Országunk, gazdaságunk drámai helyzetében a választás győztesétől elvárjuk, hogy gőzerővel dolgozzon a kiút kiépítésén. És nem is kell csalódnunk:
"Kifog a Jobbik a Fideszen?"
"Egyelőre nem tudja a Fidesz, miként akadályozhatná meg, hogy a Jobbik elnöke ígéretéhez híven a betiltott Magyar Gárda egyenruhájában vonuljon be az Országgyűlés alakuló ülésére - írja a Népszabadság."
"A lap szerint a Fidesz jogászai gőzerővel dolgoznak azon, hogy kiskaput találjanak a törvényen, de a képviselőket mentelmi jog védi. Így hiába szólítják fel őket a kormányőrök a törvénysértés megszüntetésére, más eszköz nincs a kezükben - olvasható a cikkben.
Orbán Viktor a választások után tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján a gárdaegyenruhára vonatkozó kérdésre azt válaszolta: ruházati kérdésekről nem tud nyilatkozni, de minden törvénysértés ellen határozottan kell fellépni. Magyarországon világosan értelmezhető rendszabályok vannak, és ezeket a parlament tagjainak is be kell tartaniuk - tette hozzá. "
Húztam egy rovást a falra. Még nem tudom, hány ilyennek kell összegyűlnie ahhoz, hogy a Jobbik elveszítse szavazatomat, de sürgősen szokjanak le az ilyen gyerekes baromkodásról! Ilyen ostobaságból tálcán nyújtani az igazolást az ellendrukkereknek, hogy a Jobbik komolytalan és szélsőséges! Ez a legnagyobb bajunk? Most, hogy brit államcsődtől retteg a brit elit??? Ami a világ gazdaságai dominósorának egy korai, nagy, sok mindent, vagy mindent dőlésnek indító eseménye lehet?
2010. április 21.
2010. április 9.
Irodalmi rovat: Mikszáth pénzzavarban
A múltkori folytatásaként most Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője c. regényéből idézek pár érdekes részletet.
Bemelegítésnek már ez se semmi, de ez még nem a lényeg:
"E hasznavehetetlen tárgyak közt lehetett az esernyő. Megvette a fehér zsidó. Nos, fel kellett tehát a fehér zsidót keresni. Ez az első teendő.
De ki voltaképpen a fehér zsidó?
Mert a boldog bányavárosokban még az árverés idejében ritka volt a zsidó. Egy-kettő ha akadt, könnyű volt megkülönböztetni. Az egyik sárga volt, a szőke hajánál fogva, a másik fekete, a harmadik esetleg vörös, vagy ha megőszült, fehér; ezzel a négy színnel a város valamennyi izraelitáját meg lehetett különböztetni - de azóta több száz családra növekedtek Besztercén, a hajszínek szaporításáról ellenben nem gondoskodott az Úristen."
(HARMADIK RÉSZ - A NYOMOK - AZ ESERNYŐ KIBUKKAN)
A történet szerint az árverés, az öreg Gregorics halála és gyermekének ismert ügyvédkénti viszontlátása között semmiképpen nem telhetett el olyan 15 évnél több, ennyi idő alatt növekedett az egyetlen (nem túl nagy) Besztercebánya pár fős zsidó lakossága több száz családra!!!
Még egy érdekesség a java előtt:
"- Ösmerte, gyámatyám, Müncz Jónást?
- Hogyne! Igen becsületes zsidó volt, azért nem vitte szegény semmire."
Ennyi szurkapiszkát megengedett magának Mikszáth, majd látni fogjuk, miért a fő mondanivaló ellenére, kb. mint ahogy Kubatov Gábor Orbán Viktor iránti nyalizása során egy, a Főnök iránti apró kritikával lopja be magát hallgatói bizalmába...
"Gyakran megfordult nálam, mintha most is látnám kopasz fejével, lengedező fehér hajával a széleken. Istenemre mondom (s itt felugrott Sztolarik, mint egy kecske), a Gregorics Pál veres esernyője volt a kezében, mikor legutoljára láttam. Hallod-e, Gyuri, most már tisztán tudom, meg mernék rá esküdni, még tréfáltam is vele: »Talán bizony a másvilágra is eljár házalni, Jónás, és ott vette ezt az esernyőt Gregoricstól?« Mire ő nevetett, és kedélyesen ellenveté, hogy annyira még nem vitte, ő csak Zólyomban és Hontban jár, a többi megyéket felosztotta a fiai közt, Móricé Trencsén, Nyitra, Számié Szepes, Liptó, a legkisebbik kölyök, a Kóbi, csak a múlt héten kapta Bars vármegyét, de a másvilágra sem ő nem szándékozik, sem a gyerekeket nem ereszti, ha nem muszáj."
Hogy nem alaptalanul gondolunk egyből a Rotschildok hasonló világfelosztására az utódok között, azt maga Mikszáth teszi kétségtelenné pár mondattal később:
"- Van egy keresztény legenda a zsidókról. Hogy minden hosszúnapon elvész a világban nyomtalanul egy zsidó. Így veszett el az öreg Jónás is, most vagy tizennégy esztendeje őrá esett a sor. (Ne félj, a Rotschildok közül egy sem vész el.)"
"- Hát persze, persze. (Sztolarik elgondolkozott.) A Müncz-fiúk szanaszét vannak a világban, - a gyufapaklik, melyekkel kezdték, azóta talán házakká dagadtak valahol, a Müncz-fiúkról semmit sem hallottam, hanem tudod mit, eredj el Bábaszékre, az özvegy anyjuk ott lakik."
Ha én ezt tudom, én is gyufapaklikkal kezdem! Elég bámulatos tőkefelhalmozási tempó, tekintettel az ország átlaglakosainak ugynezidő alatti sokkal szerényebb gyarapodására és ez a zsidó eredeti felhalmozás a kor Magyarországán egyáltalán nem írói túlzás.
De jön a JAVA:
-------------------------
"- Merre esik Bábaszék?
- Mindjárt Zólyom mellett, a hegyek közt, azzal csúfolják, hogy kánikulában megfagyott Bábaszéken a birka.
- És bizonyosan tudja, hogy Münczné ott lakik?
- Egész bizonyosan. Egy pár év előtt megfogadták és elvitték zsidónak Bábaszékre.
A MI ROZÁLINK
Igenis, az öreg Müncznét elvitték zsidónak Bábaszékre, negyven váltóforint fizetéssel, mivelhogy Bábaszéken nem volt zsidó, és okvetlenül keríteni kellett egyet.
A dolog voltaképpen úgy áll, hogy Bábaszék ama kolibri városkák egyike, melyek csak abban különböznek a szegényes felföldi falvaktól, hogy a bírájukat polgármesternek titulálják, s hogy az év egyik napján odahajtanak a »laz«-oknak nevezett tanyákról és a szomszédos falukból egy-két üszőt, tinót és néhány görhes lovacskát, s ugyancsak e napon eljön a zólyomi mézeskalácsos, Plokár Sámuel is s kirakodik a sátorában; mézeskalácsból való szíveit, huszárjait és bölcsőit gyorsan szétkapkodják s viszik a környékbeli leányoknak és gyermekeknek. Egyszóval, vásár van Bábaszéken. És erre századok óta rátartó minden bábaszéki bennszülött, kétfelé osztván a naptári esztendőt és a világeseményeket, olyanformán, hogy az egyik részük történik a vásár előtt, ennyi és ennyi héttel vagy hónappal, a másik részük ellenben a vásár után következik be, mint ahogy például a Deák Ferenc halála éppen két napra esett a bábaszéki vásár után.
Mindennek pedig okai a régi királyok, kik a zólyomi vagy a véglesi várban vadászgatván, a szomszéd falvakat borravaló helyett városokká emelték.
Hát végre is szép privilégium. A városban minden többet ér, többet mutat, a fundus, a kert, sőt maga az ember is. Mégiscsak polgár az ember, s ez már valami. Ha beválasztják a tanácsba, hát szenátor, a szalmafedeles ódon ház, ahol a tanács ül, városháza, a bocskoros »kisbíró«, dolmány helyett ámbár rézcsatos tüszű van a hasán, hajdúnak neveztetik. A hajdúnak még dobolni is kell tudni, mert a városkának saját dobja van - sőt a gazdagabb városok még vízipuskát is szereznek. Hiába, rang a rang - de fenn is kell azt tartani.
Kivált mert olyan szelek kezdenek fújni a megyeháza felől, hogy a kis nyolc-kilencszáz lakosú városkák nagy részét eltörlik, megindult ennélfogva a versengés közöttük, mindenik mutatni akarván életképességét, mindenik siet nagy lóra ülni, pedig a zabos tarisznyája csak egy csikófejhez való... Nem lesz ennek jó vége; meglátja, aki megéli.
Jó Zólyom városa Tótpelsőc ellen tör.
- Hiszen nem város ez, még patikája sincs.
Megfojtaná Zólyom egy kanál vízbe Pelsőcöt. (Pedig én istenem, hiszen nem lehet minden zug és szöglet Beszterce vagy London!)
De Pelsőc is kutya, ő meg a nyomorult Bábaszék ellen ugat és acsarkodik:
- Hiszen nem város az! Még zsidó sincs benne! Ahova pedig zsidó nem telepszik, annak a helynek nincs jövője, az már csakugyan nem városnak való.
Bábaszék ismét a nálánál kisebbeket marja... De nem azért vagyok én most itt, hogy ezt a csúf birkózást kifessem, csak azt akarom röviden megjegyezni, hogy Bábaszék érdemes elöljárósága, okulván az ellenség irigy piszkolódásából - mint ahogy a méh a mérges növényből is ki tudja szedni a mézet -, alkudozásba lépett vala az említett özvegy Müncz Jónásnéval aziránt, hogy átjöjjön lakni Bábaszékre, nyitván ott a piac kellő közepén boltot, szemben a kovácsműhellyel, hogy minden átutazónak legott szemet szúrjon, kelendők lévén kiváltképpen a következő árucikkek: szappan, ostor, pirosító, kékítő, lókefe, vakaró, ár, szög, só, kocsikenőcs, sáfrány, gyömbér, cimet, csiriz, kenderolaj, szóval mindazon cikkek, melyek Bábaszék határában nem teremnek és Bábaszéken nem is készíttetnek, s valóban a felsoroltakon kívül is van még néhány ilyen a világon.
Így került Münczné Bábaszékre, hol is nagy tisztelettel fogadták s mindenben kényeztették, majdhogy a tenyerükön nem hordták (ami egyébiránt nem lett volna tréfa, mert Rozáli asszony nyomott vagy két mázsát).
Eleinte soknak visszatetszett, hogy a magisztrátus nem zsidót szerzett, hanem zsidó asszonyt, mert mégiscsak szebb lenne, lélekemelőbb lenne, ha így szólhatnának: »A mi zsidónk ezt mondta, azt mondta. A mi Móricunk vagy Tóbiásunk azt tette, emezt tette«, de csak annyit mondhatni, hogy »a mi zsidóasszonyunk, a mi Rozáliánk«, az semmi, ez túlságosan szerényen hangzik. Egy szó mint száz, zsidót kellett volna hozni Bábaszékre, nagy szakállút, görbe orrút, ha lehet vörös hajjal - az az igazi.
De Konopka uram, a legeszesebb szenátor, aki Müncznével az alkudozásokat folytatta, s maga ment el érte, meg a holmijáért Besztercére a kirendelt szekerekkel (még fel is bokrétázta a lovakat, melyek az asszonyt hozták), kegyetlenül levágta az elégedetleneket olyan argumentummal, hogy a Dávid parittyájából kirepült kő se sújtott jobban.
- Ne legyenek ostobák, kegyelmetek! Ha egyszer egy asszony király lehetett Magyarországon, miért ne lehetne másszor egy másik asszony zsidó boltos Bábaszéken?
Igaz, ami igaz, lecsillapodtak lassanként, sőt még magasztalni is kezdték a magisztrátus választását, midőn az első purimkor s azután is minden sátoros ünnepen összejöttek a világ minden részéből a Münczné fiai, számszerint heten, s látták őket ünneplő úri öltözetekben, fűzős cipőkben a lábukon, magas, fazékalakú kalapokkal a fejeiken, végigsétálni a piacon.
A bábaszéki polgárok kiálltak ilyenkor mályvarózsás kertjeikbe, s büszkeségtől dagadozott a szívük, amint utánok néztek, azt mondogatván egymásnak a liceum-kerítéseken keresztül:
- No, ha már ez se város, koma, akkor a denevér is csak muslinca!
- Tíz évig se látni ennyi zsidót Pelsőcön - válaszolta a hasát simogatva a másik koma.
Az öreg Münczné a boltajtóból legeltette szemeit a fiain, mert rendesen ott üldögélt, kötögetve a boltajtóban, rezes pápaszemmel az orrán (már maga ez a pápaszem bizonyos előkelő, városias külsőt kölcsönzött Bábaszéknek), de különben nyájas, kellemetes arcú öregasszony volt Münczné, s hófehér fodros főkötőjében úgy odaillett a piachoz, a fehérre meszelt épületekhez, a városház méltóságteljes homlokzatához, hogy senki se tudott elmenni mellette kalapemelés nélkül, éppúgy nem, mint a Nepomuki János szobra mellett. (Hiszen végre is csak ez a két nevezetes látnivaló volt Bábaszéken.) Mindenki ösztönszerűleg érezte, hogy a kis gömbölyű anyóka beleszövődik Bábaszék felvirágzásának terveibe.
- Jó napot, ifiasszony. Hogy van, ifiasszony?
- Jól, édes gyermekeim.
- Hogy megy a bolt, ifiasszony?
- Jól, édes gyermekeim.
Úgy örültek, de úgy örültek, hogy az ifiasszony fürge, mint a gyík, egészséges, mint a makk, s hogy vagyonosodik szemlátomást; el is dicsekedtek vele mindenfelé, amerre csak jártak a furmányos szekerekkel.
- A mi Rozáliánk gyarapszik. Teringette, egyre tollasodik a mi Rozálink. De hát lehet is Bábaszéken! Bábaszék aranyszék. Bábaszék szűz hely... Bábaszéken lehet még élni.
Valóságosan kényeztették Rozáli ifiasszonyt. Már a hetvenbe járt, de mégis csak úgy hítták »mlada pani« (ifjú asszony). És ebben is van logika. A király magához kaparintotta az összes értéktelen címeket, és csak őneki szabad azokból adományozni, a nép fogta magát (érezvén, hogy ő is szuverén), a fiatalságot adományozza címnek. Hát mondom, nagyra becsülték, kényeztették Rozáli ifiasszonyt, s mikor néhány évre az ideköltözése után egy kőház építéséhez fogott a piacon - az összes szekeres gazdák szívességből ajánlkoztak egy-egy forduló útra, kőért, fáért, a zsellérek pedig egynapi ingyenmunkára vállalkozának; alig akadt egy-két lustább, aki húzódék vagy el nem jött, bezzeg azokat is hogy lehurrogták az okosabbak és előkelőbbek.
- Hitvány ember - mondták az olyanról -, nem becsül az semmit; se istent, se papot, se zsidót.
Sőt annyira ment a városi hatóság respektusa, hogy a határtagosításnál a messzetekintő Mravucsán János polgármester felszólalására külön kihasítottak két darabot a beltelkekből, egyet egy esetleges zsidótemplom, egyet pedig zsidó temető számára - holott csak az az egy zsidó asszonyuk volt.
De mindegy. Hiszen a jövő előttük áll, s ki tudja, mi fénylik abban? És végre is olyan jól esik beleszőni az idegenekkel való közönséges beszélgetésekbe »a bábaszéki zsidótemető mellett egy kődobásnyira«, vagy ilyesmit: »a bábaszéki zsidótemplom fundusa mellett menve« stb.
Mindezeket pedig nagy irigykedéssel és mérgelődéssel hallgatták a Bábaszéknél is kisebb szomszéd városkák, ekképpen nyilatkozván a hátuk mögött:
- Ah, ezek a bábaszékiek! Nagyzási hóbortba estek a nyavalyások."
------------------------------
Az elképesztő, abszurd hízelgésben, zsidó-dicsőítésben azonnal felismerjük a napjainkból is jól ismert mantrát, hogy a zsidók a Haladás, a Fejlődés, a Gazdasági Felvirágzás hordozói mucsai hazánkban és nélkülük mi csak a bő gatyát és a fütyülős barackot találtuk fel. Természetesen az író által a bábaszéki elöljárók és polgárok alakjára ráhúzott naív viszonyulás a zsidókhoz teljesen hiteles leírás Mikszáth korából, csak éppen Bábaszéket Magyarországnak hívták, a zsidókat a fejlődés hordozóiként (pénzért, a haszonból jutó kisebb falatokért) ajnározó elöljáróság az ország elitje a kiegyezés után, sőt, mint utaltam rá korábbi bejegyzéseimben, már előtte is, legalább a jakobinusok mozgalma óta. Természetesen fokozatosan vált az elit egyre nagyobb része naívvá, vakká, vagy megvásárolttá a zsidó honfoglalás elősegítőjeként. Mikszáth Bábaszékre elfelejtett olyan ellenzéket rajzolni az ügy kapcsán, amilyen Istóczy Győző antiszemita pártja és néhány éleslátó hazafi személyében a "tágabb Bábaszéken", Magyarországon azért előfordult, amíg el nem hallgattatták az áruló elit tagjai. Akikhez a maga területén, a kor PR-iparágában dolgozó Mikszáthot is odasorolhatjuk!
A "Szent Péter esernyője" 1895-ben jelent meg, 12 évvel a tiszaeszlári per után és kb. egy emberöltővel Trianon előtt. Amit tulajdonképpen Mikszáth is megérhetett volna, nem lett volna még egy matuzsálem, 63 évesen halt meg 1910-ben. Érdekes lett volna látni az élő Mikszáth reakcióját a katasztrófa láttán, melyhez szerény, de korrupt módon maga is hozzájárult. (Ugyanez érdekes lett volna Adyval is.) Az eszlári per és az antiszemita párt működése nyomán az országot akkorra már teljesen markukba kaparintó zsidó körök nyilván szükségét látták egy kis arculatjavító PR-akciónak és ehhez jöhetett kapóra az addigra befutott, népszerű író. Tudjuk, milyen nehezen indult pályája és egzisztenciája, ami miatt még el is kényszerült válni feleségétől, akit csak egyenesbe jövése után tudott újra elvenni. Egy ilyen tapasztalattal a háta mögött nyilván volt az a pénz... amennyiért hajlandó volt bértollnokként szolgálni az országhódítókat.
Azazhogy, idáig jutva a gondolatmenetben felmerül egy még durvább prostitúció lehetősége: mi van, ha eleve azért jött ki az író a tragikusan mély egzisztenciális gödörből, mert kapott egy jó ajánlatot Valakitől? (igen, a Gonoszra célzok...)
Amikor a polgári esküvő bevezetéséért, a Katolikus egyház szerepének visszaszorításáért csatáztak a "Felvilágosodás" erői, akkor Mikszáth szintén szállította a kűzdelem PR-jához kiválóan alkalmas művet, a Különös házasságot.
Nem lehet nem gondolni a bejegyzett élettársi kapcsolat minapi kivívására. Ezek a történelmi trendek megdöbbentően régiek már. Ebbe a sorba illik persze a homoszexuális kapcsolatban értelmezett megrontás korhatárának leszállítása a heteroszexuális megrontás korhatárára szintén közelmúltunkban. Tudjuk, ki volt a beadványt jegyző, azóta országos hírű jogász szakember.
Tartsuk rajta a szemünket...
Bemelegítésnek már ez se semmi, de ez még nem a lényeg:
"E hasznavehetetlen tárgyak közt lehetett az esernyő. Megvette a fehér zsidó. Nos, fel kellett tehát a fehér zsidót keresni. Ez az első teendő.
De ki voltaképpen a fehér zsidó?
Mert a boldog bányavárosokban még az árverés idejében ritka volt a zsidó. Egy-kettő ha akadt, könnyű volt megkülönböztetni. Az egyik sárga volt, a szőke hajánál fogva, a másik fekete, a harmadik esetleg vörös, vagy ha megőszült, fehér; ezzel a négy színnel a város valamennyi izraelitáját meg lehetett különböztetni - de azóta több száz családra növekedtek Besztercén, a hajszínek szaporításáról ellenben nem gondoskodott az Úristen."
(HARMADIK RÉSZ - A NYOMOK - AZ ESERNYŐ KIBUKKAN)
A történet szerint az árverés, az öreg Gregorics halála és gyermekének ismert ügyvédkénti viszontlátása között semmiképpen nem telhetett el olyan 15 évnél több, ennyi idő alatt növekedett az egyetlen (nem túl nagy) Besztercebánya pár fős zsidó lakossága több száz családra!!!
Még egy érdekesség a java előtt:
"- Ösmerte, gyámatyám, Müncz Jónást?
- Hogyne! Igen becsületes zsidó volt, azért nem vitte szegény semmire."
Ennyi szurkapiszkát megengedett magának Mikszáth, majd látni fogjuk, miért a fő mondanivaló ellenére, kb. mint ahogy Kubatov Gábor Orbán Viktor iránti nyalizása során egy, a Főnök iránti apró kritikával lopja be magát hallgatói bizalmába...
"Gyakran megfordult nálam, mintha most is látnám kopasz fejével, lengedező fehér hajával a széleken. Istenemre mondom (s itt felugrott Sztolarik, mint egy kecske), a Gregorics Pál veres esernyője volt a kezében, mikor legutoljára láttam. Hallod-e, Gyuri, most már tisztán tudom, meg mernék rá esküdni, még tréfáltam is vele: »Talán bizony a másvilágra is eljár házalni, Jónás, és ott vette ezt az esernyőt Gregoricstól?« Mire ő nevetett, és kedélyesen ellenveté, hogy annyira még nem vitte, ő csak Zólyomban és Hontban jár, a többi megyéket felosztotta a fiai közt, Móricé Trencsén, Nyitra, Számié Szepes, Liptó, a legkisebbik kölyök, a Kóbi, csak a múlt héten kapta Bars vármegyét, de a másvilágra sem ő nem szándékozik, sem a gyerekeket nem ereszti, ha nem muszáj."
Hogy nem alaptalanul gondolunk egyből a Rotschildok hasonló világfelosztására az utódok között, azt maga Mikszáth teszi kétségtelenné pár mondattal később:
"- Van egy keresztény legenda a zsidókról. Hogy minden hosszúnapon elvész a világban nyomtalanul egy zsidó. Így veszett el az öreg Jónás is, most vagy tizennégy esztendeje őrá esett a sor. (Ne félj, a Rotschildok közül egy sem vész el.)"
"- Hát persze, persze. (Sztolarik elgondolkozott.) A Müncz-fiúk szanaszét vannak a világban, - a gyufapaklik, melyekkel kezdték, azóta talán házakká dagadtak valahol, a Müncz-fiúkról semmit sem hallottam, hanem tudod mit, eredj el Bábaszékre, az özvegy anyjuk ott lakik."
Ha én ezt tudom, én is gyufapaklikkal kezdem! Elég bámulatos tőkefelhalmozási tempó, tekintettel az ország átlaglakosainak ugynezidő alatti sokkal szerényebb gyarapodására és ez a zsidó eredeti felhalmozás a kor Magyarországán egyáltalán nem írói túlzás.
De jön a JAVA:
-------------------------
"- Merre esik Bábaszék?
- Mindjárt Zólyom mellett, a hegyek közt, azzal csúfolják, hogy kánikulában megfagyott Bábaszéken a birka.
- És bizonyosan tudja, hogy Münczné ott lakik?
- Egész bizonyosan. Egy pár év előtt megfogadták és elvitték zsidónak Bábaszékre.
A MI ROZÁLINK
Igenis, az öreg Müncznét elvitték zsidónak Bábaszékre, negyven váltóforint fizetéssel, mivelhogy Bábaszéken nem volt zsidó, és okvetlenül keríteni kellett egyet.
A dolog voltaképpen úgy áll, hogy Bábaszék ama kolibri városkák egyike, melyek csak abban különböznek a szegényes felföldi falvaktól, hogy a bírájukat polgármesternek titulálják, s hogy az év egyik napján odahajtanak a »laz«-oknak nevezett tanyákról és a szomszédos falukból egy-két üszőt, tinót és néhány görhes lovacskát, s ugyancsak e napon eljön a zólyomi mézeskalácsos, Plokár Sámuel is s kirakodik a sátorában; mézeskalácsból való szíveit, huszárjait és bölcsőit gyorsan szétkapkodják s viszik a környékbeli leányoknak és gyermekeknek. Egyszóval, vásár van Bábaszéken. És erre századok óta rátartó minden bábaszéki bennszülött, kétfelé osztván a naptári esztendőt és a világeseményeket, olyanformán, hogy az egyik részük történik a vásár előtt, ennyi és ennyi héttel vagy hónappal, a másik részük ellenben a vásár után következik be, mint ahogy például a Deák Ferenc halála éppen két napra esett a bábaszéki vásár után.
Mindennek pedig okai a régi királyok, kik a zólyomi vagy a véglesi várban vadászgatván, a szomszéd falvakat borravaló helyett városokká emelték.
Hát végre is szép privilégium. A városban minden többet ér, többet mutat, a fundus, a kert, sőt maga az ember is. Mégiscsak polgár az ember, s ez már valami. Ha beválasztják a tanácsba, hát szenátor, a szalmafedeles ódon ház, ahol a tanács ül, városháza, a bocskoros »kisbíró«, dolmány helyett ámbár rézcsatos tüszű van a hasán, hajdúnak neveztetik. A hajdúnak még dobolni is kell tudni, mert a városkának saját dobja van - sőt a gazdagabb városok még vízipuskát is szereznek. Hiába, rang a rang - de fenn is kell azt tartani.
Kivált mert olyan szelek kezdenek fújni a megyeháza felől, hogy a kis nyolc-kilencszáz lakosú városkák nagy részét eltörlik, megindult ennélfogva a versengés közöttük, mindenik mutatni akarván életképességét, mindenik siet nagy lóra ülni, pedig a zabos tarisznyája csak egy csikófejhez való... Nem lesz ennek jó vége; meglátja, aki megéli.
Jó Zólyom városa Tótpelsőc ellen tör.
- Hiszen nem város ez, még patikája sincs.
Megfojtaná Zólyom egy kanál vízbe Pelsőcöt. (Pedig én istenem, hiszen nem lehet minden zug és szöglet Beszterce vagy London!)
De Pelsőc is kutya, ő meg a nyomorult Bábaszék ellen ugat és acsarkodik:
- Hiszen nem város az! Még zsidó sincs benne! Ahova pedig zsidó nem telepszik, annak a helynek nincs jövője, az már csakugyan nem városnak való.
Bábaszék ismét a nálánál kisebbeket marja... De nem azért vagyok én most itt, hogy ezt a csúf birkózást kifessem, csak azt akarom röviden megjegyezni, hogy Bábaszék érdemes elöljárósága, okulván az ellenség irigy piszkolódásából - mint ahogy a méh a mérges növényből is ki tudja szedni a mézet -, alkudozásba lépett vala az említett özvegy Müncz Jónásnéval aziránt, hogy átjöjjön lakni Bábaszékre, nyitván ott a piac kellő közepén boltot, szemben a kovácsműhellyel, hogy minden átutazónak legott szemet szúrjon, kelendők lévén kiváltképpen a következő árucikkek: szappan, ostor, pirosító, kékítő, lókefe, vakaró, ár, szög, só, kocsikenőcs, sáfrány, gyömbér, cimet, csiriz, kenderolaj, szóval mindazon cikkek, melyek Bábaszék határában nem teremnek és Bábaszéken nem is készíttetnek, s valóban a felsoroltakon kívül is van még néhány ilyen a világon.
Így került Münczné Bábaszékre, hol is nagy tisztelettel fogadták s mindenben kényeztették, majdhogy a tenyerükön nem hordták (ami egyébiránt nem lett volna tréfa, mert Rozáli asszony nyomott vagy két mázsát).
Eleinte soknak visszatetszett, hogy a magisztrátus nem zsidót szerzett, hanem zsidó asszonyt, mert mégiscsak szebb lenne, lélekemelőbb lenne, ha így szólhatnának: »A mi zsidónk ezt mondta, azt mondta. A mi Móricunk vagy Tóbiásunk azt tette, emezt tette«, de csak annyit mondhatni, hogy »a mi zsidóasszonyunk, a mi Rozáliánk«, az semmi, ez túlságosan szerényen hangzik. Egy szó mint száz, zsidót kellett volna hozni Bábaszékre, nagy szakállút, görbe orrút, ha lehet vörös hajjal - az az igazi.
De Konopka uram, a legeszesebb szenátor, aki Müncznével az alkudozásokat folytatta, s maga ment el érte, meg a holmijáért Besztercére a kirendelt szekerekkel (még fel is bokrétázta a lovakat, melyek az asszonyt hozták), kegyetlenül levágta az elégedetleneket olyan argumentummal, hogy a Dávid parittyájából kirepült kő se sújtott jobban.
- Ne legyenek ostobák, kegyelmetek! Ha egyszer egy asszony király lehetett Magyarországon, miért ne lehetne másszor egy másik asszony zsidó boltos Bábaszéken?
Igaz, ami igaz, lecsillapodtak lassanként, sőt még magasztalni is kezdték a magisztrátus választását, midőn az első purimkor s azután is minden sátoros ünnepen összejöttek a világ minden részéből a Münczné fiai, számszerint heten, s látták őket ünneplő úri öltözetekben, fűzős cipőkben a lábukon, magas, fazékalakú kalapokkal a fejeiken, végigsétálni a piacon.
A bábaszéki polgárok kiálltak ilyenkor mályvarózsás kertjeikbe, s büszkeségtől dagadozott a szívük, amint utánok néztek, azt mondogatván egymásnak a liceum-kerítéseken keresztül:
- No, ha már ez se város, koma, akkor a denevér is csak muslinca!
- Tíz évig se látni ennyi zsidót Pelsőcön - válaszolta a hasát simogatva a másik koma.
Az öreg Münczné a boltajtóból legeltette szemeit a fiain, mert rendesen ott üldögélt, kötögetve a boltajtóban, rezes pápaszemmel az orrán (már maga ez a pápaszem bizonyos előkelő, városias külsőt kölcsönzött Bábaszéknek), de különben nyájas, kellemetes arcú öregasszony volt Münczné, s hófehér fodros főkötőjében úgy odaillett a piachoz, a fehérre meszelt épületekhez, a városház méltóságteljes homlokzatához, hogy senki se tudott elmenni mellette kalapemelés nélkül, éppúgy nem, mint a Nepomuki János szobra mellett. (Hiszen végre is csak ez a két nevezetes látnivaló volt Bábaszéken.) Mindenki ösztönszerűleg érezte, hogy a kis gömbölyű anyóka beleszövődik Bábaszék felvirágzásának terveibe.
- Jó napot, ifiasszony. Hogy van, ifiasszony?
- Jól, édes gyermekeim.
- Hogy megy a bolt, ifiasszony?
- Jól, édes gyermekeim.
Úgy örültek, de úgy örültek, hogy az ifiasszony fürge, mint a gyík, egészséges, mint a makk, s hogy vagyonosodik szemlátomást; el is dicsekedtek vele mindenfelé, amerre csak jártak a furmányos szekerekkel.
- A mi Rozáliánk gyarapszik. Teringette, egyre tollasodik a mi Rozálink. De hát lehet is Bábaszéken! Bábaszék aranyszék. Bábaszék szűz hely... Bábaszéken lehet még élni.
Valóságosan kényeztették Rozáli ifiasszonyt. Már a hetvenbe járt, de mégis csak úgy hítták »mlada pani« (ifjú asszony). És ebben is van logika. A király magához kaparintotta az összes értéktelen címeket, és csak őneki szabad azokból adományozni, a nép fogta magát (érezvén, hogy ő is szuverén), a fiatalságot adományozza címnek. Hát mondom, nagyra becsülték, kényeztették Rozáli ifiasszonyt, s mikor néhány évre az ideköltözése után egy kőház építéséhez fogott a piacon - az összes szekeres gazdák szívességből ajánlkoztak egy-egy forduló útra, kőért, fáért, a zsellérek pedig egynapi ingyenmunkára vállalkozának; alig akadt egy-két lustább, aki húzódék vagy el nem jött, bezzeg azokat is hogy lehurrogták az okosabbak és előkelőbbek.
- Hitvány ember - mondták az olyanról -, nem becsül az semmit; se istent, se papot, se zsidót.
Sőt annyira ment a városi hatóság respektusa, hogy a határtagosításnál a messzetekintő Mravucsán János polgármester felszólalására külön kihasítottak két darabot a beltelkekből, egyet egy esetleges zsidótemplom, egyet pedig zsidó temető számára - holott csak az az egy zsidó asszonyuk volt.
De mindegy. Hiszen a jövő előttük áll, s ki tudja, mi fénylik abban? És végre is olyan jól esik beleszőni az idegenekkel való közönséges beszélgetésekbe »a bábaszéki zsidótemető mellett egy kődobásnyira«, vagy ilyesmit: »a bábaszéki zsidótemplom fundusa mellett menve« stb.
Mindezeket pedig nagy irigykedéssel és mérgelődéssel hallgatták a Bábaszéknél is kisebb szomszéd városkák, ekképpen nyilatkozván a hátuk mögött:
- Ah, ezek a bábaszékiek! Nagyzási hóbortba estek a nyavalyások."
------------------------------
Az elképesztő, abszurd hízelgésben, zsidó-dicsőítésben azonnal felismerjük a napjainkból is jól ismert mantrát, hogy a zsidók a Haladás, a Fejlődés, a Gazdasági Felvirágzás hordozói mucsai hazánkban és nélkülük mi csak a bő gatyát és a fütyülős barackot találtuk fel. Természetesen az író által a bábaszéki elöljárók és polgárok alakjára ráhúzott naív viszonyulás a zsidókhoz teljesen hiteles leírás Mikszáth korából, csak éppen Bábaszéket Magyarországnak hívták, a zsidókat a fejlődés hordozóiként (pénzért, a haszonból jutó kisebb falatokért) ajnározó elöljáróság az ország elitje a kiegyezés után, sőt, mint utaltam rá korábbi bejegyzéseimben, már előtte is, legalább a jakobinusok mozgalma óta. Természetesen fokozatosan vált az elit egyre nagyobb része naívvá, vakká, vagy megvásárolttá a zsidó honfoglalás elősegítőjeként. Mikszáth Bábaszékre elfelejtett olyan ellenzéket rajzolni az ügy kapcsán, amilyen Istóczy Győző antiszemita pártja és néhány éleslátó hazafi személyében a "tágabb Bábaszéken", Magyarországon azért előfordult, amíg el nem hallgattatták az áruló elit tagjai. Akikhez a maga területén, a kor PR-iparágában dolgozó Mikszáthot is odasorolhatjuk!
A "Szent Péter esernyője" 1895-ben jelent meg, 12 évvel a tiszaeszlári per után és kb. egy emberöltővel Trianon előtt. Amit tulajdonképpen Mikszáth is megérhetett volna, nem lett volna még egy matuzsálem, 63 évesen halt meg 1910-ben. Érdekes lett volna látni az élő Mikszáth reakcióját a katasztrófa láttán, melyhez szerény, de korrupt módon maga is hozzájárult. (Ugyanez érdekes lett volna Adyval is.) Az eszlári per és az antiszemita párt működése nyomán az országot akkorra már teljesen markukba kaparintó zsidó körök nyilván szükségét látták egy kis arculatjavító PR-akciónak és ehhez jöhetett kapóra az addigra befutott, népszerű író. Tudjuk, milyen nehezen indult pályája és egzisztenciája, ami miatt még el is kényszerült válni feleségétől, akit csak egyenesbe jövése után tudott újra elvenni. Egy ilyen tapasztalattal a háta mögött nyilván volt az a pénz... amennyiért hajlandó volt bértollnokként szolgálni az országhódítókat.
Azazhogy, idáig jutva a gondolatmenetben felmerül egy még durvább prostitúció lehetősége: mi van, ha eleve azért jött ki az író a tragikusan mély egzisztenciális gödörből, mert kapott egy jó ajánlatot Valakitől? (igen, a Gonoszra célzok...)
Amikor a polgári esküvő bevezetéséért, a Katolikus egyház szerepének visszaszorításáért csatáztak a "Felvilágosodás" erői, akkor Mikszáth szintén szállította a kűzdelem PR-jához kiválóan alkalmas művet, a Különös házasságot.
Nem lehet nem gondolni a bejegyzett élettársi kapcsolat minapi kivívására. Ezek a történelmi trendek megdöbbentően régiek már. Ebbe a sorba illik persze a homoszexuális kapcsolatban értelmezett megrontás korhatárának leszállítása a heteroszexuális megrontás korhatárára szintén közelmúltunkban. Tudjuk, ki volt a beadványt jegyző, azóta országos hírű jogász szakember.
Tartsuk rajta a szemünket...
2010. április 7.
Irodalmi rovat: micisapkázás, szabadkőművesek, "függetlenség"
A minapi március 15. témájú bejegyzés adalékául egy kis Jókai. A történet a reformkor előestéjén játszódik a debreceni református kollégium diákjai között. Ne feledjük, nemsokára ők, ilyen közegben nevelődött tanárok fogják tanítani Petőfit, meg a 48-as liberális nemesség ifjait is...
A CSITTVÁRI KRÓNIKA
"Másutt van dolgunk. A pincében.
Oda Nagy uram csak a válogatott vendégeit eregeti, egy nagy csapóajtót nyitogatva fel előttük, s az ő híre-tudta nélkül oda senkinek belépkedni nem szabad.
A diákok úgy híják azt egymás között: hogy a "sacro sanctum".
Ennek a szentélynek a két oldalát természetesen hordók foglalják el. Egy oldalboltjában pedig van felállítva egy asztal, akörül zöldre festett szalmaszékek; az asztal közepén egy tíziccés "órros", körülrakva egy tucat bádogpohárral.
A sacro sanctum látogatói éppen most érkeztek meg. Tizenegyen vannak, a tizenkettedik szék üresen marad.
Kilencen tógátusok, kettő pedig az akkori divat szerinti világi öltözetet visel: szűk, csípőn alul érő zsinóros dolmánykát, körül fehér bárányprémmel, sokrétű fehér nyakravalót, tászlis inget, virágos tarka mellényt és sárga csizmát. Ezek "kinnlakók", valószínűleg "baltás"-ok, ami a joghallgatók bevett neve. Egyébiránt az is meglehet, hogy nem kinnlakók, hanem rendbontók, kik minden egyházi, polgári, iskolai és társadalmi törvényekkel dacolva, önkényűleg levetették a tógát, s a jóérzelmű népség közbotránkozására elég orcátlanok feszes dolmányban és sabbesztekli helyett piros csákós süvegben menni végig azon a nagy hídon, amely a debreceni sárlagúnák fölött a kollégiumtól a városházáig az utcán végigvezet.
Az egyik diákra pedig, ugyan mondom, nem illik az a nyalka öltözet. Először, hogy alig ötödfél láb magas; aztán a feje úgy a válla közé van húzódva, mintha semmi nyaka sem volna; a fej búbján hosszú, arcban lapos, orra fölfelé fintorult, szája széles és lefelé húzódó, szemöldöke sertés; s ami még nagyobb kifogás benne, mind a két lábára sántít, úgyhogy mikor megy, mintha a Balatonon csónakáznék, úgy dülöng egyik csípejéről a másikra. Ez a görbe diák: humanissime Biróczy Sándor.
De annál délcegebb alak a másik ifjú; magas termete, komoly, kissé erősen nyúlt arca, szelíd dióbarna szemei, vékony szemöldei, gesztenyeszín fürtjei két csigában kifelé göndörülve ábrándozó jellemet adnak tekintetének; csak összeszorított ajkai képeznek a többi vonások összhangjából kivételt, azokban kemény önakarat, harapós dac van kifejezve; hanem aztán a szép sima domború homlok kiegyezteti az ellentéteket, azon megtisztulva egyesül a két ellentétes kifejezés, s a lágyságból lesz költői emelkedettség, a dacból öntudat.
Ez humanissime Jenőy Kálmán.
A tógátusok között három alak válik ki; az egyik szertelenül magas, csontos, szikár termet, kit a hosszú tóga még hosszabbnak mutat, fejét legörbítve tartja, mintha restellné, hogy ilyen nagyra felnőtt, vagy mintha elvesztett tárgyat keresne mindig a földön. Kiülő pofacsontjai, erős álla kemény kitartásról tesznek bizonyságot. - Ennek a neve humanissime Barkó Pál.
Egy másik ifjú izgékony alakjával tűnik ki. Arca első tekintetre kellemetlen, ragyaverte és veres, de szemei tüzében, arckifejezésében, mikor beszél, van valami elragadó, mely őt egyszerre széppé teszi. Ez humanissime Borcsay Mihály.
Aztán még egy figyelemreméltó alak van: egy pirospozsgás siheder, kinek izmos karjain megfeszül a tóga, s széles öblös melle inkább papruhába öltözött huszárnak adja ki, mint teológiahallgatónak. Ez pedig Csuka Ferenc humanissime, egyúttal "nagybotos", hanem az most nincs nála.
A tizenegy ifjú körülállta az asztalt, mindegyik fogott egy poharat (annak meg "finak" volt a neve), s azzal rázendítette a diákok bordalát, mely elébb búsongó halottkísérő melódiával kezdődik, s azután marsütenyben, végre rohamlépésben megy tovább; egyike a legszebb bordaloknak, amiket valaha mester alkotott:
Múlik, mint az árnyék, ez az élet:
Észre sem vesszük, hogy semmivé lett.
Hej, bizony esztelen,
Aki búsul, midőn
Örömök közt mulathat és vigadhat!
Észre sem is veszi,
Elsuhan élete;
Elenyészik, mint az őszi pára, köd,
Megszaporodik ez az életfonál
A kotyogó kebelű kancsónál.
Fogj, nosza, kulacsokat,
Tölts tele finakokat,
A fekete bajokat
Öntözd le!
S aztán megint vissza az első sorra: "Múlik, mint az árnyék, ez az élet."
Hanem az ének kezdetén az történt, hogy az egyik diák a poharával feldöntötte a gyertyát, s sötétben maradtak. Azért csak végigdanolták a nótájukat, s csak azután kezdtek el kiáltozni: "Nagy uram, elaludt a gyertyánk!"
A korcsmáros jött mindjárt a másik gyertyával, s egészen debreceni szemet csinált a látottakhoz, mikor a diákok szövétnekét meggyújtotta. Tudniillik, hogy "debreceni szem"-nek nevezik azt, mikor valaki nem akar valamit meglátni, amit láthatna.
A hosszú asztalon ugyanis nem volt többé semmiféle kancsó; a diákok kezében nem volt pohár; ott ültek azok csendesen és komolyan az asztal körül, mindenik előtt egy iratcsomó, az asztalba fúrva ugyanannyi szeges végű kalamáris. S az asztalfőn, hol a kancsó állt elébb, egy vastag, negyedrét alakú könyv.
A kocsmáros nem kérdett, nem szólt semmit, a fejével bólintott egyet, s aztán kiment.
Az a nagy könyv volt a Csittvári krónika.
1665-ben kezdék el azt a könyvet szerezni, ha jól tudom, Sárospatakon, névtelen szerzők.
Nevezetes gyűjteménye volt az mindazon érdekes apróbb és nagyobb adatoknak, miket a nagymérvű história elfeledett följegyezni lapjaira, vagy amit a hatalom vaskeze kitépett e lapokból, vagy amiket az udvaronc hízelgés meghamisított azokban.
Ezért a neve Csittvári krónika.
"Csitt" azt teszi, hogy "legyünk némák!"
A jezsuiták, akikről ez a krónika sok kedvezőtlen adatot jegyzett fel, azt híresztelték el felőle, hogy ez a válogatott hazugságok és bolond ötletek tárháza, s még a nevét is elferdítették "Csicsvári krónikának", s ha valaki valami nagy bolondot vagy nagy hazugságot mondott, az volt rá a közmondás, hogy "ez is a Csicsvári krónikába való!" Hanem voltak - kevesen -, akik tudták, hogy mi az; akik pedig nagyon keresték, sohasem tudták még, hogy hol van. Mindig a fiatalság kezén volt az. S a fiatalság rajongó, jó titoktartó és jó szövetkező.
Ott lehetett találni e krónikában az elfeledett, az eltemetett országos gyászeseményeket; mindig volt itt valami, amire fátyolt kellett vetni, amit az utókorral el kellett felejtetni; amire rá kellett fogni: Álom volt az! Hazugság az!
Az utolsó Zrínyinek fogsága, ki börtönében elfeledett beszélni.
A harmincnégy gályarab szenvedése, kik mind magyar prédikátorok voltak.
Az örök kenderkötél története, amit Pálffy Antal grófnak holta napjáig kellett nyakán viselnie, hogy minden percben megemlékezzék rá, ha netalán ifjúkori rajongása megint elővenné, hogy már egyszer egy ilyen patriotikus botlásért ezt a kötelet szerezte a nyakára, s a kötél vége a hatalom kezében van.
Mikes Kelemennek, Rákóczi titkárának siralmas levelei Rodostó partjáról.
Caraffa eperjesi mészárlása.
Vak Bottyán viselt dolgai; Józsa vezér járása-kelése.
A pozsonyi diétán elhallgattatott urak titkos története.
Sok nagy uradalom keletkezésének szomorú adatai.
És ezekkel vegyest nagy históriai személyeket jellemző adomák. Mária Terézia és magyar udvari bolondjának komoly alapú tréfái.
A kecskeméti rácpusztítás és az erdélyi pórlázadás leírása.
A debreceni castellum kísértetes rejtelmeinek felvilágosítása.
És ezek közt emlékezetes epigrammok, gúnyversek és erős politikai pasquillusok.
Ott volt feljegyezve Bercsényi verse:
Bátya, ne higgy a németnek,
Akármivel hitegetnek;
Mert ha ád is nagy levelet,
Mint a kerek köpönyeged,
Pecsétet üt olyat rája,
Mint a holdnak karimája,
Nincsen abban semmi virtus,
Verje meg a Jézus Krisztus!
Az országgyűlési gúnyiratok; az emlékezetes "compono, impono" kezdetű, mint a soproni országgyűlésre írtak, a törvénytemetési paródia az 1791-i országgyűlésről.
A gúnyversek, miket József császárra írtak a jezsuiták, Josefus lutheringusnak csúfolva őt, s a császár válasza rájuk: "Aquila non captat muscas." (A sas nem kapkod legyek után.)
S később aztán a berlini gúnydal, melyben egy posta két tarisznyával jön elő, az egyikben viszi a császár kedvező rendeleteit, miket májusban kiadott, a másikban ugyanazoknak júniusi visszavonását.
A sajátságos tarifa, melyet a török a legutóbbi háborúban a foglyok váltságdíjára megállapított: mely szerint egy német lovas katona 5 forint, egy magyar gyalog 3 forint, egy huszár 10 forint, egy havasalföldi nyolc garas.
Mélyen titkolt politikai iratok: Martinovics katekizmusa, a Manch-Hermaeon - I. Napóleon proklamációja a magyarokhoz! - az Árpád-ivadék Crouy család dokumentumai; s az a végzetes színdarab, melyet XVI. Lajos lefejeztetéséről írtak, s melyet K...ban elő is adtak a diákok: a XVI. Lajost személyesítőnek egy álfejét levágva guillotine-nal, amiből az lett, hogy majd az igazi fejét is utána vesztette - s más ilyen szomorú emlékű iratok, miket a szerzők sírjának porával porzóztak be!
Azután vallásos tartalmú ritkaságok. Luther aforizmái. A jezsuita parancsok. A nagyszombati veres barátok tragédiája. A Bafometh-bálvány imádóiról szóló mondák. Az őskori ördögidézési formulák. Hatvani debreceni tanár bűvészetének emlékezetes hagyománya: a végzetes "cras" fölirat (holnap) története, a megénekelt rémtörténettel együtt, mit e hagyományos vers örökít:
Infans, ut vervex, puerulus, nupta, maritus. Cultello, flamma, fune, dolore cadunt.
(Bárányként csecsemő, kisgyermek és anya és férj Kés, láng és kötelen s fájdalom által esék.)
A rejtelmes epitáfium története az volt, hogy egy kisgyermek játékból csecsemő testvérét lekéselte; aztán féltében a kemencébe bújt, ott kenyérsütő anyja ráfűtött, az anya kétségbeesetten felakasztotta magát, s a hazaérkező férj fájdalmában szörnyethalt. - Ez eseményről írandó epitáfiumra Hatvani jutalmat tűzött ki, s a legrosszabb diák írta rá a legjobb verset. Persze hogy az ördög készítette azt neki.
Ott voltak a sejtelmes próféciák messze századokból, a jelen időkre jóslók és nagy emberek emlékezetre méltó mondásai.
Közben tarkázva voltak a lapok nevezetes arcképekkel. Némely arckép olyan is volt, amelyhez nem volt törzs.
És rég elhangzott, eltiltott, a levegőből is kitépett dalok hangjegyei, miket egykor tárogatókon fúttak, táborban énekeltek, s miknek nem volt szabad hangzani többé. A Csittvári krónika azokat is megőrizte. Szerzői mindenhez értettek: íráshoz, rajzoláshoz, zenéhez, a világ minden nyelveihez, és mindenütt jártak, mindent megtudtak, összeszedtek, megtakargattak.
Ilyenforma tartalma volt a Csittvári krónikának.
Nagy vastag könyvre nőtt már az fel, s minden évben új meg új lapokat tettek hozzá, mik nem voltak egymáshoz fűzve, hanem közös tábla gyanánt egy nagy borjúbőr borítékkal voltak összefoglalva.
A krónikaírók mindig tizenketten voltak. Eskü és becsületszó kötelezte őket soha, senkinek, semmi esetben el nem árulni a krónika hollétét. Ha egy eltávozott a kollégiumból, helyette választottak újat, de annak mind a tizenegy tag szavazatát kellett bírnia. Voltak tanárok, kik diák korukban szintén részt vettek a krónikaírásban, akik aztán a hatalmi polcon ülve ellene fordíták nézeteiket; de már azok hiába keresték a krónikát ott, ahol az ő idejükben volt, már akkor máshová volt az rejtve. Reverendissime A... három esztendeig kutatta a krónikát inkvizítori buzgalommal, s azalatt mindennap rajta ült. Ott volt az a katedrája padozata alá rejtve. Ott persze nem kereste senki.
Jelenleg itt van az a Nagy uram pincéjében. De hogy annak melyik odújából került elő, azt Nagy uram maga sem tudja megmondani.
A krónikaírók minden vasárnap összegyűlnek a nagyerdői csárda pincéjében, s bemutatják, amit azóta szereztek. A többség határoz fölötte, hogy érdemes-e az a krónikába fölvetetésre. Azután hogy szabad-e arról másolatot venni, vagy unikumnak marad a krónikában, és nem szabad elterjesztenie?
A költeményekről többnyire szabad volt másolatokat venni. Akkor ez volt az irodalompártolás. A kedvenc költő munkáit leírta ki-ki magának saját kezűleg. Ott nem izgágálkodhatott a cenzúra. Egymás közt pedig sohasem nevezték azt Csittvári Krónikának, hanem Koszorúnak, hogy a cím ne menjen szét a szelekbe.
Ez idő szerint Jenőy Kálmán volt a krónikások társulatának elnöke.
Midőn a kocsmáros rájuk csukta az ajtót, Jenőy megnyitá a gyűlést.
- Barátim. Ma egy hete, mint tudjátok, egy társunk adatát visszautasítottuk. Ez a "Dungó" dala. Igaz, hogy gúnyvers, minők vannak a krónikában; népszerű is, mert hiába doboltatta ki a tanács az utcaszegleteken, "hogy a Dungót ne danolják" - az volt rá a felelet, hogy "csak azért is Dungó!" -, hanem mindamellett nem érdemes, hogy a krónikában a helyet foglalja. Egyikünk sem hipokrita; nem prédikátoroskodunk, feljegyeztük a legkegyetlenebb ítéleteit a közvéleménynek a legnagyobbak fölött is. S ha egy igazi költő lángesze trivialitásokba téved, annak is helyet adunk az olympon; Apolló kihágásai isteni skandalumok, s méltók márványba vésetésre; de ha Marsyas trágárkodik, meg kell nyúzni! Ez a "dungó" egy olyan sárban járó s amellett oly ostoba nóta; szövege undorító, dallama sületlen; csupa kicsiny nagyságok szidalma, még kisebb nép által, hogy a jelenkor szégyenleni fogja azt, s a jövő kor átugrik rajta. Azért nem vettük fel azt a Koszorúba. Most az a társunk, ki ezt ajánlotta, s ki azt, mint tudjuk, maga szerzette, e visszautasításért ránk megneheztelt, s íme ma már meg sem jelene közöttünk. "Genus irritabile vatum." (A költők ingerlékeny nép!) Tartok tőle, hogy még gonoszabbra is képes. Azért azt indítványozom előttetek, hogy a mai összegyűlésünk legyen e helyen az utolsó, s jövőre más helyet keressünk.
Mindenki helyeslé az indítványt. Az elnök megbízatik más helyet keresni. A mentségtelenül kimaradt társ pedig még egyszer felszólíttatik, mielőtt helyébe más választatnék.
- És most térjünk át a rendre. Biróczy Sándor barátom van feljegyezve első előadásra.
A kis sánta ember felállt, s elővonta bekecse zsebéből az avatag iratokat, s elkezdé recsegő, ráspolyhangú szóval:
- Ismét jutottam többrendbeli szatirikus költeményekhez, amik eddigelé még unikumok.
- Kérjük felolvastatni.
- Az első Kovács József verse a "kopott nemesekhez".
Rettenetes egy gondolat! E század első felében egy ilyen blaszfémiát versbe szedni merni!
Földiek! Lehettek nemcsak, meddő tök -
Fejjel is, ha egyszer van kutyabőrötök.
Lehettek, ha függnek gunyhótokban ősi
Atyátoknak rozsdás fegyveri, köntössi.
Mind nemes az, aki megmohosult neve
Elébe egy fakó görcsös "N"-et teve.
Lám, a régiség is nektek az efféle
Csúffá lett rangot már eb-bőrre festé le.
Óh, idők, erkölcsök! már ma a nemesi
Rang az agarak közt csak a nyulat lesi.
Ah, nem! nem ily színnel kell azt az isteni,
Szívben lakó nemes rangot lefesteni:
Mert ráillik árva, keseredett Dózsa
Katonájára is a koszorús rózsa,
Ha megsértett szíve a felfegyverkezett
Nemes elszántsággal azért fogott kezet,
Hogy az elalélt Just a lármás kard nesze
Által orvosolván, ismét felébressze.
Azok érdemlik meg azt a nevet, akik
Közt a halhatatlan drága Virtus lakik;
Nem az, aki a holt ősöknek penésszel
Bévont érdemik közt szunyókálván vész el.
Én Nemes vagyok; de nem tudom, a nagy Nem Fényétől elvakult Apám az-e vagy nem?
No, hiszen jó szerencse, hogy akkori időkben az ilyen verseket nyomdai festék nem sokszorozhatta, mert szerzőjükkel az a hármas fátum történt volna, hogy először is a publikum beveri a fejét, másodszor a hatóság lehúzza a bőrét, és harmadszor a bőréből kiugratott lelke egyenesen a pokolra esik.
A tíz bíró egyhangúlag méltónak ítélte a verset a krónikába beíratásra, s engedelmet adott lemásolására is.
A kis sánta diadalizzadtan törlé meg serteborostás homlokát, s szatírnak illő szemöldeivel hunyorítva mondá, hogy van még egy másik is.
Ennek pedig a címe: A két forintos Tallér, a Vén Krajcár és Kajla Márjás együtt való beszélgetése.
Ez pedig egy politiko-financiális gúnyköltemény, melyben a feketebankós gazdálkodás van kegyetlenül ostorozva.
Egyhangúlag felvétetett a krónikába.
A két bemutatott költemény a krónika nagyságához mért papírra volt írva, hogy egyenesen beilleszthessék.
- Most következik Barkó Pál barátunk.
Ez a hosszú, csontos alak nagy buzgalommal tanulmányozza a keleti nyelveket, minden üres idejét a könyvtárban tölti, abban görbült úgy előre a nyaka; a vakáció idején pedig gyalog elvándorol messze utakra, s kutat ősrégiségeket. Szavát ritkán hallani, pedig tízféle nyelven tudna felelni akárkinek. Van tőle már egy érdekes ismertetés Juliánról, ki IV. Béla idejében harmadmagával elindult az ősmagyarokat felkeresni; visszajött, és tudósítá a királyt, hogy a Volgán túl még van egy nagy magyar nép, mely ősvallását tartja, saját betűket használ. - Hanem aztán jött a mongol csorda, s végigsepert egész Európán. Az ősmagyar népet ki tudja, hová terelte el?
Barkó Pálnak azóta mindig az zúg az agyában, hogy milyen derék volna ezeket az ősrokonokat valahol felkeresni a világ pusztaságaiban.
Most éppen az ősmagyar betűket mutatja be társainak. Még a tizenkettedik században a papok is ezekkel írtak; egyszerű vonalakból vannak azok összetéve, miket könnyű volt késsel egy négyszögű pálca négy oldalára vágni, úgy olvasták a sort felülről lefelé. A magyar hitrege, a régi pogány dalok ily botokra voltak felróva. A keresztyén hitbuzgalom elégette azokat, ahol találta. A székelyföldön maradt meg egy templomon még ilyen írás.
A fiatal krónikások nagy figyelemmel hallgatták az ifjú archeolog értekezését, s azt is átvették a krónikába.
Harmadik előadó volt Jenőy.
Szent István koronájáról beszélt. Olyan dolgokat mondott el, amiket ma is csak suttogva lesz jó továbbadni: hogy az a korona mindenestül, gyöngyöstül, drágakövestül nem ér többet tízezer tallérnál, sőt egy bécsi ötvös ajánlkozott, hogy ezer tallérból kiállítja mását, mégis hetvenezer aranyat adott érte első Mátyás idejében az ország, hogy visszakapja, pedig ahogy a rajta lévő képek és nevek bizonyítják, ez a korona nem is volt soha Szent Istvánnak a fején. Az angelus, aki azt hozta, nem valami angyal; hanem αγγελως, ami görögül "küldönc"-öt jelent. Dukasz Mihálynak valami embere.
A hallgatóknak hidegen borsózott végig a hátuk. Az ilyen felfedezések megpróbálják még a legerősebb szíveket is. Éppen mint mikor azt kell hallani, hogy ezt a világot nem teremthette hat nap alatt az Isten: mert íme itt vannak a geológia bizonyítványai ellene. - Az ember nem szereti, ha az illúzióit háborgatják.
Ez értekezés is felvétetett a krónikába, de utána lőn jegyezve, hogy ezt soha le ne írja, tovább ne adja senki.
(Biz azt ki is nyomtatták már azóta.)
Most következett Borcsay.
A himlőhelyes ifjú sokat tartott szavalási tehetsége felől; neki nem volt elég az asztal mellett ülve felolvasni a maga részét; ő szavalni szokta azt könyv nélkül és kiállva a középre, hogy a két kezével szabadon hadonászhasson.
Egy felfordított szűrőkád volt a rostrum, onnan mennydörgött alá.
Szavalatának tárgya Csokonai Vitéz Mihálynak egyik titokban tartott verse volt e címmel: Vallás.
Hajmeresztő poéma.
Megtámadja magát a pozitív vallást, gúnnyal és komolyan, emberszeretetből, istenismeretből. Nem a pápista vallást; valamennyit; mindenféle dogmát, religiót, legyen annak papja érsek, dervis, bonc, rabbi vagy szuperintendens! Megtámadja a tornyokat, templomokat, s azt meri mondani, hogy egy cifra toronynak az árából száz szenvedő embernek Iehetne menházat építeni.
E rettenetes költemény egy sötét, félig világított föld alatti odúban elszavalva egy hosszú, fekete ruhás pap forma alaktól, más nyolc fekete ruhás pap forma alak előtt, a legborzalmasabb konspiráció képét mutatta fel, amit valaha föld alatt forraltak.
Az egy szál gyertya úgy lobogott az asztalon, a körülülő arcokat reszkető világításba hozva.
A szavalónak a tekintete pedig egészen fel volt magasztosulva. Elfeledteté, hogy nem szép, hogy ragyái vannak: a lélek ült rajta, csillagfény volt körülte. - Azt mondják az ilyenre az igazhivők, hogy "az ördög is szereti a magáét!"
Négy társa tapsolt neki, és vivátot kiáltott; hatan hallgattak.
Egy vén teológus azt a megjegyzést tevé rá, hogy ez a költemény igen szép; de egy századdal korán született, és ránk nézve még akkor is nagyon korán.
A többiek hallgattak.
Jenőy föltevé a kérdést, hogy beírassék-e e költemény a krónikába?
Titkosan szavaztak. Az volt a módja, hogy bezárt öklét mindenki egy lefordított kalpag alá bedugta, s egy fehér vagy fekete cédulát hagyott alatta.
Jenőy felemelte a kalpagot.
Csak hat szavazattal öt ellen lett eldöntve, hogy Csokonai ismeretlen verse befogadtassék a krónikába.
Következett a második kérdés: szabad legyen-e e költeményről másolatot venni?
Jenőy feltette magában, hogy "nem"-re fog szavazni. Ha e költemény kimegy innen, veszélyt fog hozni az egész társulatra. Maradjon ez a késő kornak.
Aztán mikor másodszor fölemelte a kalapot, hét fehér és csak négy fekete cédula volt alatta. Egyik a feketék közül a sajátja.
Tehát "kettőnek" az először "nem"-et szavazók közül kellett másodszor "igen"-re szavazni.
Jenőy súgva mondá a mellette ülő sántának:
- Nem tetszik nekem az, hogy először hat, azután hét. Vigyáznunk kell egymásra...
A költeményt aztán mindannyian leírták, Borcsay diktandója után.
Azzal mindenki kiverte a pennáját, becsavarta a kalamárisa födelét, s elrejté azt a tóga zsebébe hátul. Az írásnak e napra vége van.
De még valami van hátra.
Csuka Feri felleghajtójának hármas gallérja közül előkerült egy sajátságos instrumentum. Olyan, mint a klarinét, de rokon a trombitával: fa a fuvolája, a tölcsére öblös; a fúvója hosszú és vékony, mint a tollszár.
Ez a tárogató.
Tiltott, üldözött hangszer. Kiáltó emlék azokból az időkből, amikor még rebellis kurucok hordták zászlóikat egész Németújvárig, s harsogtatták a szabadságdalokat.
Össze kellett törni minden tárogatót. Nehogy még valaki belefújjon ez ördöngös hangszerbe, s arra ismét előrepüljenek annak üregéből mindazok az alvó démonok, amik egykor a repkedő zászlókon szerettek lovagolni, nyerítő paripák, csattogó szablyák hangjával véres menyegzőben párosodni. Rég kiveszett már az ivadékuk is e harcbűvölő hangoknak. Megégtek a tárogató forgácsaiban. Utolsó riadójuk az volt, mikor a kemencében pattogott a fájuk. A nótákat is elfeledte mindenki.
Utoljára fújták e nótákat a budai országgyűlésen a felgyűlt nemesi bandériumok előtt, mikor a koronát Bécsből hazahozták; akkor hallatta még egyszer a tárogató a Héj, Rákóczi, Bercsényi! indulót - s aztán azt a másikat: Őszi harmat után. Volt is nagy riadal Budán. Mintha a fél világot akarta volna vállára venni a magyar! - Hanem már tizennyolc év múlva a nemesi felkelő bandériumokat ezzel a marssal vitték a táborba: "Hol lakik kend, komámasszony? Keresztúrban!" De úgy is vették hasznát. Mert a másik nóta nagy hamar az lett, hogy "Retirálj, retirálj! Komáromig meg se állj."
A Csittvári krónika ez eltemetett dalok hangjegyeit is őrzi. Csak tárogató kell hozzá, mely azokat kiadja; meg ember, aki a tárogatót tudja fúni. Mert mesterséges eszköz az. Nehéz kitalálni a fúvásmódját; aki nem ért hozzá, egy sikoltó hangnál egyebet nem tud belőle kihozni, aki pedig tudja nyitját, annak annyiféle hangot ad, ahányat kíván tőle; sír, buzdít, harsog, kesereg, feljajdul, a levegőt hasítja, s megint panaszra fordul, egész a szellősuttogásig.
Maga a szóbeli értelme a Rákóczi nótáinak nem valami különös.
Annak a nótának a szövege, amit az őrtüzek mellett panaszolt el a tárogató, így szól:
Hejh, a sasnak körme között,
Körme között,
Hervad, mint a lép,
Szegény magyar nép.
Lám a német mily kövér,
Bőribe se fér.
Mégis mindig többet kér.
Szegény magyar vér!
Biz ez együgyű versecske: hanem mikor az a tárogató magyarázni kezdi a fiatal diák kezében, mennyi emlékezet van abban! Aki hallja, azt képzeli, hogy élt már akkor, mikor ennek a versnek a történetét játszották, maga is részt vett benne, aztán meghalt, megint újraszületett, a két élet között elfeledte az elébb történteket: hanem ezeknek a láthatatlan lényeknek az érintésére, ezekre a hangokra megint megzendült a lelkében a megelőző élet minden emléke.
Még kevesebb jelentőségű a harci riadója:
Hejh! Rákóczi, Bercsényi!
Vitéz magyarok vezéri:
Hová lettél, Bezerédi?
Nemzetünknek fényes csillagai!
Ocskay?
De ennek a nótája már a kétségbeesés rivallása. Az utolsó erőfeszítés halottébresztő felhívása. Tűz van a hideg fában!
Lám, azok a fiatal diákok hogy hevülnek, hogy ég az arcuk a kürtriadóra.
Pedig hát mit nekik Rákóczi? Bercsényi? Bezerédy?
Ki volt az az Ocskay?
Tanítja azt valaki? Tudja azt valaki?
A harmadik nótának a verse pedig éppen igénytelen. Pedig az volt legjobban eltiltva, megüldözve; sok ember megheverte miatta a börtönök reves szalmáját!
Pedig hát mi van azon, hogy
Őszi harmat után
Fujdogál a téli szél,
Fujdogál a téli szél.
Zöld erdő árnyékát,
Piros csizmám nyomát
Hóval födi el a tél,
Hóval födi el a tél.
Hanem ez volt az a dal, amellyel a kiűzött fejedelem utolsó csapatjai búcsút vettek a hazai hegyektől.
Az ő piros csizmáik nyomát födte el hóval a tél! S olyan jól elfödte, hogy soha nem is tértek e nyomok többé vissza.
És még most sem tudja senki, aki e búsongó búcsúdalt hallja, hogy mi van abban, amitől a könny a szemeket eltölti, s a keblet elnyomja valami nehézség.
Egyik lehajtá fejét az asztalra, úgy sírt rajta, a másik félrefordult; az orientalista hátraszegte fejét, mintha távolba nézne; magának a tárogatót fúvónak is két kövér csepp víz gördült végig duzzadó orcáján.
A sötét tógás alakok csendesen zengték a tárogató után:
Zöld erdő árnyékát,
Piros csizmám nyomát
Hóval födi el a tél,
Hóval födi el a tél.
...Perduellio volt e dalt énekelni!
Egyszerre a pincegádorból, mint a behemót kiáltása, hangzik Nagy uram jelszava:
"Ad cantum!" (Fel dalra!)
A diákok egyszerre fellökik az asztalon lobogó gyertyát, s a következő percben a sötétben felzendül a leglármásabb bordal:
Hejh, hajh! Igyunk rája!
Úgyis elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk
Csendes hazája.
- Ez a bortól undorodik; -
- Ez, mint szapu, sajtár iszik: -
Ez nem iszik; - ez nem józan; -
Itt is, ott is, nagy hiba van.
Ejh, hajh! Igyunk rája!
Mire a világosság kívülről megjelent a pincében, a Csittvári krónikának híre sem volt sehol; kalamáris, íróeszköz eltűnt az asztalról, helyette ott állt a tíziccés órros az asztalon, s minden diák kezében magasra volt emelve a bádogpohár. "
Megdöbbentő látni, milyen régóta rombolják a felvilágosodás beavatott és megtévesztett ügynökei a magyar közösségi összetartozás eszméit és jelképeit, a nemzeti identitást, hogy mennyire nem új rombolás mindez, milyen régóta zajlik társadalmunk szétverése. Természetesen a nemzetszétverést eleinte nagyon is nemzeti köntösbe kellett csomagolni, hisz különben, e megtévesztő álcázás nélkül sem a debreceni diákok, sem Petőfi sem mondjuk mai magyar hazafiak nem szajkóznának olyat, ami valójában nemzeti érdekeinkkel ellentétes. Ezért a "függetlenség" mítosza, külsőségei, ezért a tárogatózás. meglepő, hogy már a rovásírás is akkor is keveredett a nemesgyalázással és micisapkázással, ma is dicsőítik kossuthot Jobbikosok és hungaristák.
A csomagolás nélküli gyalázkodás csak később, a zsidók tömeges, nyílt megjelenésével a sajtó, az irodalom, az értelmiségi pályák és a politika terén vált lehetségessé.
Érdemes a szentkorona micisapkázásának motívumát egy közbenső időszakban is felmutatni, amely összeköti a reformkor előestéjének naív kuruc protestáns diákjait korunk SZDSZ-LMP-MSZP-s nemzetgyalázóival, ez a téma is újra meg újra felmelegítésre kerül:
Tormay Cécile: Bujdosó könyv
feljegyzések 1918-1919-ből
"Kun Béla a magyar szent koronára külföldi antikváriusokkal alkuszik!
Mondják, 170.000 koronát kínáltak neki. A kövek másodrendűek, az arany elvékonyult, csak a történeti emlék ér valamit... Már csak 170.000 koronát ér a magyar királyi múlt.
A kormányzótanács még vár. Ki ad többet érte? ... És ha egy napon eljönne, aki többet ad...Ha eljönne, akkor Kun Béla és Szamuelly, Landler elvtárs és a többiek kinyitják a vaspántos ládát fenn a kápolnában. Fölé hajolnak, a kezükbe veszik és... a zsidók árverésre viszik Európa legrégibb királyi koronáját."
A CSITTVÁRI KRÓNIKA
"Másutt van dolgunk. A pincében.
Oda Nagy uram csak a válogatott vendégeit eregeti, egy nagy csapóajtót nyitogatva fel előttük, s az ő híre-tudta nélkül oda senkinek belépkedni nem szabad.
A diákok úgy híják azt egymás között: hogy a "sacro sanctum".
Ennek a szentélynek a két oldalát természetesen hordók foglalják el. Egy oldalboltjában pedig van felállítva egy asztal, akörül zöldre festett szalmaszékek; az asztal közepén egy tíziccés "órros", körülrakva egy tucat bádogpohárral.
A sacro sanctum látogatói éppen most érkeztek meg. Tizenegyen vannak, a tizenkettedik szék üresen marad.
Kilencen tógátusok, kettő pedig az akkori divat szerinti világi öltözetet visel: szűk, csípőn alul érő zsinóros dolmánykát, körül fehér bárányprémmel, sokrétű fehér nyakravalót, tászlis inget, virágos tarka mellényt és sárga csizmát. Ezek "kinnlakók", valószínűleg "baltás"-ok, ami a joghallgatók bevett neve. Egyébiránt az is meglehet, hogy nem kinnlakók, hanem rendbontók, kik minden egyházi, polgári, iskolai és társadalmi törvényekkel dacolva, önkényűleg levetették a tógát, s a jóérzelmű népség közbotránkozására elég orcátlanok feszes dolmányban és sabbesztekli helyett piros csákós süvegben menni végig azon a nagy hídon, amely a debreceni sárlagúnák fölött a kollégiumtól a városházáig az utcán végigvezet.
Az egyik diákra pedig, ugyan mondom, nem illik az a nyalka öltözet. Először, hogy alig ötödfél láb magas; aztán a feje úgy a válla közé van húzódva, mintha semmi nyaka sem volna; a fej búbján hosszú, arcban lapos, orra fölfelé fintorult, szája széles és lefelé húzódó, szemöldöke sertés; s ami még nagyobb kifogás benne, mind a két lábára sántít, úgyhogy mikor megy, mintha a Balatonon csónakáznék, úgy dülöng egyik csípejéről a másikra. Ez a görbe diák: humanissime Biróczy Sándor.
De annál délcegebb alak a másik ifjú; magas termete, komoly, kissé erősen nyúlt arca, szelíd dióbarna szemei, vékony szemöldei, gesztenyeszín fürtjei két csigában kifelé göndörülve ábrándozó jellemet adnak tekintetének; csak összeszorított ajkai képeznek a többi vonások összhangjából kivételt, azokban kemény önakarat, harapós dac van kifejezve; hanem aztán a szép sima domború homlok kiegyezteti az ellentéteket, azon megtisztulva egyesül a két ellentétes kifejezés, s a lágyságból lesz költői emelkedettség, a dacból öntudat.
Ez humanissime Jenőy Kálmán.
A tógátusok között három alak válik ki; az egyik szertelenül magas, csontos, szikár termet, kit a hosszú tóga még hosszabbnak mutat, fejét legörbítve tartja, mintha restellné, hogy ilyen nagyra felnőtt, vagy mintha elvesztett tárgyat keresne mindig a földön. Kiülő pofacsontjai, erős álla kemény kitartásról tesznek bizonyságot. - Ennek a neve humanissime Barkó Pál.
Egy másik ifjú izgékony alakjával tűnik ki. Arca első tekintetre kellemetlen, ragyaverte és veres, de szemei tüzében, arckifejezésében, mikor beszél, van valami elragadó, mely őt egyszerre széppé teszi. Ez humanissime Borcsay Mihály.
Aztán még egy figyelemreméltó alak van: egy pirospozsgás siheder, kinek izmos karjain megfeszül a tóga, s széles öblös melle inkább papruhába öltözött huszárnak adja ki, mint teológiahallgatónak. Ez pedig Csuka Ferenc humanissime, egyúttal "nagybotos", hanem az most nincs nála.
A tizenegy ifjú körülállta az asztalt, mindegyik fogott egy poharat (annak meg "finak" volt a neve), s azzal rázendítette a diákok bordalát, mely elébb búsongó halottkísérő melódiával kezdődik, s azután marsütenyben, végre rohamlépésben megy tovább; egyike a legszebb bordaloknak, amiket valaha mester alkotott:
Múlik, mint az árnyék, ez az élet:
Észre sem vesszük, hogy semmivé lett.
Hej, bizony esztelen,
Aki búsul, midőn
Örömök közt mulathat és vigadhat!
Észre sem is veszi,
Elsuhan élete;
Elenyészik, mint az őszi pára, köd,
Megszaporodik ez az életfonál
A kotyogó kebelű kancsónál.
Fogj, nosza, kulacsokat,
Tölts tele finakokat,
A fekete bajokat
Öntözd le!
S aztán megint vissza az első sorra: "Múlik, mint az árnyék, ez az élet."
Hanem az ének kezdetén az történt, hogy az egyik diák a poharával feldöntötte a gyertyát, s sötétben maradtak. Azért csak végigdanolták a nótájukat, s csak azután kezdtek el kiáltozni: "Nagy uram, elaludt a gyertyánk!"
A korcsmáros jött mindjárt a másik gyertyával, s egészen debreceni szemet csinált a látottakhoz, mikor a diákok szövétnekét meggyújtotta. Tudniillik, hogy "debreceni szem"-nek nevezik azt, mikor valaki nem akar valamit meglátni, amit láthatna.
A hosszú asztalon ugyanis nem volt többé semmiféle kancsó; a diákok kezében nem volt pohár; ott ültek azok csendesen és komolyan az asztal körül, mindenik előtt egy iratcsomó, az asztalba fúrva ugyanannyi szeges végű kalamáris. S az asztalfőn, hol a kancsó állt elébb, egy vastag, negyedrét alakú könyv.
A kocsmáros nem kérdett, nem szólt semmit, a fejével bólintott egyet, s aztán kiment.
Az a nagy könyv volt a Csittvári krónika.
1665-ben kezdék el azt a könyvet szerezni, ha jól tudom, Sárospatakon, névtelen szerzők.
Nevezetes gyűjteménye volt az mindazon érdekes apróbb és nagyobb adatoknak, miket a nagymérvű história elfeledett följegyezni lapjaira, vagy amit a hatalom vaskeze kitépett e lapokból, vagy amiket az udvaronc hízelgés meghamisított azokban.
Ezért a neve Csittvári krónika.
"Csitt" azt teszi, hogy "legyünk némák!"
A jezsuiták, akikről ez a krónika sok kedvezőtlen adatot jegyzett fel, azt híresztelték el felőle, hogy ez a válogatott hazugságok és bolond ötletek tárháza, s még a nevét is elferdítették "Csicsvári krónikának", s ha valaki valami nagy bolondot vagy nagy hazugságot mondott, az volt rá a közmondás, hogy "ez is a Csicsvári krónikába való!" Hanem voltak - kevesen -, akik tudták, hogy mi az; akik pedig nagyon keresték, sohasem tudták még, hogy hol van. Mindig a fiatalság kezén volt az. S a fiatalság rajongó, jó titoktartó és jó szövetkező.
Ott lehetett találni e krónikában az elfeledett, az eltemetett országos gyászeseményeket; mindig volt itt valami, amire fátyolt kellett vetni, amit az utókorral el kellett felejtetni; amire rá kellett fogni: Álom volt az! Hazugság az!
Az utolsó Zrínyinek fogsága, ki börtönében elfeledett beszélni.
A harmincnégy gályarab szenvedése, kik mind magyar prédikátorok voltak.
Az örök kenderkötél története, amit Pálffy Antal grófnak holta napjáig kellett nyakán viselnie, hogy minden percben megemlékezzék rá, ha netalán ifjúkori rajongása megint elővenné, hogy már egyszer egy ilyen patriotikus botlásért ezt a kötelet szerezte a nyakára, s a kötél vége a hatalom kezében van.
Mikes Kelemennek, Rákóczi titkárának siralmas levelei Rodostó partjáról.
Caraffa eperjesi mészárlása.
Vak Bottyán viselt dolgai; Józsa vezér járása-kelése.
A pozsonyi diétán elhallgattatott urak titkos története.
Sok nagy uradalom keletkezésének szomorú adatai.
És ezekkel vegyest nagy históriai személyeket jellemző adomák. Mária Terézia és magyar udvari bolondjának komoly alapú tréfái.
A kecskeméti rácpusztítás és az erdélyi pórlázadás leírása.
A debreceni castellum kísértetes rejtelmeinek felvilágosítása.
És ezek közt emlékezetes epigrammok, gúnyversek és erős politikai pasquillusok.
Ott volt feljegyezve Bercsényi verse:
Bátya, ne higgy a németnek,
Akármivel hitegetnek;
Mert ha ád is nagy levelet,
Mint a kerek köpönyeged,
Pecsétet üt olyat rája,
Mint a holdnak karimája,
Nincsen abban semmi virtus,
Verje meg a Jézus Krisztus!
Az országgyűlési gúnyiratok; az emlékezetes "compono, impono" kezdetű, mint a soproni országgyűlésre írtak, a törvénytemetési paródia az 1791-i országgyűlésről.
A gúnyversek, miket József császárra írtak a jezsuiták, Josefus lutheringusnak csúfolva őt, s a császár válasza rájuk: "Aquila non captat muscas." (A sas nem kapkod legyek után.)
S később aztán a berlini gúnydal, melyben egy posta két tarisznyával jön elő, az egyikben viszi a császár kedvező rendeleteit, miket májusban kiadott, a másikban ugyanazoknak júniusi visszavonását.
A sajátságos tarifa, melyet a török a legutóbbi háborúban a foglyok váltságdíjára megállapított: mely szerint egy német lovas katona 5 forint, egy magyar gyalog 3 forint, egy huszár 10 forint, egy havasalföldi nyolc garas.
Mélyen titkolt politikai iratok: Martinovics katekizmusa, a Manch-Hermaeon - I. Napóleon proklamációja a magyarokhoz! - az Árpád-ivadék Crouy család dokumentumai; s az a végzetes színdarab, melyet XVI. Lajos lefejeztetéséről írtak, s melyet K...ban elő is adtak a diákok: a XVI. Lajost személyesítőnek egy álfejét levágva guillotine-nal, amiből az lett, hogy majd az igazi fejét is utána vesztette - s más ilyen szomorú emlékű iratok, miket a szerzők sírjának porával porzóztak be!
Azután vallásos tartalmú ritkaságok. Luther aforizmái. A jezsuita parancsok. A nagyszombati veres barátok tragédiája. A Bafometh-bálvány imádóiról szóló mondák. Az őskori ördögidézési formulák. Hatvani debreceni tanár bűvészetének emlékezetes hagyománya: a végzetes "cras" fölirat (holnap) története, a megénekelt rémtörténettel együtt, mit e hagyományos vers örökít:
Infans, ut vervex, puerulus, nupta, maritus. Cultello, flamma, fune, dolore cadunt.
(Bárányként csecsemő, kisgyermek és anya és férj Kés, láng és kötelen s fájdalom által esék.)
A rejtelmes epitáfium története az volt, hogy egy kisgyermek játékból csecsemő testvérét lekéselte; aztán féltében a kemencébe bújt, ott kenyérsütő anyja ráfűtött, az anya kétségbeesetten felakasztotta magát, s a hazaérkező férj fájdalmában szörnyethalt. - Ez eseményről írandó epitáfiumra Hatvani jutalmat tűzött ki, s a legrosszabb diák írta rá a legjobb verset. Persze hogy az ördög készítette azt neki.
Ott voltak a sejtelmes próféciák messze századokból, a jelen időkre jóslók és nagy emberek emlékezetre méltó mondásai.
Közben tarkázva voltak a lapok nevezetes arcképekkel. Némely arckép olyan is volt, amelyhez nem volt törzs.
És rég elhangzott, eltiltott, a levegőből is kitépett dalok hangjegyei, miket egykor tárogatókon fúttak, táborban énekeltek, s miknek nem volt szabad hangzani többé. A Csittvári krónika azokat is megőrizte. Szerzői mindenhez értettek: íráshoz, rajzoláshoz, zenéhez, a világ minden nyelveihez, és mindenütt jártak, mindent megtudtak, összeszedtek, megtakargattak.
Ilyenforma tartalma volt a Csittvári krónikának.
Nagy vastag könyvre nőtt már az fel, s minden évben új meg új lapokat tettek hozzá, mik nem voltak egymáshoz fűzve, hanem közös tábla gyanánt egy nagy borjúbőr borítékkal voltak összefoglalva.
A krónikaírók mindig tizenketten voltak. Eskü és becsületszó kötelezte őket soha, senkinek, semmi esetben el nem árulni a krónika hollétét. Ha egy eltávozott a kollégiumból, helyette választottak újat, de annak mind a tizenegy tag szavazatát kellett bírnia. Voltak tanárok, kik diák korukban szintén részt vettek a krónikaírásban, akik aztán a hatalmi polcon ülve ellene fordíták nézeteiket; de már azok hiába keresték a krónikát ott, ahol az ő idejükben volt, már akkor máshová volt az rejtve. Reverendissime A... három esztendeig kutatta a krónikát inkvizítori buzgalommal, s azalatt mindennap rajta ült. Ott volt az a katedrája padozata alá rejtve. Ott persze nem kereste senki.
Jelenleg itt van az a Nagy uram pincéjében. De hogy annak melyik odújából került elő, azt Nagy uram maga sem tudja megmondani.
A krónikaírók minden vasárnap összegyűlnek a nagyerdői csárda pincéjében, s bemutatják, amit azóta szereztek. A többség határoz fölötte, hogy érdemes-e az a krónikába fölvetetésre. Azután hogy szabad-e arról másolatot venni, vagy unikumnak marad a krónikában, és nem szabad elterjesztenie?
A költeményekről többnyire szabad volt másolatokat venni. Akkor ez volt az irodalompártolás. A kedvenc költő munkáit leírta ki-ki magának saját kezűleg. Ott nem izgágálkodhatott a cenzúra. Egymás közt pedig sohasem nevezték azt Csittvári Krónikának, hanem Koszorúnak, hogy a cím ne menjen szét a szelekbe.
Ez idő szerint Jenőy Kálmán volt a krónikások társulatának elnöke.
Midőn a kocsmáros rájuk csukta az ajtót, Jenőy megnyitá a gyűlést.
- Barátim. Ma egy hete, mint tudjátok, egy társunk adatát visszautasítottuk. Ez a "Dungó" dala. Igaz, hogy gúnyvers, minők vannak a krónikában; népszerű is, mert hiába doboltatta ki a tanács az utcaszegleteken, "hogy a Dungót ne danolják" - az volt rá a felelet, hogy "csak azért is Dungó!" -, hanem mindamellett nem érdemes, hogy a krónikában a helyet foglalja. Egyikünk sem hipokrita; nem prédikátoroskodunk, feljegyeztük a legkegyetlenebb ítéleteit a közvéleménynek a legnagyobbak fölött is. S ha egy igazi költő lángesze trivialitásokba téved, annak is helyet adunk az olympon; Apolló kihágásai isteni skandalumok, s méltók márványba vésetésre; de ha Marsyas trágárkodik, meg kell nyúzni! Ez a "dungó" egy olyan sárban járó s amellett oly ostoba nóta; szövege undorító, dallama sületlen; csupa kicsiny nagyságok szidalma, még kisebb nép által, hogy a jelenkor szégyenleni fogja azt, s a jövő kor átugrik rajta. Azért nem vettük fel azt a Koszorúba. Most az a társunk, ki ezt ajánlotta, s ki azt, mint tudjuk, maga szerzette, e visszautasításért ránk megneheztelt, s íme ma már meg sem jelene közöttünk. "Genus irritabile vatum." (A költők ingerlékeny nép!) Tartok tőle, hogy még gonoszabbra is képes. Azért azt indítványozom előttetek, hogy a mai összegyűlésünk legyen e helyen az utolsó, s jövőre más helyet keressünk.
Mindenki helyeslé az indítványt. Az elnök megbízatik más helyet keresni. A mentségtelenül kimaradt társ pedig még egyszer felszólíttatik, mielőtt helyébe más választatnék.
- És most térjünk át a rendre. Biróczy Sándor barátom van feljegyezve első előadásra.
A kis sánta ember felállt, s elővonta bekecse zsebéből az avatag iratokat, s elkezdé recsegő, ráspolyhangú szóval:
- Ismét jutottam többrendbeli szatirikus költeményekhez, amik eddigelé még unikumok.
- Kérjük felolvastatni.
- Az első Kovács József verse a "kopott nemesekhez".
Rettenetes egy gondolat! E század első felében egy ilyen blaszfémiát versbe szedni merni!
Földiek! Lehettek nemcsak, meddő tök -
Fejjel is, ha egyszer van kutyabőrötök.
Lehettek, ha függnek gunyhótokban ősi
Atyátoknak rozsdás fegyveri, köntössi.
Mind nemes az, aki megmohosult neve
Elébe egy fakó görcsös "N"-et teve.
Lám, a régiség is nektek az efféle
Csúffá lett rangot már eb-bőrre festé le.
Óh, idők, erkölcsök! már ma a nemesi
Rang az agarak közt csak a nyulat lesi.
Ah, nem! nem ily színnel kell azt az isteni,
Szívben lakó nemes rangot lefesteni:
Mert ráillik árva, keseredett Dózsa
Katonájára is a koszorús rózsa,
Ha megsértett szíve a felfegyverkezett
Nemes elszántsággal azért fogott kezet,
Hogy az elalélt Just a lármás kard nesze
Által orvosolván, ismét felébressze.
Azok érdemlik meg azt a nevet, akik
Közt a halhatatlan drága Virtus lakik;
Nem az, aki a holt ősöknek penésszel
Bévont érdemik közt szunyókálván vész el.
Én Nemes vagyok; de nem tudom, a nagy Nem Fényétől elvakult Apám az-e vagy nem?
No, hiszen jó szerencse, hogy akkori időkben az ilyen verseket nyomdai festék nem sokszorozhatta, mert szerzőjükkel az a hármas fátum történt volna, hogy először is a publikum beveri a fejét, másodszor a hatóság lehúzza a bőrét, és harmadszor a bőréből kiugratott lelke egyenesen a pokolra esik.
A tíz bíró egyhangúlag méltónak ítélte a verset a krónikába beíratásra, s engedelmet adott lemásolására is.
A kis sánta diadalizzadtan törlé meg serteborostás homlokát, s szatírnak illő szemöldeivel hunyorítva mondá, hogy van még egy másik is.
Ennek pedig a címe: A két forintos Tallér, a Vén Krajcár és Kajla Márjás együtt való beszélgetése.
Ez pedig egy politiko-financiális gúnyköltemény, melyben a feketebankós gazdálkodás van kegyetlenül ostorozva.
Egyhangúlag felvétetett a krónikába.
A két bemutatott költemény a krónika nagyságához mért papírra volt írva, hogy egyenesen beilleszthessék.
- Most következik Barkó Pál barátunk.
Ez a hosszú, csontos alak nagy buzgalommal tanulmányozza a keleti nyelveket, minden üres idejét a könyvtárban tölti, abban görbült úgy előre a nyaka; a vakáció idején pedig gyalog elvándorol messze utakra, s kutat ősrégiségeket. Szavát ritkán hallani, pedig tízféle nyelven tudna felelni akárkinek. Van tőle már egy érdekes ismertetés Juliánról, ki IV. Béla idejében harmadmagával elindult az ősmagyarokat felkeresni; visszajött, és tudósítá a királyt, hogy a Volgán túl még van egy nagy magyar nép, mely ősvallását tartja, saját betűket használ. - Hanem aztán jött a mongol csorda, s végigsepert egész Európán. Az ősmagyar népet ki tudja, hová terelte el?
Barkó Pálnak azóta mindig az zúg az agyában, hogy milyen derék volna ezeket az ősrokonokat valahol felkeresni a világ pusztaságaiban.
Most éppen az ősmagyar betűket mutatja be társainak. Még a tizenkettedik században a papok is ezekkel írtak; egyszerű vonalakból vannak azok összetéve, miket könnyű volt késsel egy négyszögű pálca négy oldalára vágni, úgy olvasták a sort felülről lefelé. A magyar hitrege, a régi pogány dalok ily botokra voltak felróva. A keresztyén hitbuzgalom elégette azokat, ahol találta. A székelyföldön maradt meg egy templomon még ilyen írás.
A fiatal krónikások nagy figyelemmel hallgatták az ifjú archeolog értekezését, s azt is átvették a krónikába.
Harmadik előadó volt Jenőy.
Szent István koronájáról beszélt. Olyan dolgokat mondott el, amiket ma is csak suttogva lesz jó továbbadni: hogy az a korona mindenestül, gyöngyöstül, drágakövestül nem ér többet tízezer tallérnál, sőt egy bécsi ötvös ajánlkozott, hogy ezer tallérból kiállítja mását, mégis hetvenezer aranyat adott érte első Mátyás idejében az ország, hogy visszakapja, pedig ahogy a rajta lévő képek és nevek bizonyítják, ez a korona nem is volt soha Szent Istvánnak a fején. Az angelus, aki azt hozta, nem valami angyal; hanem αγγελως, ami görögül "küldönc"-öt jelent. Dukasz Mihálynak valami embere.
A hallgatóknak hidegen borsózott végig a hátuk. Az ilyen felfedezések megpróbálják még a legerősebb szíveket is. Éppen mint mikor azt kell hallani, hogy ezt a világot nem teremthette hat nap alatt az Isten: mert íme itt vannak a geológia bizonyítványai ellene. - Az ember nem szereti, ha az illúzióit háborgatják.
Ez értekezés is felvétetett a krónikába, de utána lőn jegyezve, hogy ezt soha le ne írja, tovább ne adja senki.
(Biz azt ki is nyomtatták már azóta.)
Most következett Borcsay.
A himlőhelyes ifjú sokat tartott szavalási tehetsége felől; neki nem volt elég az asztal mellett ülve felolvasni a maga részét; ő szavalni szokta azt könyv nélkül és kiállva a középre, hogy a két kezével szabadon hadonászhasson.
Egy felfordított szűrőkád volt a rostrum, onnan mennydörgött alá.
Szavalatának tárgya Csokonai Vitéz Mihálynak egyik titokban tartott verse volt e címmel: Vallás.
Hajmeresztő poéma.
Megtámadja magát a pozitív vallást, gúnnyal és komolyan, emberszeretetből, istenismeretből. Nem a pápista vallást; valamennyit; mindenféle dogmát, religiót, legyen annak papja érsek, dervis, bonc, rabbi vagy szuperintendens! Megtámadja a tornyokat, templomokat, s azt meri mondani, hogy egy cifra toronynak az árából száz szenvedő embernek Iehetne menházat építeni.
E rettenetes költemény egy sötét, félig világított föld alatti odúban elszavalva egy hosszú, fekete ruhás pap forma alaktól, más nyolc fekete ruhás pap forma alak előtt, a legborzalmasabb konspiráció képét mutatta fel, amit valaha föld alatt forraltak.
Az egy szál gyertya úgy lobogott az asztalon, a körülülő arcokat reszkető világításba hozva.
A szavalónak a tekintete pedig egészen fel volt magasztosulva. Elfeledteté, hogy nem szép, hogy ragyái vannak: a lélek ült rajta, csillagfény volt körülte. - Azt mondják az ilyenre az igazhivők, hogy "az ördög is szereti a magáét!"
Négy társa tapsolt neki, és vivátot kiáltott; hatan hallgattak.
Egy vén teológus azt a megjegyzést tevé rá, hogy ez a költemény igen szép; de egy századdal korán született, és ránk nézve még akkor is nagyon korán.
A többiek hallgattak.
Jenőy föltevé a kérdést, hogy beírassék-e e költemény a krónikába?
Titkosan szavaztak. Az volt a módja, hogy bezárt öklét mindenki egy lefordított kalpag alá bedugta, s egy fehér vagy fekete cédulát hagyott alatta.
Jenőy felemelte a kalpagot.
Csak hat szavazattal öt ellen lett eldöntve, hogy Csokonai ismeretlen verse befogadtassék a krónikába.
Következett a második kérdés: szabad legyen-e e költeményről másolatot venni?
Jenőy feltette magában, hogy "nem"-re fog szavazni. Ha e költemény kimegy innen, veszélyt fog hozni az egész társulatra. Maradjon ez a késő kornak.
Aztán mikor másodszor fölemelte a kalapot, hét fehér és csak négy fekete cédula volt alatta. Egyik a feketék közül a sajátja.
Tehát "kettőnek" az először "nem"-et szavazók közül kellett másodszor "igen"-re szavazni.
Jenőy súgva mondá a mellette ülő sántának:
- Nem tetszik nekem az, hogy először hat, azután hét. Vigyáznunk kell egymásra...
A költeményt aztán mindannyian leírták, Borcsay diktandója után.
Azzal mindenki kiverte a pennáját, becsavarta a kalamárisa födelét, s elrejté azt a tóga zsebébe hátul. Az írásnak e napra vége van.
De még valami van hátra.
Csuka Feri felleghajtójának hármas gallérja közül előkerült egy sajátságos instrumentum. Olyan, mint a klarinét, de rokon a trombitával: fa a fuvolája, a tölcsére öblös; a fúvója hosszú és vékony, mint a tollszár.
Ez a tárogató.
Tiltott, üldözött hangszer. Kiáltó emlék azokból az időkből, amikor még rebellis kurucok hordták zászlóikat egész Németújvárig, s harsogtatták a szabadságdalokat.
Össze kellett törni minden tárogatót. Nehogy még valaki belefújjon ez ördöngös hangszerbe, s arra ismét előrepüljenek annak üregéből mindazok az alvó démonok, amik egykor a repkedő zászlókon szerettek lovagolni, nyerítő paripák, csattogó szablyák hangjával véres menyegzőben párosodni. Rég kiveszett már az ivadékuk is e harcbűvölő hangoknak. Megégtek a tárogató forgácsaiban. Utolsó riadójuk az volt, mikor a kemencében pattogott a fájuk. A nótákat is elfeledte mindenki.
Utoljára fújták e nótákat a budai országgyűlésen a felgyűlt nemesi bandériumok előtt, mikor a koronát Bécsből hazahozták; akkor hallatta még egyszer a tárogató a Héj, Rákóczi, Bercsényi! indulót - s aztán azt a másikat: Őszi harmat után. Volt is nagy riadal Budán. Mintha a fél világot akarta volna vállára venni a magyar! - Hanem már tizennyolc év múlva a nemesi felkelő bandériumokat ezzel a marssal vitték a táborba: "Hol lakik kend, komámasszony? Keresztúrban!" De úgy is vették hasznát. Mert a másik nóta nagy hamar az lett, hogy "Retirálj, retirálj! Komáromig meg se állj."
A Csittvári krónika ez eltemetett dalok hangjegyeit is őrzi. Csak tárogató kell hozzá, mely azokat kiadja; meg ember, aki a tárogatót tudja fúni. Mert mesterséges eszköz az. Nehéz kitalálni a fúvásmódját; aki nem ért hozzá, egy sikoltó hangnál egyebet nem tud belőle kihozni, aki pedig tudja nyitját, annak annyiféle hangot ad, ahányat kíván tőle; sír, buzdít, harsog, kesereg, feljajdul, a levegőt hasítja, s megint panaszra fordul, egész a szellősuttogásig.
Maga a szóbeli értelme a Rákóczi nótáinak nem valami különös.
Annak a nótának a szövege, amit az őrtüzek mellett panaszolt el a tárogató, így szól:
Hejh, a sasnak körme között,
Körme között,
Hervad, mint a lép,
Szegény magyar nép.
Lám a német mily kövér,
Bőribe se fér.
Mégis mindig többet kér.
Szegény magyar vér!
Biz ez együgyű versecske: hanem mikor az a tárogató magyarázni kezdi a fiatal diák kezében, mennyi emlékezet van abban! Aki hallja, azt képzeli, hogy élt már akkor, mikor ennek a versnek a történetét játszották, maga is részt vett benne, aztán meghalt, megint újraszületett, a két élet között elfeledte az elébb történteket: hanem ezeknek a láthatatlan lényeknek az érintésére, ezekre a hangokra megint megzendült a lelkében a megelőző élet minden emléke.
Még kevesebb jelentőségű a harci riadója:
Hejh! Rákóczi, Bercsényi!
Vitéz magyarok vezéri:
Hová lettél, Bezerédi?
Nemzetünknek fényes csillagai!
Ocskay?
De ennek a nótája már a kétségbeesés rivallása. Az utolsó erőfeszítés halottébresztő felhívása. Tűz van a hideg fában!
Lám, azok a fiatal diákok hogy hevülnek, hogy ég az arcuk a kürtriadóra.
Pedig hát mit nekik Rákóczi? Bercsényi? Bezerédy?
Ki volt az az Ocskay?
Tanítja azt valaki? Tudja azt valaki?
A harmadik nótának a verse pedig éppen igénytelen. Pedig az volt legjobban eltiltva, megüldözve; sok ember megheverte miatta a börtönök reves szalmáját!
Pedig hát mi van azon, hogy
Őszi harmat után
Fujdogál a téli szél,
Fujdogál a téli szél.
Zöld erdő árnyékát,
Piros csizmám nyomát
Hóval födi el a tél,
Hóval födi el a tél.
Hanem ez volt az a dal, amellyel a kiűzött fejedelem utolsó csapatjai búcsút vettek a hazai hegyektől.
Az ő piros csizmáik nyomát födte el hóval a tél! S olyan jól elfödte, hogy soha nem is tértek e nyomok többé vissza.
És még most sem tudja senki, aki e búsongó búcsúdalt hallja, hogy mi van abban, amitől a könny a szemeket eltölti, s a keblet elnyomja valami nehézség.
Egyik lehajtá fejét az asztalra, úgy sírt rajta, a másik félrefordult; az orientalista hátraszegte fejét, mintha távolba nézne; magának a tárogatót fúvónak is két kövér csepp víz gördült végig duzzadó orcáján.
A sötét tógás alakok csendesen zengték a tárogató után:
Zöld erdő árnyékát,
Piros csizmám nyomát
Hóval födi el a tél,
Hóval födi el a tél.
...Perduellio volt e dalt énekelni!
Egyszerre a pincegádorból, mint a behemót kiáltása, hangzik Nagy uram jelszava:
"Ad cantum!" (Fel dalra!)
A diákok egyszerre fellökik az asztalon lobogó gyertyát, s a következő percben a sötétben felzendül a leglármásabb bordal:
Hejh, hajh! Igyunk rája!
Úgyis elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk
Csendes hazája.
- Ez a bortól undorodik; -
- Ez, mint szapu, sajtár iszik: -
Ez nem iszik; - ez nem józan; -
Itt is, ott is, nagy hiba van.
Ejh, hajh! Igyunk rája!
Mire a világosság kívülről megjelent a pincében, a Csittvári krónikának híre sem volt sehol; kalamáris, íróeszköz eltűnt az asztalról, helyette ott állt a tíziccés órros az asztalon, s minden diák kezében magasra volt emelve a bádogpohár. "
Megdöbbentő látni, milyen régóta rombolják a felvilágosodás beavatott és megtévesztett ügynökei a magyar közösségi összetartozás eszméit és jelképeit, a nemzeti identitást, hogy mennyire nem új rombolás mindez, milyen régóta zajlik társadalmunk szétverése. Természetesen a nemzetszétverést eleinte nagyon is nemzeti köntösbe kellett csomagolni, hisz különben, e megtévesztő álcázás nélkül sem a debreceni diákok, sem Petőfi sem mondjuk mai magyar hazafiak nem szajkóznának olyat, ami valójában nemzeti érdekeinkkel ellentétes. Ezért a "függetlenség" mítosza, külsőségei, ezért a tárogatózás. meglepő, hogy már a rovásírás is akkor is keveredett a nemesgyalázással és micisapkázással, ma is dicsőítik kossuthot Jobbikosok és hungaristák.
A csomagolás nélküli gyalázkodás csak később, a zsidók tömeges, nyílt megjelenésével a sajtó, az irodalom, az értelmiségi pályák és a politika terén vált lehetségessé.
Érdemes a szentkorona micisapkázásának motívumát egy közbenső időszakban is felmutatni, amely összeköti a reformkor előestéjének naív kuruc protestáns diákjait korunk SZDSZ-LMP-MSZP-s nemzetgyalázóival, ez a téma is újra meg újra felmelegítésre kerül:
Tormay Cécile: Bujdosó könyv
feljegyzések 1918-1919-ből
"Kun Béla a magyar szent koronára külföldi antikváriusokkal alkuszik!
Mondják, 170.000 koronát kínáltak neki. A kövek másodrendűek, az arany elvékonyult, csak a történeti emlék ér valamit... Már csak 170.000 koronát ér a magyar királyi múlt.
A kormányzótanács még vár. Ki ad többet érte? ... És ha egy napon eljönne, aki többet ad...Ha eljönne, akkor Kun Béla és Szamuelly, Landler elvtárs és a többiek kinyitják a vaspántos ládát fenn a kápolnában. Fölé hajolnak, a kezükbe veszik és... a zsidók árverésre viszik Európa legrégibb királyi koronáját."
2010. április 1.
Szavazz Magyarország NetMiniszterelnökére!
Kedves olvasók, kérem, szavazzatok a LEGYÉL TE MAGYAROSZÁG ELSŐ NETMINISZTERELNÖKE! C. KAMPÁNYJÁTÉK keretében Szám Dorottyára, a FFEK, Fenntartható Fejlődés és Erőforrások kutatócsoport egyik fiatal kutatójára.
E blog olvasóinak többnyire nem kell bemutatni a FFEK kutatócsoportot, az erőforrásválság legfőbb hazai tudatosítóját és azon belül Szám Dorottyát, akit főleg a drámai éghajlatváltozás elemzéseiről ismerünk.
Itt található kampányblogja: http://www.legyelte.hu/szam_dorottya.html
2010. április 1-én 8 órától 24 óráig adhatod le szavazatodat a jelöltünk képe alatt található gombbal, még egyszer: itt.
Szavazás után értesítő levelet kapsz a megadott e-mailcímre, amely tartalmazza a szavazatod érvényesítéséhez szükséges linket! Ne felejts el rákattintani!
Minden emailcímről csak egy érvényes szavazat adható le.
A szavazás menetének leírása itt olvasható!
Amennyiben Dorottya nyeri el a NetMiniszterelnöki címet, az egy újabb publicitási lehetőséget ad a fenntarthatóbb világba való átmenet eszméje népszerűsítésének.
Ő a legjobbik jelölt, szavazatodddal elősegítheted a fenntartható szebb jövőt!!! :-)
E blog olvasóinak többnyire nem kell bemutatni a FFEK kutatócsoportot, az erőforrásválság legfőbb hazai tudatosítóját és azon belül Szám Dorottyát, akit főleg a drámai éghajlatváltozás elemzéseiről ismerünk.
Itt található kampányblogja: http://www.legyelte.hu/szam_dorottya.html
2010. április 1-én 8 órától 24 óráig adhatod le szavazatodat a jelöltünk képe alatt található gombbal, még egyszer: itt.
Szavazás után értesítő levelet kapsz a megadott e-mailcímre, amely tartalmazza a szavazatod érvényesítéséhez szükséges linket! Ne felejts el rákattintani!
Minden emailcímről csak egy érvényes szavazat adható le.
A szavazás menetének leírása itt olvasható!
Amennyiben Dorottya nyeri el a NetMiniszterelnöki címet, az egy újabb publicitási lehetőséget ad a fenntarthatóbb világba való átmenet eszméje népszerűsítésének.
Ő a legjobbik jelölt, szavazatodddal elősegítheted a fenntartható szebb jövőt!!! :-)
2010. március 15.
Március 15. - a marketing csodája
Most nincs igazán kedvem részletesen kifejteni, talán majd kibővítem később.
A lényeg, hogy az a tény, hogy március 15-ét őszinte, jószándékú hazafiak is megünneplik, mint a magyar szabadság valami nagy ünnepét, az körülbelül akkor a csodája, eszméletlen sikere a globalizáció mögött álló harácsolásnak és a "felvilágosult" ideológiának, mint amikor történelmi egyházak modernista (értsd: SÁTÁNISTA) tílusú templomépületetet rendelnek maguknak. Az ördög viszi a keresztet.
A 48-as pesti forradalom jobb sorsra érdemes ifjai a szabadkőműves, "felvilágosult" (luciferista, lásd: "a fény hozója") agymosás áldozatai voltak, a "jobbágyfelszabadítás" és a többi 48-as törvény lényegében a mi korunk, illetve az 1989 előtti, alatti és utáni gengszterváltás-módszerváltás globalizációs stratégiájának, a liberalizáció-privatizáció-dereguláció hármasának 19. századi kiadása volt.
Nem vagyok történész, de azt hiszem, 48 előtt lényegében nem is volt magyar államadósság. Hacsak nem a közös birodalom bécsi udvara által csinált adósságból ránk eső rész. Kicsivel később, amikor beérett a 48-as törvények hatása, Solymosi Eszter gyilkosainak megnevezése ellen már azzal zsarolhatták a nemzetközi pénzügyi körök Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy ha politikailag nem korrekt itélet születne, (ami a holótagadás akkori megfelelője lett volna...), azonnal megvonják Magyarországtól az államadósság további finanszírozásához és a nagy fejlesztésekhez, pl. vasútépítésekhez szükséges hiteleket.
A teljesen félremagyarázott jobbágyság felszabadításával a jobbágyokat megszabadították a korábbi faluközösségek közlegelőitől, erdőitől, gátak közé lehetett szorítani a folyókat és az egykor a köznép megélhetését szolgáló ártereket monokultúrás, exportra termelő nagybirtokká lehetett alakítani.
Ismerős?
48 előtt a magyar nemesség nem Pesten volt hivatalnok és unokája nem belvárosi bérház ablakából rúgta le a családi birtok utolsó virágcserépnyi maradékát.
48 előtt nem volt teljesen zsidó kézben a gazdaság, az ipar, az iparban akkor még céhek szabályozták a termelést és az árakat a vevők és a termelők érdekeire egyaránt tekintettel. Természetesen 48-ra már ugrásra készen állta a zsidóság, hogy átvegye a hatalmat a pénzügyek, az ipar, a sajtó és az irodalom felett. Hogy idáig juthatott, abban a legfőbb szerepe annak a birtokos nemességnek volt, melynek előjoga volt birtokán menedéket adni a máshol nem szívesen látott zsidóknak, és e jogával élt is, hiszen személyükben ideális segédkezet kapott a szipolyozáshoz. Persze ez a nemesség hozta a 48-as törvényeket is, miközben olyan iskolákban végzett Magyarországon, melyekben a tanári kar már teljesen a szabadkőműves eszmék hatása alatt állt...
48 előtt nem volt lehetséges, hogy Erdélyben román bankok magyar birtokokat felvásárolva román jobbágyoknak parcellázzanak földet, szorgosan elősegítve egy honfoglalást. (ami persze demográfiailag amúgy is erősen meg volt alapozva)
Most nem sorolom tovább, nekem ma nincs akkora ünnepelhetnékem...
------------------------------
Frissítés:
Nem gondoltam volna, hogy épp e napon épp e kampányban anyi fideszes hitványság után (és bizonyára még előtt is...) Orbán Viktort kell megdicsérnem, de muszáj, ő e teljesen demagóg és tragikomikus ünnepet és ünnepi-választási beszédét valami fontos üzenet becsempészésére használta fel, egy korábbi szokását felújítva:
"Orbán Viktor rámutatott, a helyzet nem könnyű, hiszen az ország nagyon rossz állapotban van, beteg és gyenge a teste: "kómába esett a gazdaság, tántorog az állam, a kormányzás az utolsókat rúgja, elborzasztó állapotok az egészségügyben, a közbiztonság megadta magát". Ráadásul - folytatta - a civilizációnk jövője is bizonytalan, a nyugati gazdaság recseg-ropog, újabb válság előérzete nyomasztja a világot. "
Emlékeztet ez a Jobbik tisztességes, de a választók felkészültségéhez mért, óvatos választási programjába becsempészett egyetlen árulkodó bekezdés az Energiapolitika fejezetben (III/4.):
"A történelem során a világpolitikai folyamatok alakulásának egyik meghatározó tényezője volt az egyes emberi közösségeknek az energiahordozók feletti befolyásért
vívott küzdelme. Mára ez különösen kiéleződött, amikor jelenkorunk fosszilis energiatartalékai kimerülőben vannak,
amikor százezrek életét követelő fegyveres konfliktusok gyakran és kiemelten ezekért a nyersanyagforrásokért zajlanak, és amikor az emberiség modern életformája végletesen megterhelte a bioszférát. Az előttünk álló évtizedek legfontosabb
világméretű kérdése, hogy a technikai vívmányainkra épülő modern kultúránk hogyan tartható fenn kifogyóban lévő energiaforrások, növekvő és egyre többet fogyasztó világnépesség, valamint végzetesnek tűnő környezetterhelés mellett. Egyes kutatók szerint a fenntartható növekedés helyett inkább már a fenntartható csökkenés a valódi kérdés, de a politika ezt még nem meri közölni az emberekkel."
Ennyit lehet mondani választás előtt, szavazókat nem elriasztva. OV becsületét menti némileg a sok tisztességtelen húzás után, hogy azért szól, nyilvánosan is. Akinek füle van, hallja meg.
Talán most megbukik a szabadkőművesek műve, ha Petőfi ma élne, talán antiglobalista, antiliberális lenne. (Királypárti???) :-)
A lényeg, hogy az a tény, hogy március 15-ét őszinte, jószándékú hazafiak is megünneplik, mint a magyar szabadság valami nagy ünnepét, az körülbelül akkor a csodája, eszméletlen sikere a globalizáció mögött álló harácsolásnak és a "felvilágosult" ideológiának, mint amikor történelmi egyházak modernista (értsd: SÁTÁNISTA) tílusú templomépületetet rendelnek maguknak. Az ördög viszi a keresztet.
A 48-as pesti forradalom jobb sorsra érdemes ifjai a szabadkőműves, "felvilágosult" (luciferista, lásd: "a fény hozója") agymosás áldozatai voltak, a "jobbágyfelszabadítás" és a többi 48-as törvény lényegében a mi korunk, illetve az 1989 előtti, alatti és utáni gengszterváltás-módszerváltás globalizációs stratégiájának, a liberalizáció-privatizáció-dereguláció hármasának 19. századi kiadása volt.
Nem vagyok történész, de azt hiszem, 48 előtt lényegében nem is volt magyar államadósság. Hacsak nem a közös birodalom bécsi udvara által csinált adósságból ránk eső rész. Kicsivel később, amikor beérett a 48-as törvények hatása, Solymosi Eszter gyilkosainak megnevezése ellen már azzal zsarolhatták a nemzetközi pénzügyi körök Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy ha politikailag nem korrekt itélet születne, (ami a holótagadás akkori megfelelője lett volna...), azonnal megvonják Magyarországtól az államadósság további finanszírozásához és a nagy fejlesztésekhez, pl. vasútépítésekhez szükséges hiteleket.
A teljesen félremagyarázott jobbágyság felszabadításával a jobbágyokat megszabadították a korábbi faluközösségek közlegelőitől, erdőitől, gátak közé lehetett szorítani a folyókat és az egykor a köznép megélhetését szolgáló ártereket monokultúrás, exportra termelő nagybirtokká lehetett alakítani.
Ismerős?
48 előtt a magyar nemesség nem Pesten volt hivatalnok és unokája nem belvárosi bérház ablakából rúgta le a családi birtok utolsó virágcserépnyi maradékát.
48 előtt nem volt teljesen zsidó kézben a gazdaság, az ipar, az iparban akkor még céhek szabályozták a termelést és az árakat a vevők és a termelők érdekeire egyaránt tekintettel. Természetesen 48-ra már ugrásra készen állta a zsidóság, hogy átvegye a hatalmat a pénzügyek, az ipar, a sajtó és az irodalom felett. Hogy idáig juthatott, abban a legfőbb szerepe annak a birtokos nemességnek volt, melynek előjoga volt birtokán menedéket adni a máshol nem szívesen látott zsidóknak, és e jogával élt is, hiszen személyükben ideális segédkezet kapott a szipolyozáshoz. Persze ez a nemesség hozta a 48-as törvényeket is, miközben olyan iskolákban végzett Magyarországon, melyekben a tanári kar már teljesen a szabadkőműves eszmék hatása alatt állt...
48 előtt nem volt lehetséges, hogy Erdélyben román bankok magyar birtokokat felvásárolva román jobbágyoknak parcellázzanak földet, szorgosan elősegítve egy honfoglalást. (ami persze demográfiailag amúgy is erősen meg volt alapozva)
Most nem sorolom tovább, nekem ma nincs akkora ünnepelhetnékem...
------------------------------
Frissítés:
Nem gondoltam volna, hogy épp e napon épp e kampányban anyi fideszes hitványság után (és bizonyára még előtt is...) Orbán Viktort kell megdicsérnem, de muszáj, ő e teljesen demagóg és tragikomikus ünnepet és ünnepi-választási beszédét valami fontos üzenet becsempészésére használta fel, egy korábbi szokását felújítva:
"Orbán Viktor rámutatott, a helyzet nem könnyű, hiszen az ország nagyon rossz állapotban van, beteg és gyenge a teste: "kómába esett a gazdaság, tántorog az állam, a kormányzás az utolsókat rúgja, elborzasztó állapotok az egészségügyben, a közbiztonság megadta magát". Ráadásul - folytatta - a civilizációnk jövője is bizonytalan, a nyugati gazdaság recseg-ropog, újabb válság előérzete nyomasztja a világot. "
Emlékeztet ez a Jobbik tisztességes, de a választók felkészültségéhez mért, óvatos választási programjába becsempészett egyetlen árulkodó bekezdés az Energiapolitika fejezetben (III/4.):
"A történelem során a világpolitikai folyamatok alakulásának egyik meghatározó tényezője volt az egyes emberi közösségeknek az energiahordozók feletti befolyásért
vívott küzdelme. Mára ez különösen kiéleződött, amikor jelenkorunk fosszilis energiatartalékai kimerülőben vannak,
amikor százezrek életét követelő fegyveres konfliktusok gyakran és kiemelten ezekért a nyersanyagforrásokért zajlanak, és amikor az emberiség modern életformája végletesen megterhelte a bioszférát. Az előttünk álló évtizedek legfontosabb
világméretű kérdése, hogy a technikai vívmányainkra épülő modern kultúránk hogyan tartható fenn kifogyóban lévő energiaforrások, növekvő és egyre többet fogyasztó világnépesség, valamint végzetesnek tűnő környezetterhelés mellett. Egyes kutatók szerint a fenntartható növekedés helyett inkább már a fenntartható csökkenés a valódi kérdés, de a politika ezt még nem meri közölni az emberekkel."
Ennyit lehet mondani választás előtt, szavazókat nem elriasztva. OV becsületét menti némileg a sok tisztességtelen húzás után, hogy azért szól, nyilvánosan is. Akinek füle van, hallja meg.
Talán most megbukik a szabadkőművesek műve, ha Petőfi ma élne, talán antiglobalista, antiliberális lenne. (Királypárti???) :-)
2010. március 9.
Hé, Slota! Idesüss, mi is tudunk ám bunkók lenni...
A Barikád szerint:
A himnuszt is tőlünk lopták a szlovákok!
Azt már eddig is tudtuk, hogy a haza nélküli szlovák nép a magyarok földjén lakik, a magyarok címerét használja átszínezve, s most döbbenetes dologra hívta fel figyelmünket egy zenebarát olvasónk: a szlovák himnusz Bartók Béla egyik zongoradarabjának átirata.
Aki jártas történelmi segédtudományokban, tudja: a heraldika, vagyis a címertan szigorú szabályokon alapul. Az egyik ilyen szabály, ha egy család/ország egy másik család/ország címeréből átvesz egy elemet, az a behódolást jelenti.
Igen, BEHÓDOLÁS.
A himnusz? Arról ne is beszéljünk... Ennyire tellett.
Mi azért köszönjük az elismerést!"
Szomorú látni, hogy a Jobbik hivatalos médiumának egyelőre ennyire telik, hogy bemutassa, milyen, amikor magyarok Slotát utánoznak...
A teljesen minden konkrét ok nélküli, alapvetően az összes szlovákot (gondolom , máskor mást) becsmérlő kifejezések, ("a haza nélküli szlovák nép")
esztelenül igyekszik igazolni pl. Fico állításait, hogy a Jobbik egy soviniszta párt. Teljesen primitív alakok frusztrált károkozása, én az ilyeneket szívesen kikölcsönözném Slotának, vissza se kell adni, oda valók. Egy kormányzati szerepre készülő párt hivatalos lapjának elektronikus nyitólapján ez a profizmus óriási hiányosságainak jele. Én a kurucinfón se szívesen látok ilyet, de arra mondhatjuk, hogy független.
A sztori forrását eredetiben kicsit alaposabban láthatjuk itt, konkrétabb infókkal:
"Hazafiassagi torveny: A szlovák himnuszt egy magyar népdal dallamára éneklik"
Nem vagyok zeneértő, de simán meggyőző a hangzás alapján, hogy egy felvidéki népdal, inkább mondanám szlávosnak, bár persze a magyar és az együttélő népek népi kultúrája nagyon hatott egymásra. Hogy Bartók is begyűjtötte, az nem gond, Bartók születésekor már szlovák nemzetébresztők ( sok rosszat tudunk róluk, valóban) már a mai szöveggel énekelték mint himnuszesélyes dalt.
Vona most helyezte kilátásba, hogy a Jobbik listáin eddig nem Jobbikos elkötelezettségűként ismert szakemberek is megjelennek majd. Szeretném, ha a Kárpát-medence együttélő népeinek népi kultúráját jól ismerő és TISZTELŐ néprajzosok is bekerülnének e körbe (nem feltétlenül a listára, de a párt szellemi holdudvarába), olyasvalakik, mint mondjuk Andrásfalvy Bertalan.
Hogy a miénkből vett címer a behódolás/összetartozás jele? Nem lehetne ennek ÖRÜLNI, bár most csak csendben és remélni, hogy ez hordoz valamilyen potenciált a jövőre nézve??? És nem kitolni ennek realizálási idejét az ilyen baromkodásokkal? (bár azt hiszem, addig még harcok is várhatnak ránk, de ez a lényegen nem változtat)
Át kellene gondolni, mi az egészséges magyar öntudat és egységes kárpát-medencei magyar nemzetpolitika alapállása, viszonya a szomszédos, illetve együttélő népek, nemzetek LÉTÉHEZ. A kemény, elszánt érdekvédelem, nemzetünk térvesztésének megállítása nem lesz elérhető alantas, frusztrált acsarkodással, a szomszédok bunkóinak utánzásával. Viszont az ottani, a magyarok érdekeinek tisztességes figyelembevételére esetlegesen hajló erők elhallgattatására nagyon is alkalmas lehet. Pedig egy józan magyar nemzetpolitikának az ilyen erőkkel való kapcsolattartás az egyik legfontosabb eszköze lehetne.
Csak egy anekdotaszerű példa: "Partizanyszk"-ban élő szlovák emberrel ismerkedve (15 éve) egy nemzetközi rendezvényen elújságolja, hogy levitte a gyerekeket "a Fővárosba", állatkertbe, vidámparkba. Pozsonyba? - kérdem én. "Á, dehogy, az egy porfészek. Pestre!" Ezeket a nosztalgiákat nem kiirtani kéne belőlük, de az ilyen ostobaságokkal sikerülhet.
A nemzeti cél nem a szomszédok térképről eltüntetése (nem sikerülhet) és nem saját hazafiaink örök gyűlölködésre nevelése irántuk zsidó mintára, ahol a szomszéd a "goj". A cél a magyarság megvédése az igazságtalanságoktól, az eltüntetéstől, de nem az, hogy örökké kétségbevonjuk a szomszédok jogát az állami, nemzeti léthez, a himnuszhoz, bármihez. Ahogy mi is elvárjuk, hogy a szomszédok ne vonják kétségbe állami, nemzeti létünket, ne hamisítsák (gyakran közös) történelmünket, ne nyomják el a (most, már és még) országukban élő magyarságot.
------------------------------
Frissítés:
Közben beugrott, honnan olyan ismerős nekem ez a lopott himnusz! (bevallom, a Barikád hülye cikke előtt talán nem is hallottam még a szlovák himnuszt. Igaz, Besztercebánya árpádsávos címerét már láttam)
Szóval félreismerhetetlenül ugyanennek a, himnuszként szép és ünnepélyes, de olyan tót népdalosan melankólikus dallamnak egy sokkal tüzesebb, lemk-ruszin változata, "majdnem" autentikus előadásban: "Idu domił, idu", Megyek haza, megyek
Ugyanennek egy világzenésebb előadása a több vak énekest is felvonultató lublini lengyel "Drewutnia" zenekartól, akik a tokaji borfesztiválon is felléptek.
Kicsit távolabbi rokonsága szerintem van a szlovák himnusz dallamának az ismert magyar "Indulj el egy úton" kezdetű dallal is, első három hangjuk például megegyezik. De ettől nem tekintem lopásnak.
Frissítés 2.:
Most beszéltem egy csallóközi ismerősömmel, meg a neten is látom, hogy naív felvidéki magyarok közt futótűzként terjed a hír, hogy né mán, ezek tényleg a "Kodálytól" (vagy melyiktől is, anyjuk, ki is volt az, Kodály?) lopták a himnuszt is.
Szerintem van bőven igazságtalan magyerellenesség és elnyomás, meg hisztéria a Felvidéken is, főleg így gazdasági válság idején (felére csökkentette termelését a legnagyobb szlovákiai autógyár, a "Szlovák Gazdasági Csoda" autóipari "csoda" volt, de a 3 nap épp letelt) és hol van ez még a globális összeomlás fokozódás idejére várható eseményektől, amikor szinte biztosan vér fog folyni. (a szinte itt inkább önáltató illedelmességből van, VÉR FOG FOLYNI!)
De a nemzeti érdek azt kívánja, hogy ne birkaként menjünk bele az elkerülhetetlen konfliktusokba, téveszmékkel teletömött aggyal.
Marhaság ezen a himnuszon rugózni, pont ezt nem lopták, Bartók 1881.ben született, a wikipédia szlovák himnuszról szóló angol nyelvű cikkéhez mellékelnek egy (remélem, nem hamis...) 1844-es iratot a későbbi himnusz szövegével, akkor szerezte egy szlovák nemzetébresztő egy Tátra-vidéki népdal dallamára, amely több nép körében is ismert. Sajnos volt alkalma a dalt magyarellenes éllel énekelni már az 1848-49-es Hurban-féle felkelőknek, de erről lásd a következő bejegyzést.
Olyat követeljünk meg a szlovákoktól, ami jogosan nekünk jár, ami az övék, azt ne háborgassuk. Nem olyan ideális kondíciókkal nézünk a nemsokára nagy eséllyel kitörő harcok elébe, legalább felesleges elvárásokat ne keltsünk... Nem fogjuk letörölni a térképről a szomszédokat, az is szép lesz, ha ők nem törlik le a határon túli magyar tömböket. Meg fogják próbálni.
A tegnapi ünnep kapcsán láthattunk egy értékelendő gesztust:
Szlovák értelmiségiek egy csoportja virágokat helyezett el március 15-e alkalmával Petőfi Sándornak a pozsonyi Medikus-kertben álló szobránál.
A következő bejegyzésből kiderül, hogy vagyunk páran, akik Petőfit épp "nem ezért szeretjük" (nem 48-49-es értelmetlen, jakobinus uszító verseiért) és természetesen nem hiszek az ott koszorúzó szlovák értelmiségiek naív elképzeléseiben sem a "szép jövőről a Közös Európában". Ettől függetlenül a gesztus tisztességes és a magyar nemzetpolitikának számolnia kell azzal, hogy elvileg találhat partnereket "odaát" a történelmi konfliktusok tisztességes rendezéséhez. Hogy mikor ad erre alkalmat a történelem, azt nem tudom, de sok múlik a mi hozzáállásunkon, a Barikád által is átvett kocsmai kötekedő, hőzöngő viselkedés nem ebbe az irányba mutat.
március 16.
A himnuszt is tőlünk lopták a szlovákok!
Azt már eddig is tudtuk, hogy a haza nélküli szlovák nép a magyarok földjén lakik, a magyarok címerét használja átszínezve, s most döbbenetes dologra hívta fel figyelmünket egy zenebarát olvasónk: a szlovák himnusz Bartók Béla egyik zongoradarabjának átirata.
Aki jártas történelmi segédtudományokban, tudja: a heraldika, vagyis a címertan szigorú szabályokon alapul. Az egyik ilyen szabály, ha egy család/ország egy másik család/ország címeréből átvesz egy elemet, az a behódolást jelenti.
Igen, BEHÓDOLÁS.
A himnusz? Arról ne is beszéljünk... Ennyire tellett.
Mi azért köszönjük az elismerést!"
Szomorú látni, hogy a Jobbik hivatalos médiumának egyelőre ennyire telik, hogy bemutassa, milyen, amikor magyarok Slotát utánoznak...
A teljesen minden konkrét ok nélküli, alapvetően az összes szlovákot (gondolom , máskor mást) becsmérlő kifejezések, ("a haza nélküli szlovák nép")
esztelenül igyekszik igazolni pl. Fico állításait, hogy a Jobbik egy soviniszta párt. Teljesen primitív alakok frusztrált károkozása, én az ilyeneket szívesen kikölcsönözném Slotának, vissza se kell adni, oda valók. Egy kormányzati szerepre készülő párt hivatalos lapjának elektronikus nyitólapján ez a profizmus óriási hiányosságainak jele. Én a kurucinfón se szívesen látok ilyet, de arra mondhatjuk, hogy független.
A sztori forrását eredetiben kicsit alaposabban láthatjuk itt, konkrétabb infókkal:
"Hazafiassagi torveny: A szlovák himnuszt egy magyar népdal dallamára éneklik"
Nem vagyok zeneértő, de simán meggyőző a hangzás alapján, hogy egy felvidéki népdal, inkább mondanám szlávosnak, bár persze a magyar és az együttélő népek népi kultúrája nagyon hatott egymásra. Hogy Bartók is begyűjtötte, az nem gond, Bartók születésekor már szlovák nemzetébresztők ( sok rosszat tudunk róluk, valóban) már a mai szöveggel énekelték mint himnuszesélyes dalt.
Vona most helyezte kilátásba, hogy a Jobbik listáin eddig nem Jobbikos elkötelezettségűként ismert szakemberek is megjelennek majd. Szeretném, ha a Kárpát-medence együttélő népeinek népi kultúráját jól ismerő és TISZTELŐ néprajzosok is bekerülnének e körbe (nem feltétlenül a listára, de a párt szellemi holdudvarába), olyasvalakik, mint mondjuk Andrásfalvy Bertalan.
Hogy a miénkből vett címer a behódolás/összetartozás jele? Nem lehetne ennek ÖRÜLNI, bár most csak csendben és remélni, hogy ez hordoz valamilyen potenciált a jövőre nézve??? És nem kitolni ennek realizálási idejét az ilyen baromkodásokkal? (bár azt hiszem, addig még harcok is várhatnak ránk, de ez a lényegen nem változtat)
Át kellene gondolni, mi az egészséges magyar öntudat és egységes kárpát-medencei magyar nemzetpolitika alapállása, viszonya a szomszédos, illetve együttélő népek, nemzetek LÉTÉHEZ. A kemény, elszánt érdekvédelem, nemzetünk térvesztésének megállítása nem lesz elérhető alantas, frusztrált acsarkodással, a szomszédok bunkóinak utánzásával. Viszont az ottani, a magyarok érdekeinek tisztességes figyelembevételére esetlegesen hajló erők elhallgattatására nagyon is alkalmas lehet. Pedig egy józan magyar nemzetpolitikának az ilyen erőkkel való kapcsolattartás az egyik legfontosabb eszköze lehetne.
Csak egy anekdotaszerű példa: "Partizanyszk"-ban élő szlovák emberrel ismerkedve (15 éve) egy nemzetközi rendezvényen elújságolja, hogy levitte a gyerekeket "a Fővárosba", állatkertbe, vidámparkba. Pozsonyba? - kérdem én. "Á, dehogy, az egy porfészek. Pestre!" Ezeket a nosztalgiákat nem kiirtani kéne belőlük, de az ilyen ostobaságokkal sikerülhet.
A nemzeti cél nem a szomszédok térképről eltüntetése (nem sikerülhet) és nem saját hazafiaink örök gyűlölködésre nevelése irántuk zsidó mintára, ahol a szomszéd a "goj". A cél a magyarság megvédése az igazságtalanságoktól, az eltüntetéstől, de nem az, hogy örökké kétségbevonjuk a szomszédok jogát az állami, nemzeti léthez, a himnuszhoz, bármihez. Ahogy mi is elvárjuk, hogy a szomszédok ne vonják kétségbe állami, nemzeti létünket, ne hamisítsák (gyakran közös) történelmünket, ne nyomják el a (most, már és még) országukban élő magyarságot.
------------------------------
Frissítés:
Közben beugrott, honnan olyan ismerős nekem ez a lopott himnusz! (bevallom, a Barikád hülye cikke előtt talán nem is hallottam még a szlovák himnuszt. Igaz, Besztercebánya árpádsávos címerét már láttam)
Szóval félreismerhetetlenül ugyanennek a, himnuszként szép és ünnepélyes, de olyan tót népdalosan melankólikus dallamnak egy sokkal tüzesebb, lemk-ruszin változata, "majdnem" autentikus előadásban: "Idu domił, idu", Megyek haza, megyek
Ugyanennek egy világzenésebb előadása a több vak énekest is felvonultató lublini lengyel "Drewutnia" zenekartól, akik a tokaji borfesztiválon is felléptek.
Kicsit távolabbi rokonsága szerintem van a szlovák himnusz dallamának az ismert magyar "Indulj el egy úton" kezdetű dallal is, első három hangjuk például megegyezik. De ettől nem tekintem lopásnak.
Frissítés 2.:
Most beszéltem egy csallóközi ismerősömmel, meg a neten is látom, hogy naív felvidéki magyarok közt futótűzként terjed a hír, hogy né mán, ezek tényleg a "Kodálytól" (vagy melyiktől is, anyjuk, ki is volt az, Kodály?) lopták a himnuszt is.
Szerintem van bőven igazságtalan magyerellenesség és elnyomás, meg hisztéria a Felvidéken is, főleg így gazdasági válság idején (felére csökkentette termelését a legnagyobb szlovákiai autógyár, a "Szlovák Gazdasági Csoda" autóipari "csoda" volt, de a 3 nap épp letelt) és hol van ez még a globális összeomlás fokozódás idejére várható eseményektől, amikor szinte biztosan vér fog folyni. (a szinte itt inkább önáltató illedelmességből van, VÉR FOG FOLYNI!)
De a nemzeti érdek azt kívánja, hogy ne birkaként menjünk bele az elkerülhetetlen konfliktusokba, téveszmékkel teletömött aggyal.
Marhaság ezen a himnuszon rugózni, pont ezt nem lopták, Bartók 1881.ben született, a wikipédia szlovák himnuszról szóló angol nyelvű cikkéhez mellékelnek egy (remélem, nem hamis...) 1844-es iratot a későbbi himnusz szövegével, akkor szerezte egy szlovák nemzetébresztő egy Tátra-vidéki népdal dallamára, amely több nép körében is ismert. Sajnos volt alkalma a dalt magyarellenes éllel énekelni már az 1848-49-es Hurban-féle felkelőknek, de erről lásd a következő bejegyzést.
Olyat követeljünk meg a szlovákoktól, ami jogosan nekünk jár, ami az övék, azt ne háborgassuk. Nem olyan ideális kondíciókkal nézünk a nemsokára nagy eséllyel kitörő harcok elébe, legalább felesleges elvárásokat ne keltsünk... Nem fogjuk letörölni a térképről a szomszédokat, az is szép lesz, ha ők nem törlik le a határon túli magyar tömböket. Meg fogják próbálni.
A tegnapi ünnep kapcsán láthattunk egy értékelendő gesztust:
Szlovák értelmiségiek egy csoportja virágokat helyezett el március 15-e alkalmával Petőfi Sándornak a pozsonyi Medikus-kertben álló szobránál.
A következő bejegyzésből kiderül, hogy vagyunk páran, akik Petőfit épp "nem ezért szeretjük" (nem 48-49-es értelmetlen, jakobinus uszító verseiért) és természetesen nem hiszek az ott koszorúzó szlovák értelmiségiek naív elképzeléseiben sem a "szép jövőről a Közös Európában". Ettől függetlenül a gesztus tisztességes és a magyar nemzetpolitikának számolnia kell azzal, hogy elvileg találhat partnereket "odaát" a történelmi konfliktusok tisztességes rendezéséhez. Hogy mikor ad erre alkalmat a történelem, azt nem tudom, de sok múlik a mi hozzáállásunkon, a Barikád által is átvett kocsmai kötekedő, hőzöngő viselkedés nem ebbe az irányba mutat.
március 16.
2010. február 24.
Az oroszok veszett kutyát szelídítenek - és megtörték a globalizáció gerincét
A kuruc szokásos heveskedésével nem vesz észre valami fontosat:
Eddig tartott: Moszkva is behódolt Tel-Avivnak
"Izrael kész megnemtámadási szerződést kötni Iránnal - írja a RIA Novosztyi című orosz lap. Ez az izraeli kormányfő moszkvai látogatása során derült ki, miután az oroszok megígérték, hogy nem szállítanak Teheránnak S-300-as modern rakétavédelmi rendszert (holott előzőleg ígéretet tettek erre a perzsáknak, akik ki is fizették a több mint egymilliárd dolláros vételár nagy részét).
A hírt Jevgenyij Szatanovszkij, az Izrael és a Közel-Kelet Kutatóintézet elnöke is megerősítette. Elmondta, hogy a tervezett megállapodást Teheránnak is alá kell majd írnia, mert ezzel elejét lehetne venni egy háborúnak. Szerinte a tervezet szövege akár a kubai válság alkalmával aláírt amerikai-szovjet paktum szövegéből is inspirálódhatna.
Úgy látja, nincs rá szükség, hogy az izraeli és az iráni delegáció az aláírás végett találkozzon egymással, mert arra egyidejűleg sor kerülhet a Kreml két külön termében. (Aki tudja, hány szerződést és ENSZ-határozatot tartott be fennállása folyamán Izrael, az azzal is tisztában lehet, mire jó egy ilyen megnemtámadási szerződés - az időhúzáson kívül - a szerk.)
(FN nyomán)"
Ha egy kicsit is gondolkoznának a kurucinfósok, felfoghatnák, hogy az oroszok kb. az egész emberiség, közte a mi túlélésünkért dolgoznak. Egy Irán elleni izraeli támadás akár globális atomháborúba is torkollhatna. A kuruc, vagy a Hegedűs Lóránt féle "HAMASZ" módjára gondolkozók felcserélik a célt az eszközzel. Magyar szemmel Izrael esetleges "tengerbe szorítása" a lehető legkárosabb, elkerülendő, hiszen akkor nem kis részben hozzánk menekülnének, akárcsak sok szempontból elődeik, a keresztes lovagok, hasonló államalapítási céllal.
Az erőforráskorlátokba ütköző, összedőlő növekedéselvű globalizáció korának egyik legfőbb kérdése, hogy az erőforrásszegény jövőbe való kegyetlenül nehéz átmenet során sikerül-e elkerülnünk az atomháborút. Az atomfegyverrel rendező latorállamok közül az egyetlen igazán veszélyes Izrael, hiszen neki van félhivatalosan közzétett doktrínája, a Sámson-opció, amelynek lényege, hogy az ön- és közveszélyes cionisták alig várják, hogy bosszút álhassanak a világon a sok gaztettért, amit a zsidók elkövettek ellene. Igen, a bűnös szeretné megbüntetni az áldozatot és ehhez van valahányszáz atomtöltete. Elképesztő, ahogy egy ilyen irracionális identitáson alapuló ilyen irracionális nemzeti mozgalom ilyen rész-racionalitással szert tett őrült vágya végrehajtásának eszközére.
Képesek voltak csak azért látszatra szekularizálni társadalmuk egy részét, hogy azok fiai modern egyetemeken kifejleszthessék az atomfizikát és az atombombát, amit legfundamentalistább, nem szekuláris őrültjeik kezébe adtak...
Moshe Dayan, egykori izraeli védelmi és külügyminiszter fogalmazta meg a programot, hogy Izraelnek Veszett Kutya-államként kell viselkednie. Mit mondjunk, a tervet sikeresen végrehajtották.
Ezt a veszett, atomfogú és karmú kutyát próbálják most az oroszok megfékezni, megszelídíteni, mert agyonlőni, ahogy egy átlagosabb veszett kutyának dukálna, (és erről ábrándoznak a kurucinfósok is ), az adott helyzetben nem tanácsos.
Mindannyiunk érdekében: Sok sikert!
A FFEK honlapján közzétették Greer fődruida egyik friss blogbejegyzésének magyar fordítását az USA Birodalma lehanyatlásáról:
J. M. Greer: Amerika alászállása
Greer írásainak zöméhez hasonlóan kötelező olvasmány. Egyik érdekes megjegyzése arra vonatkozik, hogy épp az oroszok putyini fordulatához köthető a globalizáció trendjének megtörése:
"Nagyon sok elemzőnek elkerülte a figyelmét, hogy lassan lejár a multinacionális társaságok korszaka. E téren a döntő csatát Oroszország vívta meg, és mikor Putyin a nyugatról pénzelt oligarchákat megsemmisítve visszavette az ellenőrzést az ország energiakészlete felett, abban az orosz drámai érzék diadalmaskodott."
Nem akarok túlzásba, nyalizásba esni, főleg, hogy egy közeli nagy ország, konkrétan az oroszok számunkra az általam is hangoztatott jelentős érdekközösség, együttműködési potenciál mellett azért veszélyeket is jelent, mint történelmünk nem egyszer bebizonyította, de az orosz idealisták által országuknak tulajdonított "Küldetés" e két téren beigazolódni látszik.
A siker bizonytalan, de a globális válság örvénylő folyóján sodródva az orosz hozzáállás racionálisnak tűnik.
Eddig tartott: Moszkva is behódolt Tel-Avivnak
"Izrael kész megnemtámadási szerződést kötni Iránnal - írja a RIA Novosztyi című orosz lap. Ez az izraeli kormányfő moszkvai látogatása során derült ki, miután az oroszok megígérték, hogy nem szállítanak Teheránnak S-300-as modern rakétavédelmi rendszert (holott előzőleg ígéretet tettek erre a perzsáknak, akik ki is fizették a több mint egymilliárd dolláros vételár nagy részét).
A hírt Jevgenyij Szatanovszkij, az Izrael és a Közel-Kelet Kutatóintézet elnöke is megerősítette. Elmondta, hogy a tervezett megállapodást Teheránnak is alá kell majd írnia, mert ezzel elejét lehetne venni egy háborúnak. Szerinte a tervezet szövege akár a kubai válság alkalmával aláírt amerikai-szovjet paktum szövegéből is inspirálódhatna.
Úgy látja, nincs rá szükség, hogy az izraeli és az iráni delegáció az aláírás végett találkozzon egymással, mert arra egyidejűleg sor kerülhet a Kreml két külön termében. (Aki tudja, hány szerződést és ENSZ-határozatot tartott be fennállása folyamán Izrael, az azzal is tisztában lehet, mire jó egy ilyen megnemtámadási szerződés - az időhúzáson kívül - a szerk.)
(FN nyomán)"
Ha egy kicsit is gondolkoznának a kurucinfósok, felfoghatnák, hogy az oroszok kb. az egész emberiség, közte a mi túlélésünkért dolgoznak. Egy Irán elleni izraeli támadás akár globális atomháborúba is torkollhatna. A kuruc, vagy a Hegedűs Lóránt féle "HAMASZ" módjára gondolkozók felcserélik a célt az eszközzel. Magyar szemmel Izrael esetleges "tengerbe szorítása" a lehető legkárosabb, elkerülendő, hiszen akkor nem kis részben hozzánk menekülnének, akárcsak sok szempontból elődeik, a keresztes lovagok, hasonló államalapítási céllal.
Az erőforráskorlátokba ütköző, összedőlő növekedéselvű globalizáció korának egyik legfőbb kérdése, hogy az erőforrásszegény jövőbe való kegyetlenül nehéz átmenet során sikerül-e elkerülnünk az atomháborút. Az atomfegyverrel rendező latorállamok közül az egyetlen igazán veszélyes Izrael, hiszen neki van félhivatalosan közzétett doktrínája, a Sámson-opció, amelynek lényege, hogy az ön- és közveszélyes cionisták alig várják, hogy bosszút álhassanak a világon a sok gaztettért, amit a zsidók elkövettek ellene. Igen, a bűnös szeretné megbüntetni az áldozatot és ehhez van valahányszáz atomtöltete. Elképesztő, ahogy egy ilyen irracionális identitáson alapuló ilyen irracionális nemzeti mozgalom ilyen rész-racionalitással szert tett őrült vágya végrehajtásának eszközére.
Képesek voltak csak azért látszatra szekularizálni társadalmuk egy részét, hogy azok fiai modern egyetemeken kifejleszthessék az atomfizikát és az atombombát, amit legfundamentalistább, nem szekuláris őrültjeik kezébe adtak...
Moshe Dayan, egykori izraeli védelmi és külügyminiszter fogalmazta meg a programot, hogy Izraelnek Veszett Kutya-államként kell viselkednie. Mit mondjunk, a tervet sikeresen végrehajtották.
Ezt a veszett, atomfogú és karmú kutyát próbálják most az oroszok megfékezni, megszelídíteni, mert agyonlőni, ahogy egy átlagosabb veszett kutyának dukálna, (és erről ábrándoznak a kurucinfósok is ), az adott helyzetben nem tanácsos.
Mindannyiunk érdekében: Sok sikert!
A FFEK honlapján közzétették Greer fődruida egyik friss blogbejegyzésének magyar fordítását az USA Birodalma lehanyatlásáról:
J. M. Greer: Amerika alászállása
Greer írásainak zöméhez hasonlóan kötelező olvasmány. Egyik érdekes megjegyzése arra vonatkozik, hogy épp az oroszok putyini fordulatához köthető a globalizáció trendjének megtörése:
"Nagyon sok elemzőnek elkerülte a figyelmét, hogy lassan lejár a multinacionális társaságok korszaka. E téren a döntő csatát Oroszország vívta meg, és mikor Putyin a nyugatról pénzelt oligarchákat megsemmisítve visszavette az ellenőrzést az ország energiakészlete felett, abban az orosz drámai érzék diadalmaskodott."
Nem akarok túlzásba, nyalizásba esni, főleg, hogy egy közeli nagy ország, konkrétan az oroszok számunkra az általam is hangoztatott jelentős érdekközösség, együttműködési potenciál mellett azért veszélyeket is jelent, mint történelmünk nem egyszer bebizonyította, de az orosz idealisták által országuknak tulajdonított "Küldetés" e két téren beigazolódni látszik.
A siker bizonytalan, de a globális válság örvénylő folyóján sodródva az orosz hozzáállás racionálisnak tűnik.
2010. február 9.
Közép-Európa Moszkva felé fordul
Orbán Viktor Oroszország felé fordul?
"Ján Čarnogurský korábbi szlovák miniszterelnök egy roppant érdekes írást jegyzett be saját internetes blogjába. Úgy véli, Orbán Viktor változtatott Oroszországhoz fűződő negatív kapcsolatán, és így - szinte biztosra vehető választási győzelme esetén - már egy nagyhatalom sem ellenzi majd, ha Magyarország támogatja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit."
"Az egyetlen nagyhatalom, mely valóban ellenállást tudna tanúsítani a jövőbeni Orbán-kormány azon igyekezete ellen, ami a területi autonómiák megadására irányulna a környező államokban élő magyarok részére, nem más, mint Oroszország. Mert miért is támogatná Oroszország a Fidesz programjának eme sarkalatos pontját, ha az szóban ellene támad?
Most azonban ez változik. A Fidesz nem fogja Oroszországot bírálni, és így legrosszabb esetben is semleges állásponton maradhat a Fidesz követeléseivel szemben, hiszen ezek közvetett módon az orosz érdekekkel is összeegyeztethetők.
Vajon veszi és elemzi ezeket a jeleket a szlovák kormány, és legfőképpen a szlovák Külügyminisztérium? – teszi fel a kérdést írásának végén Ján Čarnogurský. "
Helyben vagyunk. Pontosan ezt mondom és írom évek óta, hogy a közeljövőben (és ez a jövő elkezdődött...) Oroszország tölti be azt a szerepkört, amit Hitler Németországa töltött be a 30-as-40-es években, miszerint a közép-kelet-európai térség civakodó kisállamai mind a térség domináns nagyhatalma felé orientálódnak. Féltékenyen lesik riválisaik minden mozdulatát, hogy ki vágódik be jobban a Gazdánál, ami pár tízezer négyzetkilométert hozhat neki a másik csatlós rovására.
Ahogy én és sokunk felfigyel arra, hogy a románok furamód most készek USA rakétapajzsot telepíteni és a moldáviai kérdés miatt viszonyuk feszült az oroszokkal, tehát ez nekünk egy sansz, úgy az értelmesebb szlovákok is felfigyelnek arra, milyen veszélyes, ha Magyarország közeledik a térség új Führeréhez. Mindenkiben felmerül, kiben reményt keltően, kiben szívbemarkolóan, hogy az egykori bécsi döntések mintájára most lehetnek moszkvai, vagy mondjuk kijevi döntések. Vegyük észre, hogy a szlovákok régóta oroszbarátok, Ukrajna és Magyarország most mozdul a "helyes" irányba, a románok még másképp látják. Simán lehet, hogy ellenségei Basescut nemsokára épp ezen a vonalon fogják támadni, hogy Erdélyt kockáztatja. (magunk közt szólva elég alaptalan vád lenne, sajnos...)
Ettől még javaslom addig ütni a vasat, amíg meleg. Az oroszok hatalma sem tarthat sokáig a világválság mai fokozatát elnézve. Az jogos, hogy a szlovák politikusok nem érezhetik magukat abszolút biztosan birtokon belül a déli határvidéken. Itt még volna mit keresni. Ők is tudják persze, hogy egy területi autonómia minek az előszobája. Tehát nemsokára a saját orrán fog a szlovák kormány Moszkvába csúszni...
(Hogy mit bohóckodik Novák Előd a Szabadság téri szovjet emlékműnél, az rejtély, talán Feketehegyi János - Ján Čarnogurský - megnyugtatására teszi? Értem, hogy bizonyítani szeretne, hogy nem árulta el Budaházy barátját, de ehhez kicsit nagy csalánba vágta az ország szerszámát, ahelyett, hogy rég a színfalak mögött egyeztetnének - ha nem ő, akkor valaki, akinek esze is van - az oroszokkal, hogy katonai tiszteletadás mellett az ő egyetértésükkel kerülhessen az emlékmű egy orosz katonai temetőbe a város szélén. Szép gesztus lehetne a részükről a jó viszonyra törekvés jeleként.)
-----------------------------------------
Frissítés:
Szegedi Csanád nagyon helyesen értékeli, hogy milyen irányba kellene a magyar diplomáciának hasznosítania az ukrajnai fordulatot:
"Porba hullott a globalizmus narancsszínű zászlaja Ukrajnában
A Jobbik Magyarországért Mozgalom az ukrajnai, múlt vasárnap befejeződött elnökválasztás tükrében megállapítja, hogy az elmúlt évek sikertelen, globalista érdekeket szolgáló ukrán politikájának ideje végleg leáldozott.
Az ukrajnai nemzeti kisebbségeket, köztük a számottevő kárpátaljai magyar kisebbséget is cserbenhagyó narancsos ukrán politika eredményezte azt az ukrán tantörvényt, amelynek eredményeként betiltották a magyar nyelvű tankönyveket, valamint 2010-től nem lehet magyar nyelven érettségizni. Juscsenko korábbi ukrán elnök ígéreteivel szemben a mai napig nem hoztak létre magyar járást Kárpátalján és számtalan esetben magyar emlékművek elleni támadások ügyében sem született intézkedés. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Vereckei hágón a mai napig nem állhat méltó emlékműve a hét magyar törzs bejövetelének.
A Jobbik reményét fejezi ki, hogy egy felelős, a térség stabilitását biztosító, a kisebbségek jogait maradéktalanul tiszteletben tartó korszak veszi kezdetét Ukrajnában Janukovics elnök megválasztásával.
Bízunk benne, hogy az új ukrán elnök biztosítani fogja a kárpátaljai magyarságnak a kettős állampolgárság intézményének a lehetőségét és a magyar nyelv szabad használatát. Javasoljuk, hogy szigorú törvényi eszközökkel védjék meg a jövőben a magyar jelképeket, emlékműveket."
Csakhogy nagyon furcsa, hogy az a Jobbik, amelyik felismeri az orosz orientációjú ukrán elnök megválasztásával a kárpátaljai magyar kisebbség ügye számára ESETLEG (jó munkával és szerencsével) megnyíló nemzetközi mozgásteret, és ennek kapcsán ekkora teret szentel a magyar érzékenységet érintő emlékműveknek, épp e napon ennyire érzéketlen a megnyerni kívánt nagyhatalom saját emlékműve iránt...
Döntsük már el, hogy mi a fontos, ki tudunk-e várni még pár hónapot profi háttértárgyalásokhoz, amiken szóba kerülhet a számunkra sértő, de az oroszoknak presztízskérdést jelentő szovjet emlékmű méltó módon méltó helyre kerülése is, meg a kárpátaljai magyarság nem szimbolikus, hanem létkérdései is, vagy mindezt kockáztatjuk azért, hogy valaki bebiztosítsa alelnöki helyét egy kemény magnak pedálozva. Miközben a Jobbik egyik legfőbb, megalapozott érve eddig a Fidesszel szemben épp a korábbi felelőtlen, országháborító fideszes oroszraugatás bírálata volt.
(Az egy külön poén Szegedi nyilatkozatcímében, hogy mi vár a narancsszínű zászlókra...
Jön a Kijevi gyors? :-) )
2010. január 11.
Jobbik-pornó
Igaz, hogy ez a rendszertelen erőforrásválságblog határozottan kezd eljobbikosodni, de most olyan témába botlottam, ami a legszorosabb összefüggésben van olajcsúccsal, globális összeomlással, civilizációs bukással.
Régebb óta mondogatom, hogy amennyiben a fennálló globális világrend mostanában nem dőlne össze, a Jobbik is csak a rendszerkritikus mozgalmak, pártok szokásos sorsára juthatna, tehát vagy közelébe se engedték volna a hatalomnak, a nyilvánosságnak, parlamenti képviseletnek (ez már nem jött össze), vagy éppen hogy odaengednék, esetleg felszalámizva és gyorsan hozzákurvulna a fennálló rendhez.
Mintha az ez utóbbi lehetőség mögött álló, szinte gravitáció-szerű erő, vonzás létezését akarná alátámasztani a Jobbik TV legújabb összeállítása "A Jobbiké az egyetlen életképes gazdasági program" címmel.
"Óriási érdeklődés övezte a Jobbik konferencia-sorozatának utolsó állomását, amelyen ezúttal a gazdaság témakörét járták körül. Az előadásokból kiderült, a gazdaság területén is radikális változásra van szükség, amire egyedül a Jobbik programja nyújt garanciát. Megszorítások nélkül egyedül ez a program képes megoldani a válságot és fejlődő pályára állítani Magyarországot."
A nyilatkozó pártszakértők közül azok az ártalmatlanok, akik inkább kerülik a konkrétumokat, illetve a Z. Kárpát Dánieltől korábban hallottak alapján miatta nem igazán aggódok. (Kivéve egy felvetését, de erre visszatérek) Azonban az utoljára sorra kerülő Lenhardt Balázs kissé esetlenül, de a demagógiagravitációnak meg sem próbálva ellenállni előadja a "szavazz rám, s én üdvözítelek" ősi számát. Nem tudhatom, mennyire teljesít vélt, vagy valós választási taktikai érdek által diktált pártfeladatot, mennyire választási duma ez, remélem, hogy nem gondolja komolyan, mert az lenne a tragikusabb eset. Szintén remélem, illetve inkább feltételezem, hogy Z. Kárpát Dániel tisztában van azzal, hogy az általa felvetett magyar szembemenés a nemzetközi szervezetekkel, EU, NATO, stb. csak egy nagyon speciális helyzetben lehet reális, konkrétan a fennálló globalista világrend döntő megrendülése, lényegében összeomlási folyamatának komoly fázisba jutása esetén és ezt a tényt csak a választási kampány kezdete miatt látja jobbnak nem nagydobra verni. Tekintettel a demagógiát beprogramozó, általános választójogon alapuló népképviseleti rendszer és a ma még uralkodó haladáshit, fogyasztói utópia csapdájára.
Azonban ezzel automatikusan belépett a Jobbik is azoknak a Z. Kárpát Dániel által említett pártoknak a sorába, amelyek a globalizáció "fegyverei", mert ha azt gondoljuk, hogy a Jobbik kénytelen keresztülhazudnia magát a választási sikerig, hogy az országgyűlésben, önkormányzatokban, vagy akár kormányon jót tehessen a nemzettel a kampányban eltitkolt tényleges tudása, világképe alapján, akkor mivel lenne jobb pl. a Fidesznél. Elvileg feltételezhetjük, hogy a Fidesz is alig várja, hogy végre nyerjen és szögreakaszthassa a sok undorító demagógiát, hogy őszintén beszélhessen és kormányozhasson. (elvileg remélem is, hogy egy része kész lesz erre).
Mik hangzanak el konkrétan:
-szembemenni a nemzetközi szervezetekkel, újratárgyalni szerződéseinket, ha kell, kilépni (Z. Kárpát Dániel)
Lenhardt Balázs:
-államadósság újratárgyalása
- keleti piacok felfuttatása
-segélyek megszüntetése, akiknek nem indokolt
-bürokrácia leépítése, mert csak hátráltatja a gazdaság működését
-korrupció, politikusbűnözés felszámolása, ami az ország legnagyobb tartaléka
-multik tényleges adózásra kényszerítése
- magyar kis és középvállalkozások támogatása
-a mezőgazdaság háború előtti súlyának visszaállítása
- turizmus, mint húzóágazat, állami támogatással, nyugati és keleti vendégek
- A Magyar Elme hasznosítása, innováció, kutatás-fejlesztés, ma nem hasznosított szabadalmak !!! (Basszuskulcs!) "Ezzel egy hatalmas fejlődési lehetőség előtt állunk" (Elvtársak!)
- Egyedül a Jobbik képes növekedési pályára állítani az országot megszorítások nélkül, "más forrásokat teremteni". A parlamenti pártok gúzsbakötve táncolnak, mert meg kell felelniük az EU, USA, Világbank, IMF és más mumusok elvárásainak, méghozzá rongyos pár tízmilliárdok miatt. (De majd mi!)
- "Ezzel a fennálló rendszerrel egyedül a Jobbik tud szakítani" (Ahogy vizen járni is csak ő tud.)
Ha csak az elhangzottakat vesszem alapul, a Jobbik máris beállt az igérgető pártok sorába, máris fősodor, demagóg, "szalonképes". Már nyugodtan be lehetne engedni a hatalom sáncai közé, olyan mint a többi. Ha komolyan gondolnák és minden lényegeset elmondtak "programjukról", az nem ér egy rakás szart, kiemelt tekintettel a szar helyreálló mezőgazdasági értékére a fosszilis erőforrásalapú műtrágyák utáni korban.
Miért lenne teljesen esélytelen ez a "program" (ha tényleg nincs semmi fontos, amit elfelejtettek címszavakban bemutatni) amennyiben a globalista rend, a növekedéselvű gazdaság kiheverné mai válságát és tartósan fennmaradna?
Azért, mert definíció szerint a globalizáció elől semmilyen ország nem térhet ki. A legnagyobb fokú autonómiára olyan országoknak van esélye, amelyek komoly energiahordozó exportkapacitással rendelkeznek és ez párosul a szerencsés történelmi adottsággal, hogy politikai, katonai függetlenségüket meg tudták őrizni, vagy el tudták nyerni. Azonban ezek között is azok járnak jobban, akik önként és dalolva szövetségesei a Globális Birodalomnak, illetve székhelyországának, az USÁ-nak, mint pl. Szaud-Arábia, vagy Norvégia. Norvégia megtehette, hogy nem lépett be az EU-ba, mi nem térhettünk ki a dolog elől. (de a NATO-nak Norvégia is tagja)
Hogy mi várna ránk, amennyiben a Jobbik, vagy bárki "idő előtt" szeretne kilépni a globalista rendszerből, azt jól mutatják azok az olajkitermelő országok, amelyek ilyen, antiglobalista, USA-ellenes, Izrael-ellenes stb. kormányzatok vezetésével próbálnak a világrendszer féhatalmával dacolni. Egyrészt törvényszerűen olyan szövetségi rendszerekbe kényszerülnek, melyek vezető hatalmai maguk sem menekülhetnek a globalizáció törvényszerűségei elől, csak alternatívaként magukat kínálják a globalizáció vezető hatalmaiként az USA trónfosztásával egyedül vagy többpólusú rendszerként(Kína, oroszok). Másrészt a globális fogyasztói modell tömegvonzása miatt saját polgáraik nagy tömegeinek lázadásával kell számolniuk, ami törvényszerűen elnyomó rezsimekké teszi őket, lásd Irán, Venezuela. Amíg a növekedéselvű, fogyasztói modell életképesnek tűnik, amíg a TV-ben nyugati fogyasztók kényelme, habzsolása látszik, addig a saját antiglobalista elitjeik által a zülléstől megóvni kívánt tömegek nem kérnek ebből a védelemből. A mézesmadzag mellett pedig ott a furkósbot, a nyílt katonai beavatkozás, a demokráciaexport a renitenseknek, vagy pechjükre olajban gazdagoknak, vagy stratégiai szempontból fontosaknak, Irak megszállása, Jugoszlávia bombázása, szeparatistáik támogatása, stb.
Ott a Birodalom kezében a pénzügyi büntetőeszközök arzenálja, tőkekivonás, IMF hitelmegvonás, hitelképességi leminősítés, bármi.
Képzeljük el, hogy egy magyar nemzeti kormány karakánul felveti az adósság újratárgyalást, felülvizsgálja a privatizációs ügyleteket, megadóztatja a multikat és netán kilép a NATO-ból, EU-ból, meg nem enged az IMF diktátumának, miközben még olyan a nemzetközi környezet, hogy elvileg van értelme nyugati és keleti turistákról ábrándozni, mert még van ilyen turisztikai piac, még repkednek a repülők, még a megszokott módon működik a fejlett világ gazdasága.
Szerintem elég lenne néhány heti globalista blokád, pénzügyi-gazdasági bojkott a kis pimasz renitensország ellen, és máris megtörne, kormányt buktatna az a magyar lakosság, amelynek vidéki kistelepülési tagjai tömegesen gyűjtenek aláírást, hogy az ő porfészkükben is legyen már végre diszkont láncüzlet.
Erre a beígért csodára a Jobbik se képes, A RENDSZERBŐL NEM LEHET KILÉPNI!
A rendszertől ugyan meg lehet szabadulni, de kizárólag annak összeomlása útján és az számunkra befolyásolhatatlan folyamat. Viszont ez a folyamat javában zajlik, a globális rendszer recseg-ropog, mert a növekedés beleütközött határaiba, a véges bolygó erőforráskorlátaiba, konkrétan nagy eséllyel mögöttünk a legkritikusabb, legszűkebb keresztmetszetet képező olaj történelmi kitermelési csúcsa.
A Jobbik és bármilyen hazafias erők történelmi feladata (és hasonló erők feladata más országokban) a társadalom megmentése, vagy legalább annak megkísérlése, a veszteségek minimumra csökkentése a tömegek által nem várt globális összeomlás során, amely visszaadja majd ugyan szuverenitásunkat, de az ilyen áron nem sokaknak kellene, ha lenne választásunk. De az összeomlás terén nincs, csak abban van, hogy tudomásul vesszük-e, hogy a fennálló rendszer, berendezkedés menthetetlen, vagy a reménytelen fenntartására pazaroljuk utolsó erőforrásmorzsáinkat.
Azt belátom, hogy egy ilyen helyzetképpel nyíltan most nem tanácsos a választók elé állni, mert még nincsenek felkészítve rá, hogy elhiggyék, csak megbüntetnék a túl korán őszinte pártot. Lehet, hogy a Jobbik-demagógia mögött kizárólag ez a megfontolás áll, illetve értelmesebb vezetőikből biztosan ezt nézem ki.
Azonban így a gazdasági "program" eddig látott (vázlatos) üzenete menthetetlenül hazug, félrevezető. A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk, nyilvánvaló, hogy amikor a tömegek is látják, hogy a tét már nem valami "növekedési pályára lépés", hanem az éhhalál elkerülése, akkor nem lesz többé helye demagógiának, csak az időzítés életveszélyesen kényes kérdése, hogy mire marad majd akkor idő.
Korábban arra gondoltam, hogy ennek a helyzetnek, miszerint látszik a Vég, de még nincs elég közel, hogy mindenki lássa, az a fajta csendes munkamegosztás felel meg, hogy a Fidesz viszi a Nyugat és a fogyasztásra vágyó tömegek felé szalonképes (demagógabb, növekedéselvű) vonalat és ezzel kormányt alakít, míg a nemzeti radikális Jobbik (minél erősebb) ellenzékben képviseli a megalkuvásmentes antiglobalista irányt, a kompromisszummentes szuverenitás programját, az önellátó nemzetgazdaság irányzatát.
Most úgy látom, hogy igazából a választásokig mindkettő az elsőre helyezi a hangsúlyt, a Jobbik ugyan retorikában nem kíván a nyugati "mumusoknak" udvarolni, de mit ér ez, ha kénytelenül elkerülhetetlennek látja az udvarlást a fogyasztásra vágyó hazai választóknak, akik kb. ugyanazt képviselik.
Ennyit a nagy globalizátor összeeskövő háttárhatalmakra vonatkozó elméletekről, ilyenek (összeesküvők, titkos társaságok) ugyan hitem szerint nyilvánvalóan léteznek és súlyosbítják bajainkat, de igazából a pusztító trendek legtöbbünk vágyaiban, az emberi természetben gyökereznek. Amíg van hozzá elérhető erőforrás, az emberek a pusztulásba vivő fenntarthatatlan gazdasági növekedés útját járják.
Helyesebben: -juk...
A rendszerből kilépés tisztességes szándékával fellépő párt is egy szinte természeti erő vonzásában kanyarodik vissza szépen a rendszerbe.
Arra most kár vesztegetni a szót, hogy persze a rendszeren belül lehetett volna sokkal nagyobb fokú autonómiát kivívni, mint a dánok, vagy bárki, ez most már nem időszerű, olyan közel a nagy összeomlás és nem véletlen, hogy mifelénk ez nem jött össze, az ilyen trendek változásához hosszabb idő kell.
Továbbra is azt gondolom, hogy van tere értelmes cselekvésnek és a politikai szervezetek közül a Jobbik az egyik legígéretesebb az ország népének megmentése eszközei, keretei között, de hogy valóban hasznát vehessük, ahhoz szerencsésen végig kell mennie a keskeny kötélen a magasban, a szakadék két fele, a túl korai túl őszinteség és a túlzott kompromisszumok, a demagóg elkurvulás között egyensúlyozva.
Emberek, ha nyíltan nem lehet, legalább konspirálva, belül készüljetek a modern civilizáció összeomlására, az ország népének megmentésére! Próbáljatok minél kevesebbet hazudni...
Régebb óta mondogatom, hogy amennyiben a fennálló globális világrend mostanában nem dőlne össze, a Jobbik is csak a rendszerkritikus mozgalmak, pártok szokásos sorsára juthatna, tehát vagy közelébe se engedték volna a hatalomnak, a nyilvánosságnak, parlamenti képviseletnek (ez már nem jött össze), vagy éppen hogy odaengednék, esetleg felszalámizva és gyorsan hozzákurvulna a fennálló rendhez.
Mintha az ez utóbbi lehetőség mögött álló, szinte gravitáció-szerű erő, vonzás létezését akarná alátámasztani a Jobbik TV legújabb összeállítása "A Jobbiké az egyetlen életképes gazdasági program" címmel.
"Óriási érdeklődés övezte a Jobbik konferencia-sorozatának utolsó állomását, amelyen ezúttal a gazdaság témakörét járták körül. Az előadásokból kiderült, a gazdaság területén is radikális változásra van szükség, amire egyedül a Jobbik programja nyújt garanciát. Megszorítások nélkül egyedül ez a program képes megoldani a válságot és fejlődő pályára állítani Magyarországot."
A nyilatkozó pártszakértők közül azok az ártalmatlanok, akik inkább kerülik a konkrétumokat, illetve a Z. Kárpát Dánieltől korábban hallottak alapján miatta nem igazán aggódok. (Kivéve egy felvetését, de erre visszatérek) Azonban az utoljára sorra kerülő Lenhardt Balázs kissé esetlenül, de a demagógiagravitációnak meg sem próbálva ellenállni előadja a "szavazz rám, s én üdvözítelek" ősi számát. Nem tudhatom, mennyire teljesít vélt, vagy valós választási taktikai érdek által diktált pártfeladatot, mennyire választási duma ez, remélem, hogy nem gondolja komolyan, mert az lenne a tragikusabb eset. Szintén remélem, illetve inkább feltételezem, hogy Z. Kárpát Dániel tisztában van azzal, hogy az általa felvetett magyar szembemenés a nemzetközi szervezetekkel, EU, NATO, stb. csak egy nagyon speciális helyzetben lehet reális, konkrétan a fennálló globalista világrend döntő megrendülése, lényegében összeomlási folyamatának komoly fázisba jutása esetén és ezt a tényt csak a választási kampány kezdete miatt látja jobbnak nem nagydobra verni. Tekintettel a demagógiát beprogramozó, általános választójogon alapuló népképviseleti rendszer és a ma még uralkodó haladáshit, fogyasztói utópia csapdájára.
Azonban ezzel automatikusan belépett a Jobbik is azoknak a Z. Kárpát Dániel által említett pártoknak a sorába, amelyek a globalizáció "fegyverei", mert ha azt gondoljuk, hogy a Jobbik kénytelen keresztülhazudnia magát a választási sikerig, hogy az országgyűlésben, önkormányzatokban, vagy akár kormányon jót tehessen a nemzettel a kampányban eltitkolt tényleges tudása, világképe alapján, akkor mivel lenne jobb pl. a Fidesznél. Elvileg feltételezhetjük, hogy a Fidesz is alig várja, hogy végre nyerjen és szögreakaszthassa a sok undorító demagógiát, hogy őszintén beszélhessen és kormányozhasson. (elvileg remélem is, hogy egy része kész lesz erre).
Mik hangzanak el konkrétan:
-szembemenni a nemzetközi szervezetekkel, újratárgyalni szerződéseinket, ha kell, kilépni (Z. Kárpát Dániel)
Lenhardt Balázs:
-államadósság újratárgyalása
- keleti piacok felfuttatása
-segélyek megszüntetése, akiknek nem indokolt
-bürokrácia leépítése, mert csak hátráltatja a gazdaság működését
-korrupció, politikusbűnözés felszámolása, ami az ország legnagyobb tartaléka
-multik tényleges adózásra kényszerítése
- magyar kis és középvállalkozások támogatása
-a mezőgazdaság háború előtti súlyának visszaállítása
- turizmus, mint húzóágazat, állami támogatással, nyugati és keleti vendégek
- A Magyar Elme hasznosítása, innováció, kutatás-fejlesztés, ma nem hasznosított szabadalmak !!! (Basszuskulcs!) "Ezzel egy hatalmas fejlődési lehetőség előtt állunk" (Elvtársak!)
- Egyedül a Jobbik képes növekedési pályára állítani az országot megszorítások nélkül, "más forrásokat teremteni". A parlamenti pártok gúzsbakötve táncolnak, mert meg kell felelniük az EU, USA, Világbank, IMF és más mumusok elvárásainak, méghozzá rongyos pár tízmilliárdok miatt. (De majd mi!)
- "Ezzel a fennálló rendszerrel egyedül a Jobbik tud szakítani" (Ahogy vizen járni is csak ő tud.)
Ha csak az elhangzottakat vesszem alapul, a Jobbik máris beállt az igérgető pártok sorába, máris fősodor, demagóg, "szalonképes". Már nyugodtan be lehetne engedni a hatalom sáncai közé, olyan mint a többi. Ha komolyan gondolnák és minden lényegeset elmondtak "programjukról", az nem ér egy rakás szart, kiemelt tekintettel a szar helyreálló mezőgazdasági értékére a fosszilis erőforrásalapú műtrágyák utáni korban.
Miért lenne teljesen esélytelen ez a "program" (ha tényleg nincs semmi fontos, amit elfelejtettek címszavakban bemutatni) amennyiben a globalista rend, a növekedéselvű gazdaság kiheverné mai válságát és tartósan fennmaradna?
Azért, mert definíció szerint a globalizáció elől semmilyen ország nem térhet ki. A legnagyobb fokú autonómiára olyan országoknak van esélye, amelyek komoly energiahordozó exportkapacitással rendelkeznek és ez párosul a szerencsés történelmi adottsággal, hogy politikai, katonai függetlenségüket meg tudták őrizni, vagy el tudták nyerni. Azonban ezek között is azok járnak jobban, akik önként és dalolva szövetségesei a Globális Birodalomnak, illetve székhelyországának, az USÁ-nak, mint pl. Szaud-Arábia, vagy Norvégia. Norvégia megtehette, hogy nem lépett be az EU-ba, mi nem térhettünk ki a dolog elől. (de a NATO-nak Norvégia is tagja)
Hogy mi várna ránk, amennyiben a Jobbik, vagy bárki "idő előtt" szeretne kilépni a globalista rendszerből, azt jól mutatják azok az olajkitermelő országok, amelyek ilyen, antiglobalista, USA-ellenes, Izrael-ellenes stb. kormányzatok vezetésével próbálnak a világrendszer féhatalmával dacolni. Egyrészt törvényszerűen olyan szövetségi rendszerekbe kényszerülnek, melyek vezető hatalmai maguk sem menekülhetnek a globalizáció törvényszerűségei elől, csak alternatívaként magukat kínálják a globalizáció vezető hatalmaiként az USA trónfosztásával egyedül vagy többpólusú rendszerként(Kína, oroszok). Másrészt a globális fogyasztói modell tömegvonzása miatt saját polgáraik nagy tömegeinek lázadásával kell számolniuk, ami törvényszerűen elnyomó rezsimekké teszi őket, lásd Irán, Venezuela. Amíg a növekedéselvű, fogyasztói modell életképesnek tűnik, amíg a TV-ben nyugati fogyasztók kényelme, habzsolása látszik, addig a saját antiglobalista elitjeik által a zülléstől megóvni kívánt tömegek nem kérnek ebből a védelemből. A mézesmadzag mellett pedig ott a furkósbot, a nyílt katonai beavatkozás, a demokráciaexport a renitenseknek, vagy pechjükre olajban gazdagoknak, vagy stratégiai szempontból fontosaknak, Irak megszállása, Jugoszlávia bombázása, szeparatistáik támogatása, stb.
Ott a Birodalom kezében a pénzügyi büntetőeszközök arzenálja, tőkekivonás, IMF hitelmegvonás, hitelképességi leminősítés, bármi.
Képzeljük el, hogy egy magyar nemzeti kormány karakánul felveti az adósság újratárgyalást, felülvizsgálja a privatizációs ügyleteket, megadóztatja a multikat és netán kilép a NATO-ból, EU-ból, meg nem enged az IMF diktátumának, miközben még olyan a nemzetközi környezet, hogy elvileg van értelme nyugati és keleti turistákról ábrándozni, mert még van ilyen turisztikai piac, még repkednek a repülők, még a megszokott módon működik a fejlett világ gazdasága.
Szerintem elég lenne néhány heti globalista blokád, pénzügyi-gazdasági bojkott a kis pimasz renitensország ellen, és máris megtörne, kormányt buktatna az a magyar lakosság, amelynek vidéki kistelepülési tagjai tömegesen gyűjtenek aláírást, hogy az ő porfészkükben is legyen már végre diszkont láncüzlet.
Erre a beígért csodára a Jobbik se képes, A RENDSZERBŐL NEM LEHET KILÉPNI!
A rendszertől ugyan meg lehet szabadulni, de kizárólag annak összeomlása útján és az számunkra befolyásolhatatlan folyamat. Viszont ez a folyamat javában zajlik, a globális rendszer recseg-ropog, mert a növekedés beleütközött határaiba, a véges bolygó erőforráskorlátaiba, konkrétan nagy eséllyel mögöttünk a legkritikusabb, legszűkebb keresztmetszetet képező olaj történelmi kitermelési csúcsa.
A Jobbik és bármilyen hazafias erők történelmi feladata (és hasonló erők feladata más országokban) a társadalom megmentése, vagy legalább annak megkísérlése, a veszteségek minimumra csökkentése a tömegek által nem várt globális összeomlás során, amely visszaadja majd ugyan szuverenitásunkat, de az ilyen áron nem sokaknak kellene, ha lenne választásunk. De az összeomlás terén nincs, csak abban van, hogy tudomásul vesszük-e, hogy a fennálló rendszer, berendezkedés menthetetlen, vagy a reménytelen fenntartására pazaroljuk utolsó erőforrásmorzsáinkat.
Azt belátom, hogy egy ilyen helyzetképpel nyíltan most nem tanácsos a választók elé állni, mert még nincsenek felkészítve rá, hogy elhiggyék, csak megbüntetnék a túl korán őszinte pártot. Lehet, hogy a Jobbik-demagógia mögött kizárólag ez a megfontolás áll, illetve értelmesebb vezetőikből biztosan ezt nézem ki.
Azonban így a gazdasági "program" eddig látott (vázlatos) üzenete menthetetlenül hazug, félrevezető. A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk, nyilvánvaló, hogy amikor a tömegek is látják, hogy a tét már nem valami "növekedési pályára lépés", hanem az éhhalál elkerülése, akkor nem lesz többé helye demagógiának, csak az időzítés életveszélyesen kényes kérdése, hogy mire marad majd akkor idő.
Korábban arra gondoltam, hogy ennek a helyzetnek, miszerint látszik a Vég, de még nincs elég közel, hogy mindenki lássa, az a fajta csendes munkamegosztás felel meg, hogy a Fidesz viszi a Nyugat és a fogyasztásra vágyó tömegek felé szalonképes (demagógabb, növekedéselvű) vonalat és ezzel kormányt alakít, míg a nemzeti radikális Jobbik (minél erősebb) ellenzékben képviseli a megalkuvásmentes antiglobalista irányt, a kompromisszummentes szuverenitás programját, az önellátó nemzetgazdaság irányzatát.
Most úgy látom, hogy igazából a választásokig mindkettő az elsőre helyezi a hangsúlyt, a Jobbik ugyan retorikában nem kíván a nyugati "mumusoknak" udvarolni, de mit ér ez, ha kénytelenül elkerülhetetlennek látja az udvarlást a fogyasztásra vágyó hazai választóknak, akik kb. ugyanazt képviselik.
Ennyit a nagy globalizátor összeeskövő háttárhatalmakra vonatkozó elméletekről, ilyenek (összeesküvők, titkos társaságok) ugyan hitem szerint nyilvánvalóan léteznek és súlyosbítják bajainkat, de igazából a pusztító trendek legtöbbünk vágyaiban, az emberi természetben gyökereznek. Amíg van hozzá elérhető erőforrás, az emberek a pusztulásba vivő fenntarthatatlan gazdasági növekedés útját járják.
Helyesebben: -juk...
A rendszerből kilépés tisztességes szándékával fellépő párt is egy szinte természeti erő vonzásában kanyarodik vissza szépen a rendszerbe.
Arra most kár vesztegetni a szót, hogy persze a rendszeren belül lehetett volna sokkal nagyobb fokú autonómiát kivívni, mint a dánok, vagy bárki, ez most már nem időszerű, olyan közel a nagy összeomlás és nem véletlen, hogy mifelénk ez nem jött össze, az ilyen trendek változásához hosszabb idő kell.
Továbbra is azt gondolom, hogy van tere értelmes cselekvésnek és a politikai szervezetek közül a Jobbik az egyik legígéretesebb az ország népének megmentése eszközei, keretei között, de hogy valóban hasznát vehessük, ahhoz szerencsésen végig kell mennie a keskeny kötélen a magasban, a szakadék két fele, a túl korai túl őszinteség és a túlzott kompromisszumok, a demagóg elkurvulás között egyensúlyozva.
Emberek, ha nyíltan nem lehet, legalább konspirálva, belül készüljetek a modern civilizáció összeomlására, az ország népének megmentésére! Próbáljatok minél kevesebbet hazudni...
2009. december 21.
A kétharmados prófécia a beteljesülés útján - Bokros-Vona TV-vita???
Vonának annyira igaza volt, hogy a kriptoJobbikos tábor pártjai közé
most a Jobbiknak óriásplakátoló SZDSZ mellé feliratkozik a Jobbiknak
országos TV-vitás szereplési lehetőséget ajánló MDF is!!!
Nyilvános vitára hívja a Jobbik miniszterelnök-jelöltjét Bokros
Lajos.
Nyílt levelében a jobboldali pártot nemzetellenesnek nevezi, melynek
populista demagógiája tönkreteszi az országot.
Bokros Lajos, az MDF kormányfő-jelöltje másfél órás nyilvános vita
keretein belül szeretné bebizonyítani, hogy "a Jobbik szélsőséges
politikája tönkreteszi, elárulja Magyarországot." A Vona Gábornak írt
levelében kifejti, hogy a Jobbik gondolatai és programpontjai –
megvalósulásuk esetén – szegénységbe és szolgaságba taszítanák a
magyar embereket.
"A Jobbik nemzetellenes, amikor azt mondja, hogy nem kell visszafizetni az
IMF hitelt, amely megmentette hazánkat az államcsődtől. A Jobbik
nemzetellenes, amikor európai parlamenti képviselője metélt
farkincákról írogat, s amikor tagjai cigánybűnözésről beszélnek. A
Jobbik nemzetellenes, amikor nyilvánvaló képtelenségekkel hitegeti,
szédíti az elkeseredett magyar embereket. Önök azzal kampányolnak,
hogy el kell kergetni a multinacionális vállalatokat Magyarországról,
és helyettük a magyar embereket kell helyzetbe hozni" - érvel Bokros.
Az MDF-es politikusnak meggyőződése, hogy a Jobbik populista
demagógiája tönkreteszi Magyarországot, ezért arra kéri, üljenek
asztalhoz, mert egy demokratikus országban az állampolgárok
megérdemlik, hogy korrekt és konkrét érveket és ellenérveket
halljanak. (MTI)
A "hasznos idióta" szerepkör népszerűbb, mint valaha!
Természetesen Vonának ajánlatos alaposan felkészülnie a vitára,
amennyiben a ballib hatalomnak nem lesz annyi esze, hogy lebeszélje
Bokrost a szép tervről.
A metélt farkincákon (amit én azért nem írtam volna Morvai helyében)
az egész ország fog újra teli torokból röhögni, ez nem árthat
semmit. A cigánybűnözés, mint "szégyenbélyeg" emlegetése pedig
sokakat vihet a Jobbik szavazótáborába.
Csak ámulok, hogy ez a Bokros milyen vakon hisz a saját téves
világképében.... Ez nem cinikus szerepjátszó, ez tényleg nem tudja,
melyik bolygón él.
Persze az is lehet, hogy épp fordítva van, mint elsőre régi reflexből
gondolnánk és éppen hogy a bejutásra nem túl esélyes pártú Bokros
igyekszik felcsimpaszkodni a Jobbik ismertségére és népszerűségére,
hogy ezzel lecsippentsen magának a nagy eséllyel második legnagyobb
pártra jutó médiafigyelemből...
Ezért is meg amúgy is ideje beizzítani a jobbikos gazdasági műhelyekben a munkát!
Ja, és majdnem kihagytam: még világszerte ismert külföldi személyiségek is a Jobbiknak kampányolnak, lásd Teli Vizel nagy sikerű látogatását! :-)
most a Jobbiknak óriásplakátoló SZDSZ mellé feliratkozik a Jobbiknak
országos TV-vitás szereplési lehetőséget ajánló MDF is!!!
Nyilvános vitára hívja a Jobbik miniszterelnök-jelöltjét Bokros
Lajos.
Nyílt levelében a jobboldali pártot nemzetellenesnek nevezi, melynek
populista demagógiája tönkreteszi az országot.
Bokros Lajos, az MDF kormányfő-jelöltje másfél órás nyilvános vita
keretein belül szeretné bebizonyítani, hogy "a Jobbik szélsőséges
politikája tönkreteszi, elárulja Magyarországot." A Vona Gábornak írt
levelében kifejti, hogy a Jobbik gondolatai és programpontjai –
megvalósulásuk esetén – szegénységbe és szolgaságba taszítanák a
magyar embereket.
"A Jobbik nemzetellenes, amikor azt mondja, hogy nem kell visszafizetni az
IMF hitelt, amely megmentette hazánkat az államcsődtől. A Jobbik
nemzetellenes, amikor európai parlamenti képviselője metélt
farkincákról írogat, s amikor tagjai cigánybűnözésről beszélnek. A
Jobbik nemzetellenes, amikor nyilvánvaló képtelenségekkel hitegeti,
szédíti az elkeseredett magyar embereket. Önök azzal kampányolnak,
hogy el kell kergetni a multinacionális vállalatokat Magyarországról,
és helyettük a magyar embereket kell helyzetbe hozni" - érvel Bokros.
Az MDF-es politikusnak meggyőződése, hogy a Jobbik populista
demagógiája tönkreteszi Magyarországot, ezért arra kéri, üljenek
asztalhoz, mert egy demokratikus országban az állampolgárok
megérdemlik, hogy korrekt és konkrét érveket és ellenérveket
halljanak. (MTI)
A "hasznos idióta" szerepkör népszerűbb, mint valaha!
Természetesen Vonának ajánlatos alaposan felkészülnie a vitára,
amennyiben a ballib hatalomnak nem lesz annyi esze, hogy lebeszélje
Bokrost a szép tervről.
A metélt farkincákon (amit én azért nem írtam volna Morvai helyében)
az egész ország fog újra teli torokból röhögni, ez nem árthat
semmit. A cigánybűnözés, mint "szégyenbélyeg" emlegetése pedig
sokakat vihet a Jobbik szavazótáborába.
Csak ámulok, hogy ez a Bokros milyen vakon hisz a saját téves
világképében.... Ez nem cinikus szerepjátszó, ez tényleg nem tudja,
melyik bolygón él.
Persze az is lehet, hogy épp fordítva van, mint elsőre régi reflexből
gondolnánk és éppen hogy a bejutásra nem túl esélyes pártú Bokros
igyekszik felcsimpaszkodni a Jobbik ismertségére és népszerűségére,
hogy ezzel lecsippentsen magának a nagy eséllyel második legnagyobb
pártra jutó médiafigyelemből...
Ezért is meg amúgy is ideje beizzítani a jobbikos gazdasági műhelyekben a munkát!
Ja, és majdnem kihagytam: még világszerte ismert külföldi személyiségek is a Jobbiknak kampányolnak, lásd Teli Vizel nagy sikerű látogatását! :-)
2009. december 18.
A strici, mint szerepmodell
Vigyázat, felnőtt tartalom!
Ez a bejegyzés egy hozzászólásként keletkezett Antalffy Tibor honlapjának egyik bejegyzésére. Tibor bá honlapja egyike a figyelemre méltó hazai "világvége" témájú világhálós forrásoknak, bár nemcsak ezzel foglalkozik, a témábavágó rész ez: "A Jövőnk Véget ért!".
A nagy élettapasztalatú szerző lényegretörő bejegyzéscíme szerint: "A szex nem abból áll, hogy a nő arcába spriccelik az ondót"
"De a pornó nem csak az idősebbekre hat ki, akik fiatal korukban nem láthattak pornó felvételeket, de arra a fiatal generációra is, akik gyakorlatilag pornón nőnek fel. Ez az új generáció, szinte kivétel nélkül úgy gondolja, hogy a közösülés végén az kilövellt ondónak a nő arcán van a helye." "Ezzel szemben a 30 feletti férfiaknak ez a lehetőség eszükbe se jut. Úgy gondolják, hogy más az, amit a filmen látnak, és megint más a valós élet. De a pornó dömping a film és a valóság között húzódó vonalat egyre láthatatlanabbá teszi.
Nem csoda, hogy Cindy Gallop, aki egy (a self-described) „érett, tapasztalt, magabiztos, idősödő nő” (saját meghatározása), egy konferencián 4 perces beszédben, saját személyes tapasztalatából merítve, azt állította, hogy a fiatal férfiak szexualitással kapcsolatos gondolatait a pornográfia jelentősen „eltorzította”. Ennek ellensúlyozására hozta létre (MakeLoveNotPorn.com.) honlapját: „szeretkezz – ne pornózz” címen. Ezen két oldalra szerkesztve megtalálható a valóság és a pornóvilág. Természetesen rengeteg hozzászólóval. "
--------------------------------
Ennek a témának nagyobb kapcsolata van az általános lepusztulással, világvégével, mint első ránézésre gondolnánk, tehát nagyon is itt a helye.
Kunstlernek volt korábban egy jó blogbejegyzése arról, amit persze sokan érzünk régóta, hogy a “modern” kor közvélemény- és ízlés(telenség) formálói, a tömeg”kultúra” iparosai úgy nagyjából a második világháború után fokozatosan szakítottak a korábbi konzervatív és ésszerű mintaadási szokással, amelynek lényege volt, hogy az alsóbb néprétegek nem lumpen elemei ösztönösen és tudatoan is a felettük levő társadalmi rétegeket tekintették követendő mintának.
A jólét, erőforrásbőség, a korlátlannak hitt növekedés és korlátlannak hirdetett ”szabadság” korában a háttérhatalmak tudatosan megfordították ezt és züllött, deviáns, bűnöző elemek, szubkultúrák, illetve részben “primitív népek” (a maguk helyén és eredeti viszonyai között nyilván adekvát) szokásait tették meg követendő mintának, a divatcsinálás nagyerejű eszközeivel támogatva, filmek, sajtó, reklámok stb.
Kunstler szerint (aki a “háttérhatalom” kifejezést, meg az "összeesküvéselméleteket" azért görcsösen elutasítja és más baja is van neki, de ez most nem lényeges) a strici lett a fiatal amerikai szuburbia-lakó férfiak szerepmodellje, a maga tetkóival, aranyláncaival, ruházatával, járásával, autója dekorációjával, stb. A “férfi” nevet szerinte az átlag amerikai fiatalember ténylegesen nem is érdemli meg, mert ezzel a divattal mesterségesen infantilis, éretlen állapotban tartják őket.
Ugyanezt láthatjuk a női divatban, viselkedési mintákban is, a ma tömeges csupaszon hagyott has és derék egykor tipikusan kurvák jellemzője volt és még náluk is csak munkaidőben. A tetoválás, piercing, hiányos öltözet primitív népek szokásai voltak, a felsőruházatból szándékosan kilógva hagyott bugyi- és gatyaszél züllött nyomortanyalakóknál fordulhatott csak elő.
Hasonló a helyzet a szexuális aberrációk tömeges modellé tevése terén. A pornóiparnak sikerült elterjesztenie olyan szokásokat, amik eredetileg perverz, beteges egyének, vagy szűk szubkultúrák szokásai voltak, prostituáltaké, homoszexuálisoké, pornószinészeké (munka közben, mert civilben esetleg nem volt ilyenre igénye).
A régebbi korokban is akadtak egyes közegek, amiket aberrált csoportok tudtak meghódítani szubkultúráiknak, ilyenek voltak a nyugati királyi udvarok a reneszénsz és részben a barokk korban, ezenkívül pár meglepő helyen is kivirágozhattak a perverzió melegágyai (pl. egyes kolostorok), de a társadalmi fősodor számára nyíltan propagálhatóvá, sőt lassan már normává csak az erőforrásbőség, a perverz kapitalizmus csúcsrajutása korában válhatott a jelenség.
Az egész emlékeztet pl. Pasolini “Salo” c. filmjére. Meg Róma, meg mindenféle züllött civilizáció bukás előtti kicsapongás-dáridójára.
Aztán jön a túlélők csömöre és vágya (meg lehetősége, illetve kényszere) a “tiszta” élet, az egészséges, egyszerű örömök iránt. (pl. micsoda öröm, hogyha mindennap ehetünk…)
Ez a bejegyzés egy hozzászólásként keletkezett Antalffy Tibor honlapjának egyik bejegyzésére. Tibor bá honlapja egyike a figyelemre méltó hazai "világvége" témájú világhálós forrásoknak, bár nemcsak ezzel foglalkozik, a témábavágó rész ez: "A Jövőnk Véget ért!".
A nagy élettapasztalatú szerző lényegretörő bejegyzéscíme szerint: "A szex nem abból áll, hogy a nő arcába spriccelik az ondót"
"De a pornó nem csak az idősebbekre hat ki, akik fiatal korukban nem láthattak pornó felvételeket, de arra a fiatal generációra is, akik gyakorlatilag pornón nőnek fel. Ez az új generáció, szinte kivétel nélkül úgy gondolja, hogy a közösülés végén az kilövellt ondónak a nő arcán van a helye." "Ezzel szemben a 30 feletti férfiaknak ez a lehetőség eszükbe se jut. Úgy gondolják, hogy más az, amit a filmen látnak, és megint más a valós élet. De a pornó dömping a film és a valóság között húzódó vonalat egyre láthatatlanabbá teszi.
Nem csoda, hogy Cindy Gallop, aki egy (a self-described) „érett, tapasztalt, magabiztos, idősödő nő” (saját meghatározása), egy konferencián 4 perces beszédben, saját személyes tapasztalatából merítve, azt állította, hogy a fiatal férfiak szexualitással kapcsolatos gondolatait a pornográfia jelentősen „eltorzította”. Ennek ellensúlyozására hozta létre (MakeLoveNotPorn.com.) honlapját: „szeretkezz – ne pornózz” címen. Ezen két oldalra szerkesztve megtalálható a valóság és a pornóvilág. Természetesen rengeteg hozzászólóval. "
--------------------------------
Ennek a témának nagyobb kapcsolata van az általános lepusztulással, világvégével, mint első ránézésre gondolnánk, tehát nagyon is itt a helye.
Kunstlernek volt korábban egy jó blogbejegyzése arról, amit persze sokan érzünk régóta, hogy a “modern” kor közvélemény- és ízlés(telenség) formálói, a tömeg”kultúra” iparosai úgy nagyjából a második világháború után fokozatosan szakítottak a korábbi konzervatív és ésszerű mintaadási szokással, amelynek lényege volt, hogy az alsóbb néprétegek nem lumpen elemei ösztönösen és tudatoan is a felettük levő társadalmi rétegeket tekintették követendő mintának.
A jólét, erőforrásbőség, a korlátlannak hitt növekedés és korlátlannak hirdetett ”szabadság” korában a háttérhatalmak tudatosan megfordították ezt és züllött, deviáns, bűnöző elemek, szubkultúrák, illetve részben “primitív népek” (a maguk helyén és eredeti viszonyai között nyilván adekvát) szokásait tették meg követendő mintának, a divatcsinálás nagyerejű eszközeivel támogatva, filmek, sajtó, reklámok stb.
Kunstler szerint (aki a “háttérhatalom” kifejezést, meg az "összeesküvéselméleteket" azért görcsösen elutasítja és más baja is van neki, de ez most nem lényeges) a strici lett a fiatal amerikai szuburbia-lakó férfiak szerepmodellje, a maga tetkóival, aranyláncaival, ruházatával, járásával, autója dekorációjával, stb. A “férfi” nevet szerinte az átlag amerikai fiatalember ténylegesen nem is érdemli meg, mert ezzel a divattal mesterségesen infantilis, éretlen állapotban tartják őket.
Ugyanezt láthatjuk a női divatban, viselkedési mintákban is, a ma tömeges csupaszon hagyott has és derék egykor tipikusan kurvák jellemzője volt és még náluk is csak munkaidőben. A tetoválás, piercing, hiányos öltözet primitív népek szokásai voltak, a felsőruházatból szándékosan kilógva hagyott bugyi- és gatyaszél züllött nyomortanyalakóknál fordulhatott csak elő.
Hasonló a helyzet a szexuális aberrációk tömeges modellé tevése terén. A pornóiparnak sikerült elterjesztenie olyan szokásokat, amik eredetileg perverz, beteges egyének, vagy szűk szubkultúrák szokásai voltak, prostituáltaké, homoszexuálisoké, pornószinészeké (munka közben, mert civilben esetleg nem volt ilyenre igénye).
A régebbi korokban is akadtak egyes közegek, amiket aberrált csoportok tudtak meghódítani szubkultúráiknak, ilyenek voltak a nyugati királyi udvarok a reneszénsz és részben a barokk korban, ezenkívül pár meglepő helyen is kivirágozhattak a perverzió melegágyai (pl. egyes kolostorok), de a társadalmi fősodor számára nyíltan propagálhatóvá, sőt lassan már normává csak az erőforrásbőség, a perverz kapitalizmus csúcsrajutása korában válhatott a jelenség.
Az egész emlékeztet pl. Pasolini “Salo” c. filmjére. Meg Róma, meg mindenféle züllött civilizáció bukás előtti kicsapongás-dáridójára.
Aztán jön a túlélők csömöre és vágya (meg lehetősége, illetve kényszere) a “tiszta” élet, az egészséges, egyszerű örömök iránt. (pl. micsoda öröm, hogyha mindennap ehetünk…)
2009. december 15.
Strasbourgba megy a gárda...
De nem úgy.
Gárda vs. állam: Strasbourgba viszi az ügyet a mozgalom
"A Legfelsőbb Bíróság (LB) - helybenhagyva a Fővárosi Ítélőtábla korábbi jogerős döntését - feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet és Mozgalmat a felülvizsgálati eljárásban kedden kihirdetett határozatával. Ez egyben azt jelenti, hogy a szervezettel kapcsolatban a nyáron hozott döntés marad életben, vagyis a gárda jogilag nem létezik."
"Az Egyesület jogi képviselője jelezte: az Emberi Jogok Európai Bíróságán támadja meg ezt a soha nem látott nemzetközi és belpolitikai nyomás körülményei között született döntést. Hiszünk abban, hogy a nemzetközi precedensjog, mely számtalan alkalommal megváltoztatta az egyes nemzeti hatóságok döntését immár nem csak jogot, hanem igazságot is szolgáltat, és elmarasztalja a társadalom jelentős részének igazságérzetével szembehelyezkedő döntséekért a magyar államot."
Csípjetek belém, ébresszetek fel, de ha tudok olvasni, akkor ez AZ az Európai Bíróság, amelyik nemrég a keresztek levételére utasította az olasz iskolákat és gondolom futószalagon hozza a hasonló felvilágosult multikulti döntéseket.
Hát mindenkinek muszáj 5 perc észnéllevés után azonnal hozzáhülyülnie a kordivathoz???
Először is természetesen nem ismerjük el ennek a "Bíróságnak" a joghatóságát senki felett Európában, még az olaszoknál sem, de nálunk aztán főleg nem!!!
Ha egyszer annak a közegnek, melybe a Magyar Gárda is beletartozik, az az egyik legfontosabb jelszava és alapvető programpontja, hogy Magyarország (legyen) a magyaroké, akkor éppen ebből a közegből nem szaladunk a straszburgi óvónénihez siránkozva, hogy a csúnya másik kölyök a fejünkre szórta a homokot, ha egyszer magyar állampolgárokként valami bajunk van a mai bitorló magyar kormánnyal, akkor saját hatáskörben kell elzavarnunk, amíg lehet és úgy ésszerű, addig parlamentáris eszközökkel. Épp az idegen befolyás ellen harci dobot verő Kurucinfó közli helyeslően, hogy a szuverenitásunkat lépésről lépésre megszüntető EU bíróságához megy a Gárda? Milyen jót röhögnének a markukba az uniós "bírók", hogy ezek a marhák önként jönnek helybe a pofonért. Egy hasonló nemzetközi multikulti háttérhatalmi bíróság már ellenünk ítélt, amikor még a trianoni és párizsi békeszerződéseket is megsértve ellopták tőlünk a szlovákok a Duna vízkészletének zömét és a nemzetközi hajózóutat. Erre a PRECEDENSre hivatkozik a gárdaegyesület agyalágyult jogi képviselője?
Épp ebből a hülye, emberellenes jogvédő dumából van elegünk, abból, hogy a Nemzetközi Közvéleményre, meg mindenféle felvilágosult PC-kódexekre hivatkozva ugatnak bele nyikhaj áljogvédő fedőszervezetek az egyes államok belügyeibe, pl. a minareteket betiltó Svájcéba. Épeszű emberek, pártok és önvédelmi harci szervezetek a saját kezükbe veszik közösségeik, hazájuk bajainak megoldását (a nemzetközi realitásokkal és erőviszonyokkal természetesen számolva, ha lehet, külső szövetségeseket keresve) és céljaik közé tartozik a háttérhatalmakat szolgáló, nemzetrontó nemzetközi álbíróságok bojkottálása, felszámolása.
Remélem, a Gárda keres magának egy új jogi képviselőt.
Gárda vs. állam: Strasbourgba viszi az ügyet a mozgalom
"A Legfelsőbb Bíróság (LB) - helybenhagyva a Fővárosi Ítélőtábla korábbi jogerős döntését - feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet és Mozgalmat a felülvizsgálati eljárásban kedden kihirdetett határozatával. Ez egyben azt jelenti, hogy a szervezettel kapcsolatban a nyáron hozott döntés marad életben, vagyis a gárda jogilag nem létezik."
"Az Egyesület jogi képviselője jelezte: az Emberi Jogok Európai Bíróságán támadja meg ezt a soha nem látott nemzetközi és belpolitikai nyomás körülményei között született döntést. Hiszünk abban, hogy a nemzetközi precedensjog, mely számtalan alkalommal megváltoztatta az egyes nemzeti hatóságok döntését immár nem csak jogot, hanem igazságot is szolgáltat, és elmarasztalja a társadalom jelentős részének igazságérzetével szembehelyezkedő döntséekért a magyar államot."
Csípjetek belém, ébresszetek fel, de ha tudok olvasni, akkor ez AZ az Európai Bíróság, amelyik nemrég a keresztek levételére utasította az olasz iskolákat és gondolom futószalagon hozza a hasonló felvilágosult multikulti döntéseket.
Hát mindenkinek muszáj 5 perc észnéllevés után azonnal hozzáhülyülnie a kordivathoz???
Először is természetesen nem ismerjük el ennek a "Bíróságnak" a joghatóságát senki felett Európában, még az olaszoknál sem, de nálunk aztán főleg nem!!!
Ha egyszer annak a közegnek, melybe a Magyar Gárda is beletartozik, az az egyik legfontosabb jelszava és alapvető programpontja, hogy Magyarország (legyen) a magyaroké, akkor éppen ebből a közegből nem szaladunk a straszburgi óvónénihez siránkozva, hogy a csúnya másik kölyök a fejünkre szórta a homokot, ha egyszer magyar állampolgárokként valami bajunk van a mai bitorló magyar kormánnyal, akkor saját hatáskörben kell elzavarnunk, amíg lehet és úgy ésszerű, addig parlamentáris eszközökkel. Épp az idegen befolyás ellen harci dobot verő Kurucinfó közli helyeslően, hogy a szuverenitásunkat lépésről lépésre megszüntető EU bíróságához megy a Gárda? Milyen jót röhögnének a markukba az uniós "bírók", hogy ezek a marhák önként jönnek helybe a pofonért. Egy hasonló nemzetközi multikulti háttérhatalmi bíróság már ellenünk ítélt, amikor még a trianoni és párizsi békeszerződéseket is megsértve ellopták tőlünk a szlovákok a Duna vízkészletének zömét és a nemzetközi hajózóutat. Erre a PRECEDENSre hivatkozik a gárdaegyesület agyalágyult jogi képviselője?
Épp ebből a hülye, emberellenes jogvédő dumából van elegünk, abból, hogy a Nemzetközi Közvéleményre, meg mindenféle felvilágosult PC-kódexekre hivatkozva ugatnak bele nyikhaj áljogvédő fedőszervezetek az egyes államok belügyeibe, pl. a minareteket betiltó Svájcéba. Épeszű emberek, pártok és önvédelmi harci szervezetek a saját kezükbe veszik közösségeik, hazájuk bajainak megoldását (a nemzetközi realitásokkal és erőviszonyokkal természetesen számolva, ha lehet, külső szövetségeseket keresve) és céljaik közé tartozik a háttérhatalmakat szolgáló, nemzetrontó nemzetközi álbíróságok bojkottálása, felszámolása.
Remélem, a Gárda keres magának egy új jogi képviselőt.
2009. november 30.
Dünnyögj egy új mesét, fasiszta EU-ét
A cím hatásvadász és bizonyára hibás, mert ha jól sejtem, se Mussolini fasiszta, se Hitler náci rendszerében nem voltak az állam hivatalnokai helyből mentesítve a rezsim bíróságainak eljárása alól.
Véletlenül a kurucon Lipusz Zsolt is ezzel a témával foglalkozik, most egyet is értek vele: A Mastrichti szörnyeteg. (nem tervezem, hogy blogom egy Lipusz-figyelővé alakul)
Egyik kedvencem, a Europe2020 honlapján érdekes csemegékre bukkantam.
A "think-tank" és elnöke ugyan nem minden téren "magamfajta", mégis nagyon hasznos. Pl. úgy jósolja és örökíti meg a modern világgazdaság és világpolitikai berendezkedés összeomlását, hogy egy szót sem ejt olajcsúcsról, erőforráskimerülésről, így nem igazán értheti az olvasó, miért is kell mindennek összeomlania. Politikai értékrendjében pedig Biancheri a Newropeans politikai kezdeményezés elnökeként azzal is indokolja az EU demokratizálásának szükségességét, hogy különben "szélsőséges, demagóg erők nyomulhatnának be a politikai légüres térbe", ami naív marhaság. Az ugyan tipikusan a szakadékot két lépéssel átugrani akarók hozzáállása, hogy egyrészt jogosan elutasítja az antidemokratikus maffia-EU bürokratikus szörnyetegét, meg a fennálló fogyasztói társadalom és világgazdaság, illetve politikai rendszer összeomlását elkerülhetetlennek tartja, mégis valami olyan Új Európáról ábrándozik, ahol a mai liberális világdogmák tankönyvii formájukban érvényesülhetnek, mindenki szereti egymást és megtanulja a másik nyelvét, stb. (a szlovák nyelvtörvény ellen nyilván fel kell lépniük ilyen elvekkel) A bevándorlókkal kapcsolatos elképzelésük, a "diszkrimináció tilalma" meg egyenesen marhaság.
De térjünk a lényegre, sajnos fizetős hírlevelük egyik érdekes pontja egybeesik korábbi értékelésemmel a törökök látványos külpolitikai manőverei kapcsán, az ismertetőből ennyi derül ki:
Törökország ébredése: fokozatos távozása a nyugati táborból
Kihasználva a (gazdasági) világrendszer jelenleg zajló válságát, valamint az USA és a domináns Nyugati Rendszer gyengülését, melyen az előző hatalma alapszik, Törökország belekezdett kulcsfontosságú geopolitikai érdekeinek újradefiniálásába. Az új prioritások, melyek készen állnak a 2012-es bevetésre, Ankara legalapvetőbb irányváltásához fognak hozzájárulni az ország 1952-es NATO-csatlakozása óta… (16.oldal)
írnak ugyanitt a nyugati államok elkerülhetetlen államcsődjéről, a várható hiperinflációról és agyonadóztatásról, meg "az amerikai és nyugati fogyasztó, mint a gazdaság motorja" jelenség kimúlásáról, meg arról, hogy ezek szerepét miért nem veheti át a kínai, arab, latin-amerikai fogysztó, miért nem menthető meg a rendszer.
De a legjobb elemzés ingyen, teljes terjedelemben az EU bürokratikus szörnnyé válásáról szól:Európai Bizottság: Tíz katasztrofális év az 1999-es nagy válság óta
Nem részeletezem, érdemes elolvasni, a lényeg, hogy az EU bürokráciája a háttérbe húzódva elhárít minden kísérletet, hogy bárkik ellenőrizhessék, mit művelnek a rájuk bízott hatalmas összegekkel, a Bizottság és az Európai Parlament pedig csak bábszínház.
A legmellbevágóbb részlet számomra az egészben az, amit először nem is akartam elhinni, hogy az EU-hivatalnokok élethosszig tartó mentelmi jogot élveznek az eurokrata döntéshozatalukkal kapcsolatos bírósági eljárásokkal szemben! Ez akkora botrány, hogy enyhén szólva nem értem, miért nem folyik a csapból is ez, beleértve pl. a Jobbik három európai parlamenti képviselőjét. A dolog nem tévedés:
12006E/PRO/36
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Konszolidált változat) - E. Az Európai Közösséget és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv - (36.) Jegyzőkönyv az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről (1965.)
Hivatalos Lap C 321 E , 29/12/2006 o. 0318 - 0324
V. FEJEZET
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TISZTVISELŐI ÉS EGYÉB ALKALMAZOTTAI
12. cikk
Az egyes tagállamok területén a Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai állampolgárságuktól függetlenül:
a) a szerződéseknek az egyfelől a tisztviselők és egyéb alkalmazottak Közösségekkel szemben fennálló felelősségével kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseire, másfelől a Bíróságnak a Közösségek, valamint a közösségi tisztviselők és egyéb alkalmazottak közötti jogvitákkal kapcsolatos hatáskörére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel, hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is beleértve, mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Ez a mentesség hivataluk megszűnését követően is megilleti őket,
Tegyük ezt az összes kenetes, álszent európai demokrácia- átláthatóság- emberekhez közeli döntéshozatal- és hasonló dumák, blablablák és az EU-tagállamokban bevethető EU-csendőrség mellé és előttünk áll az európai történelem legravaszabb zsarnokállam-szörnyetege, amely olyan ügyesen álcázta magát, hogy a leigázottak önként szavazták meg mindenhol saját rabszolga-státuszukat!
Még Morvai Krisztináéktól se hallottam soha erről a vérlázító mentelmi jogról, a törvény előtti egyenlőség e sárbatiprásáról.
Ideje, hogy szóba hozzák!
Véletlenül a kurucon Lipusz Zsolt is ezzel a témával foglalkozik, most egyet is értek vele: A Mastrichti szörnyeteg. (nem tervezem, hogy blogom egy Lipusz-figyelővé alakul)
Egyik kedvencem, a Europe2020 honlapján érdekes csemegékre bukkantam.
A "think-tank" és elnöke ugyan nem minden téren "magamfajta", mégis nagyon hasznos. Pl. úgy jósolja és örökíti meg a modern világgazdaság és világpolitikai berendezkedés összeomlását, hogy egy szót sem ejt olajcsúcsról, erőforráskimerülésről, így nem igazán értheti az olvasó, miért is kell mindennek összeomlania. Politikai értékrendjében pedig Biancheri a Newropeans politikai kezdeményezés elnökeként azzal is indokolja az EU demokratizálásának szükségességét, hogy különben "szélsőséges, demagóg erők nyomulhatnának be a politikai légüres térbe", ami naív marhaság. Az ugyan tipikusan a szakadékot két lépéssel átugrani akarók hozzáállása, hogy egyrészt jogosan elutasítja az antidemokratikus maffia-EU bürokratikus szörnyetegét, meg a fennálló fogyasztói társadalom és világgazdaság, illetve politikai rendszer összeomlását elkerülhetetlennek tartja, mégis valami olyan Új Európáról ábrándozik, ahol a mai liberális világdogmák tankönyvii formájukban érvényesülhetnek, mindenki szereti egymást és megtanulja a másik nyelvét, stb. (a szlovák nyelvtörvény ellen nyilván fel kell lépniük ilyen elvekkel) A bevándorlókkal kapcsolatos elképzelésük, a "diszkrimináció tilalma" meg egyenesen marhaság.
De térjünk a lényegre, sajnos fizetős hírlevelük egyik érdekes pontja egybeesik korábbi értékelésemmel a törökök látványos külpolitikai manőverei kapcsán, az ismertetőből ennyi derül ki:
Törökország ébredése: fokozatos távozása a nyugati táborból
Kihasználva a (gazdasági) világrendszer jelenleg zajló válságát, valamint az USA és a domináns Nyugati Rendszer gyengülését, melyen az előző hatalma alapszik, Törökország belekezdett kulcsfontosságú geopolitikai érdekeinek újradefiniálásába. Az új prioritások, melyek készen állnak a 2012-es bevetésre, Ankara legalapvetőbb irányváltásához fognak hozzájárulni az ország 1952-es NATO-csatlakozása óta… (16.oldal)
írnak ugyanitt a nyugati államok elkerülhetetlen államcsődjéről, a várható hiperinflációról és agyonadóztatásról, meg "az amerikai és nyugati fogyasztó, mint a gazdaság motorja" jelenség kimúlásáról, meg arról, hogy ezek szerepét miért nem veheti át a kínai, arab, latin-amerikai fogysztó, miért nem menthető meg a rendszer.
De a legjobb elemzés ingyen, teljes terjedelemben az EU bürokratikus szörnnyé válásáról szól:Európai Bizottság: Tíz katasztrofális év az 1999-es nagy válság óta
Nem részeletezem, érdemes elolvasni, a lényeg, hogy az EU bürokráciája a háttérbe húzódva elhárít minden kísérletet, hogy bárkik ellenőrizhessék, mit művelnek a rájuk bízott hatalmas összegekkel, a Bizottság és az Európai Parlament pedig csak bábszínház.
A legmellbevágóbb részlet számomra az egészben az, amit először nem is akartam elhinni, hogy az EU-hivatalnokok élethosszig tartó mentelmi jogot élveznek az eurokrata döntéshozatalukkal kapcsolatos bírósági eljárásokkal szemben! Ez akkora botrány, hogy enyhén szólva nem értem, miért nem folyik a csapból is ez, beleértve pl. a Jobbik három európai parlamenti képviselőjét. A dolog nem tévedés:
12006E/PRO/36
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Konszolidált változat) - E. Az Európai Közösséget és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv - (36.) Jegyzőkönyv az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről (1965.)
Hivatalos Lap C 321 E , 29/12/2006 o. 0318 - 0324
V. FEJEZET
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TISZTVISELŐI ÉS EGYÉB ALKALMAZOTTAI
12. cikk
Az egyes tagállamok területén a Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai állampolgárságuktól függetlenül:
a) a szerződéseknek az egyfelől a tisztviselők és egyéb alkalmazottak Közösségekkel szemben fennálló felelősségével kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseire, másfelől a Bíróságnak a Közösségek, valamint a közösségi tisztviselők és egyéb alkalmazottak közötti jogvitákkal kapcsolatos hatáskörére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel, hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is beleértve, mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Ez a mentesség hivataluk megszűnését követően is megilleti őket,
Tegyük ezt az összes kenetes, álszent európai demokrácia- átláthatóság- emberekhez közeli döntéshozatal- és hasonló dumák, blablablák és az EU-tagállamokban bevethető EU-csendőrség mellé és előttünk áll az európai történelem legravaszabb zsarnokállam-szörnyetege, amely olyan ügyesen álcázta magát, hogy a leigázottak önként szavazták meg mindenhol saját rabszolga-státuszukat!
Még Morvai Krisztináéktól se hallottam soha erről a vérlázító mentelmi jogról, a törvény előtti egyenlőség e sárbatiprásáról.
Ideje, hogy szóba hozzák!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)