2007. szeptember 17.

Megtörik a jég? A NAPI Online röviden ismerteti az Olajcsúcs-"elméletet"

A NAPI Online mai cikke : "Az igazi katasztrófa még csak most jön?" címmel közöl egy rövid cikket, érdemes szó szerint idemásolni:

----------------------------------------------------------------------------------------

Az igazi katasztrófa még csak most jön?

Nincsenek még sokan, de egyre nő a számuk azoknak a szakembereknek, akik a jelenlegi két és félszeresére ugró olajárra számítanak.

A közeljövőben eléri csúcsát az olajkitermelés bolygónkon, amit gyors visszaesés, s mivel az élelmiszer-termelés jelentős részben az olajból nyert műtrágyákra épül, egyes országokban éhinségek fognak követni – jósolja a szakértők kicsi, de egyre bővülő tábora. Vannak olyan vélemények, hogy a jelenlegi 80 dollár/hordós szintről néhány éven belül 200 dollárra ugorhat a fekete arany ára.


Miközben az egyik ismert szakértő szervezet, az Energiainformációs Ügynökség (EIA) azt jósolja, hogy 2030-ra 118 millió hordó/napra ugrik a termelés a mai 85 millióról, a katasztrófára számító szakértők szerint a kitermelés igazából, már 2005-ben elérte csúcsát, a feltárt olajkincs nagysága pedig 1964-ben. Véleményét egyebek mellett azzal támasztja alá, hogy a 48 legnagyobb olajtermelő ország közül 33-ban csökken a kitermelés. Az EIA becsléseinek alapjául szolgáló közel-keleti, tartalékok szerintük szisztematikusan túlbecsültek. Az ottani országok döntően állami kézben lévő cégeinek adatait ugyanis nem lehet ellenőrizni. Mindezek alapján 2030-ra 30 millió hordó/napra eshet a világ olajtermelése.

Az optimisták szerint rengeteg olaj van még a föld alatt, csak az eddigi árakon nem érte meg kitermelni ezt a tartalékot. Egyrészt nagy mennyiségű olaj kerülhet ki a meglévő mezőkről, mert a cégek eddig a tartalékok 30-40 százalékát hátrahagyva léptek tovább új helyek kitermelésére. Emellett számos feltáratlan hely is van. Az optimisták felhívják a figyelmet arra, hogy az olajkorszak végét jósolták 1914-ben, 1939-ben és 1951 is, amikor a háború után felfutó kereslet látszott elszakadni a kínálattal, majd a 70-es években, az olajválságok idején.

Tény ugyanakkor, hogy az elmúlt 10 évben nyolcszorosára nőtt a nyersolaj ára, és abban mindenki egyetért, hogy a harmadik világ kereslete - amely kiegészíti a fejlett országok igényeit - óriási nyomással nehezedik a piacra.

Komócsin Sándor

------------------------------------------------------------------------------

Láthatóan megtört a jég, hogy néhány korábbi, eldugottsajtóbeli megjelenés után a napi gazdasági sajtó is szükségesnek látja, hogy ismertesse olvasóival az olajcsúcs"elméletet"! A sajtóban kötelező kiegyensúlyozó ellenvélemény (ami az adott esetben optimista a vészhírrel szemben), nem a cikk végkicsengése, a szerző inkább pesszimizmust sugall!

Milyen fokban gyorsulnak az események, ha már idáig elértünk, hogy a sajtó fontos dolgokról ad hírt?!

Lehet, hogy pár napon belül a politikusok is vért, szenvedést, könnyet fognak ígérni a megszokott gazdasági növekedés-ígéret helyett?

Mindenesetre az egyéni felkészülésre nem maradt sok idő, amikor már tömeges hír, mi készül, nem lehet messze a boltok megrohamozása se konzervekért...

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fizikusként egy másik nézőpontból erősíteném meg az olajcsúccsal kapcsolatos problémákat, történetesen azzal, hogy az alternatív energiaforrásokra való áttérés is nehézkes. Az átállásnál elsődleges szempont, hogy ne fussunk ki az időből. Ugyanis az alternatív energiaforrásokat lehetővé tevő műszerek legyártása hagyományos energiaforrásokat köt le. Fontos továbbá, hogy az alternatív energiaforrásokat a leghatékonyabban használjuk. Jelenleg nem ismerünk olyan alternatív energiaforrást, amelynek hatásfoka vetekedne a fosszilis energiaforrások bármelyikével. (A kőolaj-termelés megtérülése 5-8:1, az az ha egy hordónak megfelelő energiát fektetünk be a kitermelésre és szállításra, akkor 5-8 hordónyi kőolajat tudunk kinyerni. A legnagyobb hatásfokú alternatív energiaforrások esetében a nyert/befektetett energia aránya kb. 3:1. Ref: Davies, R.: Az olajkorszak vége. HVG könyvek, 2004) Tehát szorít minket az idő az alternatív energiaforrásokat lehetővé tévő erőművek/műszerek gyártására és hatékonyságuk növelésére.

Névtelen írta...

Egy szintén nem túl derülátó egyszerű következtetés az olajcsúcs "fizikás oldaláról":

Bármely véges erőforrás - a kőolaj mellett a földgáz, kőszén, urán (atomenergia), ivóvíz és gabona – kitermelése az idő függvényében egy harang-görbét eredményez, amely egy adott időpontban a csúcsához érkezik. Több lelőhely, készletezési hely stb. esetén egymásra rakódó haranggörbékről van szó, de az eredő csúcs ilyenkor is létezik.

A szén- és az uránkészletek egyaránt tetőzni fognak (szén:2030, urán: 2020 - feltéve ha az olaj tetőzik 2011-ig), felhasználásuk az említett időszakban fokozódik.
(Ref: Coal Report 2007)

Üdv,
Dóri

Névtelen írta...

Bár témáját tekintve egy korábbi blogbejegyzéshez kapcsolódik, a Gaia-elmélet egy őrültség (Ezerbocs Lovelocknak).

Ennek az elméletnek ugyanis van egy olyan állítása, hogy éppen annyi fosszilis tüzelőanyag áll az emberiség rendelkezésére, amelyet ha eléget, még éppen nem okoz visszafordíthatatlan éghajlati katasztrófát. (Nem tudom persze az elmélet mit mond arról, hogy ezt a tüzelőanyag-mennyiséget milyen ütemben kell ehhez égetni, de ez egy másik probléma...)
Ez az elképzelés rendkívül nagyívű, de a tényekkel köszönő viszonyban sincs, ha a negyságrendeket nézzük.
A különféle szférákban, illetve kémiai formákban tárolt szén mennyisége a földköpeny feletti térrészben (millió Gt):

Forrás: Huc, A.-Y., 2006: Geological History of CO2: Carbon cycle and natural sequestration of CO2 /A CO2 geológiai története: a szén körforgása és természetes tárolása/. Előadás a European Association of Geoscientists & Engineers Student Lecturer Tour 2005/2006 keretében, Budapest, 2006. március 2.

bioszféra + atmoszféra + sekélytenger: 0,0007
mélytenger: 0,043
kőszenek és kerogének: 1,5
karbonátok: 6
A különféle módokon tárolt szén össztömege irdatlanul több a biomassza és a légköri széndioxid összegénél.

Dóri

Dorka írta...

P. S.: Gondolom nem mondok vele újat - hogy hasonlóan a legtöbb magyar nyelvű erőforrás-válság témában írt cikkhez - ebből a blogból is törölték a keywords-öket. Vagyis megfelelő kulcsszavakat pötyögve egy netes keresőbe ez a blog gyakorlatilag láthatatlan. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a téma jelentősége és aktualitása ellenére meglepően kicsi a hozzászólások száma (...)

Dóri

Bobkó Csaba írta...

Nem vagyok tudós, sőt még műkedvelő se e téren, de én a Gaia-elméletet mindig is egyfajta metaforaként fogtam fel. Lovelock azonban az emberiség jövőjét illetően az éghajlatváltozás kapcsán abszolút pesszimista, szerinte a katasztrofális változások már visszafordíthatatlanok, mindent tönkretettünk, utódaink számára a Föld nemsokára pokollá változik.
Szóval sokat módosított elméletén...

A sarki jégtakaró és a magashegységi gleccserek elképesztő ütemű olvadása ezt alátámasztja. Az utóbbi a világ legnépeseb területein, Kína, India, Indokína fogja rövidesen drámaian korlátozni a térség nagy folyóinak vízhozamát, ezzel a térség eltartóképességét. A "dieoff", háborúk, káosz be van programozva. Mi pedig sok más "fejlett" országgal együtt leépítettük iparunk jó részét, hogy épp abba a térségbe helyezzük ki, mert a globáltőkének ez pár évre hasznosabb volt.

Most jön a relokalizációs kényszer nagy mutatványa, hogy csinálunk posztindusztriális gazdaságunk rántottájából autark tojást...
Ráadásul rohamosan zsugorodó erőforrásbázison, nagyrészt odaveszett ipari, stb. tudásanyag birtokában.

Bobkó Csaba írta...

Sajnos teljesen analfabéta vagyok a blogíráshoz, úgy lestem el azt a keveset, amit tudok. Ha elárulnád, hogy rakhatom be a keyword-öket, egyből megteszem. Azért a keresők így is megtalálják, egyszerűen a tartalomban pl. az "olajcsúcs" szót.

Névtelen írta...

Kedves Csaba!

Lovelock állításaival egyetlen probléma van: elavultak. Az IPCC harmadik helyzetértékelő jelentésének közreadásával a globális felmelegedés ténye nyilvánvalóvá vált:

„Új, a korábbinál erősebb bizonyítékok utalnak arra, hogy az elmúlt ötven évben megfigyelt melegedés döntő része emberi tevékenység eredménye. A változások mérését és a kiváltó okok meghatározását célzó tanulmányok egybehangzóan emberi eredetű hatást mutatnak ki az utóbbi 35–50 év éghajlati adataiban. E tanulmányok számolnak azzal a bizonytalansággal, amely az emberi eredetű szulfát aeroszolok és a természetes tényezők (vulkánok és a Napból érkező sugárzás) mint éghajlati kényszerek miatt jelentkezik, de figyelmen kívül hagyják a többi emberi eredetű aeroszol, továbbá a földhasználat változásainak hatásait. A szulfátok és a természetes tényezők a vizsgált időszakban hűtő hatásúak voltak, tehát nem magyarázhatják a felmelegedést; e tanulmányok többsége szerint az üvegházhatású gázok koncentrációinak növekedése már önmagában magyarázhatja az elmúlt ötven év felmelegedését, sőt, ennek alapján akár nagyobb felmelegedés is indokolt lett volna.” (Referencia:IPCC, 2001: Climate Change 2001: The Scientific Basis. Contribution of WGI to the Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (Houghton J. T., et al., eds.), Cambridge University Press. , saját fordítás)

A negyedik helyzetértékelő jelentés ezt még inkább megerősítette:

"Nagyon valószínű, hogy a globális átlaghőmérsékletbena a XX. század közepe óta megfigyelt növekedés nagy része az antropogén üvegházhatású gázok koncentrációnövekedésének tudható be. A "nagyon valószínű" az IPCC szóhasználatában legalább 90 %-os bizonyosságot jelent, ami komoly változás a 2001. évi Jelentéshez képest, amelyik ugyanezt csak "valószínűnek", azaz 2/3 esélyűnek tartotta." (Referencia:Ma&Holnap, 2007 5. sz.)

Lovelocknak igaza volt a globális éghajlati folyamatok visszafordíthatatlanságában. Ennek az az oka, - amit már közel fél évszázada tudunk - hogy a globális felmelegedést két tényező segíti elő. Az egyik maga a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok, a másik pedig ugyanezen gázok által kiváltott visszacsatolási folyamatok. Bár ezek között negatív visszacsatolási folyamatok is előfordulnak (pl. a légkörbe került antropogén eredetű üvegházgázok kísérői, az aeroszolok, amelyek a napfény megszűrésével hűtő hatást fejtenek ki.), döntő többségük azonban pozitív visszacsatolás. (Lásd: Wikipédia: Globális felmelegedés).
A pozitív visszacsatolási folyamatok pedig beindítják a globális felmelegedési spirált.

A gleccserek olvadása valóban komoly probléma, hiszen az észak-ázsiai országoknak nem csak az ivóvízkészletét jelenti, hanem a növénytermesztésükhöz is nélkülözhetetlen...

A globalizáció viszont még az éghajlati válságnál is súlyosabb. De ahogy láttam, olvastad Bogár könyveit, erről szerintem nem lehet mélyebb megállapításokat tenni, mint amik a hihetetlenül koherens világképében szerepelnek.

Dóri

Névtelen írta...

A Keywords-ök nem tudom, hogy milyen szabály szerint kerülnek ki a bejegyzésekből. Az biztos, hogy itt nem a blogírók adják meg ezeket a kulcsszavakat, és módosítani sem tudnak rajtuk. Egy adminisztrátort vagy moderátort kéne felkeresni ezügyben. Mindenesetre én is kíváncsi lennék rá, hogy működnek ezek a kulcsszó-eltüntetések, hiszen nem egyszer fordult már elő velem is hasonló témájú internetes munkáim esetében.

Névtelen írta...

A legkorábbi bejegyzéseddel kapcsolatban, én a kőolajcsúcs-elméletet elfogadom, de ugyanakkor bizonyos oldalról támadhatónak tartom...

Egyrészt Hubbert az elméletének megalkotásakor nem számolt a nemhagyományos telepekből kinyerhető szénhidrogén-készletekkel. Ezek drágábban, és még nem elég hatékonyan művelhető teleptípusok (Kanada, Venezuela: olajhomok, USA: olajpala stb.), amelyek a szénhidrogén készletek tekintélyes hányadát teszik ki. És akkor még nem tettünk említést a metánhidrátról, amelyet a legtöbb interneten található szénhidrogén-kitermelési görbe nem vesz figyelembe.

Bár tény, hogy a nemhagyományos energiaforrások kiaknázása nem jelent (tartós) megoldást az erőforrás-válságra. Bizonyíték erre a WEO (World Energy Organization) olaj- és szénjelentése, ami szerint az olajpala és homok esetében 2:1 a megtérülés, vagyis ezek kitermelése alig éri meg... A jelentés alapján a nehezen kitermelhető kőszén 50 évre elegendő (persze ezzel mondjuk nem megy egy Boeing..:)

Másrészt legyünk óvatosak az erőforrásokra és a globális éghajlatra vonatkozó tendenciákkal. A kitermelés alakulása önmagában keveset mond, vagy épp az ellenkezőjét annak, amire kíváncsiak vagyunk. Így pl. ha az ár emelkedésével teljesen mexűnik a kőolaj (majd a földgáz) energetikai felhasználása, az lesz a relváns kérdés, hogy mivel váltjuk ki. Ha pl. kőszénnel (Magyarországon ez a bükkábrányi erőmű megépítését jelenti), akkor a széndioxid (meg a a kénoxidok és még egy csomó undormány, kiváltképpen a higany) kibocsátása drasztikusan megnő; ha atomerőművel, akkor meg drasztikusan csökken. Ezek pedig a hivatásos tiltakozók érdekérvényesítő képességétől függő, természettudományos módszerekkel előre nem jelezhető dolgok.

Dóri

Névtelen írta...

Hogy az erőforrás-válság mellett is érveljek; a várható élelmiszerár-robbanást, mert a Föld búza- és kukoricakészletei is végesek, pedig csak fokozza a napjainkban kézenfekvő megoldásnak tűnő energiaültetvények létesítése. Globálisan nézve kevés a használható termőföld, egyes becslések szerint az emberiség energiaforgalma már így is másfélszerese a teljes élővilág anyag- és energiaforgalmával. Tehát komoly mérlegelés szükséges: energia vagy élelem? Egy biztos: egyik sincs a másik nélkül...