Március 15. - a marketing csodája

Most nincs igazán kedvem részletesen kifejteni, talán majd kibővítem később.
A lényeg, hogy az a tény, hogy március 15-ét őszinte, jószándékú hazafiak is megünneplik, mint a magyar szabadság valami nagy ünnepét, az körülbelül akkor a csodája, eszméletlen sikere a globalizáció mögött álló harácsolásnak és a "felvilágosult" ideológiának, mint amikor történelmi egyházak modernista (értsd: SÁTÁNISTA) tílusú templomépületetet rendelnek maguknak. Az ördög viszi a keresztet.

A 48-as pesti forradalom jobb sorsra érdemes ifjai a szabadkőműves, "felvilágosult" (luciferista, lásd: "a fény hozója") agymosás áldozatai voltak, a "jobbágyfelszabadítás" és a többi 48-as törvény lényegében a mi korunk, illetve az 1989 előtti, alatti és utáni gengszterváltás-módszerváltás globalizációs stratégiájának, a liberalizáció-privatizáció-dereguláció hármasának 19. századi kiadása volt.

Nem vagyok történész, de azt hiszem, 48 előtt lényegében nem is volt magyar államadósság. Hacsak nem a közös birodalom bécsi udvara által csinált adósságból ránk eső rész. Kicsivel később, amikor beérett a 48-as törvények hatása, Solymosi Eszter gyilkosainak megnevezése ellen már azzal zsarolhatták a nemzetközi pénzügyi körök Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy ha politikailag nem korrekt itélet születne, (ami a holótagadás akkori megfelelője lett volna...), azonnal megvonják Magyarországtól az államadósság további finanszírozásához és a nagy fejlesztésekhez, pl. vasútépítésekhez szükséges hiteleket.

A teljesen félremagyarázott jobbágyság felszabadításával a jobbágyokat megszabadították a korábbi faluközösségek közlegelőitől, erdőitől, gátak közé lehetett szorítani a folyókat és az egykor a köznép megélhetését szolgáló ártereket monokultúrás, exportra termelő nagybirtokká lehetett alakítani.
Ismerős?

48 előtt a magyar nemesség nem Pesten volt hivatalnok és unokája nem belvárosi bérház ablakából rúgta le a családi birtok utolsó virágcserépnyi maradékát.

48 előtt nem volt teljesen zsidó kézben a gazdaság, az ipar, az iparban akkor még céhek szabályozták a termelést és az árakat a vevők és a termelők érdekeire egyaránt tekintettel. Természetesen 48-ra már ugrásra készen állta a zsidóság, hogy átvegye a hatalmat a pénzügyek, az ipar, a sajtó és az irodalom felett. Hogy idáig juthatott, abban a legfőbb szerepe annak a birtokos nemességnek volt, melynek előjoga volt birtokán menedéket adni a máshol nem szívesen látott zsidóknak, és e jogával élt is, hiszen személyükben ideális segédkezet kapott a szipolyozáshoz. Persze ez a nemesség hozta a 48-as törvényeket is, miközben olyan iskolákban végzett Magyarországon, melyekben a tanári kar már teljesen a szabadkőműves eszmék hatása alatt állt...

48 előtt nem volt lehetséges, hogy Erdélyben román bankok magyar birtokokat felvásárolva román jobbágyoknak parcellázzanak földet, szorgosan elősegítve egy honfoglalást. (ami persze demográfiailag amúgy is erősen meg volt alapozva)

Most nem sorolom tovább, nekem ma nincs akkora ünnepelhetnékem...

------------------------------
Frissítés:

Nem gondoltam volna, hogy épp e napon épp e kampányban anyi fideszes hitványság után (és bizonyára még előtt is...) Orbán Viktort kell megdicsérnem, de muszáj, ő e teljesen demagóg és tragikomikus ünnepet és ünnepi-választási beszédét valami fontos üzenet becsempészésére használta fel, egy korábbi szokását felújítva:

"Orbán Viktor rámutatott, a helyzet nem könnyű, hiszen az ország nagyon rossz állapotban van, beteg és gyenge a teste: "kómába esett a gazdaság, tántorog az állam, a kormányzás az utolsókat rúgja, elborzasztó állapotok az egészségügyben, a közbiztonság megadta magát". Ráadásul - folytatta - a civilizációnk jövője is bizonytalan, a nyugati gazdaság recseg-ropog, újabb válság előérzete nyomasztja a világot. "

Emlékeztet ez a Jobbik tisztességes, de a választók felkészültségéhez mért, óvatos választási programjába becsempészett egyetlen árulkodó bekezdés az Energiapolitika fejezetben (III/4.):

"A történelem során a világpolitikai folyamatok alakulásának egyik meghatározó tényezője volt az egyes emberi közösségeknek az energiahordozók feletti befolyásért
vívott küzdelme. Mára ez különösen kiéleződött, amikor jelenkorunk fosszilis energiatartalékai kimerülőben vannak,
amikor százezrek életét követelő fegyveres konfliktusok gyakran és kiemelten ezekért a nyersanyagforrásokért zajlanak, és amikor az emberiség modern életformája végletesen megterhelte a bioszférát. Az előttünk álló évtizedek legfontosabb
világméretű kérdése, hogy a technikai vívmányainkra épülő modern kultúránk hogyan tartható fenn kifogyóban lévő energiaforrások, növekvő és egyre többet fogyasztó világnépesség, valamint végzetesnek tűnő környezetterhelés mellett. Egyes kutatók szerint a fenntartható növekedés helyett inkább már a fenntartható csökkenés a valódi kérdés, de a politika ezt még nem meri közölni az emberekkel."

Ennyit lehet mondani választás előtt, szavazókat nem elriasztva. OV becsületét menti némileg a sok tisztességtelen húzás után, hogy azért szól, nyilvánosan is. Akinek füle van, hallja meg.

Talán most megbukik a szabadkőművesek műve, ha Petőfi ma élne, talán antiglobalista, antiliberális lenne. (Királypárti???) :-)

Hé, Slota! Idesüss, mi is tudunk ám bunkók lenni...

A Barikád szerint:

A himnuszt is tőlünk lopták a szlovákok!

Azt már eddig is tudtuk, hogy a haza nélküli szlovák nép a magyarok földjén lakik, a magyarok címerét használja átszínezve, s most döbbenetes dologra hívta fel figyelmünket egy zenebarát olvasónk: a szlovák himnusz Bartók Béla egyik zongoradarabjának átirata.

Aki jártas történelmi segédtudományokban, tudja: a heraldika, vagyis a címertan szigorú szabályokon alapul. Az egyik ilyen szabály, ha egy család/ország egy másik család/ország címeréből átvesz egy elemet, az a behódolást jelenti.

Igen, BEHÓDOLÁS.

A himnusz? Arról ne is beszéljünk... Ennyire tellett.

Mi azért köszönjük az elismerést!"


Szomorú látni, hogy a Jobbik hivatalos médiumának egyelőre ennyire telik, hogy bemutassa, milyen, amikor magyarok Slotát utánoznak...

A teljesen minden konkrét ok nélküli, alapvetően az összes szlovákot (gondolom , máskor mást) becsmérlő kifejezések, ("a haza nélküli szlovák nép")
esztelenül igyekszik igazolni pl. Fico állításait, hogy a Jobbik egy soviniszta párt. Teljesen primitív alakok frusztrált károkozása, én az ilyeneket szívesen kikölcsönözném Slotának, vissza se kell adni, oda valók. Egy kormányzati szerepre készülő párt hivatalos lapjának elektronikus nyitólapján ez a profizmus óriási hiányosságainak jele. Én a kurucinfón se szívesen látok ilyet, de arra mondhatjuk, hogy független.

A sztori forrását eredetiben kicsit alaposabban láthatjuk itt, konkrétabb infókkal:

"Hazafiassagi torveny: A szlovák himnuszt egy magyar népdal dallamára éneklik"

Nem vagyok zeneértő, de simán meggyőző a hangzás alapján, hogy egy felvidéki népdal, inkább mondanám szlávosnak, bár persze a magyar és az együttélő népek népi kultúrája nagyon hatott egymásra. Hogy Bartók is begyűjtötte, az nem gond, Bartók születésekor már szlovák nemzetébresztők ( sok rosszat tudunk róluk, valóban) már a mai szöveggel énekelték mint himnuszesélyes dalt.

Vona most helyezte kilátásba, hogy a Jobbik listáin eddig nem Jobbikos elkötelezettségűként ismert szakemberek is megjelennek majd. Szeretném, ha a Kárpát-medence együttélő népeinek népi kultúráját jól ismerő és TISZTELŐ néprajzosok is bekerülnének e körbe (nem feltétlenül a listára, de a párt szellemi holdudvarába), olyasvalakik, mint mondjuk Andrásfalvy Bertalan.

Hogy a miénkből vett címer a behódolás/összetartozás jele? Nem lehetne ennek ÖRÜLNI, bár most csak csendben és remélni, hogy ez hordoz valamilyen potenciált a jövőre nézve??? És nem kitolni ennek realizálási idejét az ilyen baromkodásokkal? (bár azt hiszem, addig még harcok is várhatnak ránk, de ez a lényegen nem változtat)

Át kellene gondolni, mi az egészséges magyar öntudat és egységes kárpát-medencei magyar nemzetpolitika alapállása, viszonya a szomszédos, illetve együttélő népek, nemzetek LÉTÉHEZ. A kemény, elszánt érdekvédelem, nemzetünk térvesztésének megállítása nem lesz elérhető alantas, frusztrált acsarkodással, a szomszédok bunkóinak utánzásával. Viszont az ottani, a magyarok érdekeinek tisztességes figyelembevételére esetlegesen hajló erők elhallgattatására nagyon is alkalmas lehet. Pedig egy józan magyar nemzetpolitikának az ilyen erőkkel való kapcsolattartás az egyik legfontosabb eszköze lehetne.
Csak egy anekdotaszerű példa: "Partizanyszk"-ban élő szlovák emberrel ismerkedve (15 éve) egy nemzetközi rendezvényen elújságolja, hogy levitte a gyerekeket "a Fővárosba", állatkertbe, vidámparkba. Pozsonyba? - kérdem én. "Á, dehogy, az egy porfészek. Pestre!" Ezeket a nosztalgiákat nem kiirtani kéne belőlük, de az ilyen ostobaságokkal sikerülhet.

A nemzeti cél nem a szomszédok térképről eltüntetése (nem sikerülhet) és nem saját hazafiaink örök gyűlölködésre nevelése irántuk zsidó mintára, ahol a szomszéd a "goj". A cél a magyarság megvédése az igazságtalanságoktól, az eltüntetéstől, de nem az, hogy örökké kétségbevonjuk a szomszédok jogát az állami, nemzeti léthez, a himnuszhoz, bármihez. Ahogy mi is elvárjuk, hogy a szomszédok ne vonják kétségbe állami, nemzeti létünket, ne hamisítsák (gyakran közös) történelmünket, ne nyomják el a (most, már és még) országukban élő magyarságot.

------------------------------
Frissítés:

Közben beugrott, honnan olyan ismerős nekem ez a lopott himnusz! (bevallom, a Barikád hülye cikke előtt talán nem is hallottam még a szlovák himnuszt. Igaz, Besztercebánya árpádsávos címerét már láttam)

Szóval félreismerhetetlenül ugyanennek a, himnuszként szép és ünnepélyes, de olyan tót népdalosan melankólikus dallamnak egy sokkal tüzesebb, lemk-ruszin változata, "majdnem" autentikus előadásban: "Idu domił, idu", Megyek haza, megyek

Ugyanennek egy világzenésebb előadása a több vak énekest is felvonultató lublini lengyel "Drewutnia" zenekartól, akik a tokaji borfesztiválon is felléptek.

Kicsit távolabbi rokonsága szerintem van a szlovák himnusz dallamának az ismert magyar "Indulj el egy úton" kezdetű dallal is, első három hangjuk például megegyezik. De ettől nem tekintem lopásnak.

Frissítés 2.:

Most beszéltem egy csallóközi ismerősömmel, meg a neten is látom, hogy naív felvidéki magyarok közt futótűzként terjed a hír, hogy né mán, ezek tényleg a "Kodálytól" (vagy melyiktől is, anyjuk, ki is volt az, Kodály?) lopták a himnuszt is.
Szerintem van bőven igazságtalan magyerellenesség és elnyomás, meg hisztéria a Felvidéken is, főleg így gazdasági válság idején (felére csökkentette termelését a legnagyobb szlovákiai autógyár, a "Szlovák Gazdasági Csoda" autóipari "csoda" volt, de a 3 nap épp letelt) és hol van ez még a globális összeomlás fokozódás idejére várható eseményektől, amikor szinte biztosan vér fog folyni. (a szinte itt inkább önáltató illedelmességből van, VÉR FOG FOLYNI!)
De a nemzeti érdek azt kívánja, hogy ne birkaként menjünk bele az elkerülhetetlen konfliktusokba, téveszmékkel teletömött aggyal.
Marhaság ezen a himnuszon rugózni, pont ezt nem lopták, Bartók 1881.ben született, a wikipédia szlovák himnuszról szóló angol nyelvű cikkéhez mellékelnek egy (remélem, nem hamis...) 1844-es iratot a későbbi himnusz szövegével, akkor szerezte egy szlovák nemzetébresztő egy Tátra-vidéki népdal dallamára, amely több nép körében is ismert. Sajnos volt alkalma a dalt magyarellenes éllel énekelni már az 1848-49-es Hurban-féle felkelőknek, de erről lásd a következő bejegyzést.

Olyat követeljünk meg a szlovákoktól, ami jogosan nekünk jár, ami az övék, azt ne háborgassuk. Nem olyan ideális kondíciókkal nézünk a nemsokára nagy eséllyel kitörő harcok elébe, legalább felesleges elvárásokat ne keltsünk... Nem fogjuk letörölni a térképről a szomszédokat, az is szép lesz, ha ők nem törlik le a határon túli magyar tömböket. Meg fogják próbálni.

A tegnapi ünnep kapcsán láthattunk egy értékelendő gesztust:

Szlovák értelmiségiek egy csoportja virágokat helyezett el március 15-e alkalmával Petőfi Sándornak a pozsonyi Medikus-kertben álló szobránál.
A következő bejegyzésből kiderül, hogy vagyunk páran, akik Petőfit épp "nem ezért szeretjük" (nem 48-49-es értelmetlen, jakobinus uszító verseiért) és természetesen nem hiszek az ott koszorúzó szlovák értelmiségiek naív elképzeléseiben sem a "szép jövőről a Közös Európában". Ettől függetlenül a gesztus tisztességes és a magyar nemzetpolitikának számolnia kell azzal, hogy elvileg találhat partnereket "odaát" a történelmi konfliktusok tisztességes rendezéséhez. Hogy mikor ad erre alkalmat a történelem, azt nem tudom, de sok múlik a mi hozzáállásunkon, a Barikád által is átvett kocsmai kötekedő, hőzöngő viselkedés nem ebbe az irányba mutat.

március 16.

Az oroszok veszett kutyát szelídítenek - és megtörték a globalizáció gerincét

A kuruc szokásos heveskedésével nem vesz észre valami fontosat:

Eddig tartott: Moszkva is behódolt Tel-Avivnak

"Izrael kész megnemtámadási szerződést kötni Iránnal - írja a RIA Novosztyi című orosz lap. Ez az izraeli kormányfő moszkvai látogatása során derült ki, miután az oroszok megígérték, hogy nem szállítanak Teheránnak S-300-as modern rakétavédelmi rendszert (holott előzőleg ígéretet tettek erre a perzsáknak, akik ki is fizették a több mint egymilliárd dolláros vételár nagy részét).
A hírt Jevgenyij Szatanovszkij, az Izrael és a Közel-Kelet Kutatóintézet elnöke is megerősítette. Elmondta, hogy a tervezett megállapodást Teheránnak is alá kell majd írnia, mert ezzel elejét lehetne venni egy háborúnak. Szerinte a tervezet szövege akár a kubai válság alkalmával aláírt amerikai-szovjet paktum szövegéből is inspirálódhatna.
Úgy látja, nincs rá szükség, hogy az izraeli és az iráni delegáció az aláírás végett találkozzon egymással, mert arra egyidejűleg sor kerülhet a Kreml két külön termében. (Aki tudja, hány szerződést és ENSZ-határozatot tartott be fennállása folyamán Izrael, az azzal is tisztában lehet, mire jó egy ilyen megnemtámadási szerződés - az időhúzáson kívül - a szerk.)
(FN nyomán)"

Ha egy kicsit is gondolkoznának a kurucinfósok, felfoghatnák, hogy az oroszok kb. az egész emberiség, közte a mi túlélésünkért dolgoznak. Egy Irán elleni izraeli támadás akár globális atomháborúba is torkollhatna. A kuruc, vagy a Hegedűs Lóránt féle "HAMASZ" módjára gondolkozók felcserélik a célt az eszközzel. Magyar szemmel Izrael esetleges "tengerbe szorítása" a lehető legkárosabb, elkerülendő, hiszen akkor nem kis részben hozzánk menekülnének, akárcsak sok szempontból elődeik, a keresztes lovagok, hasonló államalapítási céllal.
Az erőforráskorlátokba ütköző, összedőlő növekedéselvű globalizáció korának egyik legfőbb kérdése, hogy az erőforrásszegény jövőbe való kegyetlenül nehéz átmenet során sikerül-e elkerülnünk az atomháborút. Az atomfegyverrel rendező latorállamok közül az egyetlen igazán veszélyes Izrael, hiszen neki van félhivatalosan közzétett doktrínája, a Sámson-opció, amelynek lényege, hogy az ön- és közveszélyes cionisták alig várják, hogy bosszút álhassanak a világon a sok gaztettért, amit a zsidók elkövettek ellene. Igen, a bűnös szeretné megbüntetni az áldozatot és ehhez van valahányszáz atomtöltete. Elképesztő, ahogy egy ilyen irracionális identitáson alapuló ilyen irracionális nemzeti mozgalom ilyen rész-racionalitással szert tett őrült vágya végrehajtásának eszközére.
Képesek voltak csak azért látszatra szekularizálni társadalmuk egy részét, hogy azok fiai modern egyetemeken kifejleszthessék az atomfizikát és az atombombát, amit legfundamentalistább, nem szekuláris őrültjeik kezébe adtak...
Moshe Dayan, egykori izraeli védelmi és külügyminiszter fogalmazta meg a programot, hogy Izraelnek Veszett Kutya-államként kell viselkednie. Mit mondjunk, a tervet sikeresen végrehajtották.

Ezt a veszett, atomfogú és karmú kutyát próbálják most az oroszok megfékezni, megszelídíteni, mert agyonlőni, ahogy egy átlagosabb veszett kutyának dukálna, (és erről ábrándoznak a kurucinfósok is ), az adott helyzetben nem tanácsos.

Mindannyiunk érdekében: Sok sikert!


A FFEK honlapján közzétették Greer fődruida egyik friss blogbejegyzésének magyar fordítását az USA Birodalma lehanyatlásáról:

J. M. Greer: Amerika alászállása

Greer írásainak zöméhez hasonlóan kötelező olvasmány. Egyik érdekes megjegyzése arra vonatkozik, hogy épp az oroszok putyini fordulatához köthető a globalizáció trendjének megtörése:

"Nagyon sok elemzőnek elkerülte a figyelmét, hogy lassan lejár a multinacionális társaságok korszaka. E téren a döntő csatát Oroszország vívta meg, és mikor Putyin a nyugatról pénzelt oligarchákat megsemmisítve visszavette az ellenőrzést az ország energiakészlete felett, abban az orosz drámai érzék diadalmaskodott."

Nem akarok túlzásba, nyalizásba esni, főleg, hogy egy közeli nagy ország, konkrétan az oroszok számunkra az általam is hangoztatott jelentős érdekközösség, együttműködési potenciál mellett azért veszélyeket is jelent, mint történelmünk nem egyszer bebizonyította, de az orosz idealisták által országuknak tulajdonított "Küldetés" e két téren beigazolódni látszik.

A siker bizonytalan, de a globális válság örvénylő folyóján sodródva az orosz hozzáállás racionálisnak tűnik.

Közép-Európa Moszkva felé fordul

Orbán Viktor Oroszország felé fordul?

"Ján Čarnogurský korábbi szlovák miniszterelnök egy roppant érdekes írást jegyzett be saját internetes blogjába. Úgy véli, Orbán Viktor változtatott Oroszországhoz fűződő negatív kapcsolatán, és így - szinte biztosra vehető választási győzelme esetén - már egy nagyhatalom sem ellenzi majd, ha Magyarország támogatja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit."

"Az egyetlen nagyhatalom, mely valóban ellenállást tudna tanúsítani a jövőbeni Orbán-kormány azon igyekezete ellen, ami a területi autonómiák megadására irányulna a környező államokban élő magyarok részére, nem más, mint Oroszország. Mert miért is támogatná Oroszország a Fidesz programjának eme sarkalatos pontját, ha az szóban ellene támad?
Most azonban ez változik. A Fidesz nem fogja Oroszországot bírálni, és így legrosszabb esetben is semleges állásponton maradhat a Fidesz követeléseivel szemben, hiszen ezek közvetett módon az orosz érdekekkel is összeegyeztethetők.

Vajon veszi és elemzi ezeket a jeleket a szlovák kormány, és legfőképpen a szlovák Külügyminisztérium? – teszi fel a kérdést írásának végén Ján Čarnogurský. "

Helyben vagyunk. Pontosan ezt mondom és írom évek óta, hogy a közeljövőben (és ez a jövő elkezdődött...) Oroszország tölti be azt a szerepkört, amit Hitler Németországa töltött be a 30-as-40-es években, miszerint a közép-kelet-európai térség civakodó kisállamai mind a térség domináns nagyhatalma felé orientálódnak. Féltékenyen lesik riválisaik minden mozdulatát, hogy ki vágódik be jobban a Gazdánál, ami pár tízezer négyzetkilométert hozhat neki a másik csatlós rovására.
Ahogy én és sokunk felfigyel arra, hogy a románok furamód most készek USA rakétapajzsot telepíteni és a moldáviai kérdés miatt viszonyuk feszült az oroszokkal, tehát ez nekünk egy sansz, úgy az értelmesebb szlovákok is felfigyelnek arra, milyen veszélyes, ha Magyarország közeledik a térség új Führeréhez. Mindenkiben felmerül, kiben reményt keltően, kiben szívbemarkolóan, hogy az egykori bécsi döntések mintájára most lehetnek moszkvai, vagy mondjuk kijevi döntések. Vegyük észre, hogy a szlovákok régóta oroszbarátok, Ukrajna és Magyarország most mozdul a "helyes" irányba, a románok még másképp látják. Simán lehet, hogy ellenségei Basescut nemsokára épp ezen a vonalon fogják támadni, hogy Erdélyt kockáztatja. (magunk közt szólva elég alaptalan vád lenne, sajnos...)
Ettől még javaslom addig ütni a vasat, amíg meleg. Az oroszok hatalma sem tarthat sokáig a világválság mai fokozatát elnézve. Az jogos, hogy a szlovák politikusok nem érezhetik magukat abszolút biztosan birtokon belül a déli határvidéken. Itt még volna mit keresni. Ők is tudják persze, hogy egy területi autonómia minek az előszobája. Tehát nemsokára a saját orrán fog a szlovák kormány Moszkvába csúszni...

(Hogy mit bohóckodik Novák Előd a Szabadság téri szovjet emlékműnél, az rejtély, talán Feketehegyi János - Ján Čarnogurský - megnyugtatására teszi? Értem, hogy bizonyítani szeretne, hogy nem árulta el Budaházy barátját, de ehhez kicsit nagy csalánba vágta az ország szerszámát, ahelyett, hogy rég a színfalak mögött egyeztetnének - ha nem ő, akkor valaki, akinek esze is van - az oroszokkal, hogy katonai tiszteletadás mellett az ő egyetértésükkel kerülhessen az emlékmű egy orosz katonai temetőbe a város szélén. Szép gesztus lehetne a részükről a jó viszonyra törekvés jeleként.)
-----------------------------------------
Frissítés:

Szegedi Csanád nagyon helyesen értékeli, hogy milyen irányba kellene a magyar diplomáciának hasznosítania az ukrajnai fordulatot:

"Porba hullott a globalizmus narancsszínű zászlaja Ukrajnában
A Jobbik Magyarországért Mozgalom az ukrajnai, múlt vasárnap befejeződött elnökválasztás tükrében megállapítja, hogy az elmúlt évek sikertelen, globalista érdekeket szolgáló ukrán politikájának ideje végleg leáldozott.

Az ukrajnai nemzeti kisebbségeket, köztük a számottevő kárpátaljai magyar kisebbséget is cserbenhagyó narancsos ukrán politika eredményezte azt az ukrán tantörvényt, amelynek eredményeként betiltották a magyar nyelvű tankönyveket, valamint 2010-től nem lehet magyar nyelven érettségizni. Juscsenko korábbi ukrán elnök ígéreteivel szemben a mai napig nem hoztak létre magyar járást Kárpátalján és számtalan esetben magyar emlékművek elleni támadások ügyében sem született intézkedés. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Vereckei hágón a mai napig nem állhat méltó emlékműve a hét magyar törzs bejövetelének.

A Jobbik reményét fejezi ki, hogy egy felelős, a térség stabilitását biztosító, a kisebbségek jogait maradéktalanul tiszteletben tartó korszak veszi kezdetét Ukrajnában Janukovics elnök megválasztásával.
Bízunk benne, hogy az új ukrán elnök biztosítani fogja a kárpátaljai magyarságnak a kettős állampolgárság intézményének a lehetőségét és a magyar nyelv szabad használatát. Javasoljuk, hogy szigorú törvényi eszközökkel védjék meg a jövőben a magyar jelképeket, emlékműveket."

Csakhogy nagyon furcsa, hogy az a Jobbik, amelyik felismeri az orosz orientációjú ukrán elnök megválasztásával a kárpátaljai magyar kisebbség ügye számára ESETLEG (jó munkával és szerencsével) megnyíló nemzetközi mozgásteret, és ennek kapcsán ekkora teret szentel a magyar érzékenységet érintő emlékműveknek, épp e napon ennyire érzéketlen a megnyerni kívánt nagyhatalom saját emlékműve iránt...
Döntsük már el, hogy mi a fontos, ki tudunk-e várni még pár hónapot profi háttértárgyalásokhoz, amiken szóba kerülhet a számunkra sértő, de az oroszoknak presztízskérdést jelentő szovjet emlékmű méltó módon méltó helyre kerülése is, meg a kárpátaljai magyarság nem szimbolikus, hanem létkérdései is, vagy mindezt kockáztatjuk azért, hogy valaki bebiztosítsa alelnöki helyét egy kemény magnak pedálozva. Miközben a Jobbik egyik legfőbb, megalapozott érve eddig a Fidesszel szemben épp a korábbi felelőtlen, országháborító fideszes oroszraugatás bírálata volt.
(Az egy külön poén Szegedi nyilatkozatcímében, hogy mi vár a narancsszínű zászlókra...
Jön a Kijevi gyors? :-) )

Jobbik-pornó

Igaz, hogy ez a rendszertelen erőforrásválságblog határozottan kezd eljobbikosodni, de most olyan témába botlottam, ami a legszorosabb összefüggésben van olajcsúccsal, globális összeomlással, civilizációs bukással.

Régebb óta mondogatom, hogy amennyiben a fennálló globális világrend mostanában nem dőlne össze, a Jobbik is csak a rendszerkritikus mozgalmak, pártok szokásos sorsára juthatna, tehát vagy közelébe se engedték volna a hatalomnak, a nyilvánosságnak, parlamenti képviseletnek (ez már nem jött össze), vagy éppen hogy odaengednék, esetleg felszalámizva és gyorsan hozzákurvulna a fennálló rendhez.
Mintha az ez utóbbi lehetőség mögött álló, szinte gravitáció-szerű erő, vonzás létezését akarná alátámasztani a Jobbik TV legújabb összeállítása "A Jobbiké az egyetlen életképes gazdasági program" címmel.

"Óriási érdeklődés övezte a Jobbik konferencia-sorozatának utolsó állomását, amelyen ezúttal a gazdaság témakörét járták körül. Az előadásokból kiderült, a gazdaság területén is radikális változásra van szükség, amire egyedül a Jobbik programja nyújt garanciát. Megszorítások nélkül egyedül ez a program képes megoldani a válságot és fejlődő pályára állítani Magyarországot."

A nyilatkozó pártszakértők közül azok az ártalmatlanok, akik inkább kerülik a konkrétumokat, illetve a Z. Kárpát Dánieltől korábban hallottak alapján miatta nem igazán aggódok. (Kivéve egy felvetését, de erre visszatérek) Azonban az utoljára sorra kerülő Lenhardt Balázs kissé esetlenül, de a demagógiagravitációnak meg sem próbálva ellenállni előadja a "szavazz rám, s én üdvözítelek" ősi számát. Nem tudhatom, mennyire teljesít vélt, vagy valós választási taktikai érdek által diktált pártfeladatot, mennyire választási duma ez, remélem, hogy nem gondolja komolyan, mert az lenne a tragikusabb eset. Szintén remélem, illetve inkább feltételezem, hogy Z. Kárpát Dániel tisztában van azzal, hogy az általa felvetett magyar szembemenés a nemzetközi szervezetekkel, EU, NATO, stb. csak egy nagyon speciális helyzetben lehet reális, konkrétan a fennálló globalista világrend döntő megrendülése, lényegében összeomlási folyamatának komoly fázisba jutása esetén és ezt a tényt csak a választási kampány kezdete miatt látja jobbnak nem nagydobra verni. Tekintettel a demagógiát beprogramozó, általános választójogon alapuló népképviseleti rendszer és a ma még uralkodó haladáshit, fogyasztói utópia csapdájára.

Azonban ezzel automatikusan belépett a Jobbik is azoknak a Z. Kárpát Dániel által említett pártoknak a sorába, amelyek a globalizáció "fegyverei", mert ha azt gondoljuk, hogy a Jobbik kénytelen keresztülhazudnia magát a választási sikerig, hogy az országgyűlésben, önkormányzatokban, vagy akár kormányon jót tehessen a nemzettel a kampányban eltitkolt tényleges tudása, világképe alapján, akkor mivel lenne jobb pl. a Fidesznél. Elvileg feltételezhetjük, hogy a Fidesz is alig várja, hogy végre nyerjen és szögreakaszthassa a sok undorító demagógiát, hogy őszintén beszélhessen és kormányozhasson. (elvileg remélem is, hogy egy része kész lesz erre).

Mik hangzanak el konkrétan:

-szembemenni a nemzetközi szervezetekkel, újratárgyalni szerződéseinket, ha kell, kilépni (Z. Kárpát Dániel)

Lenhardt Balázs:
-államadósság újratárgyalása
- keleti piacok felfuttatása
-segélyek megszüntetése, akiknek nem indokolt
-bürokrácia leépítése, mert csak hátráltatja a gazdaság működését
-korrupció, politikusbűnözés felszámolása, ami az ország legnagyobb tartaléka
-multik tényleges adózásra kényszerítése
- magyar kis és középvállalkozások támogatása
-a mezőgazdaság háború előtti súlyának visszaállítása
- turizmus, mint húzóágazat, állami támogatással, nyugati és keleti vendégek
- A Magyar Elme hasznosítása, innováció, kutatás-fejlesztés, ma nem hasznosított szabadalmak !!! (Basszuskulcs!) "Ezzel egy hatalmas fejlődési lehetőség előtt állunk" (Elvtársak!)
- Egyedül a Jobbik képes növekedési pályára állítani az országot megszorítások nélkül, "más forrásokat teremteni". A parlamenti pártok gúzsbakötve táncolnak, mert meg kell felelniük az EU, USA, Világbank, IMF és más mumusok elvárásainak, méghozzá rongyos pár tízmilliárdok miatt. (De majd mi!)
- "Ezzel a fennálló rendszerrel egyedül a Jobbik tud szakítani" (Ahogy vizen járni is csak ő tud.)

Ha csak az elhangzottakat vesszem alapul, a Jobbik máris beállt az igérgető pártok sorába, máris fősodor, demagóg, "szalonképes". Már nyugodtan be lehetne engedni a hatalom sáncai közé, olyan mint a többi. Ha komolyan gondolnák és minden lényegeset elmondtak "programjukról", az nem ér egy rakás szart, kiemelt tekintettel a szar helyreálló mezőgazdasági értékére a fosszilis erőforrásalapú műtrágyák utáni korban.

Miért lenne teljesen esélytelen ez a "program" (ha tényleg nincs semmi fontos, amit elfelejtettek címszavakban bemutatni) amennyiben a globalista rend, a növekedéselvű gazdaság kiheverné mai válságát és tartósan fennmaradna?
Azért, mert definíció szerint a globalizáció elől semmilyen ország nem térhet ki. A legnagyobb fokú autonómiára olyan országoknak van esélye, amelyek komoly energiahordozó exportkapacitással rendelkeznek és ez párosul a szerencsés történelmi adottsággal, hogy politikai, katonai függetlenségüket meg tudták őrizni, vagy el tudták nyerni. Azonban ezek között is azok járnak jobban, akik önként és dalolva szövetségesei a Globális Birodalomnak, illetve székhelyországának, az USÁ-nak, mint pl. Szaud-Arábia, vagy Norvégia. Norvégia megtehette, hogy nem lépett be az EU-ba, mi nem térhettünk ki a dolog elől. (de a NATO-nak Norvégia is tagja)

Hogy mi várna ránk, amennyiben a Jobbik, vagy bárki "idő előtt" szeretne kilépni a globalista rendszerből, azt jól mutatják azok az olajkitermelő országok, amelyek ilyen, antiglobalista, USA-ellenes, Izrael-ellenes stb. kormányzatok vezetésével próbálnak a világrendszer féhatalmával dacolni. Egyrészt törvényszerűen olyan szövetségi rendszerekbe kényszerülnek, melyek vezető hatalmai maguk sem menekülhetnek a globalizáció törvényszerűségei elől, csak alternatívaként magukat kínálják a globalizáció vezető hatalmaiként az USA trónfosztásával egyedül vagy többpólusú rendszerként(Kína, oroszok). Másrészt a globális fogyasztói modell tömegvonzása miatt saját polgáraik nagy tömegeinek lázadásával kell számolniuk, ami törvényszerűen elnyomó rezsimekké teszi őket, lásd Irán, Venezuela. Amíg a növekedéselvű, fogyasztói modell életképesnek tűnik, amíg a TV-ben nyugati fogyasztók kényelme, habzsolása látszik, addig a saját antiglobalista elitjeik által a zülléstől megóvni kívánt tömegek nem kérnek ebből a védelemből. A mézesmadzag mellett pedig ott a furkósbot, a nyílt katonai beavatkozás, a demokráciaexport a renitenseknek, vagy pechjükre olajban gazdagoknak, vagy stratégiai szempontból fontosaknak, Irak megszállása, Jugoszlávia bombázása, szeparatistáik támogatása, stb.
Ott a Birodalom kezében a pénzügyi büntetőeszközök arzenálja, tőkekivonás, IMF hitelmegvonás, hitelképességi leminősítés, bármi.

Képzeljük el, hogy egy magyar nemzeti kormány karakánul felveti az adósság újratárgyalást, felülvizsgálja a privatizációs ügyleteket, megadóztatja a multikat és netán kilép a NATO-ból, EU-ból, meg nem enged az IMF diktátumának, miközben még olyan a nemzetközi környezet, hogy elvileg van értelme nyugati és keleti turistákról ábrándozni, mert még van ilyen turisztikai piac, még repkednek a repülők, még a megszokott módon működik a fejlett világ gazdasága.
Szerintem elég lenne néhány heti globalista blokád, pénzügyi-gazdasági bojkott a kis pimasz renitensország ellen, és máris megtörne, kormányt buktatna az a magyar lakosság, amelynek vidéki kistelepülési tagjai tömegesen gyűjtenek aláírást, hogy az ő porfészkükben is legyen már végre diszkont láncüzlet.

Erre a beígért csodára a Jobbik se képes, A RENDSZERBŐL NEM LEHET KILÉPNI!
A rendszertől ugyan meg lehet szabadulni, de kizárólag annak összeomlása útján és az számunkra befolyásolhatatlan folyamat. Viszont ez a folyamat javában zajlik, a globális rendszer recseg-ropog, mert a növekedés beleütközött határaiba, a véges bolygó erőforráskorlátaiba, konkrétan nagy eséllyel mögöttünk a legkritikusabb, legszűkebb keresztmetszetet képező olaj történelmi kitermelési csúcsa.

A Jobbik és bármilyen hazafias erők történelmi feladata (és hasonló erők feladata más országokban) a társadalom megmentése, vagy legalább annak megkísérlése, a veszteségek minimumra csökkentése a tömegek által nem várt globális összeomlás során, amely visszaadja majd ugyan szuverenitásunkat, de az ilyen áron nem sokaknak kellene, ha lenne választásunk. De az összeomlás terén nincs, csak abban van, hogy tudomásul vesszük-e, hogy a fennálló rendszer, berendezkedés menthetetlen, vagy a reménytelen fenntartására pazaroljuk utolsó erőforrásmorzsáinkat.

Azt belátom, hogy egy ilyen helyzetképpel nyíltan most nem tanácsos a választók elé állni, mert még nincsenek felkészítve rá, hogy elhiggyék, csak megbüntetnék a túl korán őszinte pártot. Lehet, hogy a Jobbik-demagógia mögött kizárólag ez a megfontolás áll, illetve értelmesebb vezetőikből biztosan ezt nézem ki.
Azonban így a gazdasági "program" eddig látott (vázlatos) üzenete menthetetlenül hazug, félrevezető. A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk, nyilvánvaló, hogy amikor a tömegek is látják, hogy a tét már nem valami "növekedési pályára lépés", hanem az éhhalál elkerülése, akkor nem lesz többé helye demagógiának, csak az időzítés életveszélyesen kényes kérdése, hogy mire marad majd akkor idő.

Korábban arra gondoltam, hogy ennek a helyzetnek, miszerint látszik a Vég, de még nincs elég közel, hogy mindenki lássa, az a fajta csendes munkamegosztás felel meg, hogy a Fidesz viszi a Nyugat és a fogyasztásra vágyó tömegek felé szalonképes (demagógabb, növekedéselvű) vonalat és ezzel kormányt alakít, míg a nemzeti radikális Jobbik (minél erősebb) ellenzékben képviseli a megalkuvásmentes antiglobalista irányt, a kompromisszummentes szuverenitás programját, az önellátó nemzetgazdaság irányzatát.
Most úgy látom, hogy igazából a választásokig mindkettő az elsőre helyezi a hangsúlyt, a Jobbik ugyan retorikában nem kíván a nyugati "mumusoknak" udvarolni, de mit ér ez, ha kénytelenül elkerülhetetlennek látja az udvarlást a fogyasztásra vágyó hazai választóknak, akik kb. ugyanazt képviselik.

Ennyit a nagy globalizátor összeeskövő háttárhatalmakra vonatkozó elméletekről, ilyenek (összeesküvők, titkos társaságok) ugyan hitem szerint nyilvánvalóan léteznek és súlyosbítják bajainkat, de igazából a pusztító trendek legtöbbünk vágyaiban, az emberi természetben gyökereznek. Amíg van hozzá elérhető erőforrás, az emberek a pusztulásba vivő fenntarthatatlan gazdasági növekedés útját járják.
Helyesebben: -juk...
A rendszerből kilépés tisztességes szándékával fellépő párt is egy szinte természeti erő vonzásában kanyarodik vissza szépen a rendszerbe.
Arra most kár vesztegetni a szót, hogy persze a rendszeren belül lehetett volna sokkal nagyobb fokú autonómiát kivívni, mint a dánok, vagy bárki, ez most már nem időszerű, olyan közel a nagy összeomlás és nem véletlen, hogy mifelénk ez nem jött össze, az ilyen trendek változásához hosszabb idő kell.

Továbbra is azt gondolom, hogy van tere értelmes cselekvésnek és a politikai szervezetek közül a Jobbik az egyik legígéretesebb az ország népének megmentése eszközei, keretei között, de hogy valóban hasznát vehessük, ahhoz szerencsésen végig kell mennie a keskeny kötélen a magasban, a szakadék két fele, a túl korai túl őszinteség és a túlzott kompromisszumok, a demagóg elkurvulás között egyensúlyozva.

Emberek, ha nyíltan nem lehet, legalább konspirálva, belül készüljetek a modern civilizáció összeomlására, az ország népének megmentésére! Próbáljatok minél kevesebbet hazudni...

A kétharmados prófécia a beteljesülés útján - Bokros-Vona TV-vita???

Vonának annyira igaza volt, hogy a kriptoJobbikos tábor pártjai közé
most a Jobbiknak óriásplakátoló SZDSZ mellé feliratkozik a Jobbiknak
országos TV-vitás szereplési lehetőséget ajánló MDF is!!!


Nyilvános vitára hívja a Jobbik miniszterelnök-jelöltjét Bokros
Lajos.

Nyílt levelében a jobboldali pártot nemzetellenesnek nevezi, melynek
populista demagógiája tönkreteszi az országot.
Bokros Lajos, az MDF kormányfő-jelöltje másfél órás nyilvános vita
keretein belül szeretné bebizonyítani, hogy "a Jobbik szélsőséges
politikája tönkreteszi, elárulja Magyarországot." A Vona Gábornak írt
levelében kifejti, hogy a Jobbik gondolatai és programpontjai –
megvalósulásuk esetén – szegénységbe és szolgaságba taszítanák a
magyar embereket.

"A Jobbik nemzetellenes, amikor azt mondja, hogy nem kell visszafizetni az
IMF hitelt, amely megmentette hazánkat az államcsődtől. A Jobbik
nemzetellenes, amikor európai parlamenti képviselője metélt
farkincákról írogat, s amikor tagjai cigánybűnözésről beszélnek. A
Jobbik nemzetellenes, amikor nyilvánvaló képtelenségekkel hitegeti,
szédíti az elkeseredett magyar embereket. Önök azzal kampányolnak,
hogy el kell kergetni a multinacionális vállalatokat Magyarországról,
és helyettük a magyar embereket kell helyzetbe hozni" - érvel Bokros.

Az MDF-es politikusnak meggyőződése, hogy a Jobbik populista
demagógiája tönkreteszi Magyarországot, ezért arra kéri, üljenek
asztalhoz, mert egy demokratikus országban az állampolgárok
megérdemlik, hogy korrekt és konkrét érveket és ellenérveket
halljanak. (MTI)


A "hasznos idióta" szerepkör népszerűbb, mint valaha!
Természetesen Vonának ajánlatos alaposan felkészülnie a vitára,
amennyiben a ballib hatalomnak nem lesz annyi esze, hogy lebeszélje
Bokrost a szép tervről.

A metélt farkincákon (amit én azért nem írtam volna Morvai helyében)
az egész ország fog újra teli torokból röhögni, ez nem árthat
semmit. A cigánybűnözés, mint "szégyenbélyeg" emlegetése pedig
sokakat vihet a Jobbik szavazótáborába.
Csak ámulok, hogy ez a Bokros milyen vakon hisz a saját téves
világképében.... Ez nem cinikus szerepjátszó, ez tényleg nem tudja,
melyik bolygón él.
Persze az is lehet, hogy épp fordítva van, mint elsőre régi reflexből
gondolnánk és éppen hogy a bejutásra nem túl esélyes pártú Bokros
igyekszik felcsimpaszkodni a Jobbik ismertségére és népszerűségére,
hogy ezzel lecsippentsen magának a nagy eséllyel második legnagyobb
pártra jutó médiafigyelemből...

Ezért is meg amúgy is ideje beizzítani a jobbikos gazdasági műhelyekben a munkát!

Ja, és majdnem kihagytam: még világszerte ismert külföldi személyiségek is a Jobbiknak kampányolnak, lásd Teli Vizel nagy sikerű látogatását! :-)

A strici, mint szerepmodell

Vigyázat, felnőtt tartalom!

Ez a bejegyzés egy hozzászólásként keletkezett Antalffy Tibor honlapjának egyik bejegyzésére. Tibor bá honlapja egyike a figyelemre méltó hazai "világvége" témájú világhálós forrásoknak, bár nemcsak ezzel foglalkozik, a témábavágó rész ez: "A Jövőnk Véget ért!".

A nagy élettapasztalatú szerző lényegretörő bejegyzéscíme szerint: "A szex nem abból áll, hogy a nő arcába spriccelik az ondót"

"De a pornó nem csak az idősebbekre hat ki, akik fiatal korukban nem láthattak pornó felvételeket, de arra a fiatal generációra is, akik gyakorlatilag pornón nőnek fel. Ez az új generáció, szinte kivétel nélkül úgy gondolja, hogy a közösülés végén az kilövellt ondónak a nő arcán van a helye." "Ezzel szemben a 30 feletti férfiaknak ez a lehetőség eszükbe se jut. Úgy gondolják, hogy más az, amit a filmen látnak, és megint más a valós élet. De a pornó dömping a film és a valóság között húzódó vonalat egyre láthatatlanabbá teszi.
Nem csoda, hogy Cindy Gallop, aki egy (a self-described) „érett, tapasztalt, magabiztos, idősödő nő” (saját meghatározása), egy konferencián 4 perces beszédben, saját személyes tapasztalatából merítve, azt állította, hogy a fiatal férfiak szexualitással kapcsolatos gondolatait a pornográfia jelentősen „eltorzította”. Ennek ellensúlyozására hozta létre (MakeLoveNotPorn.com.) honlapját: „szeretkezz – ne pornózz” címen. Ezen két oldalra szerkesztve megtalálható a valóság és a pornóvilág. Természetesen rengeteg hozzászólóval. "

--------------------------------

Ennek a témának nagyobb kapcsolata van az általános lepusztulással, világvégével, mint első ránézésre gondolnánk, tehát nagyon is itt a helye.
Kunstlernek volt korábban egy jó blogbejegyzése arról, amit persze sokan érzünk régóta, hogy a “modern” kor közvélemény- és ízlés(telenség) formálói, a tömeg”kultúra” iparosai úgy nagyjából a második világháború után fokozatosan szakítottak a korábbi konzervatív és ésszerű mintaadási szokással, amelynek lényege volt, hogy az alsóbb néprétegek nem lumpen elemei ösztönösen és tudatoan is a felettük levő társadalmi rétegeket tekintették követendő mintának.
A jólét, erőforrásbőség, a korlátlannak hitt növekedés és korlátlannak hirdetett ”szabadság” korában a háttérhatalmak tudatosan megfordították ezt és züllött, deviáns, bűnöző elemek, szubkultúrák, illetve részben “primitív népek” (a maguk helyén és eredeti viszonyai között nyilván adekvát) szokásait tették meg követendő mintának, a divatcsinálás nagyerejű eszközeivel támogatva, filmek, sajtó, reklámok stb.
Kunstler szerint (aki a “háttérhatalom” kifejezést, meg az "összeesküvéselméleteket" azért görcsösen elutasítja és más baja is van neki, de ez most nem lényeges) a strici lett a fiatal amerikai szuburbia-lakó férfiak szerepmodellje, a maga tetkóival, aranyláncaival, ruházatával, járásával, autója dekorációjával, stb. A “férfi” nevet szerinte az átlag amerikai fiatalember ténylegesen nem is érdemli meg, mert ezzel a divattal mesterségesen infantilis, éretlen állapotban tartják őket.
Ugyanezt láthatjuk a női divatban, viselkedési mintákban is, a ma tömeges csupaszon hagyott has és derék egykor tipikusan kurvák jellemzője volt és még náluk is csak munkaidőben. A tetoválás, piercing, hiányos öltözet primitív népek szokásai voltak, a felsőruházatból szándékosan kilógva hagyott bugyi- és gatyaszél züllött nyomortanyalakóknál fordulhatott csak elő.

Hasonló a helyzet a szexuális aberrációk tömeges modellé tevése terén. A pornóiparnak sikerült elterjesztenie olyan szokásokat, amik eredetileg perverz, beteges egyének, vagy szűk szubkultúrák szokásai voltak, prostituáltaké, homoszexuálisoké, pornószinészeké (munka közben, mert civilben esetleg nem volt ilyenre igénye).

A régebbi korokban is akadtak egyes közegek, amiket aberrált csoportok tudtak meghódítani szubkultúráiknak, ilyenek voltak a nyugati királyi udvarok a reneszénsz és részben a barokk korban, ezenkívül pár meglepő helyen is kivirágozhattak a perverzió melegágyai (pl. egyes kolostorok), de a társadalmi fősodor számára nyíltan propagálhatóvá, sőt lassan már normává csak az erőforrásbőség, a perverz kapitalizmus csúcsrajutása korában válhatott a jelenség.
Az egész emlékeztet pl. Pasolini “Salo” c. filmjére. Meg Róma, meg mindenféle züllött civilizáció bukás előtti kicsapongás-dáridójára.

Aztán jön a túlélők csömöre és vágya (meg lehetősége, illetve kényszere) a “tiszta” élet, az egészséges, egyszerű örömök iránt. (pl. micsoda öröm, hogyha mindennap ehetünk…)

Strasbourgba megy a gárda...

De nem úgy.

Gárda vs. állam: Strasbourgba viszi az ügyet a mozgalom

"A Legfelsőbb Bíróság (LB) - helybenhagyva a Fővárosi Ítélőtábla korábbi jogerős döntését - feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet és Mozgalmat a felülvizsgálati eljárásban kedden kihirdetett határozatával. Ez egyben azt jelenti, hogy a szervezettel kapcsolatban a nyáron hozott döntés marad életben, vagyis a gárda jogilag nem létezik."

"Az Egyesület jogi képviselője jelezte: az Emberi Jogok Európai Bíróságán támadja meg ezt a soha nem látott nemzetközi és belpolitikai nyomás körülményei között született döntést. Hiszünk abban, hogy a nemzetközi precedensjog, mely számtalan alkalommal megváltoztatta az egyes nemzeti hatóságok döntését immár nem csak jogot, hanem igazságot is szolgáltat, és elmarasztalja a társadalom jelentős részének igazságérzetével szembehelyezkedő döntséekért a magyar államot."

Csípjetek belém, ébresszetek fel, de ha tudok olvasni, akkor ez AZ az Európai Bíróság, amelyik nemrég a keresztek levételére utasította az olasz iskolákat és gondolom futószalagon hozza a hasonló felvilágosult multikulti döntéseket.

Hát mindenkinek muszáj 5 perc észnéllevés után azonnal hozzáhülyülnie a kordivathoz???

Először is természetesen nem ismerjük el ennek a "Bíróságnak" a joghatóságát senki felett Európában, még az olaszoknál sem, de nálunk aztán főleg nem!!!
Ha egyszer annak a közegnek, melybe a Magyar Gárda is beletartozik, az az egyik legfontosabb jelszava és alapvető programpontja, hogy Magyarország (legyen) a magyaroké, akkor éppen ebből a közegből nem szaladunk a straszburgi óvónénihez siránkozva, hogy a csúnya másik kölyök a fejünkre szórta a homokot, ha egyszer magyar állampolgárokként valami bajunk van a mai bitorló magyar kormánnyal, akkor saját hatáskörben kell elzavarnunk, amíg lehet és úgy ésszerű, addig parlamentáris eszközökkel. Épp az idegen befolyás ellen harci dobot verő Kurucinfó közli helyeslően, hogy a szuverenitásunkat lépésről lépésre megszüntető EU bíróságához megy a Gárda? Milyen jót röhögnének a markukba az uniós "bírók", hogy ezek a marhák önként jönnek helybe a pofonért. Egy hasonló nemzetközi multikulti háttérhatalmi bíróság már ellenünk ítélt, amikor még a trianoni és párizsi békeszerződéseket is megsértve ellopták tőlünk a szlovákok a Duna vízkészletének zömét és a nemzetközi hajózóutat. Erre a PRECEDENSre hivatkozik a gárdaegyesület agyalágyult jogi képviselője?

Épp ebből a hülye, emberellenes jogvédő dumából van elegünk, abból, hogy a Nemzetközi Közvéleményre, meg mindenféle felvilágosult PC-kódexekre hivatkozva ugatnak bele nyikhaj áljogvédő fedőszervezetek az egyes államok belügyeibe, pl. a minareteket betiltó Svájcéba. Épeszű emberek, pártok és önvédelmi harci szervezetek a saját kezükbe veszik közösségeik, hazájuk bajainak megoldását (a nemzetközi realitásokkal és erőviszonyokkal természetesen számolva, ha lehet, külső szövetségeseket keresve) és céljaik közé tartozik a háttérhatalmakat szolgáló, nemzetrontó nemzetközi álbíróságok bojkottálása, felszámolása.

Remélem, a Gárda keres magának egy új jogi képviselőt.

Dünnyögj egy új mesét, fasiszta EU-ét

A cím hatásvadász és bizonyára hibás, mert ha jól sejtem, se Mussolini fasiszta, se Hitler náci rendszerében nem voltak az állam hivatalnokai helyből mentesítve a rezsim bíróságainak eljárása alól.

Véletlenül a kurucon Lipusz Zsolt is ezzel a témával foglalkozik, most egyet is értek vele: A Mastrichti szörnyeteg. (nem tervezem, hogy blogom egy Lipusz-figyelővé alakul)

Egyik kedvencem, a Europe2020 honlapján érdekes csemegékre bukkantam.

A "think-tank" és elnöke ugyan nem minden téren "magamfajta", mégis nagyon hasznos. Pl. úgy jósolja és örökíti meg a modern világgazdaság és világpolitikai berendezkedés összeomlását, hogy egy szót sem ejt olajcsúcsról, erőforráskimerülésről, így nem igazán értheti az olvasó, miért is kell mindennek összeomlania. Politikai értékrendjében pedig Biancheri a Newropeans politikai kezdeményezés elnökeként azzal is indokolja az EU demokratizálásának szükségességét, hogy különben "szélsőséges, demagóg erők nyomulhatnának be a politikai légüres térbe", ami naív marhaság. Az ugyan tipikusan a szakadékot két lépéssel átugrani akarók hozzáállása, hogy egyrészt jogosan elutasítja az antidemokratikus maffia-EU bürokratikus szörnyetegét, meg a fennálló fogyasztói társadalom és világgazdaság, illetve politikai rendszer összeomlását elkerülhetetlennek tartja, mégis valami olyan Új Európáról ábrándozik, ahol a mai liberális világdogmák tankönyvii formájukban érvényesülhetnek, mindenki szereti egymást és megtanulja a másik nyelvét, stb. (a szlovák nyelvtörvény ellen nyilván fel kell lépniük ilyen elvekkel) A bevándorlókkal kapcsolatos elképzelésük, a "diszkrimináció tilalma" meg egyenesen marhaság.

De térjünk a lényegre, sajnos fizetős hírlevelük egyik érdekes pontja egybeesik korábbi értékelésemmel a törökök látványos külpolitikai manőverei kapcsán, az ismertetőből ennyi derül ki:

Törökország ébredése: fokozatos távozása a nyugati táborból

Kihasználva a (gazdasági) világrendszer jelenleg zajló válságát, valamint az USA és a domináns Nyugati Rendszer gyengülését, melyen az előző hatalma alapszik, Törökország belekezdett kulcsfontosságú geopolitikai érdekeinek újradefiniálásába. Az új prioritások, melyek készen állnak a 2012-es bevetésre, Ankara legalapvetőbb irányváltásához fognak hozzájárulni az ország 1952-es NATO-csatlakozása óta… (16.oldal)

írnak ugyanitt a nyugati államok elkerülhetetlen államcsődjéről, a várható hiperinflációról és agyonadóztatásról, meg "az amerikai és nyugati fogyasztó, mint a gazdaság motorja" jelenség kimúlásáról, meg arról, hogy ezek szerepét miért nem veheti át a kínai, arab, latin-amerikai fogysztó, miért nem menthető meg a rendszer.

De a legjobb elemzés ingyen, teljes terjedelemben az EU bürokratikus szörnnyé válásáról szól:Európai Bizottság: Tíz katasztrofális év az 1999-es nagy válság óta


Nem részeletezem, érdemes elolvasni, a lényeg, hogy az EU bürokráciája a háttérbe húzódva elhárít minden kísérletet, hogy bárkik ellenőrizhessék, mit művelnek a rájuk bízott hatalmas összegekkel, a Bizottság és az Európai Parlament pedig csak bábszínház.

A legmellbevágóbb részlet számomra az egészben az, amit először nem is akartam elhinni, hogy az EU-hivatalnokok élethosszig tartó mentelmi jogot élveznek az eurokrata döntéshozatalukkal kapcsolatos bírósági eljárásokkal szemben! Ez akkora botrány, hogy enyhén szólva nem értem, miért nem folyik a csapból is ez, beleértve pl. a Jobbik három európai parlamenti képviselőjét. A dolog nem tévedés:

12006E/PRO/36

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Konszolidált változat) - E. Az Európai Közösséget és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv - (36.) Jegyzőkönyv az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről (1965.)

Hivatalos Lap C 321 E , 29/12/2006 o. 0318 - 0324

V. FEJEZET

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TISZTVISELŐI ÉS EGYÉB ALKALMAZOTTAI

12. cikk

Az egyes tagállamok területén a Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai állampolgárságuktól függetlenül:

a) a szerződéseknek az egyfelől a tisztviselők és egyéb alkalmazottak Közösségekkel szemben fennálló felelősségével kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseire, másfelől a Bíróságnak a Közösségek, valamint a közösségi tisztviselők és egyéb alkalmazottak közötti jogvitákkal kapcsolatos hatáskörére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel, hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is beleértve, mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Ez a mentesség hivataluk megszűnését követően is megilleti őket,



Tegyük ezt az összes kenetes, álszent európai demokrácia- átláthatóság- emberekhez közeli döntéshozatal- és hasonló dumák, blablablák és az EU-tagállamokban bevethető EU-csendőrség mellé és előttünk áll az európai történelem legravaszabb zsarnokállam-szörnyetege, amely olyan ügyesen álcázta magát, hogy a leigázottak önként szavazták meg mindenhol saját rabszolga-státuszukat!

Még Morvai Krisztináéktól se hallottam soha erről a vérlázító mentelmi jogról, a törvény előtti egyenlőség e sárbatiprásáról.
Ideje, hogy szóba hozzák!

Utolsó csatlósok - szélsőségek - észbontó kilátások

A kurucinfón emlékezett meg nemrég Lipusz Zsolt történelemtanár, nem mellesleg a Jobbik nyíregyházi alelnöke a Szálasi-féle hatalomátvételről, azt úgy értelmezve, mint "Az utolsó kísérlet Magyarország megmentésére"

Személy szerint ezt marhaságnak tartom, és annak ellenére, hogy bár úgy gondolom, ismert okból magyargyűlölő köröktől származik, az "utolsó csatlós" kifejezés mégiscsak jól leírja Szálasiék tragikus hozzáállásának lényegét.
Ha ez lett volna az "utolsó kísérlet", ráadásul egy sikertelen, akkor mi ma már nem is lennénk. Azonban vagyunk és lehet, hogy most valóban az utolsó kisérletet tehetjük meg hazánk, nemzetünk megmentésére, de hogy ez ne csak kisérletezés legyen, hanem sikerüljön is, ahhoz nem mindegy, hogy ilyen marhaságokat tömünk-e a jószándékú hazafiak fejébe, vagy megpróbálunk végre tanulni a történelemből.
Magyar szemmel nézve az akkori eseményeket a nemzeti szuverenitás, a nemzeti célok szolgálata, a nemzet, közösségünk megmentése szempontjából értékelve épp ellenkező következménye volt a 44-es tragédiának.

A náci német érdek volt az, hogy Magyraország erőit a végsőkig saját céljai szolgálatába állítsa, nem magyar érdek volt, hogy Berlin elestét néhány héttel későbbre toljuk azon az áron, hogy elveszítjük a revíziós politika minden addigi eredményét, sőt még további területet is (pozsonyi hídfő), az újra határon túli magyarokat kiszolgáltassuk az ottani államok veszett bosszújának (tömegmészárlások, benes-dekrétumok, stb.) és a domináns nagyhatalom előtt újra mi legyünk a legmostohábbak, akárcsak eyg világháborúval előbb az Antant előtt.
A románok "árulása" a lehető leghazafiasabb tett volt saját nemzeti céljaik szolgálatában, amit például a nálunk sokkal többre becsült finnek is bölcsen megtettek. A Benes-dekrétumok megalapozásához nagyon jól jött az a vér, amit a szlovák felkelők ontottak a magukéból korábbi szövetségesük ellen fordulva.
Nem tudhatjuk, hogy sikerült volna-e legalább részlegesen megőrizni valamit a visszatért területekből egy sikeres magyar átállás eredményeként, de mindenképpen észerű lett volna megpróbálni. Bármennyire is ráerőltette saját társadalmi rendszerét Sztálin a megszállt országokra, mégiscsak el kellett ismernie szövetségesi érdemeiket ott, ahol voltak ilyenek egy átállás nyomán, bolgárok, románok, lengyelek, szlovákok esetén. Ezek az átállások is alapját képezték a többi szocialista ország a miénktől "nemzetibb" kommunista elitjei kialakulásának.

Tragikus, de vanak szörnyű történelmi helyzetek, amikor csak a kisebbik rosszat lehet választani, a jó megoldás nincs a lehetőségek között.
Most is nyilvánvalóan ilyen helyzet következik, illetve van folyamatban.
Lipusz Zsolt és mások ezen álláspontja egyfajta zsigeri fundamentalista reflex, a korábban, illetve máig tiltott, démonizált hatalommal, irányzattal azonosul a mai hatalom elleni lázadás jegyében. Erről a jelenségről korábban is írtam. (Fundamentalizmus vezet Vissza a Jövőbe?)

Ha az automatikus reflex helyett józanul és a nemzeti érdekhez ragaszkodva hasonlítjuk össze hazánk és a mindenkori domináns hatalmak viszonyát, a következő áll előttünk:

1. Trianon időszaka: minden szomszédunk jóban, jobban van a döntőbíró hatalmakkal, mint mi, csak mi vagyunk rosszfiúk, minket csonkítanak meg az összes szomszéd javára.
2. Revíziós időszak: a viszálykodó kisállamok mind a hitleri tábor felé tendálnak, közte mi is, nem vagyunk mostohábban Hitler és Mussolini előtt, mint szomszédaink, tehát a határok újrarajzolásakor nekünk is jut valami, a legnagyobb vitás terület, Erdély kérdésében kompromisszum születik, hiszen mindkét fél a Gazda szövetségese. Ez sokkal jobb felállás nekünk az előzőnél!
3. Párizsi békék: vissza az 1. ponthoz, az új Gazdánál mi vagyunk az egyetlen mostohagyerek, utolsó csatlós, mindenki más időben átállt, mindent elveszítünk, sőt többet, mint korábban.

A SZU bomlása utáni helyzet, "euroatlanti integrációnk" ilyen drámai külpolitikai következményekkel, határváltozásokkal nem járt, elvileg ismátlődik a 2. helyzet, minden térségbeli kisállam egy Gazda szövetségese, egyformán jogunk van komprádorelitünk segjtségével odaadni mindenünket a vértelen hódítónak. (ahol nem ment önként, ott azért volt vér is - Belgrád, és ott volt terület-elcsatolás is, a Gazdák ilyenek)

Amennyiben most megadatik még az oroszoknak, hogy a globalizáció, a modern civilizáció összeomlása során még lesz egy időszak, amíg energiacsapjaik révén újra Gazdák lehetnek a térségben, akkor azt kell megfontolnunk, hogy az 1., vagy a 2. pont helyzete vonzóbb számunkra. A Kisantant legnagyobb országa, Románia elvileg sok ponton konfliktusban áll az oroszokkal, tehát van itt mit keresnünk, kár, hogy a románok az átállóbajnokok. Azonban ha mi is, szomszédaink is jó viszonyban vagyunk a térség domináns hatalmával (amely dominancia most nem tarthat sokáig), már nem büntethetnek minket úgy, mint a két világháború végén.

Most térjünk át Orbán Viktor legújabb üzenetére a jogos elkeseredésből születő felelőtlen, meggondolatlan radikalizmusra, de maradva az "utolsó csatlós" szerencsétlen szerepmodelljénél (melynek lényege, hogy ostobán, naívan "elvekhez" ragaszkodva, "hűségből", vagy csak tehetetlenségből, vakságból, balfaszságból kitart a megbukó hatalom mellett és harcol az elkerülhetetlenül győztes új hatalom ellen, saját nemzeti érdekeit feláldozva):

"Orbán: A józan ész és a szélsõségek közt kell választani"
"Egy olyan ország elõtt, mint Magyarország, ahol a dühös emberek száma nõ, két út áll: az egyik a szélsõségeké, amelynek a vége káosz, a másik pedig a józan ész útja - mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke..."
"Szerinte a mai Magyarországon a dühös emberek száma nõ, lassan kiszorul a politikai ésszerûség a vitákból,..."

Tehát ezek szerint a Jobbik képviseli az irracionális szélsőséget, a Fidesz pedig az ésszerűséget, most kimondottan a domináns nagyhatalmakhoz való viszony ("csatlós-viszony") kérdésében?
Nem éppen, ha összevetjük ezekkel:

Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, 2009 október 21. Washingtoni Kossuth Ház:

"Kapitális hibának nevezte, hogy Magyarország jól kitapinthatóan oroszbarát színben tűnt fel, a magyar politikai garnitúra az utóbbi években engedett az orosz politikai nyomásnak és üzletelt Oroszországgal. "Ez különösen az Egyesült Államokban nem javított a Magyarország kiszámíthatóságába vetett hiten" - fogalmazott.

Kiemelte: Magyarország a jövőben is hangsúlyosan kívánja felvállalni a transzatlanti értékeket. A NATO-ról mint stratégiai szövetségről beszélt, annak kollektív védelmi szerepe kapcsán fontosnak mondta, hogy "sikerüljön az amerikaiakat katonai, sőt, nukleáris katonai értelemben Európában tartani".

Oroszországot úgy jellemezte: külpolitikájában egyre több birodalmi ösztön fedezhető fel, belpolitikájában pedig egyre autoriterebb irányítási formákkal lehet találkozni. Az Obama-adminisztráció szerinte szemmel láthatóan még keresi önmagát Oroszország viszonylatában; egyelőre nem tudni, hogy az amerikai kormány politikáját a meghirdetett újraindítás vagy bizonytalanság, tisztázatlanság jellemzi.

Az sem világos, hogyan viszonyul Washington Közép-Európához. Szerinte egyfajta közép-európai lelki állapotot tükröz az amerikai rakétavédelmi tervek eltörlése miatt érzett lengyel és cseh sértődöttség; "most fontosak vagyunk vagy nem vagyunk fontosak Amerikának"? Leszögezte: Oroszországgal együtt kell működni, de világos elvi kereteket rögzítve; nincs összhangban a Nyugat, a NATO, az európai demokráciák értékeivel az a felfogás, hogy Oroszország érdekszférát határoz meg, és katonailag is beavatkozik szomszédai sorsába. Az energiaforrások kapcsán kiemelte: nem lehet elvitatni egyetlen ország jogát sem arra, hogy diverzifikációt hajtson végre; "enélkül nem lesz Európa emancipált helyzetben Oroszországgal szemben"."

Azzal most ne is törődjünk, hogy amit az oroszok szemére vet, az minden nagyhatalomra igaz, tehát hogy van érdekszférája, és hogy az USÁ-é jelenleg az egész világra kiterjed, az oroszokkal szemben rengeteg országban tart fenn katonai támaszpontot és több kontinenssel odébb háborúzik olajéért, bankjaiban tisztára mosható kábítószerpénzért, ezt szemforgatóan demokráciaexportnak nevezve. Vagy hogy Európa nem képes még egy darabig meglenni orosz energia nélkül, és ez esetben kár ugatni. A fő kérdés nem ez, bár Németh és a Fidesz alkalmatlanságát már ez is jelzi, hanem az, hogy megint az utolsó csatlós szerepkörét erőltetik egy látványosan összeomló domináns nagyhatalom oldalán és ugatnak az egyik értelemszerűen felértékelődő utódhatalom ellen, ami közelebb van és amitől függünk, amely átmenetileg akár döntőbíró, vagy fontos tényező lehet térségünk civakodó kisebb országai között.

Lássuk a Europe2020 francia kutatóintézet legújabb elemzését, amely már régebb óta jelez előre USA és brit államcsődöt lényegében AZ IDEI ÉV VÉGÉRE:

Globális rendszerválság – Útelágazás előtt az Európai Unió 2010-ben: tettestárs, vagy áldozat a dollár összeomlásában?

A globális rendszerválság 4. és 5. fázisa napról napra bontakozik ki (a globális szétzilálódás). Mindenki látja, hogy az USA kontrollálhatatlanul a fizetésképtelenség örvényébe került és az elit tehetetlen, nem teszi meg a szükséges lépéseket. Az előrejelzett államcsőd közeledik, a dollár zuhan, a tőke menekül az országból, csak még nincs nyjltan kimondva, de eljön annak is az ideje.
AZ EU még választhat, hogy az összeomló Nyugati Tömb romjai alatt akar-e maradni az USÁ-val, vagy a felálló új többpólusú világrend egyik kulcsszereplője akar lenni. Az USA államkötvényeit semmilyen komoly szereplő nem vásárolja, se az olajexportálók, se a kínaiak, se az oroszok, gyanús, hogy a FED strómanjai maguk vásárolják, tehát dübörög a bankóprés. A világ többi része nyíltan tárgyalja, hogy milyen valutakosárral kell az összeomló dollárt helyettesíteni.

Végül az intézet azt javasolja az EU-nak, hogy az oroszokkal, kínaiakkal, indiaiakkal és brazilokkal sürgősen tárgyaljon az USA bukása utáni jövőről, ha nem akarja, hogy róla tárgyaljanak a részvétele nélkül.


Drámai közeljövőkép, mely szerint a domináns világhatalomnak percei vannak hátra az oroszok pedig egyike a felértékelődő hatalmaknak, ezek közül a hozzánk legközellebbi.
A Jobbik külpolitikai elvei között régóta szerepel a jó viszony a felsorolt új felemelkedő hatalmakkal, tehát az utolsó csatlós öngyilkos szerepét nem a Jobbik, hanem a Fidesz külpolosai szánják országunknak, bármit is állít Orbán Viktor a józanok-irracionálisak szereposztásról!
Még egy felmerülő belpolitikai vonatkozás, hogy amennyiben valóban összeomlik az uSA még a magyar választások előtt, ennek minden földrengésszerű gazdasági következményével világszerte, így nálunk is, az hogyan befolyásolja a hazai választási erdményeket??? Van már a Jobbiknak árnyékkormánya? A ma szélsőségese a holnap középereje, a mai "szalonképes" jobboldali erő a holnap szerencsétlen megvetettje lehet...

Az utolsó csatlós szerepkör halálos vonzását a nagyvilágban mások is érzékelik, van aki kikerüli, van aki nem.

Az utóbbira jó példa Griffin, a Brit Nemzeti Párt elnöke, aki most rohant be lélekszakadva a máris süllyedő Titanic jegypénztárába, hogy még feljuthasson a hajóra. Öröm látni, hátha lepasszolhatjuk ezt az utolsó csatlós szerepet, mint a vicbbeli púpos a púpját. A Europe2020 szerint komoly nemzeti bankok közül már csak a Bank of England vásárol USA államkötvényt - eszerint most a britek vannak lemming-üzemmódra kapcsolva.

Az időben végrehajtott átállás, az utolsó csatlós-szerep ésszerű elutasítása friss példája viszont a törököké. Dobják az évtizedeken át nyilván öszeszorított fogakkal, az ország AKKORI érdekében vállalt stratégiai szövetséget Izraellel és nyilván burkoltan annak látványosan bukó nagy támogatójával/gyarmatával is, ennek jegyében normalizálják kapcsolataikat az örményekkel és párbeszédet kezdenek a kurdokkal, valamint szorosra fűzik kapcsolataikat az oroszokkal. Előbbi kettő esetében csökkentik támadási felületeiket, amiket a dühös Izrael bosszúból kihasználhatna, utóbbival nyilván együtt kell működniük a haláltusájába kezdő közelkeleti kis latorállam, a Veszett Kutya megfékezéséért, hogy ne vigye magával a pokolba az egész, vagy a fél világot.
Ha már az első világháború végén nem követtük a török "testvérek" példáját, legalább most tegyük meg.

A külpolitikai szövetségek kérdése a nemzeti érdek racionális képviselete alapján döntendő el és kell hozzájuk egy naprakész tájékozottság a világ eseményeiben.
A Jobbik vezetése, külpolitikai stábja e téren kormányképesebb, érettebb, mint a "nagy" Fidesz.

(A nyíregyházi Jobbik-alelnök szerencsétlen történelemfelfogásának mai változatát érdekes, perverz módon ma a "szalonképes" jobboldali nagypárt képviseli...
Érthetően maga Lipusz Zsolt se híve az amerikaiakkal és Izraellel való szövetségnek, sőt, de azt hiszem, ezzel máris túl sok szót pazaroltam rá.)

Csendes második Trianon, lassan, de biztosan

"Újabb olaszliszkai támadás, magyar nő az áldozat

"Folyamatosan meglopták, ezért feljelentést tett a rendőrségen egy olaszliszkai asszony. Emiatt az egyik helybeli cigány asszony sértve érezte magát, és fényes nappal a nyílt utcán nekitámadt. „Úgy fogtok járni, mint a tanár!” – kiabálta a rasszista cigány asszony Szögi Lajos tiszavasvári tanár néhány évvel ezelőtti meglincselésére utalva. Sajátos véleményét aztán a következőképpen nyomatékosította: „Meg kell ölni minden magyart! A te házadon is nemsokára fekete zászló fog lógni a magyar helyett!”

Bővebben a mai Magyar Hírlapban "
----------------------------

Ide passzol:

http://index.hu/bulvar/hirek/2009/10/14/leganezta_a_romanokat_a_mizsei_rendorparancsnok/

"A Bács-Kiskun megyei Lajosmizsén egyre több gondot jelent a megnövekedett bűnözés, írja a Délmagyar.hu. A betelepülő román vendégmunkásokkal a bűncselekmények száma egyenesen arányosan növekszik: 2009 első félévében 199 bűncselekmény ügyében indult nyomozás, ami jelentős növekedés a korábbi időszak bűnügyi statisztikáihoz képest.

Az elkövetők nagy része román állampolgár: alkalmi munkásként tartózkodnak a városban, főként mezőgazdasági munkákat vállalnak, írja a lap. Tarnóczi László őrnagy, a lajosmizsei rendőrörs vezetője a bűnügyi helyzet romlásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy "öt meg tíz éve is sok román volt itt, de most még többen vannak. Az újabb csoportok érkezésével folyamatosan növekszik a létszámuk, ez pedig egyenesen arányos a bűncselekmények számával."

A rendőr-őrnagy meglehetősen élesen fogalmazott a románokhoz köthető bűnözés növekedésről. "A tavalyi év második felében és az idei első felében tagadhatatlan az összefüggés a vendégmunkások és a bűncselekmények között. Egyre több a román, egyre több a gané" - mondta Tarnóczi László."
----------------------------------

Tegyük hozzá ehhez a nemrégi hírt az alföldi tanyákat birtokló, fehér rabszolgákat tartó cigányokról és kirajzolódik a kép a hanyatló magyar etnikumról, amely még a Trianonnál neki meghagyott medence-közepi rezervátumát se képes tartósan belakni, amely kivonult saját csonkaországa falusi hátországából a városi panelbe és városkörnyéki zöldövezetekbe, amely korábbi élettere alapját, a vidéket átengedi a romáknak és románoknak. (kb. ugyanaz a kultúrkör).

Ez a civilizációk spengleri végzete, az elpuhult kultúra demográfiai öngyilkosságot követ el, helyét a primitív, vitális szomszédok töltik be, eleinte beszivárogva, majd amikor elég erősnek érzik magukat, a volt gazdák aktív kiirtásába kezdve. Ez se csak egy nagy akció keretében képzelhető el, a Csereháttól az Alföldig szórványosan apránként, lassan, de biztosan vágják el cigányok a hátramaradt magyar öregek torkát, némelyiket feldarabolva, megerőszakolva. Zajlik egy csendes honfoglalás, azaz dehogyis egy, többféle népség is foglalja ezt az egy hont. Eltérő stratégiákkal, melyik lakóparkkal, kaszinóval, melyik üres alföldi tanyákat bagóért felvásárolva, a volt nemzet maradékait rabszolgasorba taszítva. "Alulról" és "felülről" egyszerre. Az első Trianon is éppígy következett be, ugyanezek a népségek követték ugyanezt a stratégiát, melyik alulról, melyik felülről. Az ország hivatalos elitje a most zajló második (végső) Trianonban is éppúgy alszik és bűnösen kollaborál, mint elődje az elsőhöz vezető folyamatokban.

Szeretném remélni, hogy ezt a második Trianont még meg tudja állítani napról-napra erősödő nemzeti újjászületési mozgalmunk, a Jobbikkal, a hazafias szervezetekkel, rádiókkal, blogokkal, bármivel.
Egy halvány reménysugár, hogy a magyar nemzeti radikalizmus, illetve önvédelem épp akkor tudott három képviselőt küldeni az egyébként hosszabb távon felesleges és káros Európai Parlamentbe, amikor például a lengyelek mindkét euroszkeptikus pártja kiesett abból is, meg a Szejmből is. (Mert a miénktől történelmi szerencsék és egykor nem alvó nemzeti elitje miatt sokkal vitálisabb lengyel társadalom jól tudott élni az uniós csatlakozás rövidtávú, átmeneti előnyeivel. Hosszabb távú előnyök viszont nem lesznek.) Továbbá, hogy a nagy jobboldali párt vidéki tömegei és káderei vigyázó szemüket már rég a Jobbikra vetik, a Jobbik szabja az irányt és eddig helyesen.
Nincs sok időnk a teljes eltűnés elkerülésére, ez a 24. óra utolsó perceinek egyike.

A Jobbik komolyan gondolja - egy párt, amely nem növekedési demagógiával kampányol!

A Jobbik tovább fokozza meglepetésünket, nem marad elszigetelt akció a múltkori pártelnöki cikk a fenntartható csökkenésről, a növekedés lehetetlenségéről, a Barikádon tovább forszírozzák a témát, eszerint ez tudatos stratégia???!!!:

"Fenntartható csökkenés - avagy tabudöntés Jobbik-módra "

"Jó lenne ráébredni végre: a légy sem azért repül neki mindhalálig az ablaküvegnek, mert nem tudja kinyitni az ablakot; számára maga az üveg láthatatlan, ezért fel sem merül más lehetősége, mint újra és újra próbálkozni ott, ahol az átjutás teljességgel lehetetlen. Mi viszont gondolkodó emberi lényekként beláthatnánk, hogy a megszokott úton nem megy tovább. Jöjjön hát a paradigmaváltás!"

Ezt a párt környezetvédelmi kabinet vezetője írja, gondolom, ha a kampányért felelős vezetők nagyon veszélyesnek tartanák, nem lenne neki megengedve.

Én személy szerint nagyon is veszélyesnek tartom...
Bátran bírálja saját választóikat, választás előtt!:

"Ma még azonban óriási szakadék tátong az elvek és a valóság között. Olyan ez, mint amikor „nemzeti érzelmű” honfitársam egy-egy újabb gőzleeresztő demonstráció és zászlólengetés után, mint aki jól végezte dolgát, autóba pattan, és – lássuk, miből élünk! – elmegy a legközelebbi multinacionális üzletlánchoz egy karton szlovák tartós tejért. Ugye érzik a hasonlóságot a fenti példával? Na így nem fog menni. Ennél már egyszerűbb, ha odaállunk a tükör elé, és szemközt köpjük képmásunkat."

Petőfit hasonlóért megverték a választói és persze nem jutott be. (Természetesen nem tartalmilag hasonlóért, csak saját választóinak bírálatáért.)

Drukkolok, hogy ez az őszinteségi roham legyen ragadós, vagy ha nem lesz, akkor legalább a Jobbik ne zavarja el magától szavazóit. Hátha kiderül, hogy van elég sok ember, aki hasonlóan látja, hogy ez így nem mehet tovább és nem növekedési demagógiára adja szavazatát. A haza megmentéséhez őszinte beszéd, a helyzettel, katasztrófával való őszinte szembenézés kell, de nagy kérdés, nem bukik-e el a demagógiához szoktatott népképviseleti rendszer csapdájában a nagy kísérlet. Drukkolok, aggódok...

Nem mind arany, ami fénylik: Makovecz

Egy kis profilbővítés gyanánt ide is felteszem egy régi mániámat, amivel több internetes fórumon sikerült őszinte megrökönyödést keltenem, hol hazafias "mieink" körében, hol derék konformista lokálpatrióták közt, akik büszkék rá, hogy a mesternek köszönhetik városuk "új arculatát". Én ismerve a helyzetet, sajnálom őket, hogy nem tartották meg a régit...

--------------------------------------------------------------

Érdemes felidézni, miért is érkeztünk mostanra egy várható, sőt zajló nagy gazdasági-társadalmi-ökológiai összeomlás küszöbére. Tévúton jár az emberiség, ennek a tévútnak, a jövőfelélő, létrontó berendezkedésnek pedig alapvető ideológiai alapjai is vannak, vagy legalábbis téves, rossz irányba vivő ideológiák társulnak az önpusztító gyakorlahoz. A múltban éltek, "éltünk" organikusabban is, fenntarthatóbban is, de ezeket a fenntartható(bb), organikus(abb) életmódokat, emberi közösségeket rendre lezüllesztették, szétverték a "haladóbb" ragadozó életmódokat terjesztve, ennek szükségességét rendszerint haladásideológiával, modernizációs maszlaggal is alátámasztva.

Konkrétan az építészet, urbanisztika terén egy érdekes jelenség, hogy maga az építészet, építőmesterség még jó ideig tisztességesen végezte a maga dolgát akkor is, amikor már jól benne jártunk a fenntarthatatlan modernizációban, az ipari forradalomban. Az építészeti modernizmus megjelenéséig az építők természetesen változó divatok szerint (bár ez inkább csak a felsőbb rétegek megrendeléseit érintette) alapvetően alkalmazták az emberiség évezredek alapp felhalmozott tudását az építésről, alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz, éghajlathoz, nagyrészt helyi építőanyagokat használtak és természetesen épületeik funkcionálisak és esztétikusak voltak egyszerre. Az épületek túlnyomó része a tágan vett "népi" épjtészet kategóriába esik és magától értetődően organikus volt, tehát szervesen nőttek bele az egyes épületek a "kihaló" régiek foghíjaiba, mint a fák az erdőben. Nem valami csoda folytán, ennek nem utolsó sorban energetikai oka is volt, ha már ez a fórum egyik fő témája, egyszerűen az emberek energiaszegény korszakokban kénytelenek voltak spórolni az erejükkel, energiájukkal, építőanyagaikkal. Sokkal egyszerűbb, célszerűbb, kényelmesebb volt organikusan építkezni, beilleszkedve a környezetbe, nem egyénieskedni, önkényeskedni.

Még az ipari forradalom korának építészete is ennek folytatója, a zsúfolt nagyvárosok hibáiért, a bérkaszárnyákért, a füstös gyárakért nem az építészek felelősek, hanem a telekspekuláció, az önzés, kizsákmányolás. Az építészek a nekik szabott szűk korlátok között (minél több lakást kell kihozni egy telekből, tehát gangos bérkaszárnya) továbbra is organikusan dolgoztak, a 19. sz-i városrészekben jobban érezzük magunkat, mint a modernizmus egyre pusztítóbb hullámai által elkövetett falanszterekben. (Persze egy hagyományos faluban, vagy kisvárosban még inkább.) Az ipari építészet is produkált lenyűgöző dolgokat, miközben tárgya természetesen hosszú távon fenntarthatatlan. De maga az építészeti tudás, hozzáállás nem volt a fenntarthatatlanság oka, vagy része. Minden épületet beillesztettek környezetébe, kellemes, ember számára vonzó, egyben messzemenően funkcionális tereket hoztak létre. (ahol kellett, ott ijesztőt, pl. börtön belseje...) Mindez ORGANIKUS volt.

Nagyjából az I. világháború után szerveződött meg az építészeti modernizmus agyréme, lényegében a politikai világszétverő mozgalmak (az egyszerűség kedvéért nevezzük bolsevizmusnak) építészeti megjelenési formájaként. A modernista építészet-szétverők zöme eleinte nyíltan is a balos pártokkal, mozgalmakkal tartott, ezt frazeológiájuk, kiáltványaik is kifejezték, egy részük viszont már kezdettől volt olyan okos, hogy pártok- és politikafeletti áruként adta el modernista építészeti, urbanisztikai utópiáját, mint Le Corbuisier. Másoknak a II.világháború alatt, után jött meg az esze és váltottak át a sovány szocialista tábornál sokkal zsírosabb kapitalista piacra, ekkor korábbi marxista rizsáikat szögre akasztották.
Talán Spenglernek volt igaza, hogy a nyugati civilizáció nagyjából a 19. század végére ért zenitjére, ekkor törvényszerűen jelentkezett az az általános dekadencia, ami egy-két évtizeden belül végetvetett annak, hogy az alapvetően fenntarthatatlan gyarmatosító-ipari gazdasági alapokon egy alapvetően fenntartható szemléletű (bár nem mindenben fenntartható gyakorlatú!) építészet, városépítészet létezett. A létrontó civilizáció végső dekadens szakaszába lépve már aktívan elkezdte saját felépítményét is pusztítani, az őrült, öngyilkos modernizációs ideológia az élet annyi területe mellett az építészetet és ennek következményeként a korábbi alapokon épített környezetet is elkezdte szétverni. Itt most ugornék egyet, nem elemzem részletesebben a modernizmus bűneit, de az alapvető baj vele az, hogy eredendően önkényes, hogy őrültül szakít az évezredek alatt felhalmozott szakmai tudással, a józan ésszel, hogy Tabula rasát csinál, hogy mindent gyűlöl, ami régi, ami természetes (ami két láb, tehát rossz, a négy láb, a „modern” az jó). Nem meglepő, hogy a modernizációs dühöngés az építészetben is ezt hozta, hiszen ugyanezt tette minden téren, a család szétverésétől a TSZ-esítésig és még sorolhatnám.

A szadista tudáspusztítás fontos eleme volt az építészképzés szétverése, az építészek már nem ismerkednek meg felkészülésük alatt a régi korok tudásával, ami persze fő ellenségként van agyukba mosva, tehát az emberiségellenes utópisztikus ideológia romboló hatása mellett már csak az elveszett, kiirtott tudás híján se képesek szépet és jót építeni. („Szépet” nem is akarnak a modernisták, mert a normális emberi szépségfogalom ellentéte, a sterilitás , emberellenesség kultikus céljuk. Gúnyolódnak a természetes emberi szépségeszményen.)

Tehát ugorjunk most, mert célom eljutni Makoveczig. (szakirodalom a modernizmus bírálatáról található, alább megadok pár linket)

Az építészeti modernizmus a tömegek körében sosem volt népszerű és egyes konzervatív elitcsoportok saját hatalmi körükben (magán lakóhelyük, intézményeik, városaik területén, stb,.) több-kevesebb sikerrel ellen is álltak neki. Nagyjából a 60-as évektől jelentkezett tehát egy széleskörű lázadás a modernizmus ellen, ennek eredményei azonban legalábbis felemásak, de inkább sikeresen eltérítették őket a veszélyeztetett, ravasz modernisták. Az ellenállás egyik látszatsikere a műemlékvédelmi mozgalom volt, de ezt ügyesen eluralták maguk a modernisták és a skanzenszerűene megőrzött egyedi épületeket, vagy negyedeket sterilen kipreparálják „korszerű” környezetükben, vagy ha lehet, még meg is erőszakolják modernista üveg-beton-műanyag betoldásokkal, „korszerűsítésekkel”.
Ettől sokkal fontosabb sikerük, hogy ők maguk (egy részük) álltak az antimodernizmus élére és deklarálták, hogy a „modernizmus halott”, az új varázsige a posztmodernizmus lett. Ez azonban épp annyira lett meghaladása a modernizmusnak, mint amennyire a posztkommunista káderek jelentettek új minőséget a kommunistákhoz, tehát korábbi önmagukhoz képest. Egyszerűen fordítottak egyet a köpönyegükön és az üzlet ment tovább. A posztmodernizmus ugyanazt a modernizmust folytatta tovább más eszközökkel, sokkal helyesebb lenne posztkockaizmusnak nevezni. A klasszikus modernizmus dogmakészletéből ugyanis csak egy felszíni dogmát, a szögletes, egyszerű geometriai formákhoz (téglatest, kocka) való görcsös ragaszkodást dobták ki ballasztként, megmaradt azonban az alapdogma, az önkényesség, a fittyet hányás a természet törvényeire, az éghajlatra, az emberi igényekre, a józan észre, szépérzékre és a szakítás az emberiség építészeti hagyománykincsével.

Tovább folytatták, sőt minden korábbinál esztelenebb szintűre fokozták a sztárépítészek személyi kultuszát. (nem függetlenül a más területeken is zajló jelenségtől, színészek, énekesek, sztármenedzserek) A posztmodernisták egyik különösen durva vadhajtása, korunk dekadenciája magasfoka, a pusztuló civilizáció egyik legdurvább építészeti jelensége a dekonstruktivizmus, ami már teljesen nyjltan kimondja, hogy célja a szétverés. Nesze paraszt, fizess nekem sztárgázsit azért, hogy tönkreteszem a lakóhelyed, élettered! A dekonstruktivista ideológusok, filozófusok egyetemi katedrái a megérdemelt kényszerzubbony helyett mindent elmondank korunkról, kilátásainkról.
A király meztelen, az utcán maszturbál, és ha be akarnánk csukni a szemünket, a Gondolatrendőrség fogpiszkálóval kitámasztja a szemhéjunkat...

Egy másik változata az önkényes, ugyanazt más eszközökkel folytató (poszt)modernizmusnak a magát „organikus építészetnek” hazudó irányzat. Már a korai posztmodernizmus egyik jellegzetes trükkje volt, hogy a kockaizmussal való látszatszakítás jegyében előkaparták a korábbi, modernizmuselőtti építészeti elemeket. Ezeket azonban nem az eredeti, hagyományos módokon használják, hanem dísznek pakolják fel alapvetően önkényes, a hagyományt továbbra is elvető építményeikre. A tradícióra csak „utalnak”, a hagyományos épületelemekkel valójában gúnyolódnak. Meggyalázzák őket. Ez egy még perverzebb bánásmód a régi tudással. Itt kell megjegyeznem, hogy természetesen a modernizmus elleni lázadást nem száz százalékban sikerült a maga uralma alá vonnia a „poszt”-kádereknek, voltak, vannak őszinte „csendes forradalmárok”, akik azzal lázadtak a falanszterdogmák ellen, hogy amennyire tudták, tovább folytatták a korábbi korok természetes, valóban organikus, hagyományos építészetét, vagy igyekeztek előkaparni még megmaradt töredékeiket és ezekből elkezdeni újjáteremteni, éltetni a hagyományt. Nem öncélú hagyománytiszteletből, hanem mert a hagyományban a célszerű, a gazdaságos, a jó, a fenntartható építés módszerei élnek. Az igazán hagyományos építés fenntartói és újjáélesztői az építészszakma páriái, kivetettjei, nagyon gyakran eredetileg hithű modernista-posztmodernista képzettséggel, pályájuk elején sikeres modern művekkel, majd a megcsömörlés, igazságkeresés után csendes munkával, a szakmai fórumok által kiátkozva, vagy agyonhallgatva. (kivéve egyes piaci réseket, konzervatív milliomosok, trónörökösök megrendelése, stb, akad pár ilyen, szűkebb körben azért híres tradícionalista építész-”sztár”, pl. Andres Douany)

Tehát az „organikusok”, közte leghíresebb hazai „organikus” építészünk, külföldön igazából egyedül ismert építészünk, Makovecz Imre TIPIKUS POSZTMODERNISTÁK. A „poszt-”-nak abban az értelmében, hogy lényegében ugyanaz más eszközökkel. Nem kocka, nem üveg (bááár... néha plexi, sőt más MŰANYAG díszítőelemek, jó nagy darabok) nem beton (azazhogy dehogynem, mennyi ronda nyers , csupasz betonfelület van Makovecznél!), hanem fa, kő, föld. De mindez mire és hogyan...

Makovecz a modernista-posztmodernista beteges építész-sztárkultusz legfőbb hazai, illetve magyar nyelvterületi megtestesítője, kevés kisember, vagy „kisértelmiségi” tudná megnevezni Fintát, vagy más ortodoxabb modernistát, de amelyik átlagmagyar egyáltalán tud építészt megnevezni, azok zömének Makovecz ugrana be. E személyi kultuszt ő maga kelti, igényli, élvezi. Igaz, ettől még építhetne szépet, jót, organikusat, akár hagyományosat is.
De hagyományosat elvből nem épít. Megtéveszti a közvéleményt és híveit, amikor a tradícióról, a népi építészetről halandzsázik, mert az ő épületei semmilyen vonatkozásban nem folytatásai a tradíciónak, a népi építészetnek. Igaz, hagyományos, vagy népi elemeket alkalmaz épületein, de tipikus posztmodernista módon ezeket gyakran inkább kigúnyolja, meggyalázza, bár ezt az ügyes csonagolás, vagy egyszerű vakság miatt tisztelői nem veszik észre. Vagy meggyőzik magukat, hogy „csak én lehetek hülye, mellettem mindenki éljenzi a király új ruháját, akkor biztos rosszul látok”.
A hagyományos elemek gyalázására, méltatlan felhasználására kiragadott példák a kettévágott és szembefordított két felű parasztház, a profán, világi épületeken alkalmazott szakrális templomtornyok, vagy a tojáshéjból kikelő, fejbenyilazott templomtorony-csibe egy sportuszoda épületén. Tipikus posztmodernista „geg”-ek.
A modernizmus és posztmodernizmus önkényessége, mindenáron való meghökkenteni vágyása tipikusan jelen van Makovecznél, a kitekert formák mindig a használhatóság, a funkcionalizmus, az olcsó, elérhető árú karbantarthatóság rovására mennek. Hiszen nem a megrendelő a fontos, hanem a zseniális építész, a Mester, akinek emlékműve az adott épület, ahol mellesleg néha mondjuk kulturális rendezvényeket is tartanak (csak nem lehet a színpadot látni a zseniális ágas-bogas oszlopoktól...), vagy úsznak benne, vagy mást csinálnak. Pedig igazából elég lenne, ha csak az Alkotó Géniuszt tisztelnék e Szentélyekben...

Könnyű összevetni bármilyen funkciójú épületét egy ugyanilyen funkciójú hagyományos épülettel a modernista pusztítás előtti korból, gyakran ugyanazon a településen és azonnal leleplezdik előttünk a Mester, hogy mennyivel többre mennénk egy olyan épülettel, építésszel, amely, aki a régi hagyományt folytatná, az aban megtestesülő tudást alkalmazná. Nem konzervativizmusból, múltbarévedésből, hanem mert egyszerűen akkor tudtak szebbet-jobbat, fenntarthatóbbat, gazdaságosan karbantarthatóbbat csinálni.
Hab a tortán Makovecz kapcsolata misztikus irányzatokkal, nevezzük úgy, destruktív szektákkal. Sosem tagadta, hogy a Rudolf Steiner -féle antropozófia-mozgalom híve, épületeiről szóló halandzsáiban visszaköszön annak misztikus szóhasználata, gyakorlati megoldásaiban a nem praktikus és nem szép elemek erőltetése gyakran ilyen ideológiai alapokon áll. Pl. az idétlen gyepes földhányások épületei talapzatánál, gyakorlatilag a földig érő tetők aljánál, még belvárosi környezetben is.
A modernizmust-posztmodernizmust bíráló tudósok (kiemelem Salingarost) egyik megfigyelése, hogy e destruktív álépítészeti irányzatok sikeres becsomagolási technikájának egyik legnagyobb győzelme, hogy hagyományos, bevett vallások, kiemelten keresztény felekezetek templomai tömegesen készültek, készülnek az ő alapvetően kerszténységellenes, emberellenes ideológiát megtestesítő módszereikkel. Ez a PR egyik csodája, ez Makoveczre is teljesen igaz. Ha beleásunk az ő steineri hitébe, vagy csak alaposabban megszemléljük épületeit, látni fogjuk, hogy ez valami nagyon nem keresztényi dolog. Nem tartozik igazán rám, ez legyen a templom-megrendelő felekezetek ügye, de érdemes lenne megnézniük, kikkel dolgoztatnak. Jellemző, hogy Makovecz mennyire profanizálja a templomtornyokat világi épületeken.

Egy további nagyon sikeres PR-csomagolási példa Makovecz életművéből, hogy sikeresen öltötte magára a „Nemzeti, Magyar Építész” imázsát. Határon túli magyar közösségeknél, vagy csonkahoni ellenzéki, jobboldali vezetésű önkormányzatoknál épp a hazafiasság tüntető kifejezésének eszközévé vált, hogy a „magyaros” Makovecztől rendelnek épületet. Miközben az igazi magyar hagyományos építészetnek nem folytatója, hanem sokszor kigúnyolója. Kivételek akadnak, egy-két épülete ne eredetieskedett, hanem lényegében másolt régi mintákat, ezek legalább kjvülről jobbak is letttek termése átlagánál. A hagyomány tudásanyaga még szolgai másolás esetén is jobbat eredményez, mint az önkényes posztmodernkedés, ál-organikuskodás.
Az „organikus” jelzővel csak visszaél Makovecz, az igazi organikus épületek példáit a hagyomány nyújtja, ezt kell folytatni, újjáéleszteni.

Zárásként a globális erőforrásválság, a megkezdődött gazdasági-társadalmi-ökológiai összeomlás fényében a túlélést, kiutat kereső emberiség számára az építészet, urbanisztika (de sokkal inkább „ruralisztika”) területén is radikálisan végetér a létrontó civlizáció ámokfutó gyakorlata. A modernista-posztmodernista álépítészkedés hála Istennek nem folytatható, forrás sem lesz hozzá és semmilyen téren nem szolgálja ki a fenntarthatóan élni kényszerülő emberek igényeit. Nem utolsósorban sokkal energiaigényesebbek is az önkényes hagyománytagadó épületek, városok, megoldások, ez igaz Makovecz épületeinek zömére is. Igaz, hogy a látványos, nagy fenntartási költségű épületek a korábbi, organikusabb korok módszereivel se lesznek fenntarthatóak az energiaszegény jövőben (katedrálisok, kastélyok, paloták, bármennyire is régebbi technológiákkal épültek) de a modernista tornyházak, vagy a Makovecz-féle feleslegesen két templomtoronnyal is megdrágított faluházak sem. Makovecz épületeinek botrányosan nem praktikus volta, gyors pusztulása jól illeszkedik a modernista építészet irodalmában jól ismert „beteg épület” (sick building) jelenségbe.
A király meztelen! Makovecz Imre nem organikus, nem hagyományos építész!
Nem jó építész. Nem zseni. Hagyjuk a fenébe.

Pár kiindulópont az építészeti hagyomány felélesztéséről, a modernizmus kritikáról szóló irodalomhoz:

Hagyományos építészet és városépítészet

Kiemelten javaslom a Katarxis-t, ez egy jó bevezető. Angolul nem tudóknak a képek is sokat mondanak!

Van vezérünk, győzzön a Jobbik!!!

Elképesztő, hihetetlen, ilyen a mesében sincs!
Vona Gábor Barikád-beli programrovatában a pártelnök fejéből teljes fegyverzetben kipattant egy olyan nemzeti program, amely teljes mértékben a globális erőforrásválság tudatosságán alapul a másik pillér, a nemzet, mint közösségi együttélésünk legmagasabb kerete megvédésének, helyreállításának fontossága mellett.
Legmerészebb álmaimban se mertem hinni, hogy mostanában ilyet hallunk, olvasunk magyar politikustól!
Még arra a formális népképviseleti rendszerünkbeli alapvető csapdára is merészen fittyet hány, amely miatt azt hihettük, hogy politikus sose kampányolhat életszínvonalcsökkenést igérve! (de ő ezt messze nem bajnais módon, a kamatszivattyú hazai működtetői módján teszi)
íme, előállt az őszinte politikus, aki népszerűségméricskélés nélkül szembenéz a drámai helyzettel és nem remeg a keze, amikor irányt mutat! Ez már nem politikusi hozzáállás, ez egy Vezető, egy Vezér (nem érdekel, mi a szó német megfelelője...), a kor megtermette akit meg kellett teremnie.

Ismételten kimondja a kampány kezdete előtt, mely kampányban bal és jobboldali komprádorjaink a Szent Növekedés demagógiájával versenyeznek, hogy:

"a világ jelenlegi helyzetében inkább fenntartható csökkenésre kell berendezkednünk."

"A multinacionális tőke extraprofitéhségét nem lehet már kielégíteni, a manapság hangoztatott fenntartható fejlődés csupán délibáb. Az erőforrások fokozatos kimerülésével jobb, hogy ha a fenntartható csökkenéshez kezdünk hozzászokni, amely azt jelenti, hogy a gazdaság szabadrablását megfékezzük, és visszatérünk az emberek a gazdaságért elvtől a gazdaság az emberekért elvhez."

Éljen Vona Gábor! Van jobbik, a Jobbik!!!

Ezt teljes terjedelmében olvasni kell, és persze saját erőnkből hozzájárulni a megvalósításához:

Vona Gábor: Ökoszociális nemzetgazdaság (Rend, Jólét, Ébredés - 35. rész)
2009-09-29 11:44 barikád.hu

"Rend, Jólét, Ébredés. Ezzel a hármas jelszóval indítok heti rendszerességgel cikksorozatot, de nem a magam szórakoztatására, hanem hogy vitára ingereljek, hogy problémákra világítsak rá, hogy megoldásokat keressek, és hogy kiutat találjak. Hiszem, hogy Magyarországra szebb jövő várhat. Hiszem, hogy többre vagyunk képesek, és többet érdemelünk a jelenleginél. Hiszem, hogy semmi másra nincs szükség, mint hitre, erőre és akaratra. Jóistenbe és nemzetbe vetett hitre, a magunk erejére és tenni akarásra. Most útjára bocsátandó írásaimmal bizonyítani kívánom, hogy a magyarság számára nem vágyálom a rend, a jólét és az ébredés. Sőt, csupán a kezünket kell kinyújtanunk érte. Első lépésként egymás felé."

35. rész: Ökoszociális nemzetgazdaság

A történelem eszmék és az azokhoz kapcsolódó társadalmi és gazdasági berendezkedések folytonos változása. Az társadalomtudósok között vita tárgya, hogy mi hajtja előre a folyamatokat: az eszme alakítja a társadalmat vagy a gazdaság az eszmét, stb. Én ugyan „eszmepárti” vagyok, de ebben a kérdésben sem vagyok szektás, azt hiszem, hogy az emberi kultúra annál jóval komplexebb, mint hogy egy-egy folyamatábrával modellezhető legyen. Egy biztos, nekünk, akik most élünk ezen a bolygón, egy történelmi korszak végén kell helytállnunk. A globális kapitalizmusnak vége, ahogy az ahhoz kapcsolódó (neo)liberális piacgazdaságnak, a fogyasztói társadalomnak, a multinacionális tőke világuralmának és ezzel a liberális demokráciának is. Hogy merrefelé tart majd a világ, még a jövő kérdése. Lehet, hogy az a gigantikus tőkekoncentráció, amely mohóságával saját lufiját pukkasztotta ki, valamilyen átalakuló trükk segítségével átmenti hatalmát, lehet, hogy a rendszer sikeresen korrigálja magát, de az is elképzelhető (sőt, jelenleg a legvalószínűbb), hogy az emberi létezés továbbrohan a szakadék felé, addig, amíg abba alá nem zuhan, örökre.

A multinacionális tőke szabad mozgására – pontosabban szabadrablására – épülő globális kapitalizmusnak valóban megkongatták a vészharangját. A gazdasági fejlődés ilyen erőltetett menetére az emberiség és a glóbusz nem képes tovább. Nem beszélve arról, hogy ez a nagy globális felfutás ugyan valóban komoly gazdasági adatokat produkált, de annak haszonélvezője szinte kizárólag a nemzetközi pénzügyi szektor volt, miközben az emberek fizikailag és lelkileg is megnyomorodtak, a társadalmi szakadék a világban tovább nőtt, bolygónk pedig egyre sűrűbben és egyre vészjóslóbban ad immunválaszokat az emberiség újabb „bábeli lázadására”. A világpolitika eddigi válaszai kétfélék voltak: vagy a struccpolitika – nálunk Pató Pál úrról nevezte el Petőfi – vagy pedig a látszatdöbbenet, vagyis hangzatos, csinnadrattás konferenciák a világ elkeserítő helyzetéről, amelyet rendre egy hatalmas zabálás követett valamelyik multinacionális lánc luxushoteljében. A résztvevők diadalmasan jelentették be a fenntartható fejlődés koncepcióját, de egyrészről arra nem tudtak válaszolni, hogy ki fogja majd a multinacionális tőkét megregulázni, azt meg nem merték bevallani, hogy a világ jelenlegi helyzetében inkább fenntartható csökkenésre kell berendezkednünk.

Persze felmerülhet a kérdés: mi magyarok, miért is foglalkozunk a világ bajával, amikor van nekünk éppen elég saját? A válasz nagyon egyszerű: azért, mert a világ baja a mi bajunk is, sőt, a világ baja leginkább rajtunk fog lecsapódni, ha nem teszünk meg – akár elsőként a világon – megfelelő óvintézkedéseket. A kiindulási alap már többször elhangzott: a globális kapitalizmusnak vége. Ehelyett a lokalizmus időszaka vár ránk, vagyis a helyi, önfenntartó gazdaságok és társadalmak, illetve azok hálózataira épülő nagyobb, szerves egységek ideje. A jövőben az élelmiszertermelés, az értékesítés, a közbiztonság, az energiaellátás és más területek szervezésében egyre több feladat hárul majd a lokalitásokra. Globalizmus helyett lokalizmus, de mi legyen a liberális piacgazdaság helyett?

A liberális piacgazdaság és a globális kapitalizmus ikertestvérek, egymást feltételezik. Ha az egyiknek vége, a másik is értelmetlenné válik. A szabad versenyre – vagyis az erősek, a nagytőkések erőfölényének korlátozhatatlanságára – épülő gazdasági rend a szemünk láttára mondott csődöt, hiszen szétzilálta a társadalom mélyszöveteit, de helyettük nem adott semmit, csupán lehetőséget, hogy az emberek feláldozzák magukat a multinacionális tőke oltárán. A bátortalan és a globalizmussal kollaboráló európai és hazai polgári politika szerint a liberális piacgazdaság helyett vissza kell térnünk a szociális piacgazdasághoz. A gondolat szép és andalító, körülbelül olyan, mint azt mondani a francia forradalom után, hogy térjünk vissza a lovagkorba. Romantikus, de hatalmas baromság. A szociális piacgazdaság nem más, mint a liberális piacgazdaság plasztikai sebészettel megszépített változata, amely ugyan ideig-óráig szépen mutat, de csupán a felszín más, a mélyréteg ugyanaz. Csak idő kérdése, hogy lentről a szenny mikor csúfítja el újra a felszínt. Aki ma szociális piacgazdaságról beszél, azt mondja: fogalmam sincs, mit kellene tenni, úgyhogy menjünk vissza a múltba.

Ma ökoszociális nemzetgazdaságra van szükség. A szó talán nehézkes, talán idővel találunk jobbat, de itt és most a lényeg a lényeg. A multinacionális tőke extraprofitéhségét nem lehet már kielégíteni, a manapság hangoztatott fenntartható fejlődés csupán délibáb. Az erőforrások fokozatos kimerülésével jobb, hogy ha a fenntartható csökkenéshez kezdünk hozzászokni, amely azt jelenti, hogy a gazdaság szabadrablását megfékezzük, és visszatérünk az emberek a gazdaságért elvtől a gazdaság az emberekért elvhez. A gazdaságot az emberhez méltó környezet (öko), az emberhez méltó élet (szociális) és a magyarság (nemzet) érdekében korlátok alá kell vetni. Ezt jelenti az ökoszociális nemzetgazdaság.

Öko, mert a gazdaság mohósága tönkretette a környezetet. Itt nem csupán olyan hagyományosan zöldnek mondott politikai és társadalmi megfontolásokra gondolok, mint környezettudatos életforma, takarékos energiafelhasználás vagy megújuló energiaforrások, hanem a tájvédelemre, a vidékmentésre, a kisebb, élhető emberi közösségeknek, a falvak felvirágoztatására. Szociális, mert a politika és a gazdaság célja nem önmaga, hanem az ember. Itt sem csupán tisztességes bérekről van szó, hanem az élhető élet megteremtésének biztosításáról. A globális kapitalizmus ugyanis olyan ütemben használta fel humán forrását, az embert, hogy annak szellemi-lelki-fizikai regenerálódására sem hagyott módot, a futószalagok szétverték a családokat, a kisebb és nagyobb közösségeket. Az alapvető, egyetemes emberi értékeknek és a minőségi szemléletnek kell visszaadni az őt megillető helyet. Nemzetgazdaság, mert a legnagyobb természetes közösség, amely történelmi fejlődéssel bír, és amely ezáltal egységként kezelhető társadalmi, kulturális és jelen esetben gazdasági szinten is, az a nemzet. Ez sem annyit jelent csupán, hogy a multinacionális cégekkel és a nagy nemzetközi folyamatokkal szemben védjük és segítjük a hazai munkavállalót, vállalkozót és termelőt, hanem azt is, hogy az állam aktívan beavatkozik a nemzet érdekében a gazdasági folyamatokba, a nyersanyagkincset, a stratégiai ágazatokat, a gazdasági irányítást nemzeti kézben tartva, vagy ha kell, abba visszajuttatva.

Az ökoszociális nemzetgazdaság elsőre grandiózus, talán egyesek számára megvalósíthatatlannak tűnő vállalkozásnak tűnik. Én optimista vagyok, hiszen az emberből az életéért való küzdelem extrateljesítményt képes kihozni. Ez igaz emberek közösségére, egy nemzetre is. Magunk, szeretteink és utódaink életéért kell küzdenünk. A kiárusító politikának helye, a csak szavakban bátor, de tettekben gyáva politikának meg értelme nincs többé. Kell, hogy legyen jobbik…

(A szerző a Jobbik elnöke)

barikád.hu