Most nincs igazán kedvem részletesen kifejteni, talán majd kibővítem később.
A lényeg, hogy az a tény, hogy március 15-ét őszinte, jószándékú hazafiak is megünneplik, mint a magyar szabadság valami nagy ünnepét, az körülbelül akkor a csodája, eszméletlen sikere a globalizáció mögött álló harácsolásnak és a "felvilágosult" ideológiának, mint amikor történelmi egyházak modernista (értsd: SÁTÁNISTA) tílusú templomépületetet rendelnek maguknak. Az ördög viszi a keresztet.
A 48-as pesti forradalom jobb sorsra érdemes ifjai a szabadkőműves, "felvilágosult" (luciferista, lásd: "a fény hozója") agymosás áldozatai voltak, a "jobbágyfelszabadítás" és a többi 48-as törvény lényegében a mi korunk, illetve az 1989 előtti, alatti és utáni gengszterváltás-módszerváltás globalizációs stratégiájának, a liberalizáció-privatizáció-dereguláció hármasának 19. századi kiadása volt.
Nem vagyok történész, de azt hiszem, 48 előtt lényegében nem is volt magyar államadósság. Hacsak nem a közös birodalom bécsi udvara által csinált adósságból ránk eső rész. Kicsivel később, amikor beérett a 48-as törvények hatása, Solymosi Eszter gyilkosainak megnevezése ellen már azzal zsarolhatták a nemzetközi pénzügyi körök Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy ha politikailag nem korrekt itélet születne, (ami a holótagadás akkori megfelelője lett volna...), azonnal megvonják Magyarországtól az államadósság további finanszírozásához és a nagy fejlesztésekhez, pl. vasútépítésekhez szükséges hiteleket.
A teljesen félremagyarázott jobbágyság felszabadításával a jobbágyokat megszabadították a korábbi faluközösségek közlegelőitől, erdőitől, gátak közé lehetett szorítani a folyókat és az egykor a köznép megélhetését szolgáló ártereket monokultúrás, exportra termelő nagybirtokká lehetett alakítani.
Ismerős?
48 előtt a magyar nemesség nem Pesten volt hivatalnok és unokája nem belvárosi bérház ablakából rúgta le a családi birtok utolsó virágcserépnyi maradékát.
48 előtt nem volt teljesen zsidó kézben a gazdaság, az ipar, az iparban akkor még céhek szabályozták a termelést és az árakat a vevők és a termelők érdekeire egyaránt tekintettel. Természetesen 48-ra már ugrásra készen állta a zsidóság, hogy átvegye a hatalmat a pénzügyek, az ipar, a sajtó és az irodalom felett. Hogy idáig juthatott, abban a legfőbb szerepe annak a birtokos nemességnek volt, melynek előjoga volt birtokán menedéket adni a máshol nem szívesen látott zsidóknak, és e jogával élt is, hiszen személyükben ideális segédkezet kapott a szipolyozáshoz. Persze ez a nemesség hozta a 48-as törvényeket is, miközben olyan iskolákban végzett Magyarországon, melyekben a tanári kar már teljesen a szabadkőműves eszmék hatása alatt állt...
48 előtt nem volt lehetséges, hogy Erdélyben román bankok magyar birtokokat felvásárolva román jobbágyoknak parcellázzanak földet, szorgosan elősegítve egy honfoglalást. (ami persze demográfiailag amúgy is erősen meg volt alapozva)
Most nem sorolom tovább, nekem ma nincs akkora ünnepelhetnékem...
------------------------------
Frissítés:
Nem gondoltam volna, hogy épp e napon épp e kampányban anyi fideszes hitványság után (és bizonyára még előtt is...) Orbán Viktort kell megdicsérnem, de muszáj, ő e teljesen demagóg és tragikomikus ünnepet és ünnepi-választási beszédét valami fontos üzenet becsempészésére használta fel, egy korábbi szokását felújítva:
"Orbán Viktor rámutatott, a helyzet nem könnyű, hiszen az ország nagyon rossz állapotban van, beteg és gyenge a teste: "kómába esett a gazdaság, tántorog az állam, a kormányzás az utolsókat rúgja, elborzasztó állapotok az egészségügyben, a közbiztonság megadta magát". Ráadásul - folytatta - a civilizációnk jövője is bizonytalan, a nyugati gazdaság recseg-ropog, újabb válság előérzete nyomasztja a világot. "
Emlékeztet ez a Jobbik tisztességes, de a választók felkészültségéhez mért, óvatos választási programjába becsempészett egyetlen árulkodó bekezdés az Energiapolitika fejezetben (III/4.):
"A történelem során a világpolitikai folyamatok alakulásának egyik meghatározó tényezője volt az egyes emberi közösségeknek az energiahordozók feletti befolyásért
vívott küzdelme. Mára ez különösen kiéleződött, amikor jelenkorunk fosszilis energiatartalékai kimerülőben vannak,
amikor százezrek életét követelő fegyveres konfliktusok gyakran és kiemelten ezekért a nyersanyagforrásokért zajlanak, és amikor az emberiség modern életformája végletesen megterhelte a bioszférát. Az előttünk álló évtizedek legfontosabb
világméretű kérdése, hogy a technikai vívmányainkra épülő modern kultúránk hogyan tartható fenn kifogyóban lévő energiaforrások, növekvő és egyre többet fogyasztó világnépesség, valamint végzetesnek tűnő környezetterhelés mellett. Egyes kutatók szerint a fenntartható növekedés helyett inkább már a fenntartható csökkenés a valódi kérdés, de a politika ezt még nem meri közölni az emberekkel."
Ennyit lehet mondani választás előtt, szavazókat nem elriasztva. OV becsületét menti némileg a sok tisztességtelen húzás után, hogy azért szól, nyilvánosan is. Akinek füle van, hallja meg.
Talán most megbukik a szabadkőművesek műve, ha Petőfi ma élne, talán antiglobalista, antiliberális lenne. (Királypárti???) :-)
35 megjegyzés:
'48 védelmében annyit érdemes megjegyezni, hogy a leírtak inkább 1867 után jellemzők, a '48-as nemzedék gyerekei és unokái csinálták meg.
'48 magyar szempontból is jelentős volt, bár kétségtelenül igaz az ideológiai zűrzavarról leírtak.
Például a Kossuth-bankó kamatmentes pénz volt és állítólag a szabadságharc vérbefojtásának okai közt is komoly súllyal esik latba ez az elpusztítandó precedens.
Üdv
Batka
Kedves Batka, megismétlem: 48 liberális nemesi nemzedéke naívul liberalizált, deregulált, privatizált és ezzel megnyitotta hazánkat, mint szűzföldet a globalizáció behatolása előtt. Nagyrészt szabadkőműves eszmék szerencsétlen naív hordozójaként, egyes személyek esetén viszont teljesen tudatosan. Petőfi hasznos idióta volt ebben (de ő a János Vitézzel és sok mással lemossa bűneit!) Kossuth szerintem tudatos ügynök volt.
A bomlasztás tendenciája hosszan nyúlik a francia forradalomtól a magyar jakobinusokon, a reformkoron, az oktatás szabadkőműves kézbe kerülésén át 48-ig, majd 67-ig, majd Trianonig, a 19-es Kommünig és az ÁVÓsokig, illetve a Módszerváltrásig, amikor kimentek a tankok és visszajöttek a bankok. A mely bankok előtt először a 48-as törvények nyitották meg az utat, a régi rendet védő régi törvények eltakarításával.
Tudom, hogy nem lehetett a globalizáción kívül maradni, egy globalizálódó világban vagy eszel, vagy ebéd leszel. mi ebéd lettünk, ezt még szegény Széchenyi se látta.
De miért kellene ezt még ma is ünnepelnünk, amikor ma már láthatjuk, mi is volt ez az egész valójában és ránk vár annak a mérges vetésnek az aratása? Magyarország fenntarthatósága a vasútépítéssel és a Tisza-szabályozással veszett el végleg, akkor tértünk rá a szakadékba vezető útra.
Hogy nemzedéknyi eltéréssel jelenik meg a korábbi ártás, az jól lemérhető Petőfin. Hol nevelték ilyen veszett jakobimus esznmékre, ha nem uralták el már a reformkorra a szabadkőművesek a magyar oktatást?
Idézzem Jókaitól a Csittvári Krónikára vonatkozó részt a Mégis mozog a földből?
A reformkori debreceni kollégium diákjai javánban micisapkázták a szentkoronát, ezek ilyen régi folyamatok! Már a genderideológiánál tartunk.
"Tudom, hogy nem lehetett a globalizáción kívül maradni, egy globalizálódó világban vagy eszel, vagy ebéd leszel."
Az 1000 évig tartó ROMAI BIRODALOM globalizálodó világára is igaz ez!!
Pedig hol voltak akkor még a zi-du-k (Igy jelölik őket az asszir cserepeken) meg a "fény hordozói" meg a többi slamasztika ?
A birodalomépítés elve örök, ha van hozzá erőforrás, valahol centrum keletkezik és leigázza a perifériákat.
Konkrétan a magyar elit a lehető legostobábbat tete az aktuális Birodalomban 1848-ban. A mi nemzetiségi helyzetünkben a lehető legjobban ragaszkodni kellett volna a dinasztiához és lehetőleg Budapestre csábítani, mert akkor meg is őrizte volna trónját. Nekünk nem volt szabad siettetni a nmezetiségek leválását és a zsidó hatalomátvételt, a magyar elitnek ki kellett volna nevelnie egy nemzeti, hazafias tőkésosztályt, ha már a kapitalizálódás akkor átmenetileg (160 évre...) elkerülhetetlen volt, meg kellett volna akadályoznia a nemzetiségi szeparatista mozgalmak nyomulását és erősen jelen kellett volna lennie a birodalom külpolitikájában, diplomáciájában, állandóan ügyelve a magyar érdekre, nem aludva, mint történt. Nem korruptnak lenni és átengedni mindent a jövevényeknek. Ügyelni az ország jó PR-jára nyugaton, ahogy a csehek, vagy románok tették. Széles nemzetközi kitekintéseel rendelkezni.
Önvédelmi polgári osztagokkal, civil honvédő-testedző körökkel, mint a lengyeleknél és a cseheknél volt!
Elitünk meg volt fertőzve a szabadkőművesek által és naívul liberálissá téve, erőtlenül, korruptul hagyta kicsúszni kezéből a hazát. 1848-49 is erről szólt, az őszinte hazafiak lelkesedését és önfeláldozását a lehető legostobább, legbalekabb módon pazarolták el. Éppúgy, mint az első világháború lövészárkaiban, vagy a Don-kanyarban, vagy a Budai Várban.
...idézek :
""Kossuth azonban másképpen értékelte a pesti márciust. Március 19-én, amikor a pesti küldöttség átnyújtotta az országgyűlés alsóházának a Tizenkét pontot, -Petőfi is ott volt-, Kossuth megdicsérte ugyan az ifjak hazafiságát, de figyelmeztette őket, hogy "az országgyűlés nem indul egyetlen város vagy csoport után, s elég erős eltiporni az ellenszegülőt". Röviddel utóbb egy beszédében megint hangsúlyozta, hogy "nem akarok a hazában Párizst látni".
Legjellemzőbb azonban az, amit Kossuth a pesti március első évfordulóján írt egy kevéssé ismert levelében Törökszentmiklósról a tavaszi hadjáratra készülő sereg megszemlélése után: "Hogy tulajdonképpen mit ünnepelnek március 15-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom, de hogy azon a napon, melyen a hadsereg megmenti a hazát, lesz mit ünnepelni, azt tudom. " (Dukrét Géza)
Ez kemény, férfias álláspont :)
Csak azt nem tudom,hogy miért feledkezett meg a "Szentszövetség" -ről. Mert ugyebár az is vólt...a főldgömbön.(na már megint !?) Mert ugye,hogy EBBE A HARCUNKBA IS ELEVE BELE VOLT ÉPITVE A VESZTÉS.
Kedves B.Cs. :
1.A felvilágosodással kapcs.: a mi nemességünk (amelyiket a törökök kiverése után szinte teljes egészében LECSERÉLT a Habsb. "felszabaditó")sem volt rosszabb mint a francia nemesség .
2.Hogy SZABADSÁGHARC sohasem lett volna ha a császári csapatok nem kezdik elözönleni M-országot.
3.Hogy Kossuth+ Széch. "bandája" semmivel sem volt hibásabb mint a Habsburg "banda"...Semmivel!Sőt!
Én sem vagyok történész s az "összeolvasott" történelmi anyagot sem kivonatoltam,hogy állitásaimat bizonygassam valahol valakiknek (pl.Teakör,Monarchista blog) de
azt tudom :
1.Nincs egy genetikailag egészséges Monarchunk (Igy irják?)
2.Nincs Monarchista elitünk. Az elitet(sajnos)nem lehet LEVÁLTANI!
.
.
10.Utoljára de nem utolsó sorban: UTÁLOM A HABSBURGOKAT !!!!
ÉS EZ A DÖNTŐ ÉRV !!! :)
Éppen ezért az OLAJCSÚCS és az LÉTEZŐ BIRODALMAK "függvényében"
próbálom "kitapogatni" a LEHETSÉGES JÖVŐT.
Igaz,néha kicsit mosolyogva :)
(Elnézést a szószaporitásért...)
Na-na, kicsit didaktikus Ön!
Sikerült a ma problémáit visszavetíteni.
"Magyarország fenntarthatósága a vasútépítéssel és a Tisza-szabályozással veszett el végleg, akkor tértünk rá a szakadékba vezető útra." Ez közös tévedése a teljes nyugati féltekének.
"(...) a magyar elitnek ki kellett volna nevelnie egy nemzeti, hazafias tőkésosztályt"
Már itt voltak a magyar (!) kapitalizmus kezdetei '48-ban! Éppen a függetlenség hiánya okozza, hogy nem tud a nemzeti gazdaság a megfelelő irányba fejlődni és nem sikerül a szükséges mértékben megvédeni a magyar nemzeti tőkét.
Leszarta az uralkodóház nagy ívben a magyar tartományt. Innen csak a tőkét volt jó kivonni, meg a vért igénybe venni. Gyarmatként léteztünk a birodalmon belül.
A Habsburg-ház végig nem értette meg, hogy egyedül a magyarságra számíthat és a Magyar Királyság a birodalom igazi hatalmi középpontja.
Nem csak '48-ban, de '18-ban is így volt ez, akkor se értettek semmit.
Kár ezért fölöslegesen gyalázni nagyjainkat. Minden hibájuk és naivitásuk ellenére is '48-ban mutatkozott meg utoljára a történelmi magyar uralkodó osztály jobbik énje. A szabadságharc bukása azt eredményezte, hogy alávetett helyzetből futunk neki a XIX. sz. végi nagy polgári átrendeződésnek.
A többi meg, amit írsz az általad bíráltakkal versenyez naivitásban... illetve nyitott kapukat dönget. A függetlenség kivívása sok mindent helyre tett volna, például a külpolitikában.
Üdv
Batka
Kedves Batka,
javaslom alaposabb megrágásra a gondolatot. A forradalom szabadkőműves vezetői (pl. Kossuth) és a szabadkőműves világfelforgató eszmék és tanárok által agymosott hasznos idiótái (pl. Petőfi) olyan vad téveszméket képviseltek, vagy olyan alantas hatalmi ambíciója volt némelyiknek (ez nem Petőfi, ez Kossuth), ami teljes ellentétben állt hazánk akkori érdekeivel.
Kit érdekelnek a Habsburgok?Lehettek volna jobbak, de az ország akkori nemzetiségi viszonyai ismeretében a "függetlenség" a nemzetiségi területek korábi elvesztését jelentette volna, bár lehet, hogy csak a valóban nemzetiségi többségűekét, ennyiből még jobban is járhattunk volna, mint Truianonnal...
Az udvar már így is a nemzetiségekkel fogott össze a magyarok ellen a lehető leglogikusabban, ha a magyar elszakadás reálisabb lett volna, még erősebben támogatta volna őket, ahogy az oroszok is a pánszlávizmus jegyében. Akkoriban az oláhokat még többnyire "szláv népnek" sorolták be...
A magyar nemzeti érdek a birodalmon bellüli erősödés lett volna, ezzel szemben a liberálissá vált nemesi elit saját maga nyitotta meg a hazát a rablótőke előtt és átaludta a Trianonig vezető időszakot.
Egyáltalán nem voltak képben 1848-ban a vilkágban zajló folyamatok lényegét illetően. Hőseink vérét ostobán elpazarolták, ellenségeinknek segjtettek vele!
Nem önkényesen vetjtem ki korunk problémáit a múltba, hanem azok gyökerei javában ott voltak pl. 1848-ban, de már korábban is, már Martinovics Ignác és Kazinczy idején is! Már a Csittvári Krónika idejében is!
Országunk felzabálása Petőfi idején javában zajlott és Petőfi - nyilván félrevezetve, ebben - a rossz oldalra állt! Kossuth maga volt a félrevezető.
Kedves Csaba !
"A magyar nemzeti érdek a birodalmon belüli erősödés lett volna..."
-Igaza van ! Lett volna !
Ha a Birodalom nem a magyarok érdekei ellen "dolgozik".
A Gyarmatbirodalmakban Gondolkodás uralkodott az akkori Birodalmi elitek agytekervényeiben. M-országra gyarmatként tekintettek szemben az örökös tartományokkal.
Ezek a kurva labancok mind ezt próbálják kitörölni történelmi tudatunkból. Pontos adataim vannak arról is.hogy miképpen "hozta fel" ellenünkben a Császár (pl Terézia) a nemzeti kisebbségeinket.
Arról se feledkezzen meg,hogy az a trónörökös akit lepukkantottak a "szlávok", Cseh felesége befolyásának betudható idéák gyámolitója volt amely szerint a Monarchiát át kell alakitani a Nyugati Szlávok Birodalmává, feláldozván ennek érdekében nem csak a magyarokat de az osztrák németeket is.
(Szemben a keleti szlávok birodalmával)
Arról sem lenne szabad elfeledkezni, hogy annak a bizonyos "megvilágosult" háttérhatalomnak a székhelye Bécsben volt...Tehát Őket is manipulálták ??
Hogy legyen egy kis csetepaté ?
És akkor csak MI voltunk manipuláltak ?
A Bécsi Udvar nem ?
Úgy kellett volna !
Persze,hogy úgy kellett volna !
Csak éppen nem lehetett...és mi nagyon ki akartunk törni a gyarmati státuszból
mert nagyon nem volt az jó nekünk.
Akkor miért csodálkozik (ítélkezik) , hogy az akkoriak egy része ráharapott a monarchiát ellenző eszmékre ?
A Habs.monarchia akkor a számunkra egy elnyomó gyarmattartó hatalom volt !!
Erről mindig elfeledkezünk !
Az elcsúszás a liberalizmussal természetesen PASSZOL..
Mivel nem vagyok művelt, talán olyat teszek most ide, ami másoknak már rég ismert, de erre most akadtam rá, sajnos még nem volt időm elolvasni. Addig is csak egy adalék, amivel szeretnék majd a kérdés vitájához alaposabban foglalkozni:
http://books.google.pl/books?id=XUxIAAA ... q=&f=false
Kossuth Lajos: a magyar intelligencia és emigráció itélőszéke előtt
Szerző: Zimándy Ignác
Csak egy mondat belőle:
"Hiában vett részt Kossuth Lajos szónoklatával a jobbágyság felszabadításában, a nevében űzött politika segített a zsidók jobbágyaivá tenni a nemzetet..., ami alól semmiféle nóta nem menthet meg, csak a keresztény összetartás és vesztegzár az ilyet okozott politikára, újságokra könyvekre, és képekre, bizalom az ősi erényben, Istenben és a Jézus Krisztusban"
Még annyit: a "gyarmat" kifejezés semmilyen téren nem állja meg a helyét a 19. századi Habsburg-magyar viszony kapcsán, hiszen ez a gyarmatosítás fénykora, amikor Kongó lakosságát a belgák néhány évtized alatt talán felére csökkentik, stb.
Egyáltalán nem vagyok Habsburg-rajongó, ahogy semmilyen-rajongó sem, de látni kell, hogy újra egy olyan nagy történelmi Helyzet következik, amilyen pl. az első világháború vége volt, amit pl. a cseh és lengyel nemzet ugrásra (évtizedek óta) készen tudott saját javára fordítani, mjg a mi nemzetünk áldozatul esett elitje megmérgezettségének.
Ahogy 48-49-ben. úgy a két világháborúban is végülis haszomntalannak bizonyult a hazafiak véráldozata és ennek egyik fő oka az idegen uralmon túl (nem Bécsé volt a legveszélyesebb idegen uralom, ha jó nem is volt!) a téves történelmi tudat volt.
Ha sokáig ünnepeljük elveszejtőinket igazi hősökkel együtt, akkor a most alakuló Nagy Sorsforduló is a mi kárunkra fog eldőlni.
A főtereken 1848-ból többnyire nem az őszinte hazafi hősöknek áll szobra, hanem a nagy demagógoknak.
Kossuth sokfelé megfordult. Szabadkőműves is volt. Amiért én mégis inkább hajlok, hogy elfogadjam, -bárha ez egy naiv elképzelés volt részéről- a nemzet érdekében próbálkozott akár a szabadkőművességgel: ez a forint.
A független magyar valuta megalapítása a Honvédség megszervezéséhez mérhető tett, 'tán túl is szárnyalja azt.
Ez bizony nem állott a nemzetközi szabadkőműves bankárkaszt érdekében. Veszélyes precedens volt, könnyen lehet, hogy az orosz intervenciót a független pénzrendszer megteremtésének köszönhetjük.
Orosz intervenció nélkül nem tudott volna győzni az uralkodóház, fölheccelt nemzetiségek ide-vagy-oda. A magyar ezt még bírta volna erővel és a Pax Hungarica kivirágzott volna a Kárpát-medencében.
Nem vitatható, hogy '48-ban ideológiák is összecsaptak, néha a saját táboron belül.
Azóta is tartó pusztulásunkba vastagon belejátszik, hogy nem sikerült legyűrni ezeket. De a magyar katonai győzelem inkább elősegítette volna a tisztulást, mert a szerves magyar nemzeti fejlődési vonal életben maradhatott volna.
Hiszen a Habsburgok éppen letéteményesei voltak a szabadkőműves befolyásnak!
Így az uralkodóház irányába tett gesztuspolitika csak egy határig lehetett eredményes.
Széchenyi ennek emblematikus figurája, mivel egymás után felismerte, hogy csak egy határig lehetséges az együttműködés a dinasztiával és utána meg kellett élnie látomásait a szabadságharc bukásáról és a nemzethalálról.
A jövőre vonatkozó tanulságai '48-nak:
1) csak önerőnkre számíthatunk;
2) ennek fejlesztése elsőrendű kötelességünk, de a konfrontációt az erősebbel alkalmas történelmi pillanat eljöveteléig kerülni kell;
3) legyen bármilyen divatos egy szellemi mozgalom, távol kell tartani a nemzet mélyrétegeitől;
4) nem hihetünk el semmiféle megváltó ideológiát, ami könnyebb utat ígér, automatikusan az 1) pont lép életbe.
Üdv
Batka
Kedves Batka,
Értem és becsülöm szép illúziódat, hogy Kossuth "független pénzrendszert" akart létrehozni, de ezzel kapcsolatban meg kell fontolni legalább két dolgot. Most nem beszélve arról a harnmadikról, hogy erőforrásválságban, fenntarthatóságban is járatos pénzügyi szakértőkkel (?) érdemes lenne alaposan megtárgyalni, volt-e ennek bármiféle realitása, illetve, hogy konkrétan a Kossuth-bankó hogy működött, mit okozott.
1. Kossuth a saját képmását nyomatta az emiatt róla elnevezett bankókra!!! Tudjuk, hogy ősidők óta az uralkodót ábárázolták a pénzek... Elképesztő, semmi jogalapja nem volt, mindent elárul az illetőről, neki a nemzet csak hatalmi ambíciói kiélése eszköze volt, a legfelelőtlebnebbül játszott nemzetével uralomvágyból.
2. Még kétszer bocsátott ki már az emigrációban minden fedezet nélküli, szélhámos "értékpapírokat", a (nem létező!) "magyar forradalmi kormány" "államkötvényeit", az USÁ-ban és Angliában. Utóbbiért a bécsi udvar perbe is fogta, a pert angol bíróság előtt megnyerte és Kossuthnak távoznia kellett Angliából.
Ez utóbbi tény fényében lényegében tarthatatlan az első fedezetlen, átgondolatlan bankókibocsátása is, mert egy láthatóan megrögzött értékpapírszédelgő első akciójának tűnik.
Nem szabad szép eszméinket beleerőltetni történelmileg létezett hús-vér alakok tetteibe, a tényeket kell nézni! Természetesen a mai globális hamispénzrendszer összeomlása utáni időkre valóban fontos kérdés, hogy milyennek kell majd lennie a relokalizálódó nemzetgazdaságok nem szélhámos pénzrendszereinek. Világos, hogy a mai rendszer kolosszális csalásához képest Kossuth papírszédelgése elég kjelentéktelen, de abból a szempontból, ami bejegyzésem tárgya, hogy hamis történelmi tudat miatt áll szobra annyi főtéren, mégiscsak fontos, hogy ez se egy dicső tette.
Kedves Csaba ! Most egy kicsit pimasz leszek :
1."Miért nem "bunkozza" ugyanilyen vehemenciával a Habsburgokat" ?
2.Tényleg le akar rombolni egy legendát amelyikben még "mi is számitottunk"?
3.Tud más legendát "adni" a népnek ?
4.Gondolja,hogy lesz (magyar) relokalizáció az "összeomlás" után ?
5.Mégegyszer kihangsúlyozom :
"Az elcsúszás a liberalizmussal természetesen PASSZOL..."
De hogy mennyire "csúszott" el a Birodalom vezérkara ezen a "sikamlós" talajon azt sehol se látom ITT !
(Szerencsére a szobraikat már letakarították!)
Kedves Do-Mi!
Nincs ebben semmi pimaszság. A fiatalabb jogán: inkább tegeződjünk! :-)
1. Mert nem őket ünnepeljük március 15-én... :-)
2. Tényleg. De nem azért, mert abban még mi is számítottunk, hanem azért, mert kb. addig számítottunk, utána egyre kevésbé és a legenda ezt elfedi, elhazudja, bár nyilván megtévesztésből.
3. Nem vagyok egy legendagyáros, de azért van tippem. Felajánlom a népnek pl. Molnár Géza barátom összes műveit, bőrkötésben. (egy-két apróságot vitatva) Az én legendámban már Szent István is megmagyarázhatatlan dolgokat tett... Tehát elég a Szentséges Nyugat felől jövő eszmeimportból.
4. Remélem! Az az érzésem, hogy ahhoz, hogy legyen, néhány alapvető hamis legendával is le kell számolni. Pl, hogy az 1848-as és utáni magyar liberalizmusban lett volna valami jó.
5. A Birodalom vezérkara kezdettől hülye volt, bár változó mértékben.Azonban a történelemben ritkán adatik meg a Jó és a Rossz között választani, gyakran vagyunk két pogány közt. Tudni kell a kisebbet választani. Szerintem 48-ban, de főleg 49-ben nem sikerült.
Még a kidobott legendák helyébe adandó, nekem vonzó világszemlélet ("legenda") kérdésben bedobom ezt, bár nem álljtom, hogy alaposan megrágtam, de első nekifutásra nekem elég éleslátónak és természetes gondolkodásmódnak tűnt, hazafiak számára támpont lehet az összeomlás utáni, relokalizált magyar nemzet világlátásához:
http://www.arpadegyhaz.hu/index.php?type=webpage&m=49&id=76
Bognár József: Vissza a magyar útra !
Miröl is vitatkoztunk eddig ?
Ja igen !
A taktika és a stratégia közti kölömbségről ? :)
Nekem nem úgy tűnik...
A magyar elitet úgy elkábították 48-49-re, hogy se stratégiája, se taktikája nem volt, se akkorra, se később.
Pl. a szabadságharc legfőbb tanulsága a nemzetstratégia szempontjából az volt, hogy a nemzetiségek az első adandó alkalommal el fognak szakadni.
És mit tett a magyar liberális elit e világos tanulsággal gazdagodva? Felkészült rá, mindent megtett a várható csapás elhárítására???
Egy fenét, élt mint Marci Hevesen, biztonságban érezte magát, az országot (hogy a fenébe lehetett ilyen vaknak lenni???) és mindent kiengedett a kezéből, rábízta arra a zsidó elemre, melynek ösztönös reflexe mindenhol a gazdanemzet identitását bomlasztani, a nemzeti érzést gúnyolni és az országot szétverni. Ezt jól látjuk például a mai Egyesült Államok esetében is.
Batka és Do-Mi számára megjegyzem, a '48-as forradalom nem a függetlenségért tört ki, és nem az osztrákok ellen, hanem a dinasztia ellen — mint szabadkőműves felkelés.
Ha a függetlenség miatt tört volna ki, az bizonyára benne lett volna a 12 pontban, de ott nem szerepel. Másrészt Bécsben is volt forradalom. Akkor most az osztrákok fellázadtak volna az „osztrák elynomás” ellen?
A monarchia hadserege pedig legyőzte volna a lázadó, hűségüket megszegő cs. és kir. tisztek seregét, így is, úgy is. Az orosz cári csapatok segítségét azért kérte az udvar (a Szent Szövetség nevében), mert a cs. és kir. seregek Észak-Itáliában voltak lekötve, ahol szintén lázadás készült. Ha onnan kivonják őket, délről érkezik a támadás. Ez egy összehangolt, európai szabadkőműves forradalom volt, Marx-szal és Engels-szel a háttérben.
(A cári csapatok bejövetelét különben nem lehet a szovjetekéhez hasonlítani. Egyrészt ezek patinás cári-ortodox seregek voltak, nem pedig a kommunista hordák, másrészt nem szállták meg Magyarorságot, harmadrészt pedig — történelmi retrospekcióban is világos — jó cél érdekében jöttek be.)
Elolvastam az ajánlott irást (Bognár József: Vissza a magyar útra !-mintha már olvastam volna)
A történelmet (és annak tanulságait) csak ilyen megközelitéssel tudom "nézegetni".
Nekem nincsenek tabuk.Ha Te is igy "nézegeted" ezeket a dolgokat akkor nincs is miröl vitatkozzunk (akartam kifejezni) lehet esetleg taktikán és stratégián.
ezekre gondoltam.:
2.Tényleg le akar rombolni egy legendát amelyikben még "mi is számitottunk"?
3.Tud más legendát "adni" a népnek?
A Kossuth-mitosz rombolása a stratégiába belefér de a taktikába nem.A Kuruc-mitosz rombolás se.
Nem hiszem,hogy sürgős.Ennyi az egész...(De csak szerintem) :)
Természetesen vannak más „legendák”. Ott vannak a magyar ókonzervatívok, a „labancok”, (ennek a kifejezésnek a manipulált voltáról ld. ezt a kitűnő írást), illetve olyan nagyszerű alakok, mint Esterházy Pál nádor és persze mások is, köztük Dessewffy Aurél. Ezek igenis a mieink. Mellesleg a királyaink is a mieink, természetesen nem olyan értelemben, hogy a király a köznépnek tartozik engedelmességgel, mert ez totális abszurdum volna.
A közhiedelem az, hogy az ilyen magyarok (akik nem kis számban voltak, csak a marxista, és részben már a II., sőt I. VH előtti — részben tudatosan, részben naívan — a szabadkőművesség hatása alatt álló történetírás ezeket elfeledtette, a korában megvetett alakokat, mint Kossuth, pedig kiszínezte) „szervilisek” voltak. Mi sem nagyon tévedés ennél. A történelem közelebbi vizsgálatából könnyen kimutatható, hogy épp ellenkezőleg, a kurucok és a szabadkőművesek voltak szervilisek, méghozzá nem csak idegen, hanem Magyarországgal ellenséges érdekek szolgái.
Azt ugye nem akarja mondani, hogy Kossuth „magyar szabadsághős” volt, az a Kossuth, aki a magyar koronát (amit nem szívesen látott egy Habsburg fején) felajánlotta III. Napóleontól kezdve szinte egész Európának, sőt orosz hercegeknek...
Vagy a kurucokra büszke, akik a szultánnal álltak vazallusi viszonyban? (Megjegyzem, a „magyar” 1848 álhősei is érdekes módon Törökországban próbáltak aztán szerencsét, régi szokásként).
Hogy 1848 mennyire volt magyar érdek és egyáltalán ethnikailag magyar sajátosság, arról elég a szándékokat világosabb pillanataiban jól látó Széchenyit megkérdeznie, még az ókonzervatívokig sem kell elmennie.
Loxon&BCs
Tagadhatatlan tény a szabadkőműves befolyás! Csakhogy '48 éppen ennek ellenére lett nemzeti szabadságharccá!
Mégpedig '48 nyarától-őszétől, amikor a szerbek rátörtek a Délvidékre és Jelasic megindult Pest-Budára.
Ez az időszak egyébként roppant érdekes, hiszen ekkor állítják félre a törvényes (bár némileg 'tán félkegyelmű) uralkodót, egyfajta dinasztián belüli puccsal.
Erre utal Lamberg Pestre küldése, Jelasic-tyal párhuzamosan. Ez legalább két irányzatot feltételez az udvarban. (Lamberg meggyilkoltatása egyébként tragédia a nemzetre és az országra nézve és ebben ellenséges aknamunkát kell látni, nem "népítéletet", ahogy szokás beállítani.)
Katonailag igenis képes volt az ország győzni a Habsburgok ellen. A máshol lekötött csapatokat nem tudták bevetni és mire fölszabadultak, az itt harcolók tönkre voltak verve, miközben a Honvédség folyamatosan erősödött.
A Kossuth-bankónak eredetileg volt aranyfedezete, amíg Wodianer Sámuel és társai át nem játszották az osztrákok kezére, de a Kossuth-bankók rendszere ezután sem omlott össze. A tárgyban javaslom Drábik igen jó írását elolvasni.
'48-ban a nemzet megfeszített erővel küzdött és a leveretés hosszú időre agyonvágott mindent, hasonlóképp '56-hoz. Nem lehet '48-ból eredeztetni a későbbi bajokat, hiányzik az ok-okozati összefüggés. A '48-as generáció gyerekei és unokái vezették az országot Trianon felé, az már egy egész más történet.
Üdv
Batka
„Tagadhatatlan tény a szabadkőműves befolyás! Csakhogy '48 éppen ennek ellenére lett nemzeti szabadságharccá!”
Tegyük fel, hogy így lett volna. De hogyan? Ki vagy mi ellen vívott a „nemzet” (?) „szabadságharcot”? A saját királya ellen? A vitatható, bizonyos tekintetben erélyesen császárhű, más tekintetben talán nacionalista (és jobbágy„felszabadító”) Jelačić szerepét részben Kossuth-tal szemben kell értékelni: Kossuth politikája erőszakosan magyarosító volt, ami ellen Széchenyi is felemelte a szavát, tulajdonképpen hiába.
Az udvar azonban kezdetben nem volt elégedett Jelačić-csal, ezért is rendelték például Innsbruck-ba. Az uralkodó helyzete egyáltalán nem volt egyszerű, mert — Bécsen kívül — mind Magyar-, mind Horvátország lázadozott (részben Bécsből kontrollálhatatlan okok miatt), és mindeközben még Itália is, aminek pacifikálásához Jelačić-nak szintén köze volt (tehát érdemei voltak). J. a magyar kormányt — tulajdonképpen jogosan — szakadárnak minősítette, a Pragmatica Sactio-ra hivatkozott, és a Birodalom egységének védelmére szólított fel, illetve indított hadjáratot — részben magyar fenyegetettségre válaszképp, részben viszont teljes mértékben császárhű módon, ami a magyarokról egyáltalán nem volt elmondható — (hogy emögött nacionalista ambíciók is fűtötték, az lehetséges, de a magyarokat is nacionalista ambíciók fűtötték).
J. akkor kapta meg a császári kinevezést, amikor a „magyar haderő” a bécsi forradalmat támogatni indult! Itt aztán (Veszprémtől Székesfehérvárig) zavaros cselekmények történtek, amelyekért főképp az általános tanácstalanság, fejetlenség és kölcsönös bizalmatlanság volt a felelős.
Lamberg meggyilkolása mögött megint csak Kossuth-ot árnyalakját ismerhetni fel. J. visszavonulása ismét indokolatlan lett volna. Végül a pákozdi vereség miatt Bécs felé indult. Ezt Petőfi gyáva menekülésként karikírozta. Attól függetlenül, hogy J. relatíve „gyáva” volt-e ekkor vagy sem, Petőfi undorító és aljas módon mutatta be őt. Jelačić ugyanis fontosabbnak tartotta ekkor a császári székhely védelmét, mint a Magyarországon való hadisikerek felesleges hajszolását.
Jelačić — ne feledjük — komoly szerepet játszott (okt. 15-től Windischgrätz alatt) a bécsi forradalom leverésében, Bécs felszabadításában. Ezek után még Schwechat-nál is győzni tudott Kossuth-ék csapatai ellen. (Ekkor lett Görgey „tábornok”)
Udvari „puccs” egyáltalán nem volt, a nem ideonaeus V. Ferdinánd teljesen szabályszerűen lemondott előbb Ferenc Károly javára, aki előzőleg már eldöntötte, hogy azonnal lemond Ferenc József javára.
Innentől minden szabályszerűen és a lehetőségekhez képest rendben folyt tovább, amit az tavaszi vereségek és ápr. 14. (Kossuth-féle „trónfosztás”) akasztott meg. Mindezek után J.-nek még arra is volt energiája, hogy a császárság ellen lázadozó Horvátországot repacifikálja.
Nem csoda, hogy a forradalmi lázadás és polgárháború (nem pedig „szabadságharc”, mert mi ellen is kellett volna szabadságharcot vívni?) leverése után nemzetközi és birodalmi elismerés övezte.
Az, hogy a volt császári és királyi tisztek (akik szembefordultak uralkodójukkal, esküjüket így megszegve) képesek voltak ütőképes seregeket létrehozni, nem „magyar” érdem, hanem inkább a császári haderő szervezettségének érdeme, másrészt tragikus tény.
Drábik, aki máskülönben, ha összeesküvéselméletekről van szó, mindenfélét összeollóz, érdekes módon egyébként még azzal sincs tisztában, hogy Kossuth nem Amerikában lett szabadkőműves.
Kedves Loxon, nagyon értékesnek tartom az álláspontodat a vitában, de szerintem kicsit azárt ez a másik szélsőség pl. a Kossuth-kultusz és a forradalomkultusz ápolóival szemben. Kicsit túl doktrinér.
Konkrétan például felvetném, hogy az általad és a "labanc" irányzat tágabb szellemi áramlatába tartozók zöme által szerintem idealizált Habsburgok közül többnek a kormányzata valóban érthetetlen és igazságtalan lépéseket tett Magyarország diszkriminációja körében. Talán, mert jó ideig német-római császárok is voltak és erről nézve mégiscsak perifériaként kezeltek minket. Kapásból beugrik mondjuk a Rákóczi-szabadságharc szerencsés kompromisszummal való befejezése utáni több évtizedes letelepedési tilalom magyaroknak saját hazájuk olyan kulcsterületein is, mint maga Buda városa, vagy a kettős vámrendszer.
Tudsz valami konkrétabbat is Kossuth már hazai szabadkőművességének alátámasztására, mint a róla elnevezett páholy megalapítási kísérlete 48-ban Pesten? Természetesen már ez is jelez valamit és nekem, miont jeleztem, már az árvák pénzének elsikkasztása utáni felfelé buktatása iss nagyon gyanús, de van-e ettől konkrétabb tény, olyan, mint a Cincinnati belépési kérelem és nyílt felvételi határozat?
Petőfi részéről (akit nem tartok minden téren negatív személynek és minden verséért fűzfapoétának, nagyon nem), Jelacic legyávázása sokkal megbocsáthatóbb bűn, mint a győri csata magyar inszurgens hőseinek legyávázása. Az nagyon nagy bűn.
Javaslom mindenki részéről, hogy ne alkalmazzon ketttős mércét a vitában (semmilyen vitában, amennyiben szellemi igényeinket kielégítő és nem egzisztenciális érdekünkhöz fűződő vita, mert akkor sajnos nem a fair play díjért megy). Az nem fogadható el, hogy pl. az egyik fél minden botlását felrója és felnagyítja a másik oldal hőseinek, a sajátjainak meg mindent elnéz.
Tehát ne idealizáljunk se Habsburgokat, se kurucokat, a magyar nemzeti érdek legyen a fő mérce.
Kedves Batka és Do-Mi, ha nem lett volna világos, számomra érték a nemzeti összefogás és a nemzetért , a közösségért való önfeláldozás. Nem a honvéd hősöket hasznos idiótázom le, hanem azokat, akik áldozatukat a nemzet érdekével ellentétes cél érdekében hozatták meg velük, néha tudatosan, néha megtévesztve.
Az előbb ráakadtam egy jó érvre ez ügyben, Petőfi gyalázatos mocskolódására a győri magyar (nemes és nem nemes, és nem is kizárólag magyar) hősök ellen.
Egyértelmű, hogy ha a szabadkőműves, felvilágosult bajkeverőktől elvonatkoztatva értékeljülk és becsüljük a haza ügyéért őszintén (néha átverve) tenni, összefogni, halni kész hazafiak hősiességét, akkor ugyanezen az alapon hőseink kell legyenek a győri csat inszurgensei és reguláris katonái is. Petőfi azonban kegyetlen hazafiatlansággal és sajnos elképesztő sikerrel meggyalázta emléküket és praktikusan hozzájárult a nemzettudat torzulásához, mert az agymosottsága miatt imádott francia forradalom erőivel szálltak szembe a hazafiak a hazaszeretet és a kötelesség alapján. Petőfi a haza és a "haladás" közül kész volt akkor, ebben az ügyben az utóbbi mellett állást foglalni.
A két háború ugyanannak a világfelforgató felvilágosodás-eszmének, előrenyomulásának két fázisa, a korábbiban a magyar nemesség zöme még nem volt megfertőzve az új vírussal, 48-ra már sajnos épp eléggé, például, mert ügyesen volt a kórokozó vonzó álcázásba csomagolva. Tehát a nemzeti összefogást szűk fél évszázad alatt már sikerült a nemzet szétverésének szolgálatába "befogni", többek között nagyon ügyes marketinggel, ezért is a bejegyzés címe.
Kedves Loxon, a Habsburgok hibái és bűnei sorában megemlíthetjük, hogy mnilyen szerencsétlenül, ügyetlenül és a magyarok iránti bizalmatlansággal kezelték pl. a nemesi felkelés ügyét, amivel nagyrészt eleve kudarcra ítélték. A Nemzet teljesen lojális volt már és még az uralkodóhoz, az uralkodó, illetve köre sajnos messze nem volt ennyire lojális akkor sem és többnyire sohasem a magyar nemzethez. A baj oka mindkét oldalon volt, a felforgatók dolgát ez csak megkönnyítette.
De nekünk ma tanulnunk kell ebből, az én kezem nem remeg meg , ha hamis mítoszokat kell ledönteni, csak kár, hogy ehhez ilyen szerény a hatóköröm... :-)
Kedves Csaba, természetesen nem állítom, hogy a Habsburgok és a császárpárti erők mindig és mindenben a lehető legtökéletesebbek lettek volna, és valóban voltak dolgok, amik méltányosabban, egyszersmind rugalmasabban is intézhetők lettek volna.
Ennek ellenére az ezekre (?) adott „protestáns”, kuruc és szabadkőműves reakciók nem fogadhatók el, és még akkor is túlzók lennének, ha kétszer annyi igazságtalanság érte volna Magyarországot, mint amennyi valójában érte (megjegyzem, ez nem olyan sok). Amellett itt nem csak túlzó reakciókról van szó, hanem kifejezett bomlasztásról, aminek már az elvi alapjai is elfogadhatatlanok. XVI. Lajos például követett el hibákat? Bizonyára követett. Ezért lefejezés járt neki? Nem. A monarchia hibái miatt indokolt volt azt a forradalmi csőcselék lázídásával felcserélni? Nem. Ezek nem szigorúan egymásból következő dolgok.
Magyarországon az ókonzervatívok például — hasonlóan ahhoz, amit a briteknél ”His Majesty's Most Loyal Opposition”-jának, vagyis „Őfelsége Leghűségesebb Ellenzéké”-nek neveztek — küzdöttek a magyar érdekekért, sokszor ellentétes, de nem ellenséges és bomlasztó, főleg nem szabadkőműves álláspontot felvéve.
Valaki még azt is felvetette, hogy az uralkodó székhelye lehetett volna Buda is, így bizonyára a magyarok közelebb érezték volna magukhoz őt. Mindenesetre ez nem lehetett indok a történtekre.
Rákóczi esetében is hasonló dolgokat kell megkérdezni, mint Kossuth esetében: mi szükség volt az összeesküvésre és az ún. „szabadságharcára”? Rákóczi végképp nem volt elnyomva, Magyarországot pedig a törvényes Habsburg király szabadította fel, Esterházy Pál nádorral karöltve. Ennek ellenére Rákóczi megállás nélkül konspirált és ismét csak ajánlgatta a koronát mindenféle személyeknek. Eltekintve minden mástól: miféle szabadságharc, meg függetlenségi harc az olyan, amelynek során a magyar koronát felajánlják mondjuk egy orosz uralkodónak vagy hercegnek?
Rákóczi ettől még persze lehetett művelt és jó székfaragó, vagy akár mindenfélében tehetséges ember, de mi jogosította fel és kényszerítette őt ezekre a tettekre a saját hiúságán kívül?
A Habsburgok törvényes királyaink voltak, ugyanúgy, mint az Anjou-k vagy Luxemburgi Zsigmond, vagy a Turulok. Egyikük sem volt „nemzeti király”, mert ez az intézmény nem létezett, és ha létezett volna, sem jelentett volna semmi pozitívumot, előnyt meg pláne nem. Miért nem mondják Károly Róbertre vagy Nagy Lajosra is, hogy „pogány (?!) frankok”? És miért nem volt degradáló e „szabadsághősöknek” a — keresztény szempontból valóban pogány — szultán barátsága? A kurucok, Rákócziék, de még Bem apóék és a többiek is mindig futottak a szultán udvarába, ha itt már rosszul állt a szénájuk.
Én készséggel elfogadom, hogy a magyarságnak vannak keleties elemei, de ezek az anomáliák nem csupán ebből fakadtak, ez egy rossz, lázadó, szó szerint „kuruckodó” beidegződés. Amellett hűtlen, heves és efemer magatartásmód, amely kisszerű opportunizmus, teljes hintapolitika és gyáva megfutamodás elegye egyszerre.
Ezt a magyarságnak fel és el kellene ismernie.
Nem 1956-tal kapcsolatban, mert az egy igazán pozitív és dicsőséges tett volt, ami az egész világ számára példa.
De 48-cal, Rákóczival, a kurucokkal, és tulajdonképpen már a „kiskirályokkal” és Vatáékkal kapcsolatban igen. Ezek a magyarság innát destabilizáló erőinek szerencsétlen megnyilatkozásai.
Kedves Loxon, sok dologba kapunk bele egyszerre és jó messzire vezetnek, de lássuk.
1. "A monarchia hibái miatt indokolt volt azt a forradalmi csőcselék lázídásával felcserélni? "
Ha csak azt lázították volna, abból nagy baj nem is lett volna! A csőcseléket csak felbérlik ocsmány és látványos PR-akciókhoz, mint nálunk a TV-ostromhoz, bár ott szerencsére csőcselékünk megfontoltabb volt, mint bérlőik szerették volna. A felvilágosodás felforgatói sajnos elitcsoportokat, polgári és nemesi, közte főnemesi, értelmiségi köröket lázítottak fel. A franciáknál is és nálunk is. Nem a Lamberget felkoncoló tömeg fellázítása volt a nagy baj, hanem a magyar nemesi elit meghatározó részének liberálissá tétele és az egészen szerény, vidékies polgárság korai behálózása szabadkőműves páholyok által.
Ez egy alapvitánk a nép le- illetve megbecsülése terén, szerintem a romlás fentről jött. A nép ilyeneket sohasem akart magától.
2. valóban van egy végigvonuló fonal történelmünkben lényegében Koppánytól 56-ig. (a Jobbikig???)
Nem érthetjük szerencsétlen második világháborús végzetünket Trianon és a 18-as trónfisztás nélkül. Azt nem érthetjük 1848-49 nélkül, azt a magyar jakobinusok és Rákóczi nélkül, azt a török alóli felszabadításunk német fegyverek általi (és Thököly magyarjainak törökpártisága) lezajlása nélkül. Azt a kettős királyválasztás és a hazai reformáció nélkül. Azt a magyar nemesség akkor már régi polgárháborúja nélkül. Azt meg az idegen dinasztiák és saját Turul-dinasztiánk saját nemzetére rontása nélkül. Gézáig megy vissza a pozsonyi hídfő elvesztése is...
Valójában a felsorolt uralkodók jó részére igaz volt egy olyan hozzáállás, hogy a Magyar Ugart próbálták nyugatosítani. Ez pedig nem fér össze a te szép királyság-eszméddel!
3. Mi a helyzet a nyugat-európai királyokkal, akik borzalmas, szabbadkőművesekhez méltó dolgokat követtek el saját alattvalóik ellen? Pl. VIII Henrik irtóhadjárata népe és katolikus papsága ellen, de rengeteg példát hozhatnék. Nem olyan ideális a gyakorlatban ez a szép királyság-eszme.
A témánknál megmnaradva, én arany középiutat keresve vetem fel 48 átértékelésének szükségességét, nem azért, hogy egyértelműen "labanc" vagy valami túleszményített royalista álláspontra helyezkedjek, bár történelmi tudatunk torzulásai között a lojális erők démonizálása vitán felül egy fontos tétel. Világos, hogy a lázadáskultusz legfőbb nemzettudati vonulattá tétele hatalmas bűn és nagyrészt felforgató ideológiák és híveik műve. És gyakorlati szempontból nagyon káros. De a démonizálást ne bármilyen "másik tábor" idealizálásával gyógyítsuk. Próbáljunk tisztán látni.
1. „Ez egy alapvitánk a nép le- illetve megbecsülése terén, szerintem a romlás fentről jött. A nép ilyeneket sohasem akart magától.”
Csőcselék alatt itt az elferdült nemességet értettem. :>
Egyébként a nép valóban nem sok mindenért felelős, pontosan azért, mivel a legkevésbé sem önálló. A felelősök a nép mozgatói. A nép nem bűnös és nem erényes, mivel nincs azon a fokon, hogy felelősségrevonható legyen: mozgatott.
Ezért mondom, hogy a nép nem idealizálható semmilyen szinten. Nem azért, mert rossz, hanem mert képességek hiányában nincs valóságos autonómiája. Akkor sincs, ha minden jogot megkap. A népnek az a legjobb, ha a legjobbak (arisztosz) vezetik. Vezetés, azaz jó vezetés kell a népnek, nem jog, azaz félrevezetés.
2. Én azt hiszem, a Jobbikban sokféle dolog vegyül, nem tiszta képlet. 48 iránti rajongás épppúgy, mint 56 iránti rajongás. Ezek — habár akcidenciálisan voltak kapcsolódások — pl. szavalatok, szobrok stb. nem azonosak. Azt is figyelembe kell venni, hogy 56-ban a „munkás-paraszt hatalom” ellen a polgári forradalom jelszavaival pozitíve lehetett lázadni (akkor is, ha Rákosiék alatt is Kossuth-kultusz volt).
Koppány megint más ügy, hiszen lényegében legitim trónkövetelő volt. Az utókor átfestette vikidálgyulává, de azért ez, lássuk be, komolytalan.
Én nem gondolom, hogy királyaink alapvetően rossz irányba vitték volna az országot, és esetükben szó sem volt olyasfajta „nyugatosításról”, mint ami ma zajlik. Szerintem ismerték és tiszteletben tartották a magyarságban azt, ami keleti. Azt gondolom, hogy a kuruckodás nem igazán keleti elem, hanem valami más. Álkeleti, inkább rossz értelemben véve balkáni dolog.
3. A királyság számomra alapforma. Még a rossz, a gonosz is monarchikusan értelmezhető igazán. (A demokrácia legnagyobb hazugsága például, hogy úgy állítja be, mintha a demokráciának nem lenne uralkodója... holott az uralkodó — ha sötét és antitétikus módon is — mindig jelen van.)
VIII. Henrik hiú és zsarnoki urakodó volt, alakja nekem sem szimpatikus. (Mindazonáltal legalább regényes alak. :> )
Kedves Loxon, itt több jó poén is volt!
Királyaink között nem egy volt, aki prédának tekintette az országot és nyugatimádó volt.
A sorban ott vannak az Anjouk, kiemelten Lajos utódai, ami abszolút ámokfutás volt, de maga Lajos is marhaságokra pazarolta az ország erejét. Sajnos (már nincs vesztenivalóm kurucosabb hazafiak előtt...) Mátyás is eléggé beleillett ebbe. (Loxon majd azzal jön, hogy nem volt legitim dinasztia...) Az Árpádok is durván nyugatosítottak.
Félreértés ne essék, én egyáltalán nem tartozok a magyarság "keleti" jellegét túlhangsúlyozók közé! Ott vagyunk, ahol vagyunk, bárhol van egy ország, a keleti, a nyugati , az északi és a déli viszonyra kell nagyon odafigyelnie...
Az egy ostoba ideológiai terror, hogy ezt a NYUGAT-ot ennyire szentséggé tették, ez egy agyrém. A szocializmus korában a KELET volt ez a sulykolt varázsige. "Ázsia" és a "Balkán" se érdemli meg azt a lesajnáló érzelmi töltetet, amit beleértenek, de nyugatabbra ugyanígy gyaláznak a "hun" jelzővel, gyakran minket értve alatta.
Még legjobban a fantasy-irodalomban és filmjeiben lehet bízni, mert ott van egy természetes, előítéletmentes érdeklődés és elismerés minden eredeti iránt, legyen az keleti, nyugati, északi, vagy déli.
Emiatt lett Arthur királynak is Bors vitéze magyar szerelésben...
Ha Trinon döntőbírái idején már divat lett volna ez az irányzat...
(persze Trianon se szmékről szólt, ahogy a "demokrácia" se, ezek fügefalevelek)
Kedves Csaba !
Töröltél egy,fáradt pillanatomban írt, bejegyzésemet. JÓL TETTED a Te blogod! Ott azért sok mindent megérthettél gondolataimból.
PHJ.írta:
„ A hagyomány őrzése esetében egy színvonalas történész álláspontja, legrosszabb esetben pedig zugbölcsészek szellemi maszturbálása (pardon).
Egyik sem vonz, egyik sem jó...
Az idő meghozza persze, hogy ha erre lehetőség, igény és akarat van-e...”
Mit tehet ehhez hozzá egy "magamfajta"?
Semmit !
Valamelyik nap suhancok röhégcseltek egy filmen,amelyikben II.vh-s magyar katonákat "karikirozott" a rendező. Az egyis srácnak ismertem a családját s megkérdeztem tőle : "Tibikém,Te tényleg elhiszed,hogy apád ilyen hülye volt... abban a hadseregben ? Három perc után k-anyázta a rendezőt !
A történelmet a győztesek (át)írják !
Szomorú (vagy nevetséges)mikor a legyőzöttek is ezzel "babrálnak" .
Vannak akik átlépnek azon a tényen,hogy a H-ok tévedéseit (bűneit) bizonyító dokumentumokkal is "Szamost lehet rekeszteni"...nem csak a M-éval.
Nekem ez se Tabu az se Tabu.Megnézem
MI VAN és MIT LEHET TENNI ? S ha lehet akkor (az aktuális körülmények figyelembe vételével) kidolgozok egy célravezető stratégiát és az ennek megfelelő taktikát..és nem CSÁPOLOK össze és vissza.
Bocs , de lassan a Pápa Őszentsége is belép valamelyik páholyba ! :)
Véleményem szerint az Anjou-k kivételesen jó királyok voltak, különösen Károly Róbert, bár a magyar virtuskodás Nagy Lajost tartja igazán számon, mert aztán ott akkora, de akkora volt Magyarország, hogy majd szétpukkadt.
Jellemző ez az ostobaság. Nem arra figyelnek, aki vet, hanem arra, aki learatja az eredményeket. Ebben sajnos különösen jók vagyunk.
Mátyás valóban felesleges aspirációkat folytatott Bécs elfoglalására és hasonlókra, miközben délen szépen megérkezett a török. Mátyás német-római birodalmi herceg akart lenni, ezért volt a feltűnősködés, valószínűleg Beatrix nyomására...
De senki sem vette komolyan.
Én Ázsiát egyáltalán nem becsülöm le, sőt még a Balkánt sem, eltekintve egy valóban alpári balkáni mentalitástól. De a nyugatot sem becsülöm alá. Az az igazság, hogy a keletről nekem a Szovjetunió soha az életben nem jutott eszembe. :>
Kedves Do-Mi, ez nem fordulhat elő, semmit nem törlök, hacsak nem öncélú topikrombolás, olyen eddig csak egyszer fordult elő, akkor kellett bevezetnem az előzetes ellenőrzést, de a vita kívánatos! Ha megvan még, küldd újra, nem tudom, hol akadt el.
Ezt viszont nem teljesen értem, ki PHJ ?
Ami a pápák páholy-tagságát illeti, régi téma, maguknak a Habsburgoknak az eredete ügyében vannak hajmeresztő nézetek, én nem voltam ott, hogy igazolni tudnám:
http://hu.metapedia.org/wiki/A_Habsburgok_zsid%C3%B3_sz%C3%A1rmaz%C3%A1sa
Ha már felmerült a Szovjetunió, annak egy nagy előfutár-szentje Nagy Péter, a Nyugatosító. Még egy király, aki saját népével szörnyetegként bánik, hogy nyugatosíthasson. És nemcsak azért, hogy megóvja országát az elfoglalástól, hanem azon túlmenően is, dühöngő szadizmussal. Röhej volt látni a nyugati, elvileg "nem kommunista" filmet (Omar Sharif volt benne Péter nagybátyja), amiben a "demokratikus" filmesek felmondták a régi orosz nyzugatosok és a szovjet üdvtörténészek közhelyes marhaságait Péter dicső tetteiről az Orosz Ugar civilizálása terén.
Az egyik legdurvább csúsztatás az egsház autónómiájának megszüntetésére vonatkozott, amit nyugati útjai során látott, ottani protestáns államegyházak mintájára vezetett be. Az addig elválasztott orosz államot és egyházat egybegyúrta... Ezért ünnepelték keleti és nyugati marxisták.
Már megint egy felvilágosodtt király, sőt császár...
Most tulajdonképpen kire haragszik? A királyság egy ideáltípus, nem lehet semmivel sem pótolni. Ez olyan, mintha azért, mert mondjuk volt már néhány rossz kovács a világon, akkor mindegy, hogy a kovács kezébe kalapácsot vagy kötőtűt adunk, a lényeg, hogy jó kardot kovácsoljon. Kötőtűvel nem megy.
Ha konkrét személyekre „haragszik”, azt megértem, de ennek igazán nem sok köze van mondjuk Ferenc Józsefhez, aki szerintem jó király volt.
Általában véve nem hiszek abban, hogy a földön lehetségesek tökéletes uralkodók, bár talán lehetett egy-két ilyen is, talán az ókorban. De ha igazán nagyszerű dolgokat akarunk találni, azok mindig össze fognak függeni valami királyisággal, ha csak allegorikusan, akkor is.
Az oroszlán például „az állatok királya”. Ez egy idea, egy arkhetypos megnyilatkozása egy állatban. Nem hiszem, hogy helyettesíteni lehetne mondjuk a pingvinnel. Még a császárpingvinnel sem. :>
PHJ a MONARCHISTA GONDOLATOK blog egyik szerkesztője.Azon az oldalon találtam erre,a tőle nem várt beismerésre (?)
:"szellemi maszturbáció" Hülyére röhögtem magam tőle,annyira találó bizonyos esetekben... :)
Rendszeresen olvasom én azt a blogot is és a Loxon Teakörét is.Nagyra is becsülöm a tudásukat de az elfogultságukat, és a helyzet nem reális felismerését nem...
azt már nem.Annál jobb technokrata vagyok...még én is !
Az a bejegyzésem már nincs meg de egy részére emlékszem amelyikben példálóztam a megfeleló taktika szükségességéről. Valahogy így volt:
A Nagy Napoleon (aki visszahozta az ordibálást,amitöl az europaiak füle elszokott a romaiak óta-sic!) amikor "felszabaditotta" Spanyolországot, első dolga volt kifejtenie a Spanyoloknak,hogy mennyire lenézi őket mély katolikus hitükért. A Spanyol paraszt nem azon kezdett el morfondírozni,hogy jó-e az ő katolikus hite vagy sem,hanem azon,hogy miképpen torolja meg a sértést.És fizetett.
Napoleon borzasztóan rossz taktikát választott !
Do-Mi,
csak a lenézésre válaszolok lenézéssel. Személyes tapasztalatom: vannak emberek, akiknek teljesen mindegy, hogy az ember mit mond, akkor is negatívan állnak hozzánk, ha a legtapintatosabbak és legtaktikusabbak vagyunk. Kivétel, ha folyamatosan és megállás nélkül hazudunk, mert akkor ezek az emberek szeretni fognak, még ha közben gyanakodva is néznek ránk.
Nem tartom példaképemnek Napóleont, többek között pontosan azért nem, mert neki szüksége volt az emberek elismerésére (pont ezért nézte is le őket). Innen a bonapartizmus kifejezés. Ez annak az vezetőnek a sajátja, aki a felé áramló elismerésekből él.
Loxon 8:27 DU
Petőfi tevékenysége teljesen irreleváns a vitánk szempontjából.
Véleményformáló ugyan, de irodalmi tevékenységének sarkos pontjai most szükségtelenül élezik a vitát.
Többször rögzítettük már, hogy tény a jakobinus indíttatású szellemi befolyás megléte. De ez koránt sem volt átütő erejű, mint ezt Petőfi politikai sorsa is szemlélteti.
Koncentráljuk a figyelmünket az érdemi történésekre, nyugodtan eltekinthetünk a kor politikai píárjától.
Jelačić (kösz a karaktereket) a törvényes magyar kormány ellen támadt, hiszen a Batthyány-kormány az uralkodó kezéből nyerte mandátumát.
Jelačić előtt a magyar kormány csak a szerb rablóbandák ellen lépett föl katonai erővel (a Nemzetőrség bevetésével).
Jelačić és Lamberg küldetése ugyanabban az időpontban teljesen logikátlan és üti egymást, ha az udvar részéről adottnak tekintenénk az egységes vezetést.
Lamberg halála mögött hamarabb lehet feltételezni a kamarillát (vagy annak egyik frakcióját?), mint Kossuth-ot.
V. Ferdinánd lemondatása után Magyarországnak 1867-ig nem volt törvényes uralkodója. A "császári" tisztek V. Ferdinándra esküdtek föl, így aligha fordulhattak szembe uralkodójukkal.
A Honvédség megszervezése elsősorban '48/'49 telén Vetter Antal tábornok érdeme. "Tragikus tény" lenne?! Abban az időben ez már szükségszerűség volt.
Mégis, mit kellett volna tenni '48 őszén, miután lemondott a legitim magyar kormány és lemondatták V. Ferdinánd királyt?
Hatalmi vákuum alakult ki és ezt Kossuth töltötte ki, akit ekkorra nagyjából mindenki elfogadott, pártállásra függetlenül.
Szabadságharcot kellett vívni az országra és a nemzetre rátörő seregek ellen.
Amennyiben kérdésesnek tekintjük Kossuth legitimációját, úgy Ferenc József legitimációja is erősen kérdéses.
Szerintem doktriner az a nézet, ami ebben a helyzetben hűtlenséget kiált. Inkább állok a magyar önazonosság alapján, mint valamiféle ideológiai koherencia pártjára. Hiszen csak alig fél évszázad telt el azóta, hogy a magyarságot nyelvétől akarták megfosztani.
Üdv
Batka
Megjegyzés küldése