2007. április 5.

A törökök máris elzárták a gázcsapot!

A Magyar Nemzet Online-ról:

Nabucco: Törökország felfüggesztette a tárgyalásokat
2007. április 5. 11:02

MNO
Törökország felfüggesztette a megbeszéléseket a francia Gaz de France energiavállalattal a Nabucco gázvezeték ügyében. A Bulgargaz, a román Transgaz, a MOL és az OMV korábban már jóváhagyta a félállami Gaz de France részvételét a tervezetben.

A partnerség jövőjéről majd a francia elnökválasztás után döntünk, aszerint, hogy miként alakul a francia politika - mondta a török energiaügyi minisztérium egy, nevének elhallgatását kérő illetékese a Reuters hírügynökségnek.

A török kormány azért neheztel Franciaországra, mert a francia parlament tavaly törvényt fogadott el, amely szerint büntetendő tagadni, hogy az anatóliai örmények tömeges legyilkolása 1915-1917 között népirtás volt.

A Bulgargaz, a román Transgaz, a MOL és az OMV korábban már jóváhagyta a félállami Gaz de France részvételét a tervezetben. Az ugyancsak francia Total magán-olajtársaság bevonásáról kezdett tárgyalások egyelőre megfeneklettek.

Info Rádió, Magyar Rádió
------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ennyit arról a fából vaskarikáról, hogy "alternatív gázvezeték kell a kiszolgáltatottság, politikai zsarolhatóság csökkentésére"!
Ha jól értem, a fő aggodalom, hogy a csúnya oroszok elzárhatják a csapot, vagy legalábbis azzal fenyegethetnek, ha valami nekik nemtetszőt teszünk, mondunk, stb., vagy nem úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek. Erre most itt a "megmentő" Nabunkó vezeték, a török testvérek (a híres européer hozzáállásukkal) nem is várnak a vezeték kiépüléséig hogy a csapot zárhassák el, máris zsarolnak, hogy ki vehet részt a megépítésben, méghozzá olyan bohókás dologért, hogy a franciaországi örmény lobbi kiharcolta az egykori örményirtás törvénybeni megörökítését, meg az örmény-holokauszttagadás tilalmát (egy bolond százat csinál, nem kéne tiltatnunk a Muhi csata, a mohácsi vész és Trianon tagadását?)

Ha a törökök már egy ilyen szimbolikus, nulla gyakorlati jelentőségű dologért zsarolnak, akkor jól meg vagyunk mentve a Nabunkóval. Hej, te Nabunkócska, te drága! Nincs királyi út, egérút, nem menekülhetünk a végzet elől!

Az olajcsúcs-gázcsúcs azt hozza, amit hoznia kell: függőséget, kiszolgáltatottságot, amíg le nem mondunk az energiaimport káros szenvedélyéről!

És ez csak egyetlen, még a leg"európaibb" ország a tervezett üdvözítő vezeték mentén, tőle keletebbre egyre latorabb játékosok következnek. Meg egyre instabilabbak. Az egész projekt egy elkeseredett reménytelen kísérlet a menthetetlen mentésére: nem jön össze, végetér a növekedés kora, jön a zsugorodásé, hanyatlásé, jó esetben egy idő után a stagnálásé.

2007. március 19.

Németh Zsolt az USA túszává szeretné tenni Magyarországot

Két Gondola-cikk napjaink egyik legfigyelemreméltóbb fejleményéről:

Gyurcsány Oroszország túszává teheti Európát? és Az olaj márciusa

A pozitív csak annyi a dologban, hogy végre a Gondolánál és talán a Fidesznél kezdenek az energia-geopolitikának nagy súlyt tulajdonítani. Azonban szerintem tökéletesen félreértik a helyzetet, elvakítja őket két előítéletük: egyrészt a mára irracionálissá vált oroszgyűlölet, másrészt a teljesen indokolt és érthető Gyurcsánygyűlölet. Hiába gondolom én is, hogy - Gyurcsány, Takarodj! - ettől még ebben az egy dologban igaza lehet.

Röviden: a Nabuccó, pontosabban "az oroszok kikerülése", tőlük független alternatív olaj- és gázforrások biztosítása Európa számára abszolút illúzió és képtelenség. A Nabucco által megcélzott Kaszpi-térség, de ugyanígy Kazahsztán és Türkmenisztán mind orosz érdekszféra, nemrég még a SZU integráns része, amely birodalmi peremvidékeket az USA az utóbbi 15 évben megpróbált a saját vazallusi körébe vonni a szines forradalmak gerjesztésével és támaszpontok létrehozásával. Ez két okból lesz kérészéletű, hamvábaholt kísérlet: egyrészt az USA nem kis részben az olajcsúcs miatt gazdaságilag annyira megnyengül nemsokára, hogy nem lesz képes ilyen távoli támaszpontokat fenntartani. (az ingatlanbuborék kipukkanása a végső hanyatlás első jele). Másrészt az oroszok nagyhatalmi státuszát ugyanez a probléma, az olajszűke éppen hogy helyreállította, a bőségesen ömlő energiabevételek révén. Szerintem rövid időn belül visszanyerik az ellenőrzést egykori vazallusaik felett, az USA pedig kiszorul a térségből. (a grúzok máris megrendelhetik a Putyin szobrokat városaik főterére, meg a koporsót nagyeszű mai vezetőiknek).

Ha meg is épülne a Nabucco, az nem alternatívája az orosz energiának!

Irán se jön szóba, az USA-val csak azért dacolhat, mert az oroszok támogatják (meg Kína), ennek fejében nyilván belemegy az oroszok által javasolt gázkartellbe. Ha úgyse menekülünk az orosz energiától (ráadásul nem ők kényszerítik ránk, mi tettük ilyen importenergiafüggővé gazdaságainkat!) akkor jobb önként és dalolva helyből az orosz javaslatot támogatni!

A másik fő kérdés az energiaválság és a nyomában fellépő SZÖRNYŰ VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG hatása Magyarország és szomszédai viszonyára. Itt csak röviden: a trianoni probléma máig rendezetlensége a legnagyobb hatástalanított akna, egyrészt a határon túli magyarság végső eltűnéséhez vezethet, ha megindul a szomszédoknál a panelmenekültek áradata vidékre, többek között a magyar tömbök termőföldjeire, másrészt az elnyomorodó tömegek dühe levezetésének mindenhol jó eszköze lehet az etnikai ellentétek felszítása. A Kárpát-medencében automatikusan újjáéledhet a Kisantant ellenünk. Az ellenállás, a határon túli magyarok megvédelmezése az újjászervezendő honvédelmen túl megkövetel egy olyan diplomáciát, amelyben az ellenségeink ellenségeivel való barátkozás mellett központi elem a térség új(jáéledt) energiahatalmával, a regionális konfliktusok valószínűleg leendő döntőbírójával, az oroszokkal való jó viszony.

OROSZBARÁT POLITIKÁRA VAGYUNK íTÉLVE!

Németh Zsolt, takarodj! Fidesz, Gondola, Magyarország: Ébresztő! A Szabadság-téri emlékműnek temetőben a helye, de kezdeményezte-e valaki az oroszoknál, hogy ez velük egyetértésben kerüljön oda? Ugathatunk az oroszokra tovább, de ez kezd életveszélyes sporttá válni. Az EU-ért nem adnék egy lyukas garast. Amíg egyáltalán lesz importgáz, az orosz gáz lesz Magyarországon. Igyekezni kell mielőbb leépíteni a gazdaságunk gázigényét (a Fidesznek hétszeres seggberúgás a gázártámogatási demagógiáért), ez azonban nem fog pár év alatt sikerülni, addig is reálpolitikára (azaz oroszbarát politikára) van szükségünk, az EU-ról pedig észre kéne venni, hogy máris döglött. Orosz invázió most nem fenyeget, az EU viszont megszállt minket, javában teszi tönkre mezőgazdaságunkat, szabadítja ránk karvalytőkéjét, pl. a mi adónkból származó szubvenciókkal etetett (negatív energiamérlegű) bioetanolgyártó óriáscégeket, túl a kizsákmányolás egyéb területein. Ki itt az igazi ellenség?

2007. február 16.

Bogár László beépítette az Olajcsúcsot az elméletébe!

Végre bekövetkezett, amit már rég hiányoltam!
Bogár László beemelte az elméletébe az olajcsúcsot is, ill. a foszilis energiahordozók felélésének kérdését és ettől az egész kerek lett, szinte tökéletes. Nemrég értesülhetett a dologról, mert korábban egy szóval se említette, de azonnal felismerte központi jelentőségét. A Nemzeti Hírháló közölt le egy részletet "Hálózatok világuralma" című, néhány hónapon belül megjelenő könyvéből, én ebből itt csak egy kicsit ragadok ki (kiemelések tőlem):

-------------------------------------------------------------------------------------------------
"A nyugatias modernitás látszólagos sikerességét és erre épülő világuralmát két fontos tényezőnek köszönheti. Az egyik, hogy az agresszív de-szakralizációjával szemben a világ más kultúrái sokáig teljesen védtelennek bizonyultak. A másik, eddig talán kevésbé feldolgozott mozzanat, hogy felívelésének ökológiai alapját a fosszilis energia-források felszabadítása jelentette.

A modernitás kapitalizmusa semmiképpen nem épülhetett az emberiség által addig használt energia-források talapzatára. Az ugyanis, az emberi és állati izomerő, illetve az igen gyenge hatásfokkal használt szél és vízenergia, a kapitalizmus terjeszkedésének sem össz-energia igényét, sem fajlagos energia felhasználás-intenzitási igényét meg sem közelítette. Ha a Nyugat nem talál rá a fosszilis energiákra, és nem tanulja meg az azokkal való rablógazdálkodást, akkor a kapitalizmus már a 18. század során elmerül a saját maga keltette reprodukciós katasztrófák lét-örvényeiben. A kultúrák leigázásához energia kellett, és a kultúrák leigázása szolgáltatta az erőforrásokat az energia-rablógazdálkodás felépítésére, vagyis lét-roncsoló szinergia alakulhatott ki.

A ma létező szén, kőolaj és földgáz készletek nagyjából kétszáz millió év alatt jöttek létre, és a nyugatias modernizáció kapitalizmusa kb. kétszáz év alatt tüzeli el őket. A techno-evolúció tehát képes volt milliószorosára gyorsítani a természeti evolúciót, és ez az öngerjesztő dinamika 1850 és 2050 között folyamatos gyorsulást követően feltehetőleg lassítás nélkül rohan neki a "lét falának". A fosszilis energiák mennyisége véges, hisz keletkezésük százmillió éve befejeződött. Ennél is drámaibb az "output" oldal, az emberiség ugyanis ezzel az egymilliószoros gyorsítással olyan brutálisan avatkozott be a Föld nagy rendszereibe, aminek végzetes következményeit csak most kezdjük megérteni. A szén-körzés bonyolult komplexuma százmillió évek alatt alakult ki, és vált az elmúlt néhány tízezer év alatt egy igen finom és kényes egyensúlyokra épülő struktúrává. Egymással hihetetlenül bonyolult kapcsolatban lévő visszacsatolásos mechanizmusok, "termosztátok", egész rendszere gondoskodik arról, hogy a példátlanul meleg és rendkívül kiegyensúlyozott klimatikus viszonyok fennmaradjanak. A modernitás és a globalitás e termosztátok jelentős részét máris összeroncsolta, és jó úton van a teljes megsemmisítésük felé. A szénkörzési rendszer egyensúlyának felborulása hihetetlenül rövid idő alatt magával ránthatja a víz és lég-körzési rendszereket is, és ennek következményei a legsötétebb katasztrófafilmek jóslatait is messze túlszárnyalhatják.

Mindez tehát arra utal, hogy ez a gigantikus techno-evolúciós "krematórium" végzetesnek bizonyulhat. A globalitás "mesterséges (nem lázadó) valóság" felépítésére irányuló megaprojektje tehát a "külső természet" ellenállásán meghiúsulni látszik. "
------------------------------------------------------------------------------

Sajnos a Hírháló szájtján nincs állandó link a hírekhez, csak a hírlevélre feliratkozva lehet őket megkapni.

Ezért a könyvből megjelent részletet teljes terjedelmében elhelyeztem honlapomon. (Kattints a linkre).

Bogár Laci, hirdesd az Igét!

2007. február 4.

Gáz van babám! - Én szóltam...

A Nemzeti Hírháló közölte le február 2-án az alábbi tipikus Tiborc-panaszt a bodrogközi Karcsáról. A dolog egyrészt megrendítő, másrészt nagyon tanulságos. Kicsit ijesztő látni, hogy milyen fogékonyak az egyszerű emberek arra a - sajnos a Fidesz által is állandóan hangoztatott - torz gondolkodásmódra, amely mai nyomorúságuk okát kizárólag az egyébként létező luxusprofit-kipréselésben látja a privatizált monopolista energiaszolgáltató karvalycégek részéről. Tiborcaink elfelejtik feltenni a kérdést, milyen fokban felelősek mai bajukért azok a helyi és országos politikusok, akik pl. a Bodrogközben alig 12-13 éve ajánlgatták a gázprogramot az embereknek, mint "a haladás elkerülhetetlen velejáróját" és milyen fokban felelősek ők maguk, akik olyan könnyen bekapták a csalit. Azért merek ilyen kritikus lenni egyébként sajnálatra méltó és segítségre szoruló zempléni földimmel és sok-sok társával szemben, mert én, amint az alábbiakból kiderül, időben szóltam, a sajtóban figyelmeztettem a várható többszáz %-os gázáremelésre, a gáz nem megújuló voltára és a többi problémára.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gáz van babám! - Megjöttek a gázszámlák, kizsigerel a Tigáz!

Döbbenet, megrökönyödés, stb... jellemezte tegnap délután kicsiny falum népét. Amikor kibontottuk a havi gázszámlákat, szó szerint le kellet ülni. A gázszolgáltató nem várt egy percet sem - sokunknak megjött a visszaigazolás a támogatás mértékéről - de a számlán még nyomát sem látjuk. Teljes áron számláztak, és jóval nagyobb mennyiséget, mint ami a tényleges fogyasztás. Általában a kétszeresét számlázták ki, de van olyan mérőhely, melyre majdnem háromszoros gázmennyiséget számláztak ki a ténylegesen fogyasztottnál. Itt konkrét esetben a mérőóra állása a leolvasás időszakában 729-volt és a számlán 1077-et tüntettek fel. A kezdés 512 volt. Ez már aljasság!!! Ezt csak a részvénytársaság extra profit nyereségének tudható be.

A számlák összege mindenkinél harmincezer forint fölött van, az eddigi tíz-tizenötezer helyett, s van ahol ötvennégyezer fölött van, a múlt havi tizenhatezer után!!! Annyit nem keresnek az emberek a térségben, hogy ilyen mértékű számlákat ki tudjanak fizetni. Sőt néhol a család bevétele meg sem közelíti a kiküldött számlán lévő összeget. Ebben a helyzetben az sem vigasztalja őket, hogy majd visszakapják a pénzüket májusban, mert most ha "beledöglenek" sem tudják előteremteni ezt az összeget. Most mi lesz? Kikapcsolják a gázt a fogyasztók felénél? Elég csak a "milliomos" fogyasztó?
A kisember fagyjon meg télen? Ennyire kell az extraprofit a szóban forgó cégnek? Ennyire nem érdekli a fogyasztók sorsa? Az nem mentség, hogy majd - miután megforgatták a "könnyen" szerzett plusz pénzt a tőzsdén - visszaadják a teljesen eladósodott és kilátástalan helyzetbe került embereknek a "túlfizetést" valamikor májusban.

Hát milyen világ ez? Ennyire gátlástalanul lehet nyúzni az állampolgárokat? Kihez fordulhatnak az elkeseredett emberek ilyen helyzetben?

Erről jobb, ha mindenki tud, és tisztában van vele, hogy a nagy cégek bármit megtehetnek velünk, ha kedvük van hozzá! Nincs sem erkölcsi, sem norma kontroll, csak gátlástalan nyereséghajhászok. Ide jutottunk.

Vajda Sándor
Karcsa

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kellett-e nekünk Zempléni Gázprogram?

Visszatekintés egy 12 évvel ezelőtti vészjóslásomra

12 éve, ami történelmileg egy szemvillanásnyi idő, igaz Don Quijote-i elszántsággal kisebbfajta „sajtókampányt” folytattam az akkor már gőzerővel tervezett Zempléni Gázprogram ellen, ami végül vidékünkön is megvalósította a falvak és kisvárosok „elgázosítását” (a rendkívül találó kifejezést Erdős Judittól hallottam). Egy helyi környezetvédelmi egyesület akkori társelnökeként a következő sajtóorgánumokban sikerült pusztába kiáltott véleményemet megjelentetnem a térségi gázvezeték kritikájával:

  • ÖKO Magazin
  • HVG - olvasói levél
  • Helyi Krónika (Újhely-Patak és környéke)
  • Lélegzet

A Gyurcsány-csomagnak a piaci gázár bevezetésére vonatkozó, egyik legdöntőbb (és a miniszterelnök megítélésétől függetlenül valóban elkerülhetetlen és nagyon hasznos) eleme fényében leporoltam e cikkeimet, egyrész kíváncsi voltam, miben tévedtem, másrészt bűnös vágy támadt bennem, hogy meglengessem pár döntéshozó orra előtt: „Ha rám hallgattatok volna, most nem lenne ilyen fájdalmas számunkra a gázár elkerülhetetlen piacosítása! Én előre megmondtam!”.

Az ÖKO Magazin-beli cikk:

------------------------------------------------------------------------------------------------

ÖKO (Ökológia - Környezetgazdálkodás - Társadalom) 1994.V.évfolyam 3. szám

Kell-e nekünk gázprogram?

Bobkó Csaba, Zempléni Környezetvédelmi Egyesület

A zempléni (vagy abaúj-zempléni) gázprogram óhaja-ígérete évek óta jelen van vidékünk közéletében, sajtójában. Az utóbbi időben egyre sűrűsödnek a „biztató” hírek: nemsokára jön a gáz.

Most, a 24. órában talán még nem késő szembenézni a tényekkel, mibe is készülünk fejest ugrani 7 milliárd forintért.

A jelenség nem speciálisan zempléni, országszerte láthatjuk, hogy a helyi vezetők, politikusok a választásokra készülve, vagy azokat épp megnyerve a gáz bevezetésével vélik népszerűségüket gyarapítani. Szónoklataikban többnyire kísérletet sem tesznek a rendkívül költséges gázprogram szükségességének alapos megindoklására, számukra magától értetődő tény, hogy a vezetékes gáz ugyanolyan alapvető, mindenkihez eljuttatandó közmű, mint a vezetékes ivóvíz, a szennyvízcsatorna, vagy a burkolt út.

Ez azonban súlyos tévedés, amit a káros divat szinte dogmává tett, egy dogmát pedig nem kell indokolni, amíg az emberek hisznek benne.

A valóság a dogmával szemben az, hogy hogy a családi háztartásoknak és az iparnak nem vezetékes földgázra, hanem energiára van szüksége a fűtéshez, főzéshez, ipari folyamatokhoz. Az energiának pedig a felhasznált energiahordozók, fűtőberendezések és szállítóeszközök típusai szerint jó néhány fajtája áll rendelkezésünkre, amelyek közül mindenhol azt kell kiválasztani, amelynek használata az adott helyen a földrajzi és technikai adottságok, a gazdaságossági, környezetvédelmi és egyéb szempontok alapján optimális.

A sokszínű energia-étlapot nem szabad a vezetékes gáz egyféle menüjével helyettesíteni, a gázvezetéket nem szükségszerű mindenhol kiépíteni!

A kevés érv, amit a gázprogram mellett támogatói fel szoktak hozni, a következő:

1. a gáz olcsó;

2. használata javítja a levegőtisztaságot;

3. új ipari üzemek telepítését teszi lehetővé;

4. a vezeték építése, üzemeltetése munkahelyeket teremt;

5. az építéshez az állam az elmaradott térségek fejlesztése keretében nagy segítséget nyújt.

A tények azonban mást mondanak:

1. A gázárakat jelenleg az állam támogatja, az illetékesek azonban nem titkolják, hogy néhány éven belül 3-4-szeres(!!!) áremelést tartanak indokoltnak. Ez találkozik a privatizált, egy-egy területen monopolhelyzetben levő gázszolgáltató vállalatok nyugati tulajdonosainak érdekével is.

2. A levegőszennyezés szerencsére nem tartozik a zempléni vidék súlyos problémái közé. A telente például Újhelyben fellépő fűtési eredetű kisebb szmog kiküszöbölhető a legrosszabb szénfajták használatának megtiltásával, a fafűtés arányának növelésével, a tüzelőberendezések korszerűsítésével, karbantartásával.

3. Új ipari üzemekre szükségünk van, de nem a nagy energiaigényű iparágakból, hiszen Magyarország az energia, így a gáz nagy részét drágán importálja, ráadásul ezek az iparágak a leginkább környezetszennyezők. Hazánk és térségünk adottságaiból következik, hogy elsősorban korszerű, kis energiaigényű, de nagy munkaerőigényű iparágakra van szükségünk, amelyek munkát adnak a munkanélküliek tömegének.

4. A gázvezeték építése minimális helyi munkaerőt igényel, hiszen a jelentősen gépesített munkát külső cégek végeznék saját dolgozóikkal. A rendszer működtetése néhány tucat karbantartót, gázóra-leolvasót igényel, viszont jóval több munkahelyet szüntet meg a Tüzép-dolgozók, fuvarosok, fűtők, kályharakók, stb. körében. A mai fűtési rendszerek több dolgozót foglalkoztatnak, tehát hasznosabbak vidékünk munkaerőhelyzetének szempontjából, mint a vezetékes gáz! A gázvezetékkel ellentétben például a hegyközi és bodrogközi vasút újjáépítése és működtetése százával teremtene tartós, új munkahelyeket!

5. Térségünk valóban súlyosan elmaradott, az örvényből való kikerüléshez szükséges infrastruktúra-beruházások nem nélkülözhetik a központi költségvetés támogatását. A helyi igényeket, fejlesztési programokat azonban rangsorolni kell, mivel az elmaradott vidékek fejlesztésére szánt pénz véges és hazánk számos ilyen vidéke verseng érte, így a jogos igényekre sem jut rövid távon. A pénz szükségessége miatt országos és helyi érdek egyaránt, hogy ezeket a forrásokat a leghatékonyabban, tehát a legégetőbb szükségletek kielégítésére használják fel.

Mik ezek Zemplénben?

A Hegyköz és a Bodrogköz egyetlen falujában sincs szennyvízcsatorna, szennyvíztisztítás, a szippantott szennyvizet gyakran a patakokba ürítik! A városok csatornahálózata is erősen hiányos, elavult, ezért például Újhelyben a sűrűnlakott területeken átfolyó Ronyva-patak bűzlő szennycsatornává vált, állandó járványveszéllyel fenyegetve a várost.

A falvakban egyáltalán nincs szervezett szemétgyűjtés, szakszerű hulladékgyűjtő telep, a szemét erdőszéleken, patakpartokon halmozódik. Újhely ígéretes szelektív szemétgyűjtési programjának kiterjesztése egyenlőre pénzhiány miatt késik, a város mai szemétlerakója a sárospatakihoz hasonlóan néhány év múlva megtelik. Mindez rohamosan elszennyezi a talajvíz ivóvízadó rétegeit.

A megszüntetett kisvasutakat pótolni hivatott buszok a tömegközlekedés siralmas paródiáját nyújtják, a közuti teherszállítás pedig óriási többletköltségeket okoz például az utak gyorsabb tönkretételével.

A kisvasutak indokolt visszaállítása helyett azonban jelenleg már a Szerencs-Sátoraljaújhely vasútvonal állapota is rohamosan romlik, a Szerencs-Hidasnémeti vonalat pedig fel akarják számolni!

Az előbb felsorolt, részben, vagy teljesen hiányzó közművekkel szemben a gázvezeték olyan igényt (fűtés, főzés) elégítene ki drágán és pazarlóan, ami ma is teljes mértékben megoldott más módon.

Nem a gázvezeték a legfőbb problémánk!

További érvek a gázvezeték ellen:

A ma ismert földgázkészletek 20-30 év múlva kimerülnek, a gáz nem megújuló energiaforrás, nem lehet rá hosszú távon alapozni.

Vidékünk erdőben gazdag, a fa megújuló energiaforrás. A tüzifát a szállítási költség miatt elsősorban a közelben gazdaságos felhasználni. Főleg falvainkban sok olyan hulladék keletkezik, amit ma eltüzelnek (kukoricaszár, faforgács, ágnyesedék, stb.). Gázfűtés esetén a fa és hulladékok jelentős része kárbaveszne, növelve a hulladékproblémát.

A keményvalutáért importált gáz fokozza hazánk importfüggőségét, eladósodását, miközben olcsó hazai megújuló energiaforrásokat szorít ki.

A vezetéképítéssel valószínűleg rengeteg városi és falusi utcai fa gyökerét vágnák át, gyorsítva pusztulásukat. Ezen fákat egyetlen önkormányzat vagyonában sem tartják nyilván összegszerűen, pedig értékük térségi szinten több száz millió forintra becsülhető és csak lassan pótolhatók.

A gázvezeték értékes mezőgazdasági és természeti területeket foglalna el és károsítana.

A nagy, centralizált gázvezetékrendszer sokkal sebezhetőbb, mint a mai decentralizált energiaellátás, a fogyasztók tömegeit teszi kiszolgáltatottá az üzemzavarokkal szemben, amit műszaki hiba, természeti csapás, vagy szándékos rongálás okozhat. Növeli az egész vidék külső függőségét, csökkentve a térségi önellátás szintjét.

A néhol valóban indokolt gázigények nemcsak távvezetékkel szolgálhatók ki! A lakossághoz ma is eljut a palackos PB-gáz, a falusi biogáztermelés ösztönzése pedig egyidejűleg a szennyvíz- és hulladékprobléma megoldásához is hozzájárulhat. Az ipari fogyasztókhoz vasúti és közúti tartálykocsikban szállítható a gáz, az új ipari üzemeket és a városi távfűtés kazánjait, egyéb környezetvédelmi szempontok mellett ezért is kizárólag vasút mellé szabad telepíteni! A jelenleg működő városi távfűtőrendszereket fűtőanyaguktól függetlenül hatékonyabbá, olcsóbbá kell tenni.

Végül a legfőbb szempont, a gazdaságosság:

A hegyközi és más erdőközeli falvakban, ahol hagyományosan nagyarányú a helyi olcsó tüzifa felhasználása, ráadásul sokan újra erdőtulajdonosok, várhatóan sokan nem csatlakoznának a vezetékhez. Az aprófalvak alacsony fogyasztósűrűsége már enélkül is eleve gazdaságtalanná teszi a vezetéképítést. A városokban szintén aránytalanul drága a gázhálózat kiépítése.

Először is a rendszer önmagában is nagyon tőkeigényes, ehhez adódik az összes (közte jónéhány új) útburkolat feltörése, ami a javítások, karbantartások során később is rendszeresen előfordulna.

Másodszor a gázra való átállás során a lakosság, az önkormányzatok és cégek óriási értékben selejteznék le jelenleg működő, jelentős arányban új, tehát még meg nem térült tüzelőberendezéseiket.

Végül 20-30 év múlva, a gázkészletek várható kimerülésének idején az egész gázvezeték-hálózatot kellene majd leselejtezni (addigra valószínűleg műszakilag is elavul) és helyette gy más szerkezetű energiarendszert kiépíteni, talán olyat, mint a mai!

Tehát rövid idő alatt háromszor kellene megfizetni a gázvezeték árát!

Mindez a várhatóan többszörösére emelkedő gázárakkal együtt azt eredményezi, hogy a gázvezeték ára soha nem térülhet meg!

A gázprogram ezen összefüggéseiről, várható következményeiről a programot szorgalmazó vezetők, polgármesterek, a mai napig semmilyen átfogó szakértői tanulmányt nem rendeltek meg, nem tettek közzé.

Összefoglalva: a zempléni vidék számára a gázprogram pazarló luxusberuházás, “ cifra nyomorúság” lenne, mert olyan célra merítené ki hosszú időre a helyi önkormányzatok, a lakosság elkölthető pénzének nagy részét és a térségünk fejlesztésére igényelhető állami segélyt, amely

növeli a munkanélküliséget;

fokozza az ország importfüggőségét, eladósodását;

helyi erőforrások elpazarlását eredményezi;

építése, működtetése gazdaságtalan;

növeli a vidék függőségét, kiszolgáltatottságát;

a meglévő nagyértékű, sokszínű energiarendszer szétveréséteredményezi.

Mindeközben falvainkból, részben városainkból olyan alapvető szolgáltatások hiányoznak, mint a szennyvízcsatorna, a szervezett szemétgyűjtés és elhelyezés, a hegyközi és bodrogközi kisvasút újjáépítésére és meglévő vasútvonalaink legalapvetőbb karbantartására nem jut pénz.

Ideje elvetni a gázprogram elhibázott ötletét, helyette térségünk önkormányzatainak a központi fejlesztési forrásokat kezelő állami szervekkel közösen szakértők és a helyi lakosság bevonásával ki kell dolgoznia a zempléni régió átfogó területfejlesztési koncepcióját, amelynek a helyi adottságokra és igényekre kell épülnie. A fejlesztési programok rangsorolásakor elsőbbséget kell biztosítani azoknak, amelyek természeti erőforrásaink jelenlegi rohamos pusztulását, a lakosság egészségének veszélyeztetését szüntetnék meg (szennyvízcsatorna, szervezett hulladékkezelés), illetve azoknak, amelyek húzóágazatként sok más ágazatban is fejlődést eredményeznének (hegyközi és bodrogközi kisvasút újjáépítése).

Az így megalapozott fejlesztési igényekre vidékünk indokoltan kérhet központi költségvetési támogatást és joggal várhatjuk az önkormányzatok és a lakosság tehervállalását is.

A gázprogram minimum 7 milliárd forintba kerülő délibábos ábrándja arra figyelmeztet minket, tudatosítanunk kell önkormányzataink általunk választott vezetőiben, hogy ki kell kérniük választóik, ahelyi adófizetők véleményét, mielőtt ilyen drága és kétes sikerű “vállalkozásba” vágnának bele a pénzünkkel!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A cikket újraolvasva magam is meglepődtem, hogy mennyire helytállónak bizonyult előrejelzésem. Talán az egyetlen hibája, hogy ma már az általam akkor a gázprogram alternatívájaként ajánlgatott térségi szennycsatornahálózatról is tudom, hogy tökéletesen értelmetlen, legalábbis a falvakban biztosan. (A helyreállítandó térségi önellátás, a ház körüli kertészkedés számára a megdráguló műtrágya korában nélkülözhetetlen tápanyagforrás lesz újra az emberi trágya is, ahogy korábban is az volt, de erről máshol írok majd, ha ráérek.) Mai tudásommal nyilvánvaló, hogy az olajnak és a földgáznak nem a kifogyása az érdekes, hanem a kitermelés csúcspontja (olajcsúcs-gázcsúcs), ezt pedig az olaj esetén nagy valószínűséggel elértük, ezért szakadtak ilyen “hirtelen” a nyakunkba az energiaválság első tünetei. Valójában számomra nyilvánvaló, hogy a Gyurcsány-csomagot kiváltó nehéz gazdasági helyzet, adósságválság alapvetően nem egyetlen politikus hazugságainak következménye, (amik ettől még elkövetőjükkel együtt alávalóak), hanem az energiafelhasználás csúcspontján túljutott ipari civilizáció, fogyasztói társadalom, a növekedéselvű gazdasági modell megkezdődött és rohamosan gyorsuló válságának, bukásának a biztos jele.

A gázprogram csak egy volt a sok példa közül, hogy a helyi és országos vezetőket a fejlesztési programok keresztülerőltetésében nem a tényleges gazdasági érdek motiválta és motiválja, hanem csak a divattrendek követése, úgy akarják csinálni mint a nagyok, a nagyerejű modernizációs szimbólumokat akarják megszerezni a maguk kis szemétdombjának (városuknak, régiójuknak, országuknak. Ez lehet gázvezeték, autópálya, sétálóutca a főutca helyén, útmenti bevásárlóközpont, lakópark, a sor folytatható. A lényeg, hogy ezekkel többnyire felemelni kívánt vidékük gazdasága alatt vágják a fát. A pokolba vezető út jószándék-kövei... Mindezek a “kívánatos fejlesztések” az örök növekedés fenntarthatatlan modelljén alapuló globalizációs gazdaság kiépülésének elemei, ami a zempléni gázprogramhoz hasonlóan megfosztja az egyes vidékeket önállóságuktól, megszünteti önellátó képességüket és kiszolgáltatja lakóikat egy nagy globális összeomlás következményeinek, amikor a világ erőforrásainak kimerülése lehetetlenné teszi a globalizált világgazdaság további működését.

Elégtételt érzek, hogy röpke 12 (lassan 13 év) elteltével mindazoknak, akik akkoriban hülyének néztek a gázprogrammal szembeni fellépésemért, ma minden oka megvan rá, hogy lesütött szemmel osonjanak az emberek között. (Gondolok pl. az akkori újhelyi polgármesterre, L.K-ra.) Talán a vidék mai vezetői képesek lesznek levonni az eset tanulságát és felfogni, hogy ideje szakítaniuk a túlélésünkre nézve pusztító hatású modernizációs szimbólumok hajszolásával és a helyi gazdaságot annak a célnak a teljesítésére újjáépíteni, ami a legfontosabb, a helyi lakosság ellátása ennivalóval, tüzelővel, ruhával, stb. A “gazdasági növekedést”, “versenyképességet”, “fejlődést”, “haladást” hirdetőknek bolondokházában a helye, a cél ma a túlélés, a megélhetés. És azután is.

2007. január 3.

Nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni? - Akkor egyike leszünk a szomorúbbaknak!

Index - Orbán: Nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni
Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy visszasorolják az orosz érdekszférába, mondta a Magyar Demokratának adott interjújában Orbán Viktor, a Fidesz elnöke.

"Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot" - fogalmazott a Fidesz elnöke.

A pártelnök szerint az elkövetkező években az energiafüggőség kulcskérdéssé válik, és olyan hol nyílt, hol titkos megállapodások köttetnek, amelyek Magyarországot Oroszország előretolt gazdasági bástyájává tehetik.

"Kelet felől nézve mi vagyunk az utolsó olyan ország, ahol az állam lemondott a nemzetstratégiai és nemzetbiztonsági szempontból felbecsülhetetlen értékű közellátási rendszerek tulajdonáról. Tőlünk nyugatra ez nem lehetséges. Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!".

Azt is mondta, hogy Románia, szemben Magyarországgal, él majd azzal a történelmi lehetőséggel, amit az uniós tagság kínál és képes lesz viharos gyorsasággal növekedni és erősödni. (...)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az jó, hogy Orbán Viktor végre felfogta, "az elkövetkező években az energiafüggőség kulcskérdéssé válik". Felfoghatná azt is, hogy megszálló Vörös Hadsereg híján az oroszoktól való függőségünk annál erősebb, minél több olajat és gázt importálunk tőlük.
Tehát minél tovább erőlteti a FIDESZ a gázártámogatás fennmaradását szociális "jószívűség" (értsd szavazatvadászat) okán, annál inkább elősegíti az oroszoktól való függőségünket. Nem mintha ettől bárhogy is gyorsan meg lehetne szabadulni, de legalább ne fokozzuk, ne akadályozzuk a lehetséges csökkentését.

Magasabb gázár - nagyobb takarékosság, kevesebb gázfogyasztás - kisebb kiszolgáltatottság az oroszoknak.

A közműhálózatok köztulajdonba való visszavétele, vagy egyes nyersanyagkitermeléseké is beleillene az erőforrás-nacionalizmus globális trendjébe, aminek keretében pl. maguk az oroszok is kiakolbólítottak nagy nyugati olajcégeket a területükről, tehát ilyen alapon nálunk is időszerű lesz nemsokára.
Konkrétan a gázvezeték elosztóhálózatot viszont pl. a németek is átadták az oroszoknak (részben), cserébe a hosszú távúellátási biztonságért. E téren én se látok alternatívát, ha egyszer a hazai hálózatban úgyis csak orosz gáz lehet és "diverzifikálásra" semmi esély, akkor mi a fenéért ne lehetne a cső a Gazpromé, ha ez őket megnyugtatja és cserébe hosszú távon vállalják, hogy töltik bele a gázt?

Itt az öncélú kurucos retorika ellentétes saját érdekeinkkel.

De már az újranyitandó szénbányászat, vagy aranybányászat (leendő aranyalapú valuták?) állami kézben tartása megfontolandó, ahogy Paks is csak állami kézben maradhat józan ésszel.

Ideje lenne, hogy politikusaink elolvassanak egy pár geopolitikai elemzést, illetve bevegyék a szótárukba az "Olajcsúcs", "Erőforrásválság" és főleg az "Ipari Civilizáció Alkonya" kifejezéseket és sürgősen felejtsék el a "növekedést", a "versenyképességet" és a hasonló ráolvasási szélhámos blablákat. Geopolitikai realitás, hogy egész Európát az oroszokhoz láncolja energiaigénye és sajnos nem mi diktálunk, mert az energiát nagyon szivesen átveszik a kínaiak is. A Sanghaji Együttműködési Szervezet keretében az oroszok és a kínaiak összefogtak, hogy megdöntsék az USA egyedüli világhatalmi státuszát, ere minden esélyük meg is van, mert az USA már agyaglábú Gólem, belülről szétkorhadt és Irakban leleplezte saját gyengeségét.
Hosszú távon azonban Kína komoly veszélyt jelent az oroszok szibériai és középázsiai erőforrásaira, területeire és az oroszok ezzel maximálisan tisztában vannak. Ilyen veszélyt Európa nem jelent rájuk és a civilizációs hátterük is hozzánk köti őket. Ideje lenne belátni, hogy a nagy veszélyt ma az jelenti, ha valaki az USA befolyási övezetébe tartozik, annak szövetségese, és hagyja magát őrült kalandokba rángatni (lásd a grúz ámokfutást, de kisebb mértékben aggasztó a lengyel kormány vaksága is). Ehhez képest az oroszok nem is tűnnek olyan rossznak.

Megváltoztathatalan adottság, hogy szükségünk van az orosz gázra-olajra, és

ha nem akarunk "a Gazprom legvidámabb barakkja lenni", akkor egyike leszünk a szomorúbbaknak!

Erről a "legvidámabb" státuszról amúgy is lekéstünk, vegyük észre, hogy a németek már rég bebiztosították ezt maguknak - nyilván nem öncélú megalázkodásból, hanem mert végiggondolták, hol az egyetlen szóbajövő energiaforrás a térségben! Lehetne annyi eszünk, hogy megpróbáljuk jutalmul kapni azt, amit mások büntetésből fognak. Vagyis az orosz befolyás erősödése ígyis -úgyis elkerülhetetlen, jobb lenne önként és dalolva, mert így még cserébe el lehetne érni ezt-azt a térség leendő gazdájánál. Ha az oroszok energiakészletei kitartanak egy-két évtizedig, akkor ebben az időszakban ők fogják a civakodó kisállamokkal szabdalt Közép- és Kelet-Európa térségében eljátszani azt a döntőbíró szerepet, amit Hitler Németországa játszott a 30-as években. Az etnikai konfliktusok abszolút gyúanyagot jelentenek majd az Olajcsúcs utáni globális válság, elnyomorodás közepette, amikor a kormányok számára kézenfekvő lehet a dühös földönfutók tömegeinek haragját a szomszédok és a kisebbségek ellen irányítani. Ráadásul szomszédaink felpumpált nagyvárosaiból a panelprolik kényszerű vidékretelepülési hullámai logikusan vehetnek irányt a magyarlakta tömbök termékeny földjei felé, ami háborúkat jósol nekünk. (pl. Pozsony- Csallóköz, Kassa - Felső-Bodrogköz). Nem lenne jobb ilyen helyzetben baráti viszonyt ápolni a térség domináns hatalmával?

A rosszabbik eset, ha az energiakészletek rohamos fogyása miatt az oroszok újkeletű nagylegénysége is kérészéletűnek bizonyul, a legpesszimistább előrejelzések szerint lehet, hogy akár már az idei évtől kezdve sem tudnak teljes mértékben eleget tenni szerződéses gázszállítási kötelezettségeiknek. Csak nehogy visszasírjuk, hogy lehettünk volna a legvidámabb barakk, most meg itt van nekünk egy FŰTETLEN BARAKK!

Ami Románia "fejlődését" illeti, Vektor le van maradva párszáz brossúrával, nem lehet a fejéből kiverni az örök növekedés illúzióján alapuló hamis gazdaságképet, ami világszerte általánosan jellemző a VALÓDI gazdasághoz , fenntarthatósághoz tipikusan tökhülye politikusgárdára, akár jobb, akár baloldaliak. A románoknak az olcsó olaj korának továbbtartása esetén legfeljebb az egyre fenntarthatatlanabb állapotba kerülésre lenne esélye, a termőföldek rohamos beépítésére bevásárlóközpontokkal, autópályákkal, lakóparkokkal, stb. De nyakunkon az Olajcsúcs és ez a szerencséjük, így kiderül, hogy a saját gúnyáját elkészíteni képes, kötényből vető lovaskocsis bácsi a jövő útja, még nem késő az unokát megtanítani a dolgokra, átadni a gyeplőt.

Az energiában gazdag jóléti társadalom hanyatlásával utolsókból lesznek az elsők és e téren Románia pár fokkal jobban áll, mint mi, mert "lemaradt" a szakadék felé vezető úton.

Erről nincs halvány gőze se Orbán Viktornak. Kinek van?

2006. október 26.

A csörgősipka előjoga - „Energiamezők Magyarországon”

Most, hogy már sokadik ismerősömtől, barátomtól kapom meg a Matula „Energiamezők Magyarországon” c. kis remekét, ráadásul olyan kommentárral, amelyből kiderül, hogy nem is naívnak ismert emberek halálkomolyan veszik, úgy tűnik, a téma megér egy misét (azazhogy egy rövid bejegyzést a blogba).

Tehát először is, a Matula egy szatirikus netmagazin, elég ocsmány, mosdatlanszájú, pimasz, de párszor elég jókat röhögtem már rajta én is. Pedig nem vagyok baloldali, amelynek politikusait mintha inkább csak alibiből gúnyolnák időnként. Az „Energiamezők...” természetesen szintén csak tréfa, méghozzá az összeesküvéselmélet-paródia műfajban.

A híreket , eseményeket összekombináló szerzőnek azonban igen jók a képességei és nem kizárt, hogy a jó tréfa közben úgy 90%-ban eltalálta szarva közt a tőgyét. Bizonyos elemek garantáltan igazak. Hogy Putyin komoly gázvezetékeket és elosztótározót tervez M.o-ra az nyilvános sajtóhír. Hogy Orbán nem akar kormányozni, pedig az ölébe hullana, ha akarná, azt látjuk, stb. stb. Ami a politika cirkusz jellegét és háttérből megrendezettségét illeti a málészájú "nép" számára, az egyre kevésbé tűnik tréfának. Az energia stratégiai fontosságát és egyre inkább döntő mozgatórugó szerepét a napi világpolitikai, európai és magyar eseményekben is egész jól kapizsgálja a szerző, miközben a „fősodratú” hazai médiában ez a kérdés teljesen elsikkad, elképesztően agyon van hallgatva.

Lehet, hogy a Matula komolyabb hírforrás, mint az MTI, vagy a Népszabadság!

Ez pedig nem véletlen. A múltban, legalábbis a legenda szerint a király udvarában csak a bolondnak volt szabad megmondania az igazságot. Ezt teszi most a Matula, szerintem nem tudatosan, csak ösztönösen. Egy bolond világban a „bolondnak” van a legtöbb esze!

---------------------------------------------------------------------------------------------

p.s.: időközben az index "leleplezte" a Matula cikkét: Sokan megvilágosodtak a kurva nagy gáztároló sztorijától . Kicsit sótlanul, alábecsülve az energiakérdések központi szerepét a napi politikában. Persze az Index, akármilyen vacak is, "mainstream", tehát ő nem mondhatja ki az igazat. Még paródiában sem.


2006. október 25.

Hét Igen? Hát, nemigen...

Gyorselemzés a Fidesz hét népszavazási kérdéséről a hosszú távú fenntartható gazdaság- és társadalompolitika , leegyszerűsítve: az olajcsúcs-tudatosság szemszögéből.


Alapvetően úgy tűnik, hogy a Fidesz nem alapos megfontolás után állt elő népszavazási javaslatával, mintegy a társadalom legégetőbb kérdéseire adandó válaszok javaslataként, hanem a tragikusan eszkalálódó napi politikai helyzetben „ezt a nyulat tudták hirtelen kihúzni a kalapból”, mivel a rendőrterrorral végződött (és már előre is ijesztő perspektívájú) október 23-i előre meghirdetett tömeggyűlésükön mégiscsak produkálni kellett valamit, ami egyetlen csepp olajat sem jelent az utcai indulatok tüzére, de nem is frusztrálja jobban a párt bázisának radikálisabb, több konfrontációt váró részét, mint amennyire elkerülhetetlen. Ennyiből akár tipikus párja is lehetne a legutóbbi Fidesz-nagygyűlésre kizsonglőrködött „Igen Magyarország Chartának”, ahol lényegében ugyanilyen funkcióval kellett egy fából vaskarikát produkálni. (Emlékszünk még erre a „Chartára”? A többség biztosan nem, mert az még az átkos múlt héten volt. Borítsa a feledés jótékony homálya)

Azonban a kérdések zöme a jelen mély válságának alapkérdéseit érinti, ha nem is közvetlenül feltéve, csak inkább a tünetek felől, ezért egyrészt nem valószínű, hogy olyan könnyen elfelejtődik az ügy, mint a „Charta” és más fideszes PR-kontártermékek, másrészt különösen tragikus következményekkel járhat, ha ilyen alapvető dolgokban a Fidesz most meggondolatlanul, elhamarkodottan beássa magát olyan rosz válaszokba, amikhez utána az arcvesztéstől rettegve görcsösen ragaszkodni fog. Ha pedig józanul felülvizsgálná hibás álláspontjait, akkor az a hiba, hogy miért kellett ilyen kiérleletlenül előhozni ezeket. Ettől függetlenül ez utóbbi hozzáállást javaslom, kisebb presztízsveszteség az elején visszakozni, mint a társadalmat belehajszolni a költséges zsákutcákba. Általánosságban óva inteném a Fideszt attól, hogy olcsó népszerűségszerzési lehetőségnek tekintse a mai tragikus helyzetet, ahol egyszerűen mindent tagadnia, elutasítania kell, amit a kormány javasol (és ami értelemszerűen nagyon népszerűtlen), jobb lenne, ha eljátszana a gondolattal, hogy máris kormányon van és neki kell a nehéz helyzetből valamilyen kivezető utat mutatnia, felelősen, hosszú távon gondolkodva, nem a következő választás távlatában.

A 7 kérdés feltevése és az „Igen” válaszok javaslata arra utal, hogya Fidesz a kormánypártokhoz hasonlóan nincs még tisztában a válság valódi gyökereivel, a fosszilis energiakészletek felélésén alapuló fogyasztói társadalom és gazdasági modell bukás előtti állapotával, a globális erőforráskimerülési válsággal.

Amíg ez nem tudatosodik bennük, csak vaktában adhatnak jó megoldási javaslatokat (ez pl. a termőföldnél be is jött), más esetekben görcsösen ragaszkodnak a fenntarthatatlanhoz, ezzel fokozva a veszteségeket.

  1. "Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?"

Nem. De nem is ez a fő kérdés. A tömeges diplomagyártás, a fiatal korosztályok közel felének keresztülpasszírozása az értelmetlenül felpumpált és automatikusan leértékelődött „felsőoktatás” rendszerén tragikus zsákutca. A jelenség része az olcsó olaj korára jellemző irracionális, fenntarthatatlan gazdaságszerkezet kiépülésének. A felsőoktatás történelmileg elitképzési modellként jött létre, a diplomások zöme néhány évtizede még joggal remélhette, hogy a megfelelő x-éves szakmai gyakorlat megszerzése után vezető beosztásba jut. Ez a mai, közel 50%-os beiskolázási arámny mellett természetesen képtelenség, miközben a „felsőoktatás” modelljét lényegében változatlanul hagyták, még mindig a korábbi elitképzési elven, vezetői, kutatói (sőt szinte tudósi) feladatra próbálják felkészíteni a hallgatókat. Ez legtöbbjük esetében természetesen nem is sikerül, egyrészt a tömegesítéssel járó automatikus színvonalesés, másrészt a korábbi kis létszámú elitképzéssel együtt járó nagyfokú szelekció hiánya miatt (a leghülyébbek is bejutnak). Az Olajcsúcs korában a legnagyobb probléma az oktatásügy terén, hogy a társadalom egyre kevesebb tagja rendelkezik olyan kétkezi, praktikus szaktudással, amit a jövőben kínkeservvel a feje tetejéről a talpára álló reális gazdaságban hasznosítani lehet. A mai diplomagyártás áldozatainak zöme haszontalan „tudás”-ra fecsérel el értékes éveket az életéből, értelmetlen kiadásba verve szüleit és saját magát, ha még ráadásul diákhitelt is vett fel! A globalizáció várható visszaszorulása, a nemzetgazdaság kényszerű újralokalizálása megköveteli a leépített iparágak, bányászat, stb. rohamos újjáélesztését, ami főleg szamunkásokat, kétkezi melósokat és a diplomások terén praktikus tudású műszakiakat fog igényelni. Továbbbá sok-sok földművest, mivel az urbanizációs trend törvényszerűen visszájára fordul, nem tartható fenn a túlduzzasztott városi népesség és a kiürült falvak állapota. A tandíj egy szükséges eszköz, hogy minél több delikvenst elriasszunk a „felsőoktatástól”, de az igazi az egy tollvonással való 50%-os férőhelycsökkentés lenne. Első lépésként. A megmaradó képzést a reális, fenntartható gazdaság igényeihez kell szabni, kevesebb kozmetológus, divattervező, több mérnök. A népesség negy része számára egy olcsó, praktikus esti, hétvégi felnőttképzési rendszer kell a meglévő általános és középiskolai épületekben, kertészkedésre, kétkezi szakmákra, bármi hasznosra okítva az érdeklődőket, szintén főleg a fenntartható(bb) gazdaság igényeit szem előtt tartva. A reális méretűre karcsúsított valódi felsőoktatásban a rászoruló, tehetséges diákok kaphassanak majd segélyt, állami ösztöndíjat, közérdek, hogy a legjobb koponyákat továbbra is kiképezzük.

  1. "Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban?"

Igen. Vissza kell verni a gátlástalan rablási kísérletet, a profithajhászó rablógazdálkodást. Viszont a mai pazarló egészségügy fenntarthatatlan, semmiképpen sem maradhat minden úgy, ahogy ma van, lásd a következő kérdést.

  1. "Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni?"

Nem. Egyrészt a most bejelentett összeg alacsony, elviselhető, másrészt az egészségügyi költségek elszállásáért a romló demográfiai helyzet mellett a rendszerrel való visszaélés is felelős. Ha vizitdíjat kell fizetni, várhatóan kevesebb lesz azok száma, akik unalmukban, sportból járnak orvoshoz. Biztos vagyok benne, hogy a vizitdíj összege idővel ettől lényegesen magasabb is lehet. Valamit ki kell találni a rászorulók segélyezésére e téren (főleg a gyógyszerárak terén), de be kell látni, hogy az elszegényedő társadalom ilyen drága, pazarló egészségügyi rendszert nem engedhet meg magának. A javasolt „igen” demagóg módon nem néz szembe ezzel az alapproblémával.

  1. "Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani?"

Igen. A monopóliumon profitérdekből igyekszenek rést ütni az érdekeltek. De egyidejűleg garanciák kellenek arra, hogy a gyógyszerészek törvény által biztosított monopóliuma nem drágítja a gyógyszereket indokolatlanul, ahogy a gyógyszergyártóknak is alaposan a körmére kell nézni az állami szabályozás eszközeivel (és itt sokkal nagyobb a veszély, mint a gyógyszerészek részéről). A nemzetgazdaság újralokalizálása keretében talán megfontolandó az állami tulajdonú hazai gyógyszeripar újbóli létrehozása is, más szektorokhoz hasonlóan (pl. állami szénbányák, stb). A gyógyszertárak árusítási monopóliuma alól értelmes kivétel lehet az aprófalvak esete, ahol külön-külön életképtelen lehet egy posta, egy gyógyszertár, de néha még egy vegyesbolt is, de mindez összevonva már megélhet. Ehhez egyrészt szigorúan képezni kellene az eladót az alapvető gyógyszerek terén, másrészt korlátozható, milyen gyógyszereket árulhatnának. A komolyabb, veszélyesebb dolgokért mégis el kellene utazni a legközelebbi szabályos gyógyszertárral rendelkező településig. A probléma nem marginális, az Olajcsúcs utáni törvényszerű vidékretelepülési hullám keretében sok aprófalu éledhet újjá, jöhet létre (tanyabokrok, stb.)

  1. "Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyugdíjasok továbbra is a 2006. október 23-án hatályos törvényi rendelkezések szerint vállalhassanak munkát?"

Nem. Ha jól értem, a nyugdíjasok munkavállalásának adómentességéről van szó. Egyrészt a mai nyugdíjrendszer demográfiai okból és az erőforrásválság miatt is fenntarthatatlan, le kell számolni a z eddigi illuzórikusan magas elvárásokkal a jövőbeli nyugdíjat illetően. Másrészt sok a fiatal munkanélküli, ne ösztönözze az adómentesség a nyugdíjasokat arra, hogy előlük vegyenek el lehetőségeket. A nyugdíjrendszer általános válsága, drasztikus összezsugorodása elkerülhetetlenül (és ha konzervatívak vagyunk, nem is elítélendően, sőt!) a régi, hagyományos többgenerációs nagycsalád modelljéhez való visszatérést fogja eredményezni, a „szingli-modell” az olcsó olaj korának tipikus velejárója, ami eltűnik az ezt propagáló pártokkal együtt. A hagyományos elvű nagycsaládban a „nyugdíjasok” (maradjunk annyiban, hogy időskorúak, hogy nyugdíjuk lesz-e, az majd elválik) fő feladata a ház körüli munkákban, az unokákkal való foglalkozásban lesz, akárcsak a családanyáknak, a kereső foglalkozások zömét elsősorban a családapáknak és a még nőtlen fiatalembereknek kell majd meghagyniuk. (Utóbbiak közül persze csak azoknak, akik nem teljesítik éppen kötelező – 36 hónapos??? - katonai szolgálatukat, vagy – Ne adj Isten – nincsenek a fronton.)

  1. "Egyetért-e Ön azzal, hogy a – 2005. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerint – családi gazdálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?"

Igen. Viszont a földek esetén a fő kérdés nem is a külföldi társaságok és magánszemélyek, ill. a hazai spekulánsok, tolvajok ( a „spontán privatizáció” haszonélvezői) távoltartása a földtől. Az Olajcsúcs után a föld a kérdések kérdése, ill. a mi földrajzi adottságaink mellett gazdaságunk legfőbb alapja lesz. A fosszilis energiahordozókészletek és más erőforrások (pl. fémek) fogyatkozásával, kimerülésével egy hosszú távú, jó esetben örök időkre fenntartható gazdasági modellben a társadalom, az emberek megélhetésének legfőbb alapja a termőföld. A feje tetejéről a talpára álló gazdaságban helyre kell állnia a társadalmi osztályok olyan pramisszerű sémájának, ahol a legszélesebb talapzatot a társadalom lenűgnépesebb rétege, a földművesek alkotják (egy részük lehet kétlaki, pl. földdel is rendelkező ipari dolgozó, vagy kézműves, vagy akár tanár, stb. is) Gyakorlatilag az emberek túlnyomó többségének kell, hogy legyen valamilyen kapcsolata a földműveléssel, ha a városi, kisvárosi lakosok jelentős része csak saját zöldség,- gyümölcsszükségletének egy részét helyben, szállítási igény nélkül megtermeli, máris sokkal járul hozzá az összenergiaigény csökkentéséhez. Törvényszerű a túlduzzasztott városi lakosság csökkenése, a tömeges falura település. Az állami földpolitika fő célja a vidékretelepülők tömegeinek földhözjuttatása kell, hogy legyen, természetesen szerény méretű kisbirtokokról lehet csak szó, azonban állítólag a legjobb biokertészeti, permakultúrás technikákkal az ilyesmi elég is lehet. A megmaradó városi lakosság is ellátandó kiskertekkel (pl. a lebontott panellakótelepek rekultivált helyén, stb.) A földhözjuttatás az ügyesek, szernecsések számára történhet állami beavatkozástól teljesen mentesen (még most vegyél földet, ha van miből!!!), a nagy tömegek, a röghöz kötendő panelprolik esetén csak az állam részvételével. A jelen helyzetben az államnak (aminek vezetését a multi globalista tőke helytartói, a mai „kormány” bitorolja) termőföldet nem eladnia kell, hanem felvásárolnia az ország minden részén, főleg az elnéptelenedetteken, készülve a későbbi földhözjuttatási programra. A családi gazdaságok növelése sem kívánatos egy bizonyos határon túl, amikor nemsokára százezrek várnak majd földre, tehát elsőbbsége ne ezeknek legyen, hanem a nagy telepítési programra készülő Állami Földalapnak.

  1. "Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés – a fegyelmi és kártérítési felelősség mellett – törvényben szabályozza a miniszterelnök és a kormány tagjainak speciális, objektív felelősségét is a költségvetés túllépéséért?"

Igen. Az Olajcsúcs utáni jövőben magától értetődő követelmény, nyilván törvénybe, alkotmányba is kell foglalni, hogy az államnak, akárcsak az önkormányzatoknak csakis kiegyensúlyozott költségvetése lehet, tilos eladósodniuk (a jövő nemzedékeket eladósítaniuk). Ugyanez vonatkozik a magánszemélyekre, törvényileg kell szigorú keretek közé szorítani a hitelezést, a mai kamtoskamaton alapuló uzsora-rendszer bolygónk tönkretételének egyik fő oka. A mai pénzügyi szektor jelentős része valószínűleg össze is omolhat a várhatóan kitörő Nagy Válság keretében, ami többek között pénzügyi és valutaválság is lesz. A növekedésalapú modell bukásával, az önfenntartásra törekvés domiinánssá válásával magától értetődővé válhat e követelményem, a természet, bolygónk korlátai szabják azt az elvet, hogy „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”.

Egyébként nem fogadnék nagy összegben arra, hogy a mai kormányzati, adózási, költségvetési , stb. rendszerünk marad fenn a jövőben is, hiszen mindezek szintén az olcsó energia, a jóléti társadalom termékei. Lehet, hogy a jövőben a „kormányzat” feje efféle Intelmeket hagy majd utódjára: „Fiam, uralkodásod során tartsd szem előtt alattvalóid boldogulását és ügyelj rá, hogy ne hamisítsák aranypénzeidet!”

Persze ez már a jövő zenéje.

Addig is a 7 kérdésre 4 igen a válaszom a fenntarthatóság és az Olajcsúcs realitásának szempontjából, ami nem éppen jó arány a Fidesz problémaérzékelésére nézve. Persze miért is várnék tőlük többet. Csak egy párt.


Bobkó Csaba, 2006. október 25.

2006. október 22.

A nyugdíjrendszer brutális kurtítása csak egy szerény kezdet

Gondola: Brutális szigorítás előtt a nyugdíjrendszer - ezt is "elizélik"?

Az a véleményem, hogy saját hazai belpolitikai-gazdasági válságunk nem elsősorban hazai gyökerű, és főleg nem hazug politikusok a döntő tényezői (amit ettől még elítélek!), hanem egyértelműen a globális általános erőforrásválság következménye (aminek az olajcsúcs egy kritikus eleme, de csak az egyik).

Az eladósodás, költségvetési hiány és zsákutcás gazdaságfejlődés a demográfiai helyzeten túl, (aminek más gyökerei is vannak - pl. Trianon, egy visszaszorult nemzet önbizalomvesztése - de részben az is ezzel függ össze) főleg az olcsó olaj korára jellemző autóstársadalom infrastruktúrájának erőltetett kiépítése miatt következett be, az olcsó energia korának már az alkonyán, amikor ehhez nálunk nem volt forrás.
Ráadásul a modell mintájául szolgáló USA a II. Világháború után, az Interstate autópályahálózat kiépítésekor és a "suburban sprawl" tömeges formája kiépülésének kezdetekor a világ első számú olajkitermelője volt és egyáltalán nem szorult importra. Mi soha nem voltunk ilyen helyzetben, amióta az olajnak komolyabb jelentősége van gazdaságunkban.

Mi az autópályákat egy percig se engedhettük volna meg magunknak.

(Persze az USA sem, és most nagyobb bajban is van, mint mi, mert gazdaságát és térszerkezetét teljesen az olajfaló autózásra állította át több, mint fél évszázad alatt és a korábbi modell maradványai már nem alkotnak életképes alternatívát.)

Hogy jön ez a nyugdíjrendszer drasztikus lefaragásához?

Úgy, hogy ez az egyik első jele annak, hogy nálunk is végetér az olcsó energia kora által lehetővé tett fogyasztói társadalom, a jólét (nálunk elég nyúlfarknyira sikeredett) korszaka az erőforrások kimerülésével, az olajcsúccsal. Ahogy ezt a rendszert el kell most kezdenünk farigcsálni, toldani-foldani, úgy követi majd ezt a többi is. Az egészségügy és a kérészéletűként lufivá pumpált tömeges felsőoktatás egyidejűleg van napirenden. Azt, hogy mostantól autópályák helyett inkább gyorsforgalmi utakat kéne építeni, Gyurcsány a minap jelentette be. Szerintem 1-2 éven belül eljutunk a felismerésig és a politikai elit általi beismerésig, hogy már semmi ilyen nem épül, egyrészt, mert nem lesz miből, másrészt, mert a fogyásnak induló forgalom nem fogja igényelni (olajcsúcs!). Sőt, ami eddig épült, az is tragikus pazarlás volt, a borzasztó gazdasági helyzet, mint érte fizetett ár mellett igény se lesz rá az olajárak emelkedése miatt. Az utak mentére kitelepített gazdasági tevékenységek csak fokozták a társadalom energiaigényét - most, amikor egyre kevesebb az energia - és kincsetérő termőföldet pusztítottak el értük - most, amikor rohamosan közeleg a globális éhínség és minden talpalatnyi földre szükség lesz.

A nyugdíjrendszer, egészségügy és a tömeges diplomagyártás ("felsőoktatás") máris bejelentett megszorításai csak a jéghegy csúcsa, egy szerény kezdet. Ahogy fokozódik majd a helyzet, előbb-utóbb be kell majd ismernie a politikus elitnek, hogy vége a "gazdasági növekedés"-nek, a jóléti, fogyasztói társadalom ígéretének, hogy a rendszerváltás óta hirdetett gazdasági-társadalmi modell pilótajáték volt és itt a vége.

Az eddigi modell fenntarthatatlan.

Itt az olajcsúcs, a "növekedés" beleütközött a Föld, mint véges rendszer határaiba. Mikor mondják ezt ki nyíltan? Gondolom, megvárják, míg a tömeg már magától is kapizsgálja, mert addig nem akarnak népszerűtlenek lenni. Kár, ha hamarabb beszélnének nyíltan, kisebb veszteségekkel állhatnánk át egy fenntarthatóbb pályára. De a keserű kijózanodást nem lehet megspórolni. Tudnunk kell türelemmel kivárni és sztoikus nyugalommal elviselni a borzalmas veszteségeket, míg a többség is kihúzza a fejét a homokból.

Addig is: nyugdíjra már ne nagyon számítsatok, inkább tervezzetek többgenerációs együttélést szüleitekkel, gyermekeitekkel!
Csak magunkra számíthatunk.

Bobkó Csaba

2006. augusztus 11.

Harccal a Vasút Felé

Az Index tegnapi cikke szerint (Másnapos józanság) hamar elszálltak a hazai vasutasok és vasútbarátok vérmes reményei a nemsokára megnyíló mesés EU-források vasútfejlesztésre fordítható részével kapcsolatban.

"Május elején kezdett összeállni az NFT II., a Nemzeti Fejlesztési Terv második változata. Ennek a tervnek egyik alfejezete volt a Magyar vasúthálózat fejlesztési elképzelései 2007-2020 fejlécű táblázat. Volt ebben minden, mi vasutas szem-szájnak ingere. Röpködtek a tíz- és százmilliárdok, még keskeny nyomközű tiszai vasúti híd is szerepelt benne, mint a reális távlatban gondolkodók emlékműve." (Csak nem a Bodrogköz és a Nyírség között? Azt magam is támogatom! De kis esélyét látom.)
"A táblázat jobb alsó sarkában szereplő összeg majdnem 5700 milliárd forintot mutatott, amelyből 2007-2013-ig 2800 milliárd forintnyi vasúti beruházás jutott. A költségvetésekben kicsit is járatosabbak jókat mosolyogtak az ilyen táblázatokon, de a vasutasok örültek. Eljött a vasúti Kánaán. Most azután lesz itt minden, ami egy vasutasszívnek kedves, jó, és új pálya, új vonatok, nagy sebesség.
Nem lesz."
"A vasúti tervek készítői elővették a vastag piros filctollukat, és elkezdték kihúzni a megvalósítandók sorából az egy hónappal azelőtt betervezett vasúti álmokat."
"A vasúti felső vezetők feje ellentétben a média képviselőiével és a politikusokéival nem a 3500 kilométer mellékvonalért fáj, hanem azért, mert mai ismereteik szerint fogalmuk sincs, miből fogják legalább a mai szinten, 60 vagy 100 km/h-val fenntartani a hosszú távon is megtartani tervezett 4300 km fővonalat?
Ahogy a dolgok ma állnak, a fővonalakon is egyre sűrűsödni fognak a 60-as sebességkorlátozó jelek."

A cikk a maga módján korrekt, mégis jól rávilágít arra, mennyire tájékozatlan a sajtó, a politikusok és a szélesebb közvélemény arról, mi is vár ránk már a közvetlen közeljövőben az energiafronton és ennek következtében a közlekedés terén is, ami egész egyszerűen MINDENRE drámai hatással lesz, mennyire felkészületlenek vagyunk életszínvonalunk és egész gazdasági modellünk, civilizációnk rohamos hanyatlására. A Gyurcsány-csomaggal kapcsolatos nyafogásaink hihetetlennek fognak tűnni pár év távlatából visszanézve (ha lesz aki visszanézzen, a Közel-Keleti fejlemények alapján elég komoly emberek se zárnak ki akár egy atomháborút sem!), ha valakik ennek alapján az elnyomorodás rémképét vázolják fel, mit fognak arra a helyzetre mondani, amit az Olajcsúcs okoz?
A magyar sajtó hihetetlen, ostobaságból, tudatlanságból és talán cenzúrából szőtt szűrőjén alig jutnak át a világsajtó (de az igazság kedvéért Nyugaton is inkább csak az Internet második nyilvánosságának) hírei, amely szerint az idén már rohamosan csökken a világ két legnagyobb olajmezője, a szaúd-arábiai Ghawar és a mexikói Cantarell, valamint az USA legnagyobb mezője, az alaszkai Prudhoe-öböl hozama. (Ez utóbbi tény gyorsítja az ottani vezetékek korrózióját, a lassabban folyó olaj mellett rohamosabb a folyamat, a BP a kicserélt új vezetéket a régihez képest feleakkora átmérővel tervezi beépíteni.)
Ezek a hírek teljességgel igazolni látszanak Ken Deffeys, a neves nyugdíjas olajgeológus, az Olajcsúcs elméletét kidolgozó King Hubbert egykori munkatársának tavalyi bejelentését, mely szerint tavaly, a Hálaadás Napján volt az Olajcsúcs (amely után már csak csökkenni fog a világon kitermelt kőolaj mennyisége és elég gyors , akár évi 8%-os ütemben, amitől kb. 20 év alatt megfeleződhet!). A hazai sajtó a Közel-Keleten zajló háborúkat (vagy rossz esetben azok előszelét, mert még most jöhet a java, ha nincs szerencsénk) is csak nagyon kevéssé hozza összefüggésbe a Föld általános erőforráskimerülésével és nem jön át túlzottan, hogy ezeket egyes agresszív hatalmak (illetve főleg egy) a maradék ellenőrzéséért indították, aminek a világgazdaság összeomlása, vagy akár atomháború is lehet a vége.

Az erőforrásválság, olajcsúcs és a globális biztonsági helyzet romlása (terrorhullám, erőforrásháborúk) egyik fő következménye a világgazdaság globalizálódási trendjének megtörése, a helyi, regionális, nemzeti, ill. térségi (pl. Közép-Európa) szintű önellátás erősödése, ill. az erre tett kétségbeesett kísérlet lesz. Az energia és a folyékony üzemanyagok drasztikus, esetleg katasztrofális drágulása a közlekedést elviselhetetlenül megdrágíthatja, ami önmagában is a mai hosszú, globális ellátási láncok szétvágásához, lerövidítéséhez vezethet, ill. erre ösztönöz. (Az említett biztonsági helyzet és a globális felmelegedéssel sűrűsödő természeti katasztrófák, esetleg óriásjárványok mellett.) Szinte kizárt a tömeges repülés és tömeges egyéni autózás, ill. tömeges kamionos közuti árufuvarozás fennmaradása.
Az autóstársadalom biztos bukásra van ítélve.

Ezzel el is érkeztem mai konkrét témámhoz, a vasút hazai állapotához, ill. a rávonatkozó fejlesztési (olvasd: leépítési) tervekhez, ill. az erről való döntéshozatalra hivatali pozíciójánál fogva jogosult, de teljesen felkészületlen, tudatlan és alkalmatlan politikai-gazdasági elithez. (Ezt nemcsak a kormányra értem, nagyrészt az ellenzékre is!)
A ránk váró katasztrófahelyzetből az egyik kiutat , vagy inkább mentőövet (mert kiút igazán nem lesz évtizedeken át, csak keserves menekülés egy állandó válság közepette) éppen a vasút jelenti, amely a gazdaság áru- és személyszállítási igényét az autózásnál kisebb energiaigénnyel és környezeti terheléssel képes biztosítani.
Az autóstársadalom összeomlásával és a közuti közlekedés (ill. általában a közlekedés) drámai megdrágulásával a vasút fogja jelenteni a közlekedést a 20-30 km-en túli tartományban. Már ahol megmaradt.

A vasút mai állapotában erre a feladatra érthetően csak alig-alig képes, de nem lesz más választásunk. A "haladás", "modernizáció" bűvöletében évtizedek óta folyik Magyarországon is a tőkekivonás a vasútból és az egykor rá épülő és részben őt kiszolgáló, ellátó termelőágazatokból, az iparból, de a mezőgazdaságból is. A társadalom az utóbbi néhány évtizedben a rendelkezésére álló tőkét, ill. esztelenül a hitelek nagy részét is elsősorban az autózásba, a közuti infrastruktúrába, ill. az erre, autópályákra, elkerülő utakra, stb. épülő, rátelepülő új autóstársadalmi településszerkezetbe ölte bele. (utak menti lakóparkok, bevásárlóközpontok, irodaparkok, ipari parkok, állítólagos logisztikai központok - valójában inkább kamionközpontok, stb.) A gazdaság-és településszerkezet fokozódó elautósítása rohamosan megnövelte a gazdasági folyamatok ill. a mindennapi élet szállítási igényét és ezáltal közlekedési célú energiafelhasználását egy olyan időszakban, amikor már rohamosan közeledtünk az energiakitermelési csúcshoz, mára valószínűleg el is értük azt és most itt állunk az energiaellátási zavarok előtt a korábbinál lényegesen nagyobb energiaigénnyel, ugyanakkor a korábbi nagyfokú önellátáshoz szükséges iparágak (pl. vasuti járműgyártás, acélipar, stb) nagy részét már leépítve.

A vasútra, tömegközlekedésre vonatkozó döntéseket ma egy fájdalmasan megkésett gondolkodásmódú elit hozza, amelynek tudatát még mindig az előző korszak, a gondtalan(nak vélt) energiabőség és a rohamosan kibontakozó autóstársadalom és gazdasági globalizáció uralja, ahol a minél nagyobb fokú "motorizáltság" a "fejlettség" szimbóluma, a vágyott presztízs elérésének eszköze.
Mivel kell szembenéznünk a vasútfronton, amikor eljön a valódi "másnapos józanság", az Olajcsúcs valóságára való keserű ráébredés pillanata az elit és a köznép számára egyaránt?
A most "vastag piros filctollal" kihúzott látványos beruházások nagy részéről ekkor sem lehet majd szó, hiszen jó részük luxusnak bizonyulna majd a Nagy Válság szűkössége, sőt várhatóan TÖMEGES NYOMORA közepette. Korunk kevés, tragikomikus vasuti látványberuházása maga is a zsákutcás közlekedéspolitika része, ahol a vasút egészét hagyják lerohadni, de egyes kiemelt területeken drága luxus-patyomkin-falvakra pazarolják a pénzt (Combinók, 4-es metró, vita, hogy svájci, vagy kanadai vonatokat vegyünk-e).

Nem kérdés, hogy a közlekedés vasútra való visszaterelése hadigazdálkodásszerű nehéz körülmények között fog végbemenni, ahol fel sem merül, hogy mást, mint hazai, vagy legfeljebb szomszéd országbeli járműveket és egyéb létesítményeket vegyünk igénybe (utóbbiakat szigorú ellentételezés alapján). Az igényeket szerény, a minimálisan szükséges kényelmi színvonalon, a lehető legolcsóbban kell majd kielégíteni, az egykori hazai termékekhez hasonló célszerű, egyszerű formák veszik majd át a mai futurisztikus, csillogó-villógó, pazarlóan drága dizájn helyét. (nálunk kevését, Nyugaton többét) Nincs szükség értelmetlenül drága nagy sebességű (TGV-típusú) vasútvonalakra, ami ráadásul az újra kincsetérő termőföldet is pazarolná, elég lenne a II. Világháború előtti haladási sebességeket elérni (de az is elég esélytelen). A szükséges háttériparok kényszerű kínkeserves újjáteremtése (acélipar, szénbányák újranyitása) egyúttal megoldhatja a munkanélküliség nagyranövő problémájának egy jelentős részét is - a mai városi, szélesen vett szolgáltatási szektorbeli munkahelyek jó része megszűnhet egy globális válság esetén. A válság némi esélyt is adhat (ha nem jár teljes, gyors összeomlással) a szállítás vasútraterelésében, mert a csökkenő gazdasági aktivitás miatt esetleg olyan fokban csökkenhet a szállítási igény is, amit képes a kivérzett vasút újra kielégíteni, ha eleinte kínkeservesen is. A teljes mai kamionforgalom néhány év alatti vasútraterelése abszolút képtelenség lenne.

A megszűnésre ítélt mellékvonalak kérdését is eldönti, hogy a közeljövőben az érintett vidékek utasainak már nem fog rendelkezésére állni az egyéni autózás alternatívája, a vasút a buszokkal szemben vihet vegyes (utas+teher) szerelvényeket is, ahogy régen a "viciken" tipikus volt, utasokkal telve (ami garantált) jobb az energiahatékonysága a buszokénál is és végül: az adott vidékek áruszállítását is nagyrészt ezek fogják ellátni. Főleg, hogy felértékelődik a mezőgazdaság, egyrészt, mint munka- és megélhetési lehetőség a lakosság újra növekvő része számára, megfordul az évszázados vándorlási trend és elkezd a túlduzzasztott városok lakossága falura menekülni, másrészt, mint a mi viszonyaink közötti legfőbb megújuló energiaforrás, a biomassza előállítási helyszíne. Ez felértékeli a ma depressziós, "szükségtelenné vált" falusi vidékek mellékvonalait is.

Hangsúlyozom, hogy mindez csak akkor lehet így, ha nem szakad hirtelen akkora válság a nyakunkba, hogy még a 30-40 évvel ezelőtti szintnél sem tudunk megkapaszkodni a visszazuhanásban, mert korábbi szintre a társadalom nem képes teljes szétzilálódás, pusztulás nélkül "visszatérni". A civilizációk összeomlásával kapcsolatos tanulmányok rámutatnak, hogy valódi összeomlás esetén a legtöbb esetben az adott társadalom, civilizáció nem az eggyel korábbi fejlettségi szintjéhez tért vissza, mert már elveszett az akkor általános tudás a társadalom tagjaiból, hanem egy jóval alacsonyabb, primitívebb szintre. Remélem, hogy nekünk még megadatik, hogy az elkerülhetetlen hanyatlás során meg tudunk kapaszkodni a születésem (1967) táján jellemző gazdasági-közlekedési viszonyoknál , az egyszerűség kedvéért a VASÚTKORSZAK-nál. (aminek persze a 60-as évek vége már a hanyatlás komolyabbra fordulása kezdetét jelentette)

A még távolabbi jövőben, a szén- és vasérckészletek ill. egyéb ipari nyersanyagforrások további fogyása miatt esetleg, sőt igen valószínűen a vasút és az ipari gazdaság sem tartható majd fenn és tovább hanyatlik (fejlődik?) majd a gazdaság a mezőgazdaság-alapú ill. mezőgazdaságközpontú, ilyen formában talán már örökre fenntartható modell felé, de az már nem a mi nemzedékeink feladata lesz, a miénk a híd biztosítása a jövő felé, ez pedig egyenlőre a közlekedés terén nálunk csakis VASUTI HíD lehet.

2006. augusztus 6.

Szűzbeszéd (szűzbejegyzés)

Kedves Olvasók!
(Kedves Barátaim - gondolom, eleinte elég szűk körű lesz a közönség)

Ezúton továbblépek az Olajcsúccsal és a kapcsolódó egyéb válságokkal, katasztrófákkal és - jó esetben - reménysugarakkal kapcsolatos igehirdetés útján. Eddig csak egyéni honlapomon ( bobkocsaba.ingyenweb.hu ) és szűk körű e-mail címlistám segítségével próbálkoztam a dologgal, a honlapon részben alkalmazva embrionális blog-elemeket is, de belátva a korlátokat, most elindítom a témával kapcsolatos valódi blogomat is, a legegyszerűbb utat választva, egy profi ingyenes blogszolgáltató (a legnagyobb?) segítségével. Nem akarom a szót fecsérelni, remélem, hogy ezzel is hozzájárulhatok, hogy a rohamosan kibontakozó energiaválság kérdésköréről legyenek magyar nyelvű információk is a Hálón. A blog formát többek között a hozzászólások, a konstruktív vita lehetőségének megteremtése mellett választottam egyéni honlapom eddigi monológjai helyett. E téren nyomatékosan kérem a hozzászólókat a felelős, konstruktív, civilizált hozzáállásra, hogy a blogot arra használjuk, amire való, ne értelmetlen szemétgyártásra, gyalázkodásra! Nagy a kontraszt némely angol nyelvű tematikus (többek között konkrétan Olajcsúcs-témájú) blogok hozzászólásainak kulturáltsági és tartalmi színvonala és egyes magyar nyelvű blogok primitívkedései között. Legszívesebben teljesen nyíltsisakos részvételt szeretnék látni, tehát azt, hogy ha én a valódi polgári nevemmel jegyzem a blogot és véleményeimet, akkor lehetőleg a hozzászólók is tegyék ezt. Ezt azonban nem szabom kötelező feltételként, mert a blogvilágban nem általános követelmény és lehetnek sajátos okok, ami miatt valakik számára ez nem célszerű. Használjuk hát ezt és a Világháló nyújtotta sok másik lehetőséget a ránk, emberiségre váró Nagy Válság hírének terjesztésére, környezetünk, barátaink, ismerőseink, a sajtó és a különféle szintű döntéshozók informálására, az általános tudatosság kialakítására, hogy elkezdhessünk végre felkészülni a hihetetlen, példa nélküli változásra, amelybe egyenlőre vakon rohanunk. Munkára fel!