. Egy másik tényező viszont az eredendő emberi természet, ami szerintem ellenünk játszik. Ennek igazolására három érvem is van.
1. A ma is élő emberfaj, a homo sapiens a biológiai kialakulását követően az első pillanattól kezdve destruktív tevékenységet végzett. Kiirtottunk legalább egy akkor élő emberfajt (a neandervölgyi ősembert), és kb. 100.000 év alatt a Föld minden szegletébe eljutottunk, ráadásul ahova ember betette a lábát, ott a biológiai rendszerek súlyos degradációja következett be. Ez volt a LEGELSŐ, globális léptékben is érezhető hatása a homo sapiensnek - ha úgy tetszik, az első "cselekedetünk". Ez már utal arra, hogy a legprimitívebb, legősibb ösztöneink és beállítottságunk ebbe az irányba mutat.
2. Tény, hogy a közösségek szintjén képesek voltunk fenntartható társadalmakba szerveződni, viszont az is tény, hogy időről időre újra meg újra megjelennek az ezekből a keretekből kitörni próbáló közösségek. Ezek térben és időben egymástól függetlenül, de RENDSZERESEN megjelennek, ezzel is utalva arra, hogy ez a folyamat (a fenntarthatóság szakrális keretei közül történő kitörés) valamilyen, az alapvető emberi természettel összefüggő jelenség.
3. A kitörő társadalmakban rengeteg a hasonlóság. Például MINDEGYIK vallási berendezkedése antropomorfizált. Ez is utal arra, hogy alapvetően hasonló, közös gyökerű jelenségekről van szó. A zsidó vallást egyébként csak azért hoztam be a képbe, mert az éppen aktuális kitörő periódusban az antropomorfizált, egységes istenkép őse a judeo-keresztény vonalon a zsidó vallás. Nem mintha el akarnám ezzel ítélni a zsidókat, de a felfogás, miszerint egyetlen isten van, aki a maga képére teremtette az embert, ebben a formában eredetileg a zsidó vallásban jelenik meg először (de javítsatok ki, ha tévednék).
"Így van, itt a fő véleménykülönbség köztünk. Én nem hiszem, hogy a világ problémáit egyetlen tényezőre (Az elit összeesküvéseire) lehetne visszavezetni."
Ez nem véleménykülönbség, hiszen ezt én se hiszem és ezért nem is állítottam... Az én állításom az, hogy van összeesküvés a mai válsághoz vezető züllés tényezői között. A Kitalált Újkor blog fő témája, hogy a ravasz összeesküvő körök sikeresen hitették el a haazfias közönséggel, hogy a nekik dolgozó ügynökök "nemzeti hősök". Itt is szempont, hogy ha szeretnénk szembenézni az összeomlással és valamit tervezni az újrakezdés utánra (ez nagyon leegyszerűsítő, hiszen az összeomlás nem esemény, hanem folyamat), akkor le kell számolni a pusztulásba vezető út elősegítőinek hőskultuszával. És érdemes feltárni, kik az összeesküvők és mik a céljaik. Ettől praktikus hasznot remélek.
Már másutt leírtam, de ide is illik, így idézem:
Ami az összeesküvéseket illeti, a saját teóriám a „magától” és a „tudatosan” keveréke, és hol az egyiket, hol a másikat tartom kihangsúlyozandónak. Az igazán mély és nagy „összeesküvések” túlnőnek az emberi szférán és az úgynevezett tudatosság szokásos körén. A legmélyebb öntudatlanság és az úgynevezett „tudatos rombolás” kéz a kézben jár. A „tudatos rombolók” rombolása valójában nem mindig tudatos, abban az értelemben, hogy a saját elvetemültségüket nem látják át (vagy még, vagy már nem, vagy sohasem). Legtöbbször tényleg azt hiszik (valamiféle zavaros kábulat hatása alatt), hogy amit kiötlöttek és kiviteleznek, az nagyon jó (ha nem egyenesen világmegváltó), de legalábbis kicsit segít a dolgokon. Mindeközben a legteljesebb tudatlanságban lehetnek a valódi következmények, sőt sajátnak hitt törekvéseik valódi okai felől. Az a közmondás, miszerint a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve, általában a legteljesebb mértékben igaz. Hozzátenném: jószándékkal és „idealizmussal”. Persze vannak egészen alpári indíttatások és gonosz kis bűnök is, ahol már fel sem merül a magasztosság vagy a korrektség gondolata. Ezek „tudatossága” természetesen ugyanúgy egy mély delírium része.
A tradicionális értelemben vett ideális közösség nem azonos a társadalommérnöki értelemben felvetett utópisztikus és „ideális” társadalommal/kollektívummal/közösséggel. A tradicionális idea (amennyiben itt a guénoni tradíciófelfogásból indulunk ki), minthogy perspektívája szerint alapvetően nem a materiális szféra „megszerelését” tekinti célnak, nem vázol fel olyasmit, ami hasonlíthatna a hatalomtechnológia hitvallásaihoz. Ilyen értelemben helyes azt mondani, hogy „önmagától hajlamosabb” a normalitásra. Azonban mára egy másik embertípussal van dolgunk, és ez „önmagától” egyáltalán nem a normalitásra, pláne nem a tradicionalitásra hajlamos, épp ellenkezőleg. Ez a modern embertípus minden tekintetben meg van mérgezve, és esze ágában sincs magát tradicionális értékek és orientációk irányába beállítani, tehát nem csak az Ideától áll rendkívül távol, de a relatíve normális (földi) idealitástól is.
A természet, a természetes anyagok és a kiskereskedelem iránti nosztalgia és romantika a céh-hagyomány dimenziójában felfogott munka és alkotás szentimentális utóhatása lehet abban a világban, ahol ezeket a tényezőket tömegében kizárták a „termelésből”. Kár, hogy ez csak maradvány, kár, hogy akik a természet és az ilyen anyagok iránt romantizálnak, azoknak a természet csak turizmus, hippy-színhely vagy valamilyen zöldpárti színezetű nyelvezettel és felfogással társuló alternatív energiaforrás, tehát egy újabb gazdasági tényező, legfeljebb folklór, érzelmi tapasz. Hiba továbbá, hogy a természetből kizárják például a Város gondolatát. A város ugyanis — normális esetben, például ókori vagy középkori formájában — nem áll ellentétben a természettel, és a „vadember” a fűkunyhóival pedig egyáltalán nem minden tekintetben áll közelebb a természetesség ideájához.
A céh-hagyomány kapcsán megjegyzendő, hogy szorosan, noha gyakran már csak áttételesen kötődött a hermetikához, amit e blog szerzője rendszerint csupán „okkultizmussá” degradál, holott jóval többet jelentett annál (sőt, a hermetikának eredetileg a mai és tegnapi okkultizmusokhoz viszonyítva ellentétes, kiélezve pedig ellenséges a viszonya). A céhek szimbolikája ezért izgalmas metafizikai vonzatokkal bír. Később a szabadkőművesség felforgatta ezt a szimbolizmust, átértelmezve, kaotikusan szinkretizálva és a „felvilágosodásnak” nevezett materialista elsötétülés szolgálatába állítva azt. Okkultizmusról azonban itt sem beszélhetünk, mivel a szimbólumok itt viszont absztrakt, de nagyon is konkrétan agresszív társadalommérnöki elvekké változtak.
A magam részéről beugrottam Kertész Ákosnak, most nem szívesen folytatnék itt bármiféle vitát is. nekem az a véleményem, hogy az 1-2%-os arány tulzóan alacsony, legalábbis ha a saját tapasztalataimból indulok ki, de legyen igaza Jancsikának. Ez esetben azt valószínűsíteném, hogy nem egyszerűen kiirtották a többi ember-formát, kis részben talán beolvasztották, ha értitek. Ez esetbne lehet, hogy azért tér el a műveltségünk annyira a többiekétől, és az sem kizárt, hogy a Kertész Ákos-félék ezért gyűlölnek bennünket annyira. Viszont ha így van be kellene végre fejezni a munkát... (persze nem lehet, mert ha tényleg beolvasztás történt, azért a kísértetünk ott virraszt a génjeitekben és a jóisten sem tudja, mikor milyen mértékben üti fel a fejét... :D
Erre akartam korábban is reagálni: a neandervölgyike esetén is van elmélet, mely szerint egy részük túlélte a találkozást, és kis részben utódaik is vagyunk. Valahogy úgy, ahogy a mai amerikaiak ősei között is ott vannak az indiánok, bár nem jelentős arányban. (egyes amerikai országokban azért jelentős)
Általában nem értek egyet a kultúrákat, magatartásformákat feltétlenül etnikumhoz, fajhoz kapcsoló gondolkodással (ami elég tömeges), valójában szerintem pl. az ártéri gazdálkodó populációban hasonló lehetett az emberek megoszlása, mint egy mai, Tecsóba-penibe járó népességé, tehát ha Jancsika ma 1-2%-ot talál a népességben, ami előbbre tekint, akkor - feltéve, hogy ez nem tévedés - (és bizonyára az), akkor is ilyennek kellett lenni az eloszlásnak. Mégis, kulturális okból az a közösség fenntarthatóbban élt. Tehát a mi utódainkkal is elképzelhető a dolog. Sőt, szerintem, hogy most átmenjek sci-fibe, szerencsés esetben Kertész Ákos utódai is lehetnek majd jó hazafiak valahol, akár Magyarországon is... Nem tartom a dolgokat így génfüggőnek.
Csaba:
Ha vita helyett beszélgetés és eszmecsere, az álláspontod hátterének mélyebb megértése a szándékom, akkor segítesz nekem tisztázni pár fontos részletet? Egy korábbi, félbehagyott (általad meg nem válaszolt) téma kapcsán nekem már leesett, hogy alapvetően másképp látjuk a nyugati hagyományok rendszerét, de hátha le tudjuk ezt beszélni úgy is, hogy a végén semmiben nem értünk egyet.
> A reneszánsz mágusok, a szabadkőművesek, rózsakeresztesek és hasonló összeesküvők világnézetének alapját képező gnosztikus felfogás szerint a földi világ a Gonosz teremtménye.
Itt pontosan utánanéztél a dolgoknak, vagy esetleg felületes ismeretek alapján mosol egybe dolgokat? Mert amit a szabadkőművesekről írsz, az még rendben is lehetne. A gnosztikus tanításokat ide bevágni nekem kicsit határesetnek tűnik, de ha te valamilyen keresztény vallású vagy, megértem a miértjeidet (ezzel együtt a gnosztikus tanításokban nem szerepel ez a földi világ=Gonosz kitétel, ezt csak a keresztény egyház tanította így a konkrétabb ellenség kép létrehozása végett).
A rózsakeresztes teozófia viszont egyáltalán nem erről szól (illetve én Rudolf Steinertől nem olvastam ilyet). Tudsz erre valami forrást küldeni, hogy honnan jött ez az álláspontod?
Ahogy korábban is írtam, olyan lehet, hogy bizonyos személyek, akik a rózsakeresztes teozófia révén jutottak mások felett hatalomhoz, a saját hagymázas elképzeléseikkel ilyen dolgokat erőltettek - de ez szerintem pontosan az a fajta emberi mélység, ahogy a szent inkvizíció is halomra gyilkolta ártatlan emberek ezreit a jézusi szeretet nevében. Ott sem a tanításokkal, hanem azok félreértelmezésével avagy félredobásával volt baj ugye.
Ami a reneszánsz ördögi hatását illeti, azért azt szerintem nem szabad elfelejteni, hogy akkor és ott volt egy jó adag teljesen normális, egészséges visszacsatolás is (ami pl. a humanizmus kapcsán persze már idiótizmusba hajlott). A dolgok eredője itt is a keresztény egyház abszolút hatalomként való megjelenése, és az ókori örökség és hagyományok módszeres megsemmisítése volt. Az okkultizmus áltakad is említett elhajlásai pont ezért jöhettek össze, mert a keresztény egyház kiirtott szinte mindent, amire értelmes dolgokat lehetett volna építeni. Csak töredékek maradtak, sok mindent újra kellett kezdeni, ráadásul az abszolút egyházi hatalom miatt folyamatosan üldözték is ezeket a sokszor szimplán csak tudós embereket - ez pedig szinte tökéletes táptalaja volt az elhajlások létrejöttének (ezen is érdemes lehet elgondolkozni, hogy ez véletlen volt-e) . Gondold csak végig, hogy ha keleten mondjuk a buddhizmussal is ez történik, akkor annak mi lett volna a vége. Nem véletlen, hogy ott sokkal tisztábban, erősebben, normálisabban megmaradtak a különböző szellemi utak. Nem volt felettük egy monotesita abszolút hatalom, és lám, mégsem lett belőlük a sátán sötétsége.
Csaba, Jancsika:
Ahogy én utánajártam, az emberiség igazán méltatlan, sötét mélysége a vallási háborúkkal kezdődött. Ez pedig alapvetően a monoteista vallások megjelenéséhez köthető. Sok régi hagyományban az istenképnek nem volt abszolút hatalmi jellege, és a különböző nép hagyományok remekül megfértek egymás mellett. Egyes elméletekben a régi istenképek harmónia-vallásokkként vannak említve, amelyekre az a jellemző, hogy a világ természetes részeként képzelték el a fényt is és a világosságot is. Vallásosnak lenni pedig annyit jelentett, hogy az ember (lélek) harmóniára törekedett és tudatosabban részt vett a világ építésében. Ez egy szabad választás volt. Bármily hihetetlennek tűnik, ilyen háttérrel nem is nagyon voltak vallási háborúk. Olyan volt, hogy bizonyos hatalmi pozícióban bizonyos emberek háborúzgattak, akár az adott vallás érdekében is, de maga a vallás nem tartalmazott olyan kitételt, amely más vallásnak keresztbe tehetett volna.
A gondok ott kezdődtek, amikor a monoteista vallások behozták a kizárólagosságot. Itt már a dogmák szintjén is megjelent, hogy az adott vallás más vallás fölé emelte magát - a fény és sötétség értelmezésébe etikai szintet vittek. Megjelent az abszolútum, az adok-kapok rendszer, a megváltás fogalomrendszerével tökéletesített tömegmanipuláció. Ebben az eszmerendszerben a vallás elfogadása már nem az egyén szabad választása volt, hisz aki nem fogadta el ezt a fajta kizárólagosságot, az hitetlenként majdhogynem olyan ellenséggé vált, mint aki mondjuk más vallásnak volt a híve. Ezzel vette kezdetét a hatalomgyakorlás szerintem legsötétebb mélysége, amikor pl. a jézusi szeretet vagy az iszlám értékek szellemében halomra gyilkolták az embereket.
Ha már összeesküvés, szerintem ez az igazi eredő, nem ami később ezek nyomán összejött. Persze azt megértem, ha ez egy keresztény vallású ember számára elfogadhatatlan, de azt mondjuk sosem értettem, hogy ezek a vallásos jó emberek (mert a többésg az) miért nem látják be, hogy a jézusi tanítások, a judeista-monotista gyökerek és a vatikáni hatalomgyakorlás mindig is három különböző dolog volt, csak ezt egy vallás címén egybemosták. Szóval amiket írtam, az az utolsó kettőre nézve komoly kritika, a jézusi tanításokat a legkisebb mértékben sem érinti, szerintem. Az más kérdés, hogy én alapban is nevetséges manipulációnak tartom, hogy egy vallás fenyegetéssel (eredendő bűn), kizárólagossággal (örök kárhozat, ha nem), ilyen történelmi háttérrel (ilyen pápasággal) akarja meggyőzni az egyént egy mindenki által elfogadható, normális és korrekt értékrend helyett. Ettől a szememben nem lesz kisebb, aki ezt az utat választja (ha neki ez jó, hát ez jó), csak engem hagyjon ezzel békén.
Kedves Raon, elnézést, ha valamire nem válaszoltam, néha hanyag vagyok a blogon.
Ismereteim természetesen felületesek, a világ és a történelem hivatalos fősodor világképbe nem illő jelenségei indítottak az egész okkult-kérdés utáni keresgélésre a neten, az eredmény lemérhető a szövegeimen... Mindenesetre jobb a semminél.
Nem vagyok igazi keresztény "hívő". Konformizmusból járok templomba (itt ez tömeges), de a plébánosunknak azért ne mondjátok... Bármilyen spirituális utat tiszteletben tartok, amely alapvetően a "jó irányba" vezet, akad ilyen sok. A kereszténységben is megvan ez a lehetőség.
MAjd kereshetek forrást, de elég általános a gnosztikusoknak ilyet tulajdonjtani, hogy az anyagi világ a Gonosz műve és felségterülete.
Amit az inkvizícióról írsz, az teljesen ócska propaganda. Ami durva volt benne, azt a kor keresztényei is elítélték, amennyire tudom, és tudjuk, hogy pl. Torquemada zsidó volt, stb. stb.
Én Steinerrel még nem igazán foglalkoztam (csak Makovecznél említés szintjén) és mostanában nem is fogok, bár sötét dolgokat szimatolok ott is. A rózsakeresztesség eredeti korszaka az izgalmasabb, Luther, Cohen/Cauin/Kálvin, Andreae, Comenius és társaik, a kommunizmus és hasonlók előfutárai, Bacon, az Atlantisz-utópiák, a Tudomány-vallás, falanszter, stb. A politikai felforgatás, a tömegek és megtévesztő szép eszmék (vallás) eszközkénti használata gonosz célokért.
"a keresztény egyház kiirtott szinte mindent, amire értelmes dolgokat lehetett volna építeni." Európában általában ez elég hülyeség, sajnos Magyarországon az istváni keresztelés táján van benne igazság. Az antik örökséget nem irtották.
"ráadásul az abszolút egyházi hatalom miatt folyamatosan üldözték is ezeket a sokszor szimplán csak tudós embereket - ez pedig szinte tökéletes táptalaja volt az elhajlások létrejöttének"
Te mindent elhiszel, amit felforgató áltörténészek írnak???
"Ezzel vette kezdetét a hatalomgyakorlás szerintem legsötétebb mélysége, amikor pl. a jézusi szeretet vagy az iszlám értékek szellemében halomra gyilkolták az embereket."
Tehát szerinted humánusabb volt pl. a Közel-Keleten a gonosz monoteizmus előtti Moloch-kultusz?
Megjegyzés küldése