Közép-Európa Moszkva felé fordul

Orbán Viktor Oroszország felé fordul?

"Ján Čarnogurský korábbi szlovák miniszterelnök egy roppant érdekes írást jegyzett be saját internetes blogjába. Úgy véli, Orbán Viktor változtatott Oroszországhoz fűződő negatív kapcsolatán, és így - szinte biztosra vehető választási győzelme esetén - már egy nagyhatalom sem ellenzi majd, ha Magyarország támogatja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit."

"Az egyetlen nagyhatalom, mely valóban ellenállást tudna tanúsítani a jövőbeni Orbán-kormány azon igyekezete ellen, ami a területi autonómiák megadására irányulna a környező államokban élő magyarok részére, nem más, mint Oroszország. Mert miért is támogatná Oroszország a Fidesz programjának eme sarkalatos pontját, ha az szóban ellene támad?
Most azonban ez változik. A Fidesz nem fogja Oroszországot bírálni, és így legrosszabb esetben is semleges állásponton maradhat a Fidesz követeléseivel szemben, hiszen ezek közvetett módon az orosz érdekekkel is összeegyeztethetők.

Vajon veszi és elemzi ezeket a jeleket a szlovák kormány, és legfőképpen a szlovák Külügyminisztérium? – teszi fel a kérdést írásának végén Ján Čarnogurský. "

Helyben vagyunk. Pontosan ezt mondom és írom évek óta, hogy a közeljövőben (és ez a jövő elkezdődött...) Oroszország tölti be azt a szerepkört, amit Hitler Németországa töltött be a 30-as-40-es években, miszerint a közép-kelet-európai térség civakodó kisállamai mind a térség domináns nagyhatalma felé orientálódnak. Féltékenyen lesik riválisaik minden mozdulatát, hogy ki vágódik be jobban a Gazdánál, ami pár tízezer négyzetkilométert hozhat neki a másik csatlós rovására.
Ahogy én és sokunk felfigyel arra, hogy a románok furamód most készek USA rakétapajzsot telepíteni és a moldáviai kérdés miatt viszonyuk feszült az oroszokkal, tehát ez nekünk egy sansz, úgy az értelmesebb szlovákok is felfigyelnek arra, milyen veszélyes, ha Magyarország közeledik a térség új Führeréhez. Mindenkiben felmerül, kiben reményt keltően, kiben szívbemarkolóan, hogy az egykori bécsi döntések mintájára most lehetnek moszkvai, vagy mondjuk kijevi döntések. Vegyük észre, hogy a szlovákok régóta oroszbarátok, Ukrajna és Magyarország most mozdul a "helyes" irányba, a románok még másképp látják. Simán lehet, hogy ellenségei Basescut nemsokára épp ezen a vonalon fogják támadni, hogy Erdélyt kockáztatja. (magunk közt szólva elég alaptalan vád lenne, sajnos...)
Ettől még javaslom addig ütni a vasat, amíg meleg. Az oroszok hatalma sem tarthat sokáig a világválság mai fokozatát elnézve. Az jogos, hogy a szlovák politikusok nem érezhetik magukat abszolút biztosan birtokon belül a déli határvidéken. Itt még volna mit keresni. Ők is tudják persze, hogy egy területi autonómia minek az előszobája. Tehát nemsokára a saját orrán fog a szlovák kormány Moszkvába csúszni...

(Hogy mit bohóckodik Novák Előd a Szabadság téri szovjet emlékműnél, az rejtély, talán Feketehegyi János - Ján Čarnogurský - megnyugtatására teszi? Értem, hogy bizonyítani szeretne, hogy nem árulta el Budaházy barátját, de ehhez kicsit nagy csalánba vágta az ország szerszámát, ahelyett, hogy rég a színfalak mögött egyeztetnének - ha nem ő, akkor valaki, akinek esze is van - az oroszokkal, hogy katonai tiszteletadás mellett az ő egyetértésükkel kerülhessen az emlékmű egy orosz katonai temetőbe a város szélén. Szép gesztus lehetne a részükről a jó viszonyra törekvés jeleként.)
-----------------------------------------
Frissítés:

Szegedi Csanád nagyon helyesen értékeli, hogy milyen irányba kellene a magyar diplomáciának hasznosítania az ukrajnai fordulatot:

"Porba hullott a globalizmus narancsszínű zászlaja Ukrajnában
A Jobbik Magyarországért Mozgalom az ukrajnai, múlt vasárnap befejeződött elnökválasztás tükrében megállapítja, hogy az elmúlt évek sikertelen, globalista érdekeket szolgáló ukrán politikájának ideje végleg leáldozott.

Az ukrajnai nemzeti kisebbségeket, köztük a számottevő kárpátaljai magyar kisebbséget is cserbenhagyó narancsos ukrán politika eredményezte azt az ukrán tantörvényt, amelynek eredményeként betiltották a magyar nyelvű tankönyveket, valamint 2010-től nem lehet magyar nyelven érettségizni. Juscsenko korábbi ukrán elnök ígéreteivel szemben a mai napig nem hoztak létre magyar járást Kárpátalján és számtalan esetben magyar emlékművek elleni támadások ügyében sem született intézkedés. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Vereckei hágón a mai napig nem állhat méltó emlékműve a hét magyar törzs bejövetelének.

A Jobbik reményét fejezi ki, hogy egy felelős, a térség stabilitását biztosító, a kisebbségek jogait maradéktalanul tiszteletben tartó korszak veszi kezdetét Ukrajnában Janukovics elnök megválasztásával.
Bízunk benne, hogy az új ukrán elnök biztosítani fogja a kárpátaljai magyarságnak a kettős állampolgárság intézményének a lehetőségét és a magyar nyelv szabad használatát. Javasoljuk, hogy szigorú törvényi eszközökkel védjék meg a jövőben a magyar jelképeket, emlékműveket."

Csakhogy nagyon furcsa, hogy az a Jobbik, amelyik felismeri az orosz orientációjú ukrán elnök megválasztásával a kárpátaljai magyar kisebbség ügye számára ESETLEG (jó munkával és szerencsével) megnyíló nemzetközi mozgásteret, és ennek kapcsán ekkora teret szentel a magyar érzékenységet érintő emlékműveknek, épp e napon ennyire érzéketlen a megnyerni kívánt nagyhatalom saját emlékműve iránt...
Döntsük már el, hogy mi a fontos, ki tudunk-e várni még pár hónapot profi háttértárgyalásokhoz, amiken szóba kerülhet a számunkra sértő, de az oroszoknak presztízskérdést jelentő szovjet emlékmű méltó módon méltó helyre kerülése is, meg a kárpátaljai magyarság nem szimbolikus, hanem létkérdései is, vagy mindezt kockáztatjuk azért, hogy valaki bebiztosítsa alelnöki helyét egy kemény magnak pedálozva. Miközben a Jobbik egyik legfőbb, megalapozott érve eddig a Fidesszel szemben épp a korábbi felelőtlen, országháborító fideszes oroszraugatás bírálata volt.
(Az egy külön poén Szegedi nyilatkozatcímében, hogy mi vár a narancsszínű zászlókra...
Jön a Kijevi gyors? :-) )