Hé, Slota! Idesüss, mi is tudunk ám bunkók lenni...

A Barikád szerint:

A himnuszt is tőlünk lopták a szlovákok!

Azt már eddig is tudtuk, hogy a haza nélküli szlovák nép a magyarok földjén lakik, a magyarok címerét használja átszínezve, s most döbbenetes dologra hívta fel figyelmünket egy zenebarát olvasónk: a szlovák himnusz Bartók Béla egyik zongoradarabjának átirata.

Aki jártas történelmi segédtudományokban, tudja: a heraldika, vagyis a címertan szigorú szabályokon alapul. Az egyik ilyen szabály, ha egy család/ország egy másik család/ország címeréből átvesz egy elemet, az a behódolást jelenti.

Igen, BEHÓDOLÁS.

A himnusz? Arról ne is beszéljünk... Ennyire tellett.

Mi azért köszönjük az elismerést!"


Szomorú látni, hogy a Jobbik hivatalos médiumának egyelőre ennyire telik, hogy bemutassa, milyen, amikor magyarok Slotát utánoznak...

A teljesen minden konkrét ok nélküli, alapvetően az összes szlovákot (gondolom , máskor mást) becsmérlő kifejezések, ("a haza nélküli szlovák nép")
esztelenül igyekszik igazolni pl. Fico állításait, hogy a Jobbik egy soviniszta párt. Teljesen primitív alakok frusztrált károkozása, én az ilyeneket szívesen kikölcsönözném Slotának, vissza se kell adni, oda valók. Egy kormányzati szerepre készülő párt hivatalos lapjának elektronikus nyitólapján ez a profizmus óriási hiányosságainak jele. Én a kurucinfón se szívesen látok ilyet, de arra mondhatjuk, hogy független.

A sztori forrását eredetiben kicsit alaposabban láthatjuk itt, konkrétabb infókkal:

"Hazafiassagi torveny: A szlovák himnuszt egy magyar népdal dallamára éneklik"

Nem vagyok zeneértő, de simán meggyőző a hangzás alapján, hogy egy felvidéki népdal, inkább mondanám szlávosnak, bár persze a magyar és az együttélő népek népi kultúrája nagyon hatott egymásra. Hogy Bartók is begyűjtötte, az nem gond, Bartók születésekor már szlovák nemzetébresztők ( sok rosszat tudunk róluk, valóban) már a mai szöveggel énekelték mint himnuszesélyes dalt.

Vona most helyezte kilátásba, hogy a Jobbik listáin eddig nem Jobbikos elkötelezettségűként ismert szakemberek is megjelennek majd. Szeretném, ha a Kárpát-medence együttélő népeinek népi kultúráját jól ismerő és TISZTELŐ néprajzosok is bekerülnének e körbe (nem feltétlenül a listára, de a párt szellemi holdudvarába), olyasvalakik, mint mondjuk Andrásfalvy Bertalan.

Hogy a miénkből vett címer a behódolás/összetartozás jele? Nem lehetne ennek ÖRÜLNI, bár most csak csendben és remélni, hogy ez hordoz valamilyen potenciált a jövőre nézve??? És nem kitolni ennek realizálási idejét az ilyen baromkodásokkal? (bár azt hiszem, addig még harcok is várhatnak ránk, de ez a lényegen nem változtat)

Át kellene gondolni, mi az egészséges magyar öntudat és egységes kárpát-medencei magyar nemzetpolitika alapállása, viszonya a szomszédos, illetve együttélő népek, nemzetek LÉTÉHEZ. A kemény, elszánt érdekvédelem, nemzetünk térvesztésének megállítása nem lesz elérhető alantas, frusztrált acsarkodással, a szomszédok bunkóinak utánzásával. Viszont az ottani, a magyarok érdekeinek tisztességes figyelembevételére esetlegesen hajló erők elhallgattatására nagyon is alkalmas lehet. Pedig egy józan magyar nemzetpolitikának az ilyen erőkkel való kapcsolattartás az egyik legfontosabb eszköze lehetne.
Csak egy anekdotaszerű példa: "Partizanyszk"-ban élő szlovák emberrel ismerkedve (15 éve) egy nemzetközi rendezvényen elújságolja, hogy levitte a gyerekeket "a Fővárosba", állatkertbe, vidámparkba. Pozsonyba? - kérdem én. "Á, dehogy, az egy porfészek. Pestre!" Ezeket a nosztalgiákat nem kiirtani kéne belőlük, de az ilyen ostobaságokkal sikerülhet.

A nemzeti cél nem a szomszédok térképről eltüntetése (nem sikerülhet) és nem saját hazafiaink örök gyűlölködésre nevelése irántuk zsidó mintára, ahol a szomszéd a "goj". A cél a magyarság megvédése az igazságtalanságoktól, az eltüntetéstől, de nem az, hogy örökké kétségbevonjuk a szomszédok jogát az állami, nemzeti léthez, a himnuszhoz, bármihez. Ahogy mi is elvárjuk, hogy a szomszédok ne vonják kétségbe állami, nemzeti létünket, ne hamisítsák (gyakran közös) történelmünket, ne nyomják el a (most, már és még) országukban élő magyarságot.

------------------------------
Frissítés:

Közben beugrott, honnan olyan ismerős nekem ez a lopott himnusz! (bevallom, a Barikád hülye cikke előtt talán nem is hallottam még a szlovák himnuszt. Igaz, Besztercebánya árpádsávos címerét már láttam)

Szóval félreismerhetetlenül ugyanennek a, himnuszként szép és ünnepélyes, de olyan tót népdalosan melankólikus dallamnak egy sokkal tüzesebb, lemk-ruszin változata, "majdnem" autentikus előadásban: "Idu domił, idu", Megyek haza, megyek

Ugyanennek egy világzenésebb előadása a több vak énekest is felvonultató lublini lengyel "Drewutnia" zenekartól, akik a tokaji borfesztiválon is felléptek.

Kicsit távolabbi rokonsága szerintem van a szlovák himnusz dallamának az ismert magyar "Indulj el egy úton" kezdetű dallal is, első három hangjuk például megegyezik. De ettől nem tekintem lopásnak.

Frissítés 2.:

Most beszéltem egy csallóközi ismerősömmel, meg a neten is látom, hogy naív felvidéki magyarok közt futótűzként terjed a hír, hogy né mán, ezek tényleg a "Kodálytól" (vagy melyiktől is, anyjuk, ki is volt az, Kodály?) lopták a himnuszt is.
Szerintem van bőven igazságtalan magyerellenesség és elnyomás, meg hisztéria a Felvidéken is, főleg így gazdasági válság idején (felére csökkentette termelését a legnagyobb szlovákiai autógyár, a "Szlovák Gazdasági Csoda" autóipari "csoda" volt, de a 3 nap épp letelt) és hol van ez még a globális összeomlás fokozódás idejére várható eseményektől, amikor szinte biztosan vér fog folyni. (a szinte itt inkább önáltató illedelmességből van, VÉR FOG FOLYNI!)
De a nemzeti érdek azt kívánja, hogy ne birkaként menjünk bele az elkerülhetetlen konfliktusokba, téveszmékkel teletömött aggyal.
Marhaság ezen a himnuszon rugózni, pont ezt nem lopták, Bartók 1881.ben született, a wikipédia szlovák himnuszról szóló angol nyelvű cikkéhez mellékelnek egy (remélem, nem hamis...) 1844-es iratot a későbbi himnusz szövegével, akkor szerezte egy szlovák nemzetébresztő egy Tátra-vidéki népdal dallamára, amely több nép körében is ismert. Sajnos volt alkalma a dalt magyarellenes éllel énekelni már az 1848-49-es Hurban-féle felkelőknek, de erről lásd a következő bejegyzést.

Olyat követeljünk meg a szlovákoktól, ami jogosan nekünk jár, ami az övék, azt ne háborgassuk. Nem olyan ideális kondíciókkal nézünk a nemsokára nagy eséllyel kitörő harcok elébe, legalább felesleges elvárásokat ne keltsünk... Nem fogjuk letörölni a térképről a szomszédokat, az is szép lesz, ha ők nem törlik le a határon túli magyar tömböket. Meg fogják próbálni.

A tegnapi ünnep kapcsán láthattunk egy értékelendő gesztust:

Szlovák értelmiségiek egy csoportja virágokat helyezett el március 15-e alkalmával Petőfi Sándornak a pozsonyi Medikus-kertben álló szobránál.
A következő bejegyzésből kiderül, hogy vagyunk páran, akik Petőfit épp "nem ezért szeretjük" (nem 48-49-es értelmetlen, jakobinus uszító verseiért) és természetesen nem hiszek az ott koszorúzó szlovák értelmiségiek naív elképzeléseiben sem a "szép jövőről a Közös Európában". Ettől függetlenül a gesztus tisztességes és a magyar nemzetpolitikának számolnia kell azzal, hogy elvileg találhat partnereket "odaát" a történelmi konfliktusok tisztességes rendezéséhez. Hogy mikor ad erre alkalmat a történelem, azt nem tudom, de sok múlik a mi hozzáállásunkon, a Barikád által is átvett kocsmai kötekedő, hőzöngő viselkedés nem ebbe az irányba mutat.

március 16.