Jólét konyec - liberalizmus konyec

Az alábbit az Index Pek Oil fórumán inspirálta egy "soknevű" kolléga (a modi rendszeresen kitiltja kendőzetlen hozzászólásaiért)
------------
EndLózung:

Ha az olaj elfogyásával ez a sok faszság is eltűnik esküszöm nem fogom sajnálni. A nagy liberális "coming out"-ok időszakát éljük...

"Ugyanakkor az SZDSZ nem volt hajlandó beengedni olyan témákat a politikájába, amelyek a kivívott szabadság minőségét biztosítják. Ilyen például a nők elnyomott helyzete, vagy éppen a fogyasztóvédelem kérdése. A romák körüli konfliktusok esetében ellenálltunk még az érdemi vitának is olyan megoldásokról, mint például a családi pótlék iskolába járáshoz kötése, vagy a segélyek egy részének természetbeni, közüzemi számlák törlesztésére juttatása. A polgárőrség megerősítésének elvetése csak azt eredményezte, hogy paramilitáris, szélsőjobbos alakulatok jöttek létre. A valódi válaszokat próbáltuk identitáskampányokkal helyettesíteni. Aki ezt szóvá tette, az megkapta az antiliberális stigmát."
--------------------------------------

Igen, szinte biztosan csak az erőforrásválság az oka a hazai pártpolitikai paletta földcsuszamlássszerű átrendeződésének is (aminek több látványos felvonása még előttünk áll, a szocik megsemmisülése, majd a Fidesz szakadása a "természetes kétharmadhoz" tartozó mezei hadak és vidéki káderek, illetve a fentebb dúsuló libsik között).

De antimagyar bálint csak nagyon óvatosan bontogatja az igazság részleteit, ez a coming out csak egy fél láb kidugása még a homályból.
Pl. úgy próbál elemezni, hogy egy büdös szót nem veszteget holmi "zsidókérdés"re, anélkül pedig szadi-történelmet elemezni enyhén szólva reménytelen.

Egyébként régi sejtésünk bizonyítéka, ha antimagyar Retkes elleni vádját ("az új elnök a legvadabb SZDSZ-ellenes vádakat böfögi vissza, és kér értük bocsánatot a társadalomtól") komolyan vesszük és elfogadjuk, hogy a szadi-roncs új pünkösdi elnöke valóban "jobboldali" duma- és gondolati paneleket használ.

Tézisünk úgy hangzott, hogy a hazai komprádorelit a globalizáció folyamatainak (a bogári értékszivattyú) kiszolgálásából él meg, a szerencsétlen hülye senki kisembertömeg meg próbál belemerülni nyomorult kis fogyasztásába, amíg teheti. (akinek nem inge ne vegye magára, nem minden kisembere szerencsétlen és agyatlan hülye, bár az elitben másból, mint komprádorkodásból nemigen lehetett megélni...)

Amint az erőforrásválság, legkiemeltebben, mint legfontosabb szűk keresztmetszet, az olajcsúcs miatt ez a modell nem megy tovább, a ránkzúduló, fokozatosan növekvő káoszban a jólét talaján tenyészett liberális elveket a köznép és az elit egyre nagyobb rétegei akasztják szögre, illetve dobják ki és válnak egészségesen rendpárti "nácivá".
A volt liberális kemény mag egyes tagjai egyénileg némileg megelőzték korukat, tipikusan személyes érintettség miatt, leggyakrabban a cigánykérdésben.
Pl. falun vett házat a libsi zenész-életművész (Wahorn András) és múló hóbortból "gazdálkodni" kezd a nagy kertben, de szembesül vele, hogy a cigányok mindent ellopnak. Vagy az ismert véresszájú zsidó (antikommunista, de sokat nácizó) történész családja úri befektetésként, polgári stratégiából Tokaj-Hegyalján, Olaszliszka határában vesz szőlőbirtokot, aztán jön a tanárlincselés...
(Ungváry Krisztián: A mi kis falunk - Az olaszliszkai lincselésről)

Az első fecskék után a volt liberális tábor, szadi-tagok, szimpatizánsok, sőt pártaktivisták egyre nagyobb része szembesül korábbi világnézete, politikai felfogása komplett csődjével, a realitásokkal való abszolút inkompatibilitásával. A józan ész a többségnél azért felülírja a dogmákat, felfogásuk némi belső válság után igazodik a helyzethez és előttünk áll a jelenség, hogy antimagyar bálint vádja végső soron, némi megszorításokkal, de igaz is lehet.
A libsi dogmák híveiként maradnak a valóban paranoiás őrültek, akiket pető fémjelez, akik paranoiája egyébként kollektív.

Ez egy nagyon közveszélyes lelkiállapot, mert ezek a népen akarnak ilyen helyzetekben bosszút állni, amiért a nép és a valóság nem hajlandó az ő dogmáiknak engedelmeskedni.
Mivel a valóságot nem lehet legyilkolni, vagy más módon bosszút áállni, marad a nép, a társadalom nagyjából normális zöme.
Ilyenkor a veszett őrülteknek kapóra jön, ha adódik egy gonosz hódító, akinek lelkes kiszolgálójául jelentkezhetnek a többség sanyargatásában, népirtásában, stb.

Analógiák a hazai ávósok, a salamon morel-félék, vagy hogy tömegkultúrás példát hozzak, az Utolsó Császár c. filmből a császár nővére, aki a hódító japán légierő pilótaruhájában grasszálva kegyetlen tekintettel dicsekszik, hogy indul Sanghajt (saját hazáját) bombázni. A motiváció ott ugyan nem ideológiai alapú, de kb. ugyanezt nézem ki most petőből, antimagyarból. Pető szülei ugyanezen oknál fogva voltak ávós hóhérok.
Remélem, most nem jön olyan idegen hódító, akiknek örömmel lehetnek az önkéntes hóhér-szolgái saját hazájuk (?) népe ellen, bár ha netán mégis, azok mégcsak nem is lesznek nekik "idegenek"...