2010. október 11.

Na, ezt nem gondoltam... - mondta a bácsi a repülőn

Először is minden OV-izmussal kapcsolatos aggodalmam ellenére helyeslem a vörösiszapkatasztrófa kezelésének módját és az utóbbi intézkedéseket. Látszik, hogy szerencsére miniszterelnökünk nem felejtette el kormányozni tudását, vezetői képességei megkülönböztetik Gyurcsánytól, akit csak a hatalom érdekelt, a kormányzás soha.

De vegyük észre, hogy - ne vegyétek cinizmusnak - OV-nak "szerencséje" is van az esettel, mert a kezébe adott egy lehetőséget az oligarchák cégeinek állami ellenőrzés alá vonására, ami ki tudja, mire lesz még jó!
Vessük ezt össze az orosz eseményekkel, ahol szintén volt állami vagyont bagóért zűrösen maguknak privatizáló oligarchákat lehetett móresre tanítani, most nem belemenve (de a jövőben itt terveim szerint igen...), hogy mennyire a maga ura Putyin és mennyire volt porhintés a SZU "összeomlása".
A mai napig a kétharmados orbánista rezsim minden példátlan hatalma, kényelmes szavazógépe, sőt alkotmánymódosítógépe ellenére a hazai oligarchákkal azért nagyon is számolnia kellett a Nemzeti Együttműködés Urának.
Most az erőviszonyok, játékszabályok, a pakliban levő lehetőségek egy kicsit megváltoztak OV javára, ami viszont az oligarcha oldalon is keményebbé teheti a játékstílust. Most már nagyon is praktikus okból kell a királyi magánhadsereg, mert a ma milliárdos, holnap talán börtönlakó perspektívájú nagykutyák esetleg nem haboznak moszkvai bolti eladókkal tárgyalni...

Közben, mint már korábban is említettem, tovább szorul a hurok a Legnagyobb Vadak nyakán, most éppen Demszky kerül egyre közelebb a terítékhez.A Gyurcsány-csapatba tartozó MAL vezér letartóztatásával együtt ez a hír is egyre jobban megvilágítja, mire is célzott OV a "Sitt Urak, sitt!" megjegyzéssel a parlamentben.
Ez nagyon nem tűnik véletlenek sorozatának, bár a mostani törvénymódosításhoz alkalmat adó balesetért OV-t gyanúsítani, mint közben egy Mandiner-fórumon tette az egyik kommentelő, szerintem marhaság. Egyszerűen a tragédia hihetetlen módon elősegítette egy olyan eszköz kézbevételét a miniszterelnök számára, amire talán még ő se gondolt, mint a bácsi a repülőn arra, hogy ez még a nyakába is folyik. OV-t sokkal előnyösebb helyzetben érte a váratlan lehetőség (még egyszer: engem is megrendít az áldozatok sorsa), mert ő ugyan gondolta, hogy rács mögé akarja juttatni a Gyurcsánnyal fémjelzett oligarcha-kör nemegy tagját, de azt talán nem gondolta, hogy ehhez ilyen hamar ilyen további lehetőség kerülhet a kezébe.
Hogy egyből felfogta, mire lehet ez még jó, azt jelzi a szakértők által fanyalgással fogadott technikai megoldás, hogy a dolog a honvédelmi törvénybe lett besuvasztva. Szerintem nem véletlenül, itt nem a jogszabálygyártás eleganciája számított...

Oligarchák mindig voltak és lesznek, a társadalom hierarchikus, de most adódik egy jó eszköz egy részük személyében való lecseréléséhez, az OV-hez nem, vagy nem eléggé lojális ligában, illetve a saját tábor oligarchái felé is egy hasznos fegyelmezőeszközt kapott a kezébe. Nem olvastam a törvényt, hogy ez csak katasztrófákra alkalmazható, vagy kiterjeszthető majd másra is, de a mancs az ajtóban van.

Nem kérdés, hogy helyeslem, ha Gyurcsány, Demszky és barátaik rács mögé kerülnek, az oligarchákat megtörni képes királyi hatalom létrejöttét is szívbaj nélkül helyeselném, ha tisztán látnám, hogy uralkodónk nemzeti elkötelezettsége makulátlan és a korai Soros-féle kapcsolatok már semmit nem számítanak.
Sok területen teszi diktátorunk a globális összeomlásban a nemzetmentéshez szükséges helyes kezdőlépéseket, gondolkodásának felfedett irányai biztatóak, csak ezt most még nagyon beárnyékolják a gyomorfelforgató személyzeti döntések, (pl. Lázár), a Tom Lantos Intézet provokációja és családi, személyi kapcsolatainak cionistagyanús elemei, vagy ilyenek rémlátomásai.

Azt elég régóta tekintem magától értetődőnek, hogy a "demokrácia" LÁTSZATÁT színháziasan előadó berendezkedés az erőforrásbőség velejárója és annak végeztével törvényszerűen eltűnik.
Tehát a királyság (koronával, vagy anélkül) elkerülhetetlen.

Még egy észrevétel a katasztrófa kapcsán:
Egy, az ártéri gazdálkodásról írt műveiről ismert barátom mindig hangoztatja, hogy az emberi hatásra egyre nagyobb, pl. tiszai árvizeket kizárólag a modern, komplex szervezettségű, erőforrásban bővelkedő társadalom képes a hagyományos folyószabályozás keretei között elhárítani. Ez a lehetőség a komplex társadalom erőforráshiány miatti bukása után (helyesebben annak folyamatában) már nem fog rendelkezésünkre állni. A LATOC fórumán a vörösiszapkatasztrófa topikban mutatott rá nagyon helyesen Northern Farmer, hogy az elhárításon 4000 ember és 300 munkagép dolgozik. Szerinte az összeomlás után semmilyen hasonló akcióra nem lesz már lehetőség, pl. azért sem, mert a ma már csak alig toldott-foldott (példájában montreáli) hidakon az összeomlás után már nem lehet majd eljuttatni a munkagépeket sem, ahogy mást sem egy ilyen katasztrófa színhelyére. A szerencsés túlélők elmenekülnek majd és kész...

A modern infrastruktúra oroszlánrésze az erőforrás-, kiemelten olajbőség korában jött létre és már évek óta nincs elegendő forrás a megfelelő karbantartásához, amit elfed az új létesítmények (pl. autópályák) építése.
Valójában magunk alatt szedjük fel a Bábel Tornya tégláit a felfelé építkezéshez.

Egy alacsonyabb tehchnológiai szinten azonban a hazát, az embereket meg kell menteni, ehhez a királyság, az erős központi hatalom tulajdonképpen nélkülözhetetlen eszköz, csak tudnám már, hogy bízhatunk a mai vezetőnkben, illetve ne látnánk annyi kontraszelektív döntést és annyi ostoba gőgöt, pl. a felvidéki magyar nép leváltására kész Kövér Verőlegény László előadásában, aki nem hajlandó a Híd vezetőivel találkozni. Meg ne tűnne úgy, hogy a "Hányat fialt a koca" esetét eredményező merev parancsuralmi rendszer alakul ki, amiben nem hasznosulhat a  több szem többet lát elve. (helyben a helyi szem)