2011. szeptember 22.

Ismétlés: "Szeressétek Orbán Emíliát!"

Tibor bá reprízeitől kedvet kaptam az utánzásra.
Az egykulcsos adó nyúlfarknyi élete, bukása, és az azt beismerni képtelen szégyenletes kommunikáció, amiért természetesen a kormányszóvivő a felelős (Fukusimáért meg az erőmű portása), egyáltalán nem egyedi kivétel Viktor Király második trónralépése óta követett gyakorlatában, inkább a szabályt képviseli. A Fidesz és a viktoriánus államapparátus emlékeztet gyermekkorom úttörő- és pártszervezetére, meg a történelem minden bürokratikus-monopolista szervezetére, amikben időről időre kampányok hullámzanak végig a csúcstól a piramis talapzatáig, de a harsogott jelszavak érvényességi ideje kb. a mondásbeli csoda 3 napjával egyenlő. A baj az, hogy most nem valami nyugis időket élünk, gyermekkorom és szüleim fiatalkora rákosista, majd kádárista bürokratikus léhűtő "tömeg"szervezetei nyugodtan bohóckodhattak, mert az a kor az egy főre jutó energiatorta és általános erőforrástorta növekedésének kora volt. Igaz, ennek köszönhetően fokozatosan szét is vertek minden, korábban fenntarthatóbb alapokra épült struktúrát.

Most, a globális összeomlás korában még kevésbé engedhetnénk meg magunknak ezt a luxust, a népi csodavárást és a libadöglésre ezer ötlettel rendelkező rabbi módján viselkedő Őrült Nérót, aki gondosan kiiktatja a rendszerből az információvisszacsatolás lehetőségeit, elhallgattatja a kritikát és a maga alá gyűrt szervezeteket, előbb a Fideszt, majd az államgépezetet egy engedelmes parancsvégrehajtó szervezetté tette, amiben a kritikus visszajelzések meg nem tűrése miatt értelmes parancsok ritkán jönnek fentről. Ez ekkora baj idején a pusztulás receptje.

eredeti bejegyzés ideje:

2010. június 7.


Szeressétek Orbán Emíliát!

A Fidesz mesebeli kétharmados győzelméről és a hozzá kapcsolódó csodavárásról, meg a még rémisztőbb lehetőségről, hogy ők maguk is komolyan elhitték, hogy kétharmad birtokában csodákra lesznek képesek, nekem már egy idő óta Sándor Pál filmje, a "Szeressétek Odor Emíliát!" ugrik be.
A filmbeli főhős lány, mint vezéregyéniség a film zárójelenetében a tőle iránymutatást váró társai tömegét magabiztos vagánysággal az intézet tornyába vezeti fel a csigalépcsőn. A "tömeg" lelkesen követi. Neki nem kell saját fejét törnie, hogy mit tegyen, neki Vezére van. A csigalépcsőn felfelé haladva a Vezér-lány külső magabiztossága máza alatt kétségbeesetten mondogatja magában: "Na most kéne gyorsan valamit kitalálni..." Mert persze fogalma sincs, hová vezeti "népét" és minek*. De a hangulat, az események így hozták, meg persze akart is vezér lenni. A helyzet megoldása: a csúcsra érve Odor Emília a mélybe veti magát a nyitott toronyablakból.
Nem vallhatta be az általa fellelkesített hívek tömegének, hogy semmi ötlete nincs, az ablak meg nyitva volt, frappáns megoldásnak csak ez maradt.

Félek, nehogy Csodatevő Orbán Emília az egész országot vezesse ki a nyitott toronyablakon...

*Arról van fogalma a Vezérnek, hogy MINEK vezeti a népét (csak azt nem tudja hova): mert élvez vezér lenni, ez a fő cél, minden ezután jön, ha a nép nagyja beledöglik is, neki kell uralkodnia és kész. A hatalom csúcsára csak pszichopaták-szociopaták juthatnak fel.