2009. július 5.

Alakul

A legújabb események tükrében nem lehet nem észrevenni, hogy klasszikus forradalmi helyzet van kialakulóban Magyarországon.
Itt természetesen nem arra gondolok, amire az utcai tüntetések veterán látogatói és az ilyesmiért rajongók közül sokan, hogy utcai megmozdulásokkal kéne forradalmat csinálni csak azért, mert valakikre nagyon haragszunk. Csak ilyentől sose lenne forradalom.
A forradalmi helyzet olyankor áll elő, amikor - és itt simán, szégyen nélkül bedobhatnám akár az annak idején még nemzedékemnek is tanított vulgármarxista definíciót: a nép nem akar a régi módon élni, a hatalom nem képes a régi módon kormányozni.
Más szavakkal is ki lehet fejezni, de még ez is simán megállja itt a helyét.
A forradalmakat megelőző tipikus gazdasági alaphelyzet, hogy tömegeknek rendül meg az egzisztenciája, vész oda a megélhetése, vagy egyszerűen csak sokuk számára nem jut ennivaló, illetve általában életszínvonaluk nagy zuhanását élik meg, igazán komoly formában még nem következett be, ha az élesebben látók számára már ki is rajzolódik a megfordíthatatlan efelé sodródási trend és ha a tömegek is érzik már ezt a lekük mélyén.
De még csak érzik és nem TUDJÁK, ebben a lelkiállapotban pedig még bőven van helye az önáltatásnak, a reménykedésnek, hogy még minden jobbrafordulhat. Ekkor még lehet hinni, hogy a Jó Cár mindent helyrehoz, csak el kell zavarni a bitorló álcárt, aki nem is az előző Jó Cár törvényes utóda, csak szélhámos.
Ettől még Orbán nyugodtan készülhetne a trónra.

A teljes médiaközvetítés melletti rendőrakció, amit a Reakció elég találóan jellemzett úgy, hogy "Vona Gábort, a Jobbik elnökét szombaton előállították a rendőrök a „Hogyan csináljunk a gárdistákból Gandhit?” fedőnevű akció keretében.", nyilvánvalóan a hatalom által Orbán Viktornak kiosztott pofon.
Tóta W. ezt nagyon nem találta el. A hatalom gonosz, de annyira nem hülye, hogy ne tudná az ilyesmi hatását kiszámítani, csakis arra tudok gondolni, mint sokan mások a blogoszférában, hogy meg akarják osztani a jobboldalt és meg akarják akadályozni a fideszes kétharmadot.

Ez azonban nem minősíti sem a Jobbikot, sem a Gárdát, mindenki tegye a dolgát a szereposztás és saját lelkiismerete szerint és e téren a gárdisták jól vizsgáztak, a békés tiltakozás és annak brutális szétverése során viselkedésükben és arcukon egyértelmű bizonyítékát láttuk erkölcsi magasabbrendűségüknek.
Az igazság oldalán állnak, az igazság az ő oldalukon áll.

Túl a tiltakozó megmozdulás teljesen törvénytelen betiltásán és a véres rendőrakció kiprovokálásán, amelyben fizetett provokátorokat is alkalmaztak a titkosszolgálatok (MNO: "A hírTV tudósítója egy alkalommal sem észlelte, hogy a rendőrökre is üvegeket hajigáló, s a tévé riporterét fejbe találó garázdák előállítására kísérletet tettek volna a rendőrök. Ehelyett a hírTV észlelése szerint rendre azokat vitték el, akik békésen ültek a füvön. "), maga a gárdabetiltás a paragrafusrágás és elvont filozófálás felett álló igazabb értelemben vett törvénytelenség.

Ebben a vonatkozásban van , vagy alakul erősen máris a forradalmi helyzet. Miszerint a hatalom ugyan saját érdekeiben alkalmazza a törvény betűjét (vagy módosítja pillanatnyi érdekeihez, lásd holótagadás tilalmára törekvés) és formálisan ehhez joga is van, azonban a széles tömegek már nem fogadják el a papíron levő törvénnyel való ilyen visszaélést. Valódi legitimitása az ilyen hatalomgyakorlásnak már nincs.
Hazafias szemmel, mint volt veterán fidesz szavazónak fájdalmas, hogy a Fidesz ehhez lényegében csatlakozik még ellenzéki pozícióból is, ők nem a törvény betűjére helyezve a hangsúlyt, hanem olyan formális okoskodásra, amelyben ugyan elvileg más körülmények között lenne igazság, de a mostani, egyre rendkívülibb helyzetben nincs.

Ugyanis az olyasféle fideszes érvek, hogy az állam erőszakmonopóliuma a jogállamban megőrzendő, meghogy a Gárda egy politikai párthoz kötődik, jelenleg már nem érvényes, hanem hamis érvek, miközben önmagukban más körülmények között lehetnének igazak.
De most nem azok. Az állam erőszakmonopóliumával ugyanis kizárólag a kormányzat bűnei ellen joggal tiltakozó békés polgárok ellen él vissza, a közvéleményt joggal felháborító bűnöző elemek, rétegek, illetve gyakorlatilag egy egész élősködésre szakosodott etnikum megfékezésére ezt nem használja fel, e kötelességét bűnösen és szándékosan elmulasztja (külföldi érdekek szolgálatában).

A Fidesz még a legutóbb is nemzetiszín pántlikás globalizátor pártként foglalt állást a vidéki közbiztonság kérdésében, "Vörös Gárdának" minősítve azt a fogcsikorgatva kikínlódott szerencsétlen szoci javaslatot, ami nyilvánvalóan a Jobbik hatására, de persze a Jobbik csendőrség-koncepcióját kiherélve, elbalfaszkodva települési őrségek létrehozását vetette fel.
A Fidesz nem a szoci változat felvizező jellegét és dilettantizmusát bírálta (még nem döntötték el a szocik, hogy az őrségnek lenne-e lőfegyvere, ha nem, akkor minek az egész), hanem globalista polkorrekt módon az egészet.
Tehát még annyi politikai intelligencia sem volt a Fideszben, mint a szocikban, hogy ha tetszik, ha nem, a népakaratot kell elfogadni, muszáj a Jobbiktól tanulni. Még a szocik is felfogták, a Fidesz egyelőre nem. Szégyen.
És hol a Fidesz alternatív, konstruktív javaslata e téren, ha az eddigieket elveti? Sehol! Huszadrangú csip-csup ügyekkel foglalkoznak a párt megszólalásaiban, a sorskérdéseket hanyagolják, vagy azokban nemzetellenes álláspontot foglalnak el és várják a kétharmados sültgalambot. Remélem, meg fogjuk őket leckéztetni a szavazófülkében.

Pártfüggő a Gárda.
Igen, és normális körülmények között, illetve hosszú távon ez nem éppen ideális, ez nem maradhat így örökké. De miért nem állt a kezdeményezés mellé más párt, például a Fidesz? A népakarat az, hogy ha az állam hivatalos rendőrsége nem védi meg a lakosságot a hivatássszerű, életmódszerű bűnözőktől (illetve azokat ajnározza), akkor ésszerűen saját kezébe akarja venni az önvédelmet. Ez egy elementáris erő, aki útjába áll, az előbb-utóbb el lesz tiporva, a Jobbik élére állt ennek, a Fidesz szembehelyezkedik vele. Hivatkozhat a törvény élettelen betűjére, a tankönyvi demokrácia, meg jogállam szerinte szép elveire, de a realitás az elviselhetetlenné romló közbiztonság és az, hogy egy társadalom organikus módon védekezik.
Ha megérik a helyzet, hogy a társadalom ( a nemzet, politikai nemzet értelemben, tehát nemzeti kidsebbségeket nem kirekesztve), a pártok zöme híve lesz a nemzeti önvédelmi képesség helyreállításának, közte egy önkéntes civil területvédelmi, rendfenntartási és katasztrófaelhárítási erő működésének, akkor a Jobbik elengedheti majd a Gárda kezét. Addig azonban, amíg más pártok nem vállalják fel ezt a feladatot ebben a nemzeti sorskérdésben, addig örüljünk, hogy van egy, csak egy párt, amely megtette.

Hogy mennyire nem simogathatjuk meg a nemzetiszín pántlikás globalizátor Fidesz fejét ez ügyben, arra intő jel, hogy már megint Trianon-szag terjeng a levegőben, miközben komprádor elitünk az új globális válsághelyzet küszöbére jutva újra totálisan szétverte honvédelmi képességünket, területrabló soviniszta szomszédaink nagyon is tudatosan készülnek ellenünk.
Érdekes jelenség, hogy most köztük, akiket ma is a potenciális, vagy inkább folyamatosan aktív Kisantanthoz sorolhatunk, épp a legkisebb Szlovákia veri a legharciasabban a tamtamot, de a lényeg, hogy az EU-integrációhoz fűzött remények e téren a látók számára teljesen szétfoszlottak:

„A Duna túloldaláról egyre erősebben érezni az irredentizmus leheletét”

Miközben a mi komprádor kormányunk betiltja a Gárdát és komprádor ellenzéke annak örül, meg a holótagadás gyalázatos törvényjavaslatát is csak formai kifogások, meg taktikázás miatt szavazza le, de biztosítva a kormányt, hogy tartalmával egyetért, a szlovák nemzeti (bár magyarellenes vonalon elmebeteg) kormányzat éppen visszahelyezi jogaiba a sajátját!
Ott a kormány munkamegosztásban vesz részt a magyarellenes rohamosztagokkal, nálunk a nemes célra alakult nemzeti önvédelmi erő a hatalom és a globalista ellenzék számára betiltandó!

Ha így megy tovább, a hazafias szavazótábornak sürgősen végig kell gondolnia, hogy a kormányzat nemzeti erők kezébe vételében valóban az-e a legkívánatosabb menetrend, hogy előbb kormányozzon Orbán, a Fidesz, akár kétharmaddal is, miközben a Jobbik a nemzeti érdekek kendőzetlen képviselőjeként parlamenti ellenzékként őrködik a kormányzás felett, akár szereposztást is eljátszva (amit nem vállalhat nyíltan a Fidesz, azt kimondja a Jobbik), vagy e koncepció felett eljárt az idő.

Az események bármikor vágtába kezdhetnek, a világgazdaság megrendülése kiszámíthatatlan idejű, de biztosan várható esemény, amikor a forradalmi helyzet másik feltétele, jellemzője, a tömeges egzisztenciavesztés, elnyomorodás is adott lehet hirtelen (nem mintha nekem hiányozna!), és az akkor szükséges radikális nemzetmentő politikához hiteltelen lenne a Fidesz Rogánostól, Lázárostól.
(Orbánostól???)
Lehet, hogy helyből, első lépcsőben reális alternatívaként kell megfontolnunk Vona miniszterelnökségét???

Nyilvánvaló, hogy ez csak akkor lenne lehetséges, ha a nemzeti tábor, a szavazók, mai Fidesz párttagok és aktivisták, lletve szakemberek, szakértők, szellemi háttéremberek tömegesen állnának ezen opció, a Jobbik, Vonáék, a radikális nemzetmentés mellé, radikálisan lefelé fordítva hüvelykujjukat a nemzetiszín pántlikával bohóckodó Fidesz-vezetés felé.
E pillanatban semmit nem zárok ki, ezt a lehetőséget nem vetném el, ezt komolyan meg kell fontolnunk.

És ezen nem változtat semmit, hogy a hatalom, a titkosszolgálatok célja most épp valami ilyesmi, a Fidesz gyengítése. Ők tegyék a maguk dolgát, amíg tehetik, (amíg nem tudjuk megakadályozni) mi meg tegyük, ami a mi dolgunk.
Az országot meg kell menteni.