A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felvilágosodás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felvilágosodás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 26.

Hamis történelem, hamis nemzeti hősök - Petőfi

A sorozat korábbi bejegyzéseiben már jeleztem, hogy szerintem a mai magyar "hazafias" közönség zömének agyába egy olyan hamis történelemkép és nemzettudat van belemosva, indoktrinálva, amelynek hamis eszményei és hamis hősei valójában a hazánk és a világ szétveréséért ügyködő erőket szolgálták.
Nemzetünk hóhérait imádjuk...

Zichy Mihály: Petőfi megdicsőülése

Én nem imádom őket, de sajnos "mi" többnyire igen. Ritka a tisztánlátás és az ilyennel rendelkező keveseknek nem ajánlatos nézeteiket bárhol hangoztatni. 
Petőfi forradalmi verseinek tulajdonképpen folyamatosan él egyfajta kritikája, de szerintem túlzó megbocsátással. Számomra az már nem kérdéses, hogy - legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Most jelent meg a neten egy figyelemreméltó mű Fekete Sándortól, egy saját kifejezésével hajdani sztálinista szerzőtől "Petőfi forradalma" címmel. (Nyomtatásban már korábban)
A szerző ugyan elvileg és gyakorlatilag Petőfi híve, sőt rajongója, műve mégis hosszan tartalmaz olyan részeket, amikkel akaratlanul (?) szinte túllicitál néhol Pezenhoffer Antal felkavaró művének ("A magyar nemzet történelme - A katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe") Petőfire vonatkozó szigorú (de igazságos) bírálatán.
(a XI.kötetben: 
Petőfi Sándor (1823-1849)
Származása, nagysága, lelki betegsége
A gőgös Petőfi nagy jellembeli szégyenvallása
Petőfi és a pénz
Gonoszlelkűség
Bátor volt-e Petőfi?
Hősi halált halt-e Petőfi?)

Fekete a formális mentegetés ellenére minimum kiegészíti Pezenhoffert, de józanul néhol nem is mentegeti hősét.

Ebben akadtam egy izgalmas versrészletre, ami szinte kérdésemre (hogy lehetett-e, volt-e Petőfi szabadkőműves, vagy más titkos felforgató társaság tagja) adott önvallomásnak tűnik:
"Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének."
Maga Fekete Sándor is így kommentálja, talán mindenki értse, ahogy akarja alapon, nekem egész művéből érződik valami kétértelműség, "én közreadom, aztán olvassatok a sorok közt, ha van hozzá szemetek":

"elkezdtem olvasgatni a jórészt kívülről tudott verseket. Mindjárt az első oldalak átlapozgatása után szíven ütött egy régóta ismert, de most szinte megrendítően ható strófa, mely elindította Petőfi-képem változását"

Nehéz is elhinni, hogy egy saját korábbi forradalmiságával leszámoló író kritikátlan lehetne a forradalmiságából kigyógyulás esélyét meg nem kapó, fiatalon meghalt Petőfi vad felforgató dolgaival szemben.

A fenti verset komolyan senki nem tekintheti szó szerint egy betyár dalának, ez bizony maga Petőfi...

Alaposabb történelmi és irodalmi műveltség híján csak e Fekete-műben bukkantam  egy manapság igazán nem agyonhangoztatott tényre, hogy a közismerten "márciusi ifjak" néven szereplő, leginkább Petőfi körül csoportosuló társaság "Fiatal Magyarország" néven is ismert volt, amiről azért az irodalomtörténet tud.

"A Fiatal Magyarország csoport tagjai kezdetben két külön szervezetet alkottak: a Petőfi Sándor körül csoportosuló fiatal írók körét – Jókai Mór, Vajda János, Arany János, Tompa Mihály és mások tartoztak közéjük –, és a Vasvári Pál által vezetett, fiatal jogászokból, egyetemistákból álló kört. E két csoport 1847-ben egyesült, s ettől kezdve jelentős politikai erőt képviseltek. A fiatalok a haladó politikusokat segítették, bátrabb fellépésre ösztönözték. Találkozóhelyük a Pilvax kávéház „klubbá” vált."
De volt szűken mérve egy írógenerációval, kb. 10 évvel korábbi elődszervezeti kezdeményezés is, hasonlóan haladár, felforgató célokkal, eszményekkel:

T. Erdélyi Ilona: A két királyné - Erdélyi János első színdarabja
"A közélet harcai mellett az irodalomban is új szelek fújtak. 1837-ben, A két királyné írásával azonos időben szerveződött ötvenöt fiatal író részvételével az Ifjú Magyarország, amelynek élén Kazinczy Gábor és Erdélyi János állt. A Pozsonyt megjárt Kazinczy Gábor megismerkedett a radikális polgári eszmékkel, köztük az Ifjú Németország gondolataival, és társaival együtt élénk részt kértek a forradalmi ellenzék, mint a rendőri besúgók nevezték őket, kulisszák mögötti harcaiból. Erdélyi 1837 októberében így fogalmazta meg elképzeléseit Kazinczyhoz írott levelében: „Tudod, mi egyszerű elemeire szeretnők venni a világot, hogy ujat alkossunk abból, mint férczszabó ócska dolmányból uj mellényt.” Figyelemreméltó, hogymennyire hasonlóan fogalmazott Petőfi Sándor tíz évvel később, 1847. augusztus 17-én Szatmárból Arany Jánosnak küldött levelében, amikor a „Fiatal Magyarország” célkitűzéseiről szólt."

Konkrétan így:

Petőfi most már az Életképek körül igyekszik csoportosítani a "fiatal Magyarország" íróit, "azon fiatal Magyarországét, amely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni".
A korábbi kezdeményezés "barátságos" közegből merítette még esztétikai hasonlatait is, ha netán nem fognánk fel amúgy is, miben  utaztak, ez útbaigazít:

Az Ifjú Magyarország lapkiadási kísérletei
"Nyaktiló legyen a lap, mi alatt a silányság vérig kínoztassék, habár a revolutiók néhai vadságával is."
Voltak, akik észnél voltak akkor is:
„Végre megszületett a Jeune Hongrie orgánuma!!! A Jeune Hongrie-é, amely eddig csak elkülönözött journal cikkelyekben adá létének jeleit, komolyan kezd mozogni … Oh, hiszen az nagy szégyen és szerencsétlenség is lett volna korunkra nézve, ha miután egy Jeune France és Jeune Allemagne létez, vagyis inkább létezett, nekünk magyarokul ne lett volna egy Jeune Hongrie-nk! És vajon eltalálnák-e a szellemek, s e század mozgalmai kiismerésében jártasabb olvasóink a folyóirat címét? Hogyan ne? Hiszen az alig lehet egyéb, mint ami valósággal: L’ami du peuple! A Népbarát! Igen, tehát itt nyomtatva olvassuk: Kassán sajtó alá menend: Népbarát, táborozások a népérdekek és a mozgalomliteratúra érdekeiben. (Mozgalomliteratúra! táborozások! népérdekek érdekeiben!) Ötvenöt társ egyesületében kiadja Kazinczy Gábor! Bezzeg itt lesz ám, ami lesz! a lesz még a hadd el hadd! Jaj, nektek, korosabbaknak, kik a classicitás becsét ismeritek, nehézségeit csudáljátok, s mindent, ami romanticum nem imádtok. Jaj nektek, kik az íróban fiatalságon és úgynevezett genialitáson kívül még alapos studiumot és alapos tudományt is kívántok! S háromszor és négyszer jaj nektek, kik a literatúra s politicai reformokban lépést akartok haladni, nem sebes vágtatva! Az idő kereke eltiprand benneteket s romjaitokon tartandja diadalmenetét Pantheonába a fiatal literatúra, vezére és hőse, Kazinczy Gábor! et nous verronça.!”– fejezi be cikkét Csató Pál.

A Tizek Társasága, amelyet 1846 márciusában szervez meg Petőfi, több mint demokrata asztaltársaság. Nem ez az első kísérlet a "fiatal Magyarország" megszervezésére. Az első Lovassy László és a pozsonyi országgyűlési fiatalok hősies kezdeményezése volt. Velük kapcsolatban írta Metternich 1837. január 7-én kelt levelében, hogy amint van egy ifjú Olasz-, egy ifjú Francia- és egy ifjú Helvét ország (s tegyük hozzá: Junges Deutschland) van ifjú Magyarország is. Az első kísérletet elfojtotta az önkény. Később Kazinczy Gábor próbálkozását is elgáncsolta a hatalom. De Petőfiéket már csak akadályozni tudta. Magyar írók szövetkezése volt ez, a főkérdésekben egy nézetet valló fiatal írók csoportja. Petőfi, Tompa, Jókai, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Kerényi Frigyes ... "Valamennyien franciák voltunk! – emlékezik vissza e korra némi túlzással Jókai. – Nem olvastunk mást, mint Lamartine-t, Michelet-t, Louis Blanc-ot, Sue-t, Hugo Victor-t, Béranger-t, s ha egy angol vagy német költő kegyelmet nyert előttünk, úgy az Shelley volt és Heine, magok is nemzeteik kitagadottjai, s csak nyelvökre nézve angol és német, de szellemökben franciák. Petőfinél valódi kultusszá fejlődött ki a francia-imádás. Szobája tele volt aggatva nagybecsű kőmetszvényekkel, miket Párizsból hozatott, s azok a 89-iki forradalom férfiai voltak. Danton, Robespierre, Saint-Just, Marat s egy nő, Madame Roland."
Hogy általában mivel foglalkoztak az ilyen "Ifjú" mozgalmak, azt már tudhatjuk, magyarul Drábik fordításából is:

Drábik János: Hogyan lesznek a tények antiszemiták?

A Grand Orient (Nagy Oriens vagy Nagy Kelet) szabadkőművesség a hatalom átvételére készült Olaszországban is. A forradalmat Giuseppe Mazzini szervezte, akinek a mozgalma célkitűzéseiben és módszereiben az illuminátusok működéséhez hasonlított. A hasonlóság oly nagy volt, hogy több kutató is arra a véleményre jutott, hogy az illuminátusok első vezetője, Adam Weishaupt volt az, aki Mazzinit megbízta az illuminátusok irányításával. A kommunista világmozgalom tényleges megalapítójának tekinthető Weishaupt 1830-ban halt meg, amikor Mazzini még csak három éve volt szabadkőműves, de határozottságával és kemény karakterével már kitüntette magát. A két illuminátus vezető igen közel állt egymáshoz, Weishaupt Lucifer követőjének számított, Mazzini pedig ateista volt.
Giuseppe Mazzini 22 éves korában csatlakozott a szabadkőművességhez, amelyet ekkoriban Carbonarinak nevezetek Olaszországban. A Carbonarik 1818-ban készült titkos dokumentuma szerint a mozgalom végső célja Voltaire és a francia forradalom szellemében a katolicizmus és végső soron a kereszténység megsemmisítése. Mazzini idejében a Grand Orient nemcsak behatolt a Carbonari mozgalomba, de át is vette a szabadkőművesség irányítását, és a Carbonarik lettek az olasz szabadkőművesség vezetői. Mazzini háromévi intenzív forradalmi felkészülés után minél több fiatalt igyekezett beszervezni a nagyszabású forradalom végrehajtására. 1831-ben Franciaországba száműzték Olaszországból. 1832-ben ő alapította meg a Fiatal Forradalmárok szervezeteit, amelyek valójában szabadkőműves csoportok voltak, de azzal a megkülönböztető jeggyel, hogy használták az Ifjú vagy Fiatal elnevezést. 1833-ban, amikor a kormány betiltotta, az Ifjú Olaszország mozgalmat, már 60 ezer tagja volt.
A magasrangú szabadkőműves Henry Palmerston, a későbbi brit miniszterelnök segítségével, Mazzini 1835-ben megalapította az Ifjú Európa szervezetet Svájcban. Mazzini a szervezetei bővítését Weishaupt elképzelései szerint folytatta. Az általa alapított Ifjú Szövetségek, mozgalmak, társaságok még azután is létrejöttek és működtek, amikor Mazzini már nem élt. A tengeren túl a szervezetet úgy hívták, hogy az Ifjú Amerika, Nagy-Britanniában Ifjú Anglia, Olaszországban Ifjú Olaszország, Törökországban Ifjú Törökök. Az európai kontinensen, pedig Ifjú Európa volt a nevük. Ezek az ifjú vagy fiatal jelzőt viselő társaságok és szervezetek azokat a radikális elégedetlen fiatalokat tömörítették, akik később beléptek az országukban működő templáros Grand Orient szabadkőműves páholyokba. A skótrítus kimunkált hierarchiája alkalmas volt energiáik megfelelő levezetésére, és tevékenységük kézbentartására.
Valamennyi ilyen ifjú jelzőt viselő szervezetnek a tagjait Európában és a tengeren túlon a Grand Orient szabadkőművesség alaposan felkészítette a felforgató tevékenység folytatására. Ha jött a hívó szó, készen álltak az agitációra, a tüntetésre, sztrájkok szervezésére, felvonulások tartására, hírszerzésre, kémkedésre, robbanószerkezetek előállítására és bevetésére, és adott esetben politikai merényletek elkövetésére is. E szervezetek tagjai anarchistaként és nihilistaként váltak ismertté. Vakmerően vállalták a legveszélyesebb feladatokat is, és ha kellett, robbanóanyagokkal, tőrrel és revolverrel is felvették a küzdelmet a Grand Orient világjobbító céljai érdekében.
Mazzini idején a látszólag irányítás nélküli anarchista fiatalok valójában már igen jól meg voltak szervezve. Volt köztük sok munkás és diák, de a gazdag családok képviselői sem hiányoztak, ahogyan a megfizetett tüntetők sem. Többségüknek semmilyen állása nem volt, mégis költekező módon élt. E fiatalok sérelmeit és célkitűzéseit a szabadkőműves sajtó természetesen nagy terjedelemben publikálta, és ez elősegítette a Grand Orient szabadkőművesség politikai céljainak az átültetését a gyakorlatba. Az ifjú jelzőt viselő szervezetek tagjai tehát olyan jól képzett vagányok, huligánok, profi rendzavarók voltak, akik a templáros, skótrítusú szabadkőműves vezetők kéréseit habozás nélkül teljesítették.
A kábítószerkereskedelem és a pénzhatalom:
"A "Fiatal Szerbia" elnevezésű szabadkőműves - vagy kvázi szabadkőműves - páholy fontos szerepet játszott a Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös ellen végrehajtott szarajevói merénylet előkészítésében és végrehajtásában."
És ezzel a történelmi Magyar Királyság szétverésében, feldarabolásában, de hiszen épp ezt segítette elő a "Fiatal Magyarország" naív és/vagy lelküket a karrierért, sikerért az ördögnek eladó ifjainak mozgalma is...

Heinrich Ede (Pest, 1819 - Milanó, 1885)
Rabláncaitól szabaduló ifjú Magyarország, 1842


"Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!"
(Pest, 1848. március 13.)


"A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik." 
(Marx Károly és Engels Frigyes: A Kommunista Párt kiáltványa, 1848 február)




Még egyszer:

"Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének."

Újra meg újra ingerkedik a névhasonlóság a FIATAL Demokraták Szövetségével is...

Ajánlott olvasmány még: Webster Tarpley: The Palmerston Zoo 
Nem minden részletében értek egyet vele, de az nyilvánvaló, hogy az európai forradalmi mozgalmak az egész 19. században, meg már korábban is (angol és francia forradalmak) meg azután is (bolsevikok, ifjútörökök, Kun Bélák stb.), így az 1848-as (átvert) "Népek Tavasza" is a destabilizálásban, felforgatásban, szétverésben érdekelt nemzetközi  háttérhatalom céljait szolgálták. Helyi végrehajtói pedig vagy naív, élettapasztalat nélküli ifjú balekok, vagy gátlástalan gazemberek, ügynökök voltak. (Az ifjúság félrevezethetősége ügyében lásd Orwell Állatfarmjában a születésük után külön felnevelt kiskutyákat, akikből aztán a terrorgépezet, a Párt Ökle lesz.) Az egyes forradalmi mozgalmak vezetői (mint a mi Kossuthunk is) általában "hivatásos forradalmárok", nemzetközi  ügynökök, akiket otthoni bevetésük előtt, után, vagy két ilyen közben a világ bármely pontjára kiküldhettek egy jó kis felforgatásra. Kossuth amerikai útjának például Tarpley itt némileg más harci feladatokat tulajdonít, mint a Drábik fordításában korábbi bejegyzésemben idézett elmélet, de a lényeg, hogy a nemzetközi szabadkőművesség egyik neves kozmopolita ügynöke volt, és küldetései a demagógiájában annyit hangoztatott szabadságeszmével néha még látszatra se voltak összhangban.

"Képzeljük el Mazzinit egy egyetemes emberi állatkert (vagy emberkert, BCS) igazgatójaként. Mazzini emberkertjében minden etnikai csoportnak van egy pavilonja. Egy rendes állatkertben van egy elefántház, egy majomház, egy alligátor-tó, stb. Mazzini emberkertjében van egy olaszház, egy oroszház, egy magyarház, egy lengyelház, egy amerikai-ház, stb. Sétáljunk végig a pavilonok előtt és határozzuk meg az egyes példányokat:

Az Ifjú Itáliát, mint láttuk, 1831-ben alapították és magához vonzotta Giuseppe Garibaldit, a fiatal tengerészt, meg Louis Napoléont. Nemsokkal később következett az Ifjú lengyelország, vezetői között Lelewel és Worcell forradalmárokkal. Aztán jött az Ifjú Németország, Arnold Ruge által fémjelezve, aki publikált ezt-azt egy zavaros német "vörös republikánustól", Karl Marxtól. Erről az Ifjú Németországoról írt szatirát  Heinrich Heine. 1834-ben Mazzini megalapította az Ifjú Európát olasz, svájci, német, és lengyel tagokkal. Az Ifjú Európát a Népek Szent Szövetségeként emlegették, a Metternich-féle despoták  Szent  Szövetsége ellenzékeként. 1835-re volt egy Ifjú Svájc is. Ugyanebben az évben Mazzini útjára indította az Ifjú Franciaországot. Itt az irányadó Ledru-Rollin volt, aki később belügyminiszter lett Lamartine rövidéletű 1848-as francia Második Köztársaságában. Volt egy Ifjú Korzika is, a maffia.

A század végére lesz Ifjú Argentina (Garibaldi által alapítva), Ifjú Bosznia, Ifjú India, Ifjú Oroszország, Ifjú Örményország, Ifjú Egyiptom, Ifjúcsehek, plusz hasonló csoportosulások Romániában, Magyarországon, Bulgáriában és Görögországban. Mazzini kiemelten érdekelt egy Belgrád által dominált délszláv föderációban, e célből van egy szerb szervezete. Ennek várnia kell majd Mazzini tanítványára, Woodrow Wilson elnökre és az 1919-es Versailles-i békekonferenciára. Egyelőre az Egyesült Államokban egy szabadkőműves csoport  támogatást szervez a rabszolgaságpárti bérpolitikus, Franklin Pierce 1852-es elnökségéhez; ők a Demokrata Párt radikális szárnya és Ifjú Amerikának nevezik magukat. Később lesznek Ifjútörökök. És igen, van egy Palmerston-Mazzini csapat zsidóknak is, amit néha Ifjú Izraelnek hívnak, néha B'nai B'rith ( A Szövetség Fiai) a nevük

Mazzini számára a nemzetiség fajt jelent, egy rögzített viselkedésmódot, mint egy kutyafajtánál, vagy állatfajnál. Nem gondolkozik olyan nemzeti közösségben, melyet egy irodalmi nyelv és egy klasszikus kultúra egyesít, melyhez bárki asszimilálódhat politikai döntése alapján. Mazzini számára a faj megváltoztathatatlan, a faj küldetés. Ez vér és föld kérdése. A macskák harcolnak a kutyákkal, a franciák harcolnak a németekkel, a németek a lengyelekkel és így tovább mindörökké. Ezek a gyűlöletek az érzékekkel való tájékozódás irányjelzői.

Mazzini összes szervezete saját etnikai csoportja azonnali felszabadítását követelte az agresszív sovinizmus és terjeszkedési politika alapján. Mazzini csatalova a Harc a Területért. Mindegyik szervezet a határok és területek megszállottja és mind ellenzi és szabotálja a parancsuralmi gazdasági fejlesztést. Mind  igyekszik  más nemzeti szerveződéseket saját misztikus küldetése érdekében megfúrni és elnyomni. Ez Mazzini rasszista evangéliuma az univerzális etnikai tisztogatásról.

Láttuk az olasz ketreceket, a következő a magyar pavilon az emberkertben.  Vezérpéldányunk itt Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar forradalom vezetője.  Kossuth a szabad kereskedelem pártján állt.  Egyenlő státuszt akart a magyaroknak az Osztrák Birodalomban - egyenlőt az osztrákokéval. De a Habsburg Birodalom magyar részében sok más nemzetiség is élt, ruszinok, németek, szerbek, románok, horvátok és mások. Kaphatnának politikai és nyelvi autonómiát? Kossuth válasza  a magyar nyelv kizárólagossága érdekében az összes szláv és román nyelv hivatalos használatának betiltása volt.  Ennélfogva Kossuth a  véres összeütközés útján járt a Nagy Horvátországot jelentő Illír-mozgalommal és a horvát vezető Jellacic haderejével. Konfliktus volt a szerbekkel is. Mazzini ugyanazokat a területeket megígérte Magyarországnak, a horvát illíreknek és a szerb délszláv szövetségnek is. Aztán ott volt Erdély kérdése, melyre a magyarok is igényt tartottak, de egy másik Mazzini-ügynök, Dimitirie Golescu Ifjú Romániája is. Az Ifjú Románia programja a Trajanus római császár hódítása előtti dák királyság helyreállítása volt.  Tehát az Ifjú Magyarország és Ifjú Románia előre be volt programozva az Erdélyért folytatandó élethalálharcra, amire tavaly (1849-ben, BCS) sor is került.  A magyarok és horvátok, magyarok és szerbek, magyarok és románok közötti szüntelen kűzdelem miatt a Habsburgok az orosz hadsereg segítségével képesnek bizonyultak megőrizni rendőrállamukat.

Az emberkert etnikai pavilonjai tehát állandó harcban állnak, nemcsak a Habsburgok és a Romanovok ellen, hanem elsősorban egymás ellen. Ugyanezt fogjuk látni a lengyel és orosz pavilonoknál is."



Folyt. köv.


Addig is az alábbi csatlakozó link, ha jól értem, bejegyzésemre adott szabadkőműves reakció kapcsán ( Petőfi, a tiszteletbeli szabadkőműves), annyit mondhatok, hogy e pillanatban nem áll rendelkezésemre olyan információ, ami alapján Petőfit  bizonyosan szervezetileg is, tehát "kötényes szabadkőművesnek" tarthatnám, de tevékenysége alapján a "kötény nélküli szabadkőműves" kategória mindenképpen ráillik. Azért még lesz pár érdekes dolog, ami a másik lehetőséget is alátámaszthatja. A forradalmár ifjúság "Fiatal" nevű szervezeteit pedig Drábik is helyből "lepáholyozza", szabadkőműves, illetve "kvázi szabadkőműves" páholynak nevezi, melyek tagjai előbb vagy utóbb szervezetileg szabadkőművesek is lettek. Nyilván nem mindegyikük, de a hangadóik nagy eséllyel (ha menet közben nem ábrándultak ki, de ekkor búcsút mondhattak a karriernek).
(Árpádot nem gyanúsítom semmivel, Mátyás királyt történelmünk elég semmirekellő alakjának tartom (egyébként gyanús eredettel és kapcsolatokkal), akiről Kós Károly is azt írja hogy egy villám volt a magyar égbolton, de nem volt magyar jelenség, halála után ott folytatódott a magyar polgárháború és lecsúszás, ahol uralma előtt abbamaradt. Rákóczit emberileg megértem, de harca tragikusan érhetett volna véget, ha nincs szerencsénk az uralkodóval és a labancokkal. Nem vagyok Habsburg-rajongó, de démonizálásuk ellentétes a nemzeti érdekkel, ahogy  az örök lázadó, trónfosztó nemzeti szentek figurájának protestáns, majd zsidó gyökerű kitenyésztése is.
De minden népnek ezt a fajta átverést, hamis nemzettudatot, uszítást szánták a globális rombolóerők, e téren nem vagyunk kivételesek.

A magát interneten szabadkőművesnek hirdető egyébként nyilván a Makovecz-űző blogomon is idézzett jelenség része, hogy a hierarchia alsóbb szintjein levők nincsenek beavatva a csúcson levők sötét titkaiba és komolyan veszik a megtévesztő szép szavakat tevékenységük nemes jellegéről...

Kapcsolódó témájú korábbi bejegyzéseim:

 Mások bejegyzései a témában:
  •  Quis — egy különös térkép  A "János vitéz" egy rejtjelezett szabadkőműves beavatási  allegória lenne???
  • A fűzfapoéta bolsevik forradalma és a nagyszombati remete  - Petőfi borzalmas forradalmi rímfaragmányai, melyeknek nem esztétikai színvonala a legfelháborítóbb...
  • Postácska az úgynevezett "békés Marx"-kép előtt ál(mo)dozókhoz A Kommunista Kiáltványból kiderül, a polgári forradalmak csak a későbbi proletárforradalom, a polgárság kiirtásának előkészítői. "a ... polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet." "a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat." "Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. " Akik ezt nem tudva indultak forradalmi harcba 1848-ban, lehettek hasznos idióták, de hogy ma, az események ismeretében "hazafiak" még mindig Petőfiket ünnepelnek??? És vajon Petőfi olyan naív volt-e...


Végül a Taviani fivérek egy szép filmrészlete (Allonsanfan) arról, hogy a nagy emberkert idealista ifjú forradalmárait, hasznos idiótáit és a kalauzukul szolgáló szadista, kalandor csőcselékfigurákat ("Pestis Vanni") mennyire várja a nép, hogy "felszabadítsák" (persze végül a "felszabadításunkra" mindenfelé sor került, ebbe döglünk majd bele):

2010. április 9.

Irodalmi rovat: Mikszáth pénzzavarban

A múltkori folytatásaként most Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője c. regényéből idézek pár érdekes részletet.

Bemelegítésnek már ez se semmi, de ez még nem a lényeg:

"E hasznavehetetlen tárgyak közt lehetett az esernyő. Megvette a fehér zsidó. Nos, fel kellett tehát a fehér zsidót keresni. Ez az első teendő.

De ki voltaképpen a fehér zsidó?

Mert a boldog bányavárosokban még az árverés idejében ritka volt a zsidó. Egy-kettő ha akadt, könnyű volt megkülönböztetni. Az egyik sárga volt, a szőke hajánál fogva, a másik fekete, a harmadik esetleg vörös, vagy ha megőszült, fehér; ezzel a négy színnel a város valamennyi izraelitáját meg lehetett különböztetni - de azóta több száz családra növekedtek Besztercén, a hajszínek szaporításáról ellenben nem gondoskodott az Úristen."


(HARMADIK RÉSZ - A NYOMOK - AZ ESERNYŐ KIBUKKAN)

A történet szerint az árverés, az öreg Gregorics halála és gyermekének ismert ügyvédkénti viszontlátása között semmiképpen nem telhetett el olyan 15 évnél több, ennyi idő alatt növekedett az egyetlen (nem túl nagy) Besztercebánya pár fős zsidó lakossága több száz családra!!!

Még egy érdekesség a java előtt:

"- Ösmerte, gyámatyám, Müncz Jónást?

- Hogyne! Igen becsületes zsidó volt, azért nem vitte szegény semmire."


Ennyi szurkapiszkát megengedett magának Mikszáth, majd látni fogjuk, miért a fő mondanivaló ellenére, kb. mint ahogy Kubatov Gábor Orbán Viktor iránti nyalizása során egy, a Főnök iránti apró kritikával lopja be magát hallgatói bizalmába...

"Gyakran megfordult nálam, mintha most is látnám kopasz fejével, lengedező fehér hajával a széleken. Istenemre mondom (s itt felugrott Sztolarik, mint egy kecske), a Gregorics Pál veres esernyője volt a kezében, mikor legutoljára láttam. Hallod-e, Gyuri, most már tisztán tudom, meg mernék rá esküdni, még tréfáltam is vele: »Talán bizony a másvilágra is eljár házalni, Jónás, és ott vette ezt az esernyőt Gregoricstól?« Mire ő nevetett, és kedélyesen ellenveté, hogy annyira még nem vitte, ő csak Zólyomban és Hontban jár, a többi megyéket felosztotta a fiai közt, Móricé Trencsén, Nyitra, Számié Szepes, Liptó, a legkisebbik kölyök, a Kóbi, csak a múlt héten kapta Bars vármegyét, de a másvilágra sem ő nem szándékozik, sem a gyerekeket nem ereszti, ha nem muszáj."

Hogy nem alaptalanul gondolunk egyből a Rotschildok hasonló világfelosztására az utódok között, azt maga Mikszáth teszi kétségtelenné pár mondattal később:

"- Van egy keresztény legenda a zsidókról. Hogy minden hosszúnapon elvész a világban nyomtalanul egy zsidó. Így veszett el az öreg Jónás is, most vagy tizennégy esztendeje őrá esett a sor. (Ne félj, a Rotschildok közül egy sem vész el.)"

"- Hát persze, persze. (Sztolarik elgondolkozott.) A Müncz-fiúk szanaszét vannak a világban, - a gyufapaklik, melyekkel kezdték, azóta talán házakká dagadtak valahol, a Müncz-fiúkról semmit sem hallottam, hanem tudod mit, eredj el Bábaszékre, az özvegy anyjuk ott lakik."

Ha én ezt tudom, én is gyufapaklikkal kezdem! Elég bámulatos tőkefelhalmozási tempó, tekintettel az ország átlaglakosainak ugynezidő alatti sokkal szerényebb gyarapodására és ez a zsidó eredeti felhalmozás a kor Magyarországán egyáltalán nem írói túlzás.

De jön a JAVA:

-------------------------
"- Merre esik Bábaszék?

- Mindjárt Zólyom mellett, a hegyek közt, azzal csúfolják, hogy kánikulában megfagyott Bábaszéken a birka.

- És bizonyosan tudja, hogy Münczné ott lakik?

- Egész bizonyosan. Egy pár év előtt megfogadták és elvitték zsidónak Bábaszékre.


A MI ROZÁLINK

Igenis, az öreg Müncznét elvitték zsidónak Bábaszékre, negyven váltóforint fizetéssel, mivelhogy Bábaszéken nem volt zsidó, és okvetlenül keríteni kellett egyet.

A dolog voltaképpen úgy áll, hogy Bábaszék ama kolibri városkák egyike, melyek csak abban különböznek a szegényes felföldi falvaktól, hogy a bírájukat polgármesternek titulálják, s hogy az év egyik napján odahajtanak a »laz«-oknak nevezett tanyákról és a szomszédos falukból egy-két üszőt, tinót és néhány görhes lovacskát, s ugyancsak e napon eljön a zólyomi mézeskalácsos, Plokár Sámuel is s kirakodik a sátorában; mézeskalácsból való szíveit, huszárjait és bölcsőit gyorsan szétkapkodják s viszik a környékbeli leányoknak és gyermekeknek. Egyszóval, vásár van Bábaszéken. És erre századok óta rátartó minden bábaszéki bennszülött, kétfelé osztván a naptári esztendőt és a világeseményeket, olyanformán, hogy az egyik részük történik a vásár előtt, ennyi és ennyi héttel vagy hónappal, a másik részük ellenben a vásár után következik be, mint ahogy például a Deák Ferenc halála éppen két napra esett a bábaszéki vásár után.

Mindennek pedig okai a régi királyok, kik a zólyomi vagy a véglesi várban vadászgatván, a szomszéd falvakat borravaló helyett városokká emelték.

Hát végre is szép privilégium. A városban minden többet ér, többet mutat, a fundus, a kert, sőt maga az ember is. Mégiscsak polgár az ember, s ez már valami. Ha beválasztják a tanácsba, hát szenátor, a szalmafedeles ódon ház, ahol a tanács ül, városháza, a bocskoros »kisbíró«, dolmány helyett ámbár rézcsatos tüszű van a hasán, hajdúnak neveztetik. A hajdúnak még dobolni is kell tudni, mert a városkának saját dobja van - sőt a gazdagabb városok még vízipuskát is szereznek. Hiába, rang a rang - de fenn is kell azt tartani.

Kivált mert olyan szelek kezdenek fújni a megyeháza felől, hogy a kis nyolc-kilencszáz lakosú városkák nagy részét eltörlik, megindult ennélfogva a versengés közöttük, mindenik mutatni akarván életképességét, mindenik siet nagy lóra ülni, pedig a zabos tarisznyája csak egy csikófejhez való... Nem lesz ennek jó vége; meglátja, aki megéli.

Jó Zólyom városa Tótpelsőc ellen tör.

- Hiszen nem város ez, még patikája sincs.

Megfojtaná Zólyom egy kanál vízbe Pelsőcöt. (Pedig én istenem, hiszen nem lehet minden zug és szöglet Beszterce vagy London!)

De Pelsőc is kutya, ő meg a nyomorult Bábaszék ellen ugat és acsarkodik:

- Hiszen nem város az! Még zsidó sincs benne! Ahova pedig zsidó nem telepszik, annak a helynek nincs jövője, az már csakugyan nem városnak való.

Bábaszék ismét a nálánál kisebbeket marja... De nem azért vagyok én most itt, hogy ezt a csúf birkózást kifessem, csak azt akarom röviden megjegyezni, hogy Bábaszék érdemes elöljárósága, okulván az ellenség irigy piszkolódásából - mint ahogy a méh a mérges növényből is ki tudja szedni a mézet -, alkudozásba lépett vala az említett özvegy Müncz Jónásnéval aziránt, hogy átjöjjön lakni Bábaszékre, nyitván ott a piac kellő közepén boltot, szemben a kovácsműhellyel, hogy minden átutazónak legott szemet szúrjon, kelendők lévén kiváltképpen a következő árucikkek: szappan, ostor, pirosító, kékítő, lókefe, vakaró, ár, szög, só, kocsikenőcs, sáfrány, gyömbér, cimet, csiriz, kenderolaj, szóval mindazon cikkek, melyek Bábaszék határában nem teremnek és Bábaszéken nem is készíttetnek, s valóban a felsoroltakon kívül is van még néhány ilyen a világon.

Így került Münczné Bábaszékre, hol is nagy tisztelettel fogadták s mindenben kényeztették, majdhogy a tenyerükön nem hordták (ami egyébiránt nem lett volna tréfa, mert Rozáli asszony nyomott vagy két mázsát).

Eleinte soknak visszatetszett, hogy a magisztrátus nem zsidót szerzett, hanem zsidó asszonyt, mert mégiscsak szebb lenne, lélekemelőbb lenne, ha így szólhatnának: »A mi zsidónk ezt mondta, azt mondta. A mi Móricunk vagy Tóbiásunk azt tette, emezt tette«, de csak annyit mondhatni, hogy »a mi zsidóasszonyunk, a mi Rozáliánk«, az semmi, ez túlságosan szerényen hangzik. Egy szó mint száz, zsidót kellett volna hozni Bábaszékre, nagy szakállút, görbe orrút, ha lehet vörös hajjal - az az igazi.

De Konopka uram, a legeszesebb szenátor, aki Müncznével az alkudozásokat folytatta, s maga ment el érte, meg a holmijáért Besztercére a kirendelt szekerekkel (még fel is bokrétázta a lovakat, melyek az asszonyt hozták), kegyetlenül levágta az elégedetleneket olyan argumentummal, hogy a Dávid parittyájából kirepült kő se sújtott jobban.

- Ne legyenek ostobák, kegyelmetek! Ha egyszer egy asszony király lehetett Magyarországon, miért ne lehetne másszor egy másik asszony zsidó boltos Bábaszéken?

Igaz, ami igaz, lecsillapodtak lassanként, sőt még magasztalni is kezdték a magisztrátus választását, midőn az első purimkor s azután is minden sátoros ünnepen összejöttek a világ minden részéből a Münczné fiai, számszerint heten, s látták őket ünneplő úri öltözetekben, fűzős cipőkben a lábukon, magas, fazékalakú kalapokkal a fejeiken, végigsétálni a piacon.
A bábaszéki polgárok kiálltak ilyenkor mályvarózsás kertjeikbe, s büszkeségtől dagadozott a szívük, amint utánok néztek, azt mondogatván egymásnak a liceum-kerítéseken keresztül:

- No, ha már ez se város, koma, akkor a denevér is csak muslinca!

- Tíz évig se látni ennyi zsidót Pelsőcön - válaszolta a hasát simogatva a másik koma.

Az öreg Münczné a boltajtóból legeltette szemeit a fiain, mert rendesen ott üldögélt, kötögetve a boltajtóban, rezes pápaszemmel az orrán (már maga ez a pápaszem bizonyos előkelő, városias külsőt kölcsönzött Bábaszéknek), de különben nyájas, kellemetes arcú öregasszony volt Münczné, s hófehér fodros főkötőjében úgy odaillett a piachoz, a fehérre meszelt épületekhez, a városház méltóságteljes homlokzatához, hogy senki se tudott elmenni mellette kalapemelés nélkül, éppúgy nem, mint a Nepomuki János szobra mellett. (Hiszen végre is csak ez a két nevezetes látnivaló volt Bábaszéken.) Mindenki ösztönszerűleg érezte, hogy a kis gömbölyű anyóka beleszövődik Bábaszék felvirágzásának terveibe.

- Jó napot, ifiasszony. Hogy van, ifiasszony?

- Jól, édes gyermekeim.

- Hogy megy a bolt, ifiasszony?

- Jól, édes gyermekeim.

Úgy örültek, de úgy örültek, hogy az ifiasszony fürge, mint a gyík, egészséges, mint a makk, s hogy vagyonosodik szemlátomást; el is dicsekedtek vele mindenfelé, amerre csak jártak a furmányos szekerekkel.

- A mi Rozáliánk gyarapszik. Teringette, egyre tollasodik a mi Rozálink. De hát lehet is Bábaszéken! Bábaszék aranyszék. Bábaszék szűz hely... Bábaszéken lehet még élni.

Valóságosan kényeztették Rozáli ifiasszonyt. Már a hetvenbe járt, de mégis csak úgy hítták »mlada pani« (ifjú asszony). És ebben is van logika. A király magához kaparintotta az összes értéktelen címeket, és csak őneki szabad azokból adományozni, a nép fogta magát (érezvén, hogy ő is szuverén), a fiatalságot adományozza címnek. Hát mondom, nagyra becsülték, kényeztették Rozáli ifiasszonyt, s mikor néhány évre az ideköltözése után egy kőház építéséhez fogott a piacon - az összes szekeres gazdák szívességből ajánlkoztak egy-egy forduló útra, kőért, fáért, a zsellérek pedig egynapi ingyenmunkára vállalkozának; alig akadt egy-két lustább, aki húzódék vagy el nem jött, bezzeg azokat is hogy lehurrogták az okosabbak és előkelőbbek.

- Hitvány ember - mondták az olyanról -, nem becsül az semmit; se istent, se papot, se zsidót.

Sőt annyira ment a városi hatóság respektusa, hogy a határtagosításnál a messzetekintő Mravucsán János polgármester felszólalására külön kihasítottak két darabot a beltelkekből, egyet egy esetleges zsidótemplom, egyet pedig zsidó temető számára - holott csak az az egy zsidó asszonyuk volt.

De mindegy. Hiszen a jövő előttük áll, s ki tudja, mi fénylik abban? És végre is olyan jól esik beleszőni az idegenekkel való közönséges beszélgetésekbe »a bábaszéki zsidótemető mellett egy kődobásnyira«, vagy ilyesmit: »a bábaszéki zsidótemplom fundusa mellett menve« stb.

Mindezeket pedig nagy irigykedéssel és mérgelődéssel hallgatták a Bábaszéknél is kisebb szomszéd városkák, ekképpen nyilatkozván a hátuk mögött:

- Ah, ezek a bábaszékiek! Nagyzási hóbortba estek a nyavalyások."

------------------------------

Az elképesztő, abszurd hízelgésben, zsidó-dicsőítésben azonnal felismerjük a napjainkból is jól ismert mantrát, hogy a zsidók a Haladás, a Fejlődés, a Gazdasági Felvirágzás hordozói mucsai hazánkban és nélkülük mi csak a bő gatyát és a fütyülős barackot találtuk fel. Természetesen az író által a bábaszéki elöljárók és polgárok alakjára ráhúzott naív viszonyulás a zsidókhoz teljesen hiteles leírás Mikszáth korából, csak éppen Bábaszéket Magyarországnak hívták, a zsidókat a fejlődés hordozóiként (pénzért, a haszonból jutó kisebb falatokért) ajnározó elöljáróság az ország elitje a kiegyezés után, sőt, mint utaltam rá korábbi bejegyzéseimben, már előtte is, legalább a jakobinusok mozgalma óta. Természetesen fokozatosan vált az elit egyre nagyobb része naívvá, vakká, vagy megvásárolttá a zsidó honfoglalás elősegítőjeként. Mikszáth Bábaszékre elfelejtett olyan ellenzéket rajzolni az ügy kapcsán, amilyen Istóczy Győző antiszemita pártja és néhány éleslátó hazafi személyében a "tágabb Bábaszéken", Magyarországon azért előfordult, amíg el nem hallgattatták az áruló elit tagjai. Akikhez a maga területén, a kor PR-iparágában dolgozó Mikszáthot is odasorolhatjuk!

A "Szent Péter esernyője" 1895-ben jelent meg, 12 évvel a tiszaeszlári per után és kb. egy emberöltővel Trianon előtt. Amit tulajdonképpen Mikszáth is megérhetett volna, nem lett volna még egy matuzsálem, 63 évesen halt meg 1910-ben. Érdekes lett volna látni az élő Mikszáth reakcióját a katasztrófa láttán, melyhez szerény, de korrupt módon maga is hozzájárult. (Ugyanez érdekes lett volna Adyval is.) Az eszlári per és az antiszemita párt működése nyomán az országot akkorra már teljesen markukba kaparintó zsidó körök nyilván szükségét látták egy kis arculatjavító PR-akciónak és ehhez jöhetett kapóra az addigra befutott, népszerű író. Tudjuk, milyen nehezen indult pályája és egzisztenciája, ami miatt még el is kényszerült válni feleségétől, akit csak egyenesbe jövése után tudott újra elvenni. Egy ilyen tapasztalattal a háta mögött nyilván volt az a pénz... amennyiért hajlandó volt bértollnokként szolgálni az országhódítókat.

Azazhogy, idáig jutva a gondolatmenetben felmerül egy még durvább prostitúció lehetősége: mi van, ha eleve azért jött ki az író a tragikusan mély egzisztenciális gödörből, mert kapott egy jó ajánlatot Valakitől? (igen, a Gonoszra célzok...)
Amikor a polgári esküvő bevezetéséért, a Katolikus egyház szerepének visszaszorításáért csatáztak a "Felvilágosodás" erői, akkor Mikszáth szintén szállította a kűzdelem PR-jához kiválóan alkalmas művet, a Különös házasságot.
Nem lehet nem gondolni a bejegyzett élettársi kapcsolat minapi kivívására. Ezek a történelmi trendek megdöbbentően régiek már. Ebbe a sorba illik persze a homoszexuális kapcsolatban értelmezett megrontás korhatárának leszállítása a heteroszexuális megrontás korhatárára szintén közelmúltunkban. Tudjuk, ki volt a beadványt jegyző, azóta országos hírű jogász szakember.
Tartsuk rajta a szemünket...